BÜ BH 2011/97
BÜ BH 2011/97
2011.04.01.
I. Felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra [Be. 416. § (1) bek. b) pont].
II. Törvénysértő minősítés miatt törvénysértő büntetés kiszabását sérelmező felülvizsgálati indítvány nyilvános ülésen bírálandó el abban az esetben is, ha a büntetés más, nem kifogásolt minősítő körülmény által meghatározott büntetési tétel keretei között került kiszabásra (Be. 425. §).
A városi bíróság a 2007. április 12. napján meghozott ítéletével a II. r. terheltet 3 rendbeli társtettesként, fegyveresen, bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettében és társtettesként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért a II. r. terheltet – halmazati büntetésül – 6 évi 6 hónapi fegyházbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, és 1 861 950 forint összeg tekintetében vagyonelkobzást rendelt el. A városi bíróság ítélete a II. r. terhelt tekintetében – fellebbezés hiányában – 2007. április 16. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.
A bíróság döntött a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett I. r. terhelt büntetőjogi felelősségéről is.
Az I. r. terhelttel szemben hozott jogerős ügydöntő határozatot a Legfelsőbb Bíróság a 2009. február 26. napján felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletével megváltoztatta: rablási cselekményeinek bűnszövetségben elkövetettként történő minősítését mellőzte és az I. r. terhelttel szemben 9 év fegyházbüntetést szabott ki.
Az ítéleti tényállás lényege szerint az I. r. és a II. r. terhelt 2003. év október hó 15. napján – előzetes megállapodásuknak megfelelően – a K.-i Takarékszövetkezet fiókjába mentek, ahol az alkalmazottakat egy fegyvernek látszó tárggyal arra kényszerítették, hogy a fiókban levő készpénzt a részükre átadják. Ennek megtörténte után a megszerzett pénzzel a helyszínről eltávoztak.
Az eltulajdonítással okozott 573 800 forint kár nem térült meg.
2005. december 19. napján a déli órákban a terheltek oly módon hamisították meg a személygépkocsi rendszámtábláját, hogy szigetelőszalaggal a rendszámban szereplő C betűt O betűre, a J betűt U betűre, míg a 9-es számjelet 8-as számjelre ragasztották át. A meghamisított rendszámú gépkocsival tervüknek megfelelően a következő bűncselekmény helyszínére, a B.-i Takarékszövetkezet irodájához mentek. Itt egy fegyvernek látszó tárggyal az alkalmazottakat arra kényszerítették, hogy a kasszában levő 1 550 100 forintot átadják. Végül a terheltek a gépkocsival távoztak el a helyszínről.
Az okozott kár nem térült meg.
Az I. r. és a II. r. terheltek 2006. január 30. napján a kora reggeli órákban T.-i casinóban az alkalmazottat ugyancsak egy fegyvernek látszó tárggyal a bevétel átadására kényszerítették, majd az átadott 1 600 000 forinttal távoztak.
Az okozott kárból biztosítás alapján 800 000 forint megtérült.
A bíróság a II. r. terhelt cselekményeit 3 rendbeli fegyveresen, bűnszövetségben, társtettesként elkövetett rablás bűntettének [Btk. 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pontja és c) pontjának I. fordulata], és társtettesként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének [Btk. 277/A. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulata] minősítette.
A bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a terheltek a rablási cselekményeket bűnszövetségben követték el, mert azokat az elkövetést megelőzően a legapróbb részletekig megtervezték.
Az első fokon jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt és védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt. Az indítvány lényege szerint a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati határozatában megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróság az I. r. terhelt rablási cselekményeit a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével minősítette bűnszövetségben elkövetettnek. Erre figyelemmel e minősítést mellőzte, és az I. r. terhelt büntetését jelentősen mérsékelte. Ezért törvénysértő a II. r. terhelt rablási cselekményeinek minősítése is. A cselekmények anyagi jogi minősítésének változtatása megalapozza e terhelt büntetésének jelentős mértékű, a büntetési tétel alsó határáig történő enyhítését.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a törvényben kizártnak tartva, indítványozta annak tanácsülésen történő elutasítását. Álláspontja szerint a bíróság a II. r. terhelt cselekményeit a sérelmezett határozatban ugyan a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével minősítette bűnszövetségben elkövetettnek, ám a helyesbített minősítés mellett a fegyveres elkövetésre, mint minősítő körülményre figyelemmel – a büntetés tételkerete nem változott. A Legfőbb Ügyészség e tárgyban kialakított jogértelmezése szerint pedig a törvényes tételkeretek között kiszabott büntetés felülvizsgálatára a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írtak alapján nincs lehetőség, ezért az érdemi felülvizsgálat eljárásjogi feltétele hiányzik. A törvényben kizárt felülvizsgálati indítvány tanácsülésen bírálható el.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 424. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt érdemben, nyilvános ülésen bírálta el.
A védő írásbeli indítványát változatlanul fenntartotta.
A Legfőbb Ügyészség képviselőjének felszólalása szerint nem minden anyagi jogi minősítéssel összefüggő törvénysértés alapozza meg a kiszabott büntetés felülvizsgálatát, csupán az, amelyhez a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten kívül eső, ez okból jogsértő büntetés kiszabása társult. A vélekedése szerint kizárt felülvizsgálati indítvány elutasítását javasolta.
A Legfelsőbb Bíróság a Legfőbb Ügyészség perjogi érvelését nem osztotta.
A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (régi Be.) 284. § (1) bekezdésének b) pontja felülvizsgálati okként határozta meg, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy más anyagi jogszabálysértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak a terhelttel szemben. A régi Be. 284. § (2) bekezdésében ezzel összefüggésben rögzítette, hogy az (1) bekezdés b) pontja esetén sincs helye felülvizsgálatnak, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki.
A 2006. évi LI. törvény 199. § (1) bekezdésével megállapított 1998. évi XIX. törvény (,,új'' Be.) 416. § (1) bekezdésének b) pontjának I. fordulatához nem kapcsolódik a ,,törvénysértő büntetés'' fogalmi meghatározása [régi Be. 284. § (2) bekezdés b) pont], ezzel pedig megszűnt e fogalom tartalmának szűkítő jogszabályi definíciója. Nincs tehát olyan tételes jogi előírás, amely szerint felülvizsgálati oknak csupán az olyan – minősítést érintő – anyagi jogszabálysértés tekinthető, amelynek korrekciója, megváltoztatása folytán a büntetést új büntetési tételkeretek között kell kiszabni.
A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata követte a Be. előbbiekben kiemelt módosítását. Több (HGY.1193., de a jelen ügy I. rendű terheltje tekintetében meghozott) határozatában rámutatott arra, hogy a büntetés mértékének felülvizsgálatára nem csak a büntetési tételhatárokon kívül eső büntetés kiszabása esetén kerülhet sor. A büntetési tételhatárok közt a büntetést – annak céljához igazítva, egyéniesítve, a cselekmény tárgyi súlyához, az ítélet belső arányához igazodóan – kell kiszabni. A minősítő körülmények közül akár egynek az elmaradása – mint például a bűnszövetségben való elkövetés mellőzése – érintheti a büntetés mértékét és a büntetés törvényességét akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, ám nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának, az alanyi bűnösség fokának.
Ezt figyelembe véve – ellentétben a Legfőbb Ügyészség eljárásjogi értelmezésével – a bűncselekmény jogszabálysértő minősítését és a törvénysértő büntetést jogi érvekkel támadó felülvizsgálati indítvány megalapozza a sérelmezett határozat érdemi felülvizsgálatát akkor is, ha utóbb alaptalannak bizonyul. Anyagi jogi támadás esetén a jogi érvek alaposságát, a minősítés megváltoztatásának szükségességét – és ehhez kapcsolódóan a büntetés esetleges megváltoztatásának lehetőségét – nem tanácsülésen, hanem nyilvános ülésen lehet elbírálni.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a minősítést támadó anyagi jogi érveléssel.
Bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet (Btk. 137. §-ának 7. pontja).
A bűncselekmények szervezett elkövetése magába foglalja az azok megvalósítására irányuló előzetes megállapodást, amely lehet szóbeli vagy hallgatólagos, de mindig előzetes és mindig több bűncselekmény elkövetésére irányul. Az elkövető tudata mindig átfogja, hogy magatartása szervezett bűnelkövetésben való részvétel.
Nem állapítható meg e minősítő körülmény akkor, ha az ítéleti tényállás a törvényben megkívánt előzetes megegyezés tartalmára, a több bűncselekmény elkövetésére irányuló közös elhatározás kialakítására vonatkozó tényeket részleteiben nem tartalmazza. Mindemellett kétséges lehet az egyes cselekmények között eltelt hosszabb idő miatt a valamennyi cselekmény megvalósítására irányuló azonos, előzetes megállapodás is (BH 1999/8.).
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terheltek az első rablás végrehajtását követően több mint két évvel később követték el a második rablást, majd újabb egy hónap múlva került sor a harmadikra. A terheltek szervezett bűnelkövetésére irányuló megegyezésének körülményeire, e megegyezés módjára, annak részleteire, körülményeire a tényállás nem rögzít tényeket. Pusztán abból a megállapításból, hogy a terheltek bűncselekményeket követtek el, a bűnszövetségben történő elkövetés nem következik. A 3 rendbeli rablás bűnszövetségben való elkövetésének megállapítása ezért – az erre vonatkozó tényállás hiányában – törvénysértő.
A bűnszövetség, mint minősítő körülmény jogszabálysértő megállapítása folytán – vizsgálni kellett, hogy a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés törvénysértő-e.
A Btk. 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő fegyveresen elkövetett rablás bűntettében történt marasztalás esetén a terhelttel szemben kiszabható büntetési tétel 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés, amelynek felső határa – a Btk. 85. § (3) bekezdésének megfelelően – 15 év. A II. r. terhelt esetében kiszabott 6 év 6 hónap fegyházbüntetés – a törvényes minősítés mellett is – a törvényi minimum közelében van. E büntetés enyhítésére részben ezért, részben a belső arányosság követelményét is figyelembe véve nincs indok.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 426. § alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott ítéletet a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 802/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás