BÜ BH 2011/91
BÜ BH 2011/91
2011.04.01.
Amennyiben a vad elejtésére a húsának eltulajdonítása érdekében kerül sor, a cselekmény jogi értékelésénél nem az élővad-érték, hanem a hús-érték az irányadó, feltéve, hogy az elkövető a vadászatra vonatkozó szabályokat mindössze azzal sértette meg, hogy a vad elejtésének a megtörténtét – az önleleplezés elhárítása érdekében – az egyéni vadászati naplóban az egyéni lőjegyzéken nem jegyezte be, és az elejtett vadat az előírások szerint nem jelölte meg, egyébként viszont az élővad elejtésére jogosult volt [Btk. 316. § (2) bek., 1966. évi LV. tv. 57. § (1) bek., 84. § (4) bek.; Be. 258. § (3) bek., 330. § (1) bek., 373. § (1) bek. III/a. pont, 428. § (2) bek.].
A városi bíróság ítéletében a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett lopás vétségében, és ezért 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy egy napi tétel összege 400 forint.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás e terheltet érintő részének lényege a következő:
A III. r. terhelt 2008 augusztusában a vadásztársaság k.-i körzetében elejtett egy süldő vaddisznót. A vadászat tényét és a vad elejtését a k.-i körzet egyéni vadászati naplójába, továbbá az egyéni lőjegyzékébe nem jegyezte be, az elejtett állatot azonosító jeggyel nem látta el; azt társával, az ügy I. r. terheltjével együtt annak lakására szállította, akivel a vadhúst elosztották. A jogtalan eltulajdonítással a vadásztársaságnak az élő vad értékének megfelelő 100 000 forint kára keletkezett.
2008 július-augusztus hónapjában – két alkalommal – a vadásztársaság vadászterületén a III. r. terhelt elejtett egy-egy őzgidát, és a kilövés tényét elmulasztotta a k.-i körzet egyéni vadászati naplójában, valamint az egyéni lőjegyzékben feltüntetni. Emellett az elejtett állatokat azonosító jellel sem látta el. A lelőtt vadakat a jelen lévő I. r. társa a lakásán szétbontotta, és a húst a terheltek elosztották.
E két őzgida kapcsán a vadásztársaságnak az élő vad értékének megfelelő, összesen 100 000 forint kárt okoztak.
A bejelentett fellebbezéseket elbírálva a megyei bíróság a 2009. december 1. napján kelt végzésével az elsőfokú ítéletet a III. r. terheltre vonatkozóan helybenhagyta.
A jogerős határozatok ellen a III. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be, amelynek jogalapját a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában jelölte meg.
Indítványában arra hivatkozott, hogy védence ugyan valóban eltulajdonította a vadakat, azokat azonban nem orvvadászat útján lőtte ki. A vadásztársaság tagjaként, vadászjeggyel rendelkezett, a vadászat szabályait betartotta, azaz a vadászat helyét és idejét a beírókönyvbe bevezette, s nem tiltott vadra és nem tiltott időben és helyen vadászva lőtte ki a vadakat. Ezért nem jogosulatlanul vadászott, s nem a jogosulatlan vadászattal elejtett vadra vonatkozó szabályok irányadóak az elejtett vad értékének megállapítására. A bűncselekményt ugyanis azzal követett el, hogy a jogszerűen elejtett vadat nem adta le, hanem eltulajdonította. Ezért az eltulajdonítással nem az élővad értékének, hanem az elejtett vad leadása során elérhető haszonnak megfelelő mértékben károsította csupán a vadásztársaságot. Miután a lelőtt vadakból kinyert hús leadásával a vadásztársaság vadanként 14 400, 9000, illetve 14 850 forintra tett volna szert, cselekményei három rendbeli tulajdon elleni szabálysértést valósítottak meg.
Ezért – miután álláspontja szerint a jogerős határozatok tévesen értékelték a terhelt cselekményeit bűncselekménynek – a Legfelsőbb Bíróságtól a megtámadott határozatok megváltoztatását és védence felmentését kérte az ellene emelt vád alól.
A Legfőbb Ügyészség az indítványt nem tartotta alaposnak; álláspontja szerint a terhelt cselekményei az 1996. évi LV. törvény 84. § (4) bekezdésének utolsó fordulatára figyelemmel jogosulatlan vadászatnak minősülnek, ezért az érték meghatározásánál helyesen vették figyelembe az eljárt bíróságok az élővad értékét, és helyesen következtettek a terhelt jogtalan eltulajdonítási szándékára is. Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, e tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. A védő szóbeli kiegészítésében azzal, hogy az azonosító jelekkel kapcsolatban megállapított tények bizonyítottságát vitatta, ezzel az irányadó tényállást támadta. Miután ez okból felülvizsgálatnak nincs helye, ezzel a kiegészítéssel érdemben a Legfelsőbb Bíróság nem is foglalkozott.
A jogerős ügydöntő határozat Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján történő felülvizsgálata kizárólag a Be. 423. § (1) bekezdésében meghatározott, irányadó tényálláson alapulhat.
A Be. 258. §-ának (3) bekezdéséből és 330. §-ának (1) bekezdéséből az következik, hogy a bűnösséget megállapító ítélet indokolásában olyan tényállást kell rögzíteni, amely a bűnösség kérdésében (is) alkalmas az egyértelmű jogi következtetés levonására. Ilyen tényállás hiányában a bűnösség ítéleti megállapítása rendszerint anyagi jogszabálysértő és a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében alap a felülvizsgálatra. Az esetben azonban, ha a bűnösséget megállapító ítélet fogyatékossága abban áll, hogy nem az anyagi jogszabály által megszabott releváns körben történt meg a helyes döntéshez szükséges tények megállapítása, – tehát a releváns tényektől függően vagy a bűnösség megállapítása, vagy a felmentés a helytálló döntés – nem anyagi jogszabálysértésről van szó, hanem a tényállás megállapítása körében mutatkozó olyan indokolási hibáról, amely miatt a bűnösséget kimondó ítélet felülbírálatra teljes mértékben alkalmatlan. Ez viszont a Be. 373. § (1) bekezdésének III/a. alpontjára figyelemmel a felülvizsgálat Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti – egyébként hivatalból vizsgálandó – oka.
Az indítványban támadott ítélet a vadászatra vonatkozó szabályok alapján jutott arra a jogi következtetésre, hogy a III. r. terhelt részéről büntetőjogi szempontból is jogosulatlan vadászat történt, mert e terhelt az általa elejtett vadakat az egyéni lőjegyzékbe nem jegyezte be, és az előírtak szerint nem jelölte meg [Vtv. 57. § (1) bek.]. Olyan tényt azonban nem rögzített az ítéleti tényállás, hogy a terheltet megillető kvótán túli vadelejtés történt volna. Mivel a Vtv. megsértése folytán a vadászat jogosulatlan volt, az így elejtett vadak eltulajdonítására került sor, tehát a ,,lopással okozott kár'' összegszerű meghatározásánál az élővad értékét kell tekintetbe venni, tehát a lopás bűncselekmény.
Ez az álláspont azonban téves.
Az nem volt vitatott, hogy a III. r. terhelt részéről a vadak elejtésének egyedüli indoka a tényállásbeli esetekben a vadhús eltulajdonítása. Ekként az elejtett vad elvétele a lopás elkövetési magatartásának felel meg. Ennyiben tehát mindkét fokú bíróság álláspontja helyes.
Miután azonban a III. r. terhelt a tényállás adatai szerint vadászatra jogosult volt – azaz vadászjeggyel és a használt lőfegyverre vonatkozó érvényes hatósági engedéllyel rendelkezett – az elejtett vadak eltulajdonítási célzatú elvételét nem lehet egyszerűen jogosulatlan (vagy orvvadászat) útján megvalósult elvételnek tekinteni. Az a körülmény ugyanis önmagában nem avatja büntetőjogi szempontból jogosulatlannak a vad elejtését, hogy a III. r. terhelt nem jelölte meg szabályszerűen az elejtett vadat és nem rögzítette az elejtés tényét az egyéni lőjegyzékben. Ez ugyanis az elejtett vad eltulajdonítási célú elvételének szükségképpeni velejárója volt, hiszen a vadászati törvény ide vonatkozó szabályainak betartása a húslopás lehetőségét kizárná, illetve egyenértékű lenne a lopás önfeltárásával.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a legfőbb ügyész azon álláspontjával sem, amely szerint a Vtv. 84. § (4) bekezdésén alapul a III. r. terhelt vadászatának jogosulatlansága. A Vtv. 84. §-a a vadvédelmi bírság szabályait tartalmazza. A törvényhely (4) bekezdésének rendszertani értelmezéséből az következik, hogy a törvény csak a vadvédelmi bírság kiszabhatósága szempontjából minősíti az ilyen vadászatot jogosulatlannak. Ennek a szabálynak tehát nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, hogy a büntetőjogi következmények alkalmazásánál az elejtett, de megfelelően meg nem jelölt állat eltulajdonítása esetén is az élővad értéke a bűnösség megállapítás alapja. Az élővad értéke csak a büntetőjogi szempontból is jogosulatlan vadászat (orvvadászat) esetén vehető tekintetbe, ha az így elejtett vadat eltulajdonítás végett elveszik. Amennyiben azonban a vadelejtés maga nem jogellenes, a vadásztársaságot csak az által éri sérelem, hogy az elejtett vad az eltulajdonítási célú elvétel folytán kikerül a birtokából. Ilyen esetben tehát a helyes jogértelmezés szerint a lopás elkövetési értéke a vad húsának, agancsának stb. értéke.
Az adott ügyben az ítéleti tényállásból a III. r. terhelt által elejtett és elvett vadak húsértéke nem állapítható meg. A lopás a Btk. 316. §-ának (2) bekezdése szerint csak akkor bűncselekmény, ha az elkövetési érték meghaladja a szabálysértési értékhatárt, vagy pedig ezen értékhatárt el nem érő elkövetési érték esetén a törvényben felsorolt minősítő körülmények valamelyike fennforog.
Az elbírált ügyben bűncselekménnyé minősítő körülmény nem áll fenn. Az üzletszerű elkövetés tényét az eljárt bíróságok helyesen zárták ki. Mindebből pedig az következik: a rendelkezésre álló ítéleti adatok mellett csak akkor lehetne törvényes álláspontot elfoglalni abban a kérdésben, hogy a III. r. terhelt elkövette-e a lopás vétségét, ha az ítéleti tényállás az általa elejtett és elvett vadak húsának értékét is rögzítené.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a támadott másodfokú ítéletet a Be. 373. § (1) bekezdésének III/a. alpontjára figyelemmel a Be. 428. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A másodfokú bíróságnak a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság indokolását ki kell egészítenie; amennyiben ehhez szükséges, az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás megalapozatlanságát ki kell küszöbölnie, és az immár megalapozott tényállás alapján kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a III. r. terhelt cselekményei miként minősülnek, és ennek megfelelően kell a büntetésről is határoznia.
(Legf. Bír. Bfv. I. 755/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás