98/2011. (XI. 17.) AB határozat
98/2011. (XI. 17.) AB határozat1
2011.11.17.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 138/2011. (VIII. 9.) OVB határozatát megsemmisíti és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 138/2011. (VIII. 9.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.
A kezdeményező 2011. július 7-én az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a szabadságvesztését töltő elítélt számára kötelező legyen a munkavégzés?”
Az OVB 2011. augusztus 1-jén megtartott ülésén megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényben (továbbiakban: Ve.) meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, így az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát – az Nsztv. 2. §-ára, illetve a Ve. 117. § (1) bekezdésére tekintettel – hitelesítette.
A kifogástevők 2011. augusztus 22-én, a Ve. 130. § (1) bekezdésében meghatározott 15 napos jogvesztő határidőn belül kifogást nyújtottak be az OVBh. ellen, kérve az Alkotmánybíróságtól az OVBh. megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását. A kifogástevők álláspontja szerint a kérdés sérti az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) és b) pontjait, ellentétes az Alkotmány 55. §-ban megfogalmazott munkavégzés szabadságával, továbbá a megfogalmazása nem egyértelmű, ezért az OVB-nek a hitelesítést az Nsztv. 10. § b) és c) pontjai alapján meg kellett volna tagadni.
II.
Az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg döntését:
1. Az Alkotmánynak a kifogást tevők által hivatkozott rendelkezései:
„28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani:
a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról,
b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról,”
„55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
(2) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.
(3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult.”
2. Az Nsztv.-nek az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítésére vonatkozó, jelen ügyben alkalmazott szabályai:
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
d) ugyanazon tartalmú kérdésben három éven belül eredményes országos népszavazást tartottak,
e) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.”
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
3. A Ve.-nek az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítésére vonatkozó, jelen ügyben alkalmazott szabályai:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
III.
A kifogás részben megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.].
2. Az OVB a kifogással támadott határozatában megállapította, hogy a kérdés a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek megfelel.
3. Az Alkotmánybíróság a kifogást részben találta megalapozottnak.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének nem felel meg.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata során számos határozatában értelmezte az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörének – Alkotmányban szabályozott – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés (…) el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 105/2007. (XII. 13.) AB határozat, ABH 2007, 891, 895.]
Az a kérdés, miszerint „Egyetért-e Ön azzal, hogy a szabadságvesztését töltő elítélt számára kötelező legyen a munkavégzés?” sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség követelményének nem felel meg. Sem a választópolgár, sem a jogalkotó nem tudja ugyanis eldönteni, hogy a „szabadságvesztését töltő elítélt” fogalma pontosan kikre, azaz milyen személyi körre vonatkozik, például bármely végrehajtási fokozatban szabadságvesztését töltő elítéltre vonatkozik-e, vagy csak egyes fokozatokban (fogházban, börtönben vagy fegyházban) szabadságvesztésüket töltő elítéltekre, valamint hogy vonatkozik-e a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 42. § (1) bekezdés f) pontja szerinti magánelzárás fenyítés alatt álló elítéltre vagy sem. Továbbá azért sem egyértelmű a kérdés, mert sem a választópolgár, sem a jogalkotó által nem dönthető el egyértelműen, hogy a „munkavégzés” pontosan milyen munkákra terjed ki, például csak a Bv.tvr. 33. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt, a büntetés-végrehajtási intézet által kijelölt, díjazás ellenében végzett munkára, esetleg csak a Bv.tvr. 33. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, a büntetés-végrehajtási intézet tisztántartását és ellátását szolgáló, díjazás nélkül végzett munkára, esetleg ezen kategóriák valamelyikén belül csak egyes, meghatározott típusú munkákra, netalán a két munkatípus bármelyikébe tartozó munkák teljes spektrumára.
Ezenkívül mivel az elítéltek munkavégzésére vonatkozóan már a hatályos jog is tartalmaz szabályokat, ezért nem egyértelmű, hogy a jogalkotónak a népszavazásra feltenni kívánt ezen kérdés igennel történő megválaszolása esetén a hatályos jogi megoldás megerősítésére, hatályon kívül helyezése vagy módosítása vonatkozásában milyen jogalkotási kötelezettsége keletkezne. Az Alkotmánybíróság korábban megállapította, hogy az Nsztv. 13. § (1) bekezdése ugyan nem támaszt olyan követelményt a népszavazás kezdeményezőivel szemben, hogy a kérdés megfogalmazásakor pontosan használják a hatályos jogszabályok terminológiáját [52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 399, 402–403.; 68/2008. (IV. 30.) AB határozat, ABH 2008, 615, 619.], de a kérdésből mind a választópolgárok, mind az Országgyűlés számára ki kell derülnie, hogy milyen lehetséges következményekkel járhat a népszavazás [99/2007. (XII. 6.) AB határozat, ABH 2007, 815, 818.]. Mivel a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem foglalja magába egyértelműen, hogy a kérdés igennel történő megválaszolása a Bv.tvr. 33. § (1) bekezdés d) és e) pontja, 36. § (1) bekezdés d) és l) pontja, illetve (5) bekezdés b) pontja, 44. és 45. §-a, továbbá a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet II. fejezet IV. címe (101–134. §§) vonatkozásában a jogalkotóra milyen kötelezettséget telepítene, ezért az Alkotmánybíróság erre tekintettel is megállapította, hogy a kérdés az Nsztv. 13. § (1) bekezdésben foglalt egyértelműség követelményének nem felel meg.
Mindezekre tekintettel – az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében előírt egyértelműség hiánya miatt – az Alkotmánybíróság a 138/2011. (VIII. 9.) OVB határozatot megsemmisítette, és az Országos Választási Bizottságot a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján új eljárásra utasította. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1257/H/2011.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás