BÜ BH 2011/98
BÜ BH 2011/98
2011.04.01.
Ha a bíróság tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban meghozott ítéletében a váddal egyezően minősíti a cselekményt, téves jogi minősítésére és ennek következtében a büntetés törvénysértő voltára hivatkozva felülvizsgálatnak nincs helye [Be. 416. § (1) bek. b) pont].
A városi bíróság a – tárgyalásról lemondás folytán nyilvános ülésen meghozott – 2009. november 2-án kihirdetett és jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kifosztás bűntettében [Btk. 322. § (1) bek. b) pont]. Ezért őt 10 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
A jogerős ítélettel megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt kizárt, vagy korlátozott.
2007. szeptember 30-án 19 óra 30 perc körül, az aznap nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztott terhelt megállásra szólította fel a sértettet, aki továbbment, a terhelt pedig utána iramodott.
A terhelt a sértettbe belekötött, mellkasánál fogva rángatta. A sértett könyörgött, hogy ne bántsa. A terhelt közölte, hogy nem bántja, ha a sértett négykézlábra ereszkedik. A sértett ennek eleget tett, majd a terhelt felhívására átadta szemüvegét.
Ezt követően a terhelt egyszer gyomorszájon rúgta a sértettet, mire a sértett felállt. Ekkor a terhelt ököllel az arcának balfelén megütötte, majd pólójánál fogva megragadta, és az általa alkalmazott erőszak hatása alatt álló sértettől elkérte a nyakában lévő – 500 Ft értékű – bizsuláncot.
A sértett a láncot levette és átadta, majd el akart menni. A terhelt azonban térddel a bal combjába rúgott és felszólította, hogy a másik nyakláncát is adja neki. A sértettet pólójánál fogva maga felé húzta, a póló elszakadt, mire a sértett a másik láncot is átadta. Ezt követően a sértett a helyszínről elfutott.
A bántalmazás következtében a sértett az arc bal felének és a comb térd feletti részének mérsékelt bőrpír sérülését szenvedte el, melynek gyógytartama 8 napon belüli. A sértett magánindítványt nem terjesztett elő.
Az eljárt bíróság, az ügyészség vádiratával egyezően mondta ki bűnösnek a terheltet, és állapította meg cselekménye jogi minősítését.
A Be. 259. § (1) bekezdése szerinti indokolásban az eljárt bíróság – többek között – a Btk. 87/C. § a) pontjára, valamint a Be. 534. § (1), 536. § (1), 539. § (1) és (3) bekezdés – vádirat benyújtásakor hatályos rendelkezésének alkalmazására hivatkozott.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség 2010. április 28-án a terhelt terhére terjesztett elő – a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve – felülvizsgálati indítványt a cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, megváltoztatás és súlyosabb büntetés érdekében.
Indokai szerint a terhelt irányadó tényállás szerinti cselekménye nem kifosztásnak, hanem a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntettének minősül.
Ehhez képest pedig az enyhítő szakasz [Btk. 87. § (2) bekezdés c) pontja] alapján is legkevesebb 1 évi szabadságvesztés lenne kiszabható.
A rablás és kifosztás az elvétel módja kapcsán határolható el. Rablás esetében az erőszak célzatos. Bár nem állapítható meg, hogy a terhelt szándéka eleve a sértett értékei elvételére irányult és ezért kezdte el a bántalmazást, azonban ez nem zárja ki a rablás megállapítását. A tényállásból ugyanis kitűnik, hogy az elvétel iránti szándék a bántalmazás során már fennállt, és kétséget kizáróan megállapítható, hogy az elvétel érdekében történt a bántalmazás.
A tényállás szerint a terhelt a sértettet bántalmazta, aki azt erőszak hatására és felszólításra az egyik, majd a további erőszak hatására a másik nyakláncát is átadta. A nyakláncok átadására a terhelt szólította fel. Mindezek alapján kizárt, hogy a terhelt szándéka eleve nem az elvételre irányult.
Akkor lenne kifosztás, ha a sértett bántalmazása után, a további bántalmazással felhagyva, és az utóbb kialakult szándéka szerint vette volna el a terhelt a nyakláncot. A terhelt fellépése a sértettben komoly félelmet keltett, aki őt előbb megalázta, majd tettleg bántalmazta. Az elkövetés módja és jellege alkalmas volt a sértett akarata megtörésére, amit mutat az is, hogy önként adta át a nyakláncot és a helyszínről futva menekült.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt – indokaival egyetértve – fenntartotta és a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A terhelt védője – a Legfőbb Ügyészség átiratára tett – észrevételében a felülvizsgálati indítvány elutasítását, a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
Álláspontja szerint kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy az elvétel iránti szándék a bántalmazáskor fennállt, az csak a bántalmazást követően, utóbb keletkezett, de legfeljebb egyidejűleg. Ezzel ellentétes megállapításra nincs következtetési alap.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítványt fenntartva, írásbeli nyilatkozatában foglaltaknak megfelelő tartalommal szólalt fel és a megtámadott határozat megváltoztatását, törvénynek megfelelő határozat hozatalát indítványozta. A védő pedig ezzel ellentétesen, a korábbi észrevételével egyezően a jogerős határozat hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
Ez azt jelenti, hogy az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képezi felülvizsgálat alapját, ha ennek folytán a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés), illetőleg a büntetés végrehajtásának felfüggesztése törvénysértő.
Másfelől viszont helyes minősítés esetén is felülvizsgálatnak van helye, ha a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés), illetőleg a büntetés végrehajtásának felfüggesztése önmagában a büntető anyagi jog (más) szabályát sérti.
Ha azonban a minősítés törvényes és az annak alapján kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés) is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, illetve a büntetés végrehajtásának felfüggesztése sem ütközik a Btk. 90. §-ába, akkor – a Btk. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti okból – nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására. Jelen ügyben – az alábbiak szerint – erről van szó. A Be. XXVI. Fejezete (lemondás a tárgyalásról) alapján hozott ítéletnek a bűnösségre, a tényállásra, a jogi minősítésre vonatkozó – és vádirattal egyező – megállapítása ugyanis törvénysértőnek nem tekinthető.
Az eljárt bíróság a megtámadott határozatot a Be. XXVI. Fejezete szerint, tárgyalásról lemondás alapján tartott nyilvános ülésen hozta meg.
Az iratokból megállapítható, hogy az ügyész 2008. április 2-án benyújtott vádiratában kifosztás bűntette [Btk. 322. § (1) bek. b) pont] miatt emelt vádat, egyben a Be. 534. § (1), 535. § (1) bekezdése alapján az ügy nyilvános ülésen való elbírálását indítványozta és bejelentette, hogy azt a vádlott kezdeményezte.
A Be. XXVI. Fejezetét a büntetőeljárás időszerűségének javítása céljából a büntetőeljárási törvény módosításáról szóló 2009. évi LXXXIII. törvény – 2009. augusztus 13. napján hatályba lépett – 47. §-a újraszabályozta.
A 2009. évi LXXXIII. törvény 56. §-a szerinti átmeneti rendelkezés alapján pedig az eljárást a korábbi szabályok szerint kell lefolytatni, ha a módosítás hatályba lépésének időpontjában az ügyben az ügyész a korábbi jogszabály alapján arra tett indítványt, hogy a bíróság tárgyalásról lemondás alapján járjon el.
Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a Be. korábbi – hivatkozása szerint vádemeléskor hatályos – rendelkezéseit alkalmazta. Ez egyben – értelemszerűen – azt jelenti, hogy a Be. 423. § (2) bekezdése szerint is ezen eljárásjogi rendelkezések alkalmazásának van jelentősége. [Mindez egyébként megfelel a Be. 11. § (1) és 605. § (2) bekezdése egybevetett értelmének is.]
A 2009. augusztus 12-éig (így a vádemeléskor) hatályos rendelkezések alapján (melyekkel egyező tartalmú a 2009. augusztus 13-ától hatályos szabályozás):
– a Be. XXVI. Fejezet szerinti eljáráshoz a terhelt kezdeményezésének ügyész általi elfogadása, az egymással kötött megállapodás vezet [Be. 535. § (4) bek., jelenleg 538. § (8) bek.], ehhez képest a bíróság eljárásának alapja az ügyésznek a vádemeléssel egyidejű indítványa az ügy nyilvános ülésen történő elbírálására [Be. 535. § (1) és (4) bek., jelenleg 538. § (10) bek.];
– a bíróság nyilvános ülésen hozott ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek a bűnösség megállapítása, az 539. § szerint (vagyis a vádlott beismerő vallomása és a nyomozás iratai alapján) megállapított, a váddal egyező tényállás, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítés miatt [Be. 541. § (1) bek., jelenleg 542/C. § (1) bek.].
A Be. 541. § (1) bekezdése szerinti, fellebbezést kizáró rendelkezés egyben – értelemszerűen – meghatározza a bíróság döntési jogkörét. Ehhez képest ebben az eljárásban a tényállás, valamint a bűnösség és jogi minősítés megállapítása kizárólag a vádirattal egyező lehet.
Vádemelést követően az ügyész indítványozhatja, hogy a bíróság térjen át tárgyalásra [Be. 535. § (6) bek., jelenleg 539. § (2), (3) bek.], a bíróság pedig hivatalból is tárgyalásra utalhatja az ügy elbírálását [ami ellen nincs helye fellebbezésnek; 537. § (5) bek., 538. § (1), (2) bek., 539. § (2) bek.; jelenleg 539. § (2) bek., 542. § (5) bek., 542/A. § (1), (2), (6) bek.]. Tárgyalásra utalás következtében az ügy elbírálása kikerül a Be. XXVI. Fejezete – s ekként a Btk. 85/A. § és 87/C. § – hatálya alól és az általános szabályok lesznek irányadók a bizonyítás és a döntési jogkör kapcsán is (Be. 540. §, jelenleg 542/B. §).
Ennek hiányában viszont a bíróság döntési jogköre a vádirattal egyezőséghez kötött. Nyilvánvalóan azért, mert a vádirattól eltérés egyben az ügyész és terhelt közötti megegyezéstől eltérést is jelentené, ami pedig a XXVII. Fejezet szerinti eljárás kiindulópontja.
A Be. XXVI. Fejezete szerinti eljárás célja – a terhelt szempontjából – nyilvánvalóan a Btk. 87/C. §-a (illetve halmazat esetén 85/A. §-a) szerinti, az adott bűncselekmény Btk. különös részi tételkereténél enyhébb büntetéskiszabás, ami a jogi minősítés függvénye.
Ennek ellenében a terhelt vállalja, hogy beismerő vallomást tesz, vele szemben a tényállást, a jogi minősítést és a bűnösséget tárgyaláson felvett bizonyítás nélkül (beismerő vallomása és a nyomozás iratai alapján) állapítják meg, ami ellen nem fellebbezhet. Tárgyalásról való lemondása tehát valójában az őt egyébként megillető eljárásjogi helyzetről, illetve ahhoz fűződő garanciális jogokról való lemondást jelent.
Mindennek biztosítéka a fellebbezést kölcsönösen kizáró rendelkezés. Ehhez képest az anyagi jogi okból (mint jelen esetben) bejelentett felülvizsgálati indítvány valójában a törvény – fellebbezést kizáró rendelkezésének – megkerülése. Olyan kérdést támad, mely kizárólag a Be. XXVI. Fejezete keretében volt elbírálható.
A Be. 373. § (1) bekezdés IV. pontjának b) alpontja szerint – felülvizsgálati okot is képező – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság a XXVI. Fejezet szerinti eljárást törvényi előfeltételek hiányában folytatta le.
A Be. XXVI. Fejezete szerinti eljárás törvényi előfeltételei alá azonban – értelemszerűen – a mérlegelést nem igénylő, törvényben előírt feltételek tartoznak. Ekként ilyen címen nem támadható az eljárt bíróságnak a tárgyalásra utalás kérdésében való nemleges álláspontja, s azon keresztül az ítélet bűnösségre, tényállásra és jogi minősítésre vonatkozó – vádirattal egyező – megállapítása. Ez ugyanis szintén a törvény megkerülése lenne.
Következésképpen a megtámadott határozatban megállapított jogi minősítés nem törvénysértő, és a kiszabott büntetés sem ütközik a büntető anyagi jog szabályába.
A megtámadott határozat jogszabályi hivatkozása kapcsán megjegyzi ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Btk. 322. § (1) bekezdés b) pontja szerint 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő kifosztás bűntette kapcsán, tárgyalásról lemondás esetében a büntetéskiszabás jogszabályi alapja – helyesen – a Btk. 87/C. § b) pontja. Ennek azonban a határozatra, illetve jelen felülvizsgálatra érdemi kihatása nincs.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 510/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás