1/2012. (II. 10.) AB határozat
1/2012. (II. 10.) AB határozat
az Országos Választási Bizottság 459/2009. (XI. 30.) OVB határozatának vizsgálatáról
2012.02.10.
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 459/2009. (XI. 30.) OVB határozatát – a jelen határozatban foglalt indokolás alapján – helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 459/2009. (XI. 30.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.
A kifogástevők 2009. november 2-án országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtották be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényt (Ve.) módosítsa oly módon, hogy az Országos Választási Bizottság köteles a honlapján nyilvánosságra hozni az országos népszavazás és országos népi kezdeményezés kérdésének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen – az Alkotmánybírósághoz – benyújtott kifogás(oka)t?” Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. Az OVBh. indokolása – az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatára [idézett határozatok: 75/2009. (VII. 10.) AB határozat, ABK 2009. július–augusztus 886.; 26/2007. (IV. 25.) AB határozat, ABH 2007, 332.; 25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251.] utalással – megállapította, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvényből (a továbbiakban: Alkotmány) a népszavazásnak a taxatívan felsorolt tiltott tárgykörökön kívül, más korlátai is levezethetőek. Az indokolás ilyen korlátként jelöli meg azt, hogy kizárólag olyan népszavazási kérdés tekinthető alkotmányosan megengedhetőnek, amely nem ellentétes a jogintézmény alkotmányos berendezkedésben betöltött szerepével. Az országos népszavazás – amint arra az Nsztv. preambuluma is rámutat – a választópolgároknak az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében, illetve a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában való részvételével valósul meg. Az OVB megállapította, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdés, „az Alkotmány és az Nsztv. preambuluma alapján összeegyeztethetetlen a népszavazás alkotmányos szerepével és szabályaival.” Az OVB álláspontja szerint az, hogy a testület köteles a honlapján nyilvánosságra hozni az országos népszavazás és az országos népi kezdeményezés kérdésének hitelesítése tárgyában hozott határozatával szemben – az Alkotmánybírósághoz – benyújtott kifogás(oka)t egyrészt nem érint alkotmányos jogot, másrészt nem tekinthető az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek körébe tartozó ügynek. A testület érvelése alátámasztásaként arra is hivatkozott, hogy a Ve. 3. § d) pontja a népszavazási eljárásban is kizárja az intézmény rendeltetésével ellentétes joggyakorlást. Mindezekre tekintettel az OVB az Nsztv. 10. § b) pontja alapján az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta.
A kezdeményezők – a törvényes határidőn belül – kifogást nyújtottak be, melyben kérték, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az Ovbh.-t, és utasítsa új eljárásra az OVB-t. A kifogástevők szerint a népszavazási kérdés hitelesíthetőségének egyetlen korlátja van: a törvényesség. Álláspontjuk szerint nincs olyan „törvényességi” illetve „alkotmányossági” előírás, amelyre az OVB a kérdés hitelesítésének a megtagadása során hivatkozik, a hitelesítést megtagadó döntésnek hiányzik az alkotmányi, illetve az Nsztv.-n alapuló törvényi alapja. Utaltak arra, hogy a jogalkalmazó szervek az országos népszavazásra irányuló kérdés hitelesítése során nem értelmezhetik szűkítően a nép közvetlen hatalomgyakorlására vonatkozó szabályokat, és az Országgyűlés sem korlátozhatja az Nsztv.-ben a nép közvetlen hatalomgyakorlását. Ebből következően – érvelésük szerint – az Nsztv. preambulumában szereplő, és az OVBh. indokolásában idézett rendelkezésre nem lehetett volna alapítani a kérdés hitelesítésének a megtagadását. A kifogástevők szerint az ország sorsát, a demokratikus jogállamiságot érintő fontos kérdések egyike az, hogy az OVB előtt folyamatban lévő „ügyek intézését” – ennek részeként a kifogás(ok) tartalmát – a választópolgárok megismerhessék. A kezdeményezésben szereplő kérdés álláspontjuk szerint „a közvetett demokrácia körébe tartozó törvényhozási képviseleti döntés kiváltására, befolyásolására alkalmas” és alkotmányos jogokat is érint. Ez utóbbival összefüggésben a kifogástevők hivatkoztak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt demokratikus jogállamiság alkotmányi rendelkezésére, mivel szerintük „az olyan eljárás, amely nem ad lehetőséget a kérdést feltevőnek, illetve más választópolgárnak, hogy a kérdéssel kapcsolatos jogorvoslatot megismerhesse és arra adott esetben észrevételt, véleményt terjeszthessen elő” sérti az említett alkotmányi rendelkezést, a „népszavazási kérdés közérdekűségét” és a „népszavazást előkészítő eljárás pártatlanságát és tisztaságát”. A kifogástevők szerint az Alkotmány 61. § (1) bekezdése alapján – „a személyes adatok védelme mellett” – más választópolgároknak is joguk van a kifogás tartalmát megismerni. A kifogástevők szerint megalapozatlan az OVB-nek a Ve. 3. § d) pontjának a sérelmét megállapító indokolása is. Álláspontjuk szerint az OVB hivatalból eljárva nem alkalmazhatta volna az említett törvényi rendelkezést a kérdés hitelesítésének az elbírálása során, erre csak ilyen hivatkozást tartalmazó jogorvoslati kérelem alapján lett volna jogosult, ám ilyen a vizsgált ügyben nem került előterjesztésre. A kifogástevők szerint az OVB a Ve. 3. § d) pontjával összefüggésben „tényállást nem állapított meg”, és annak ellenére, hogy álláspontjuk szerint a joggyakorlásuk jóhiszemű és rendeltetésszerű volt véleményük szerint a személyüket diszkrimináló döntés született.
A kifogás előterjesztését követően – 2012. január 1-jével – hatályba lépett az Országgyűlés által 2011. április 18-án elfogadott és 2011. április 25-én kihirdetett Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény), amelynek 8. cikke határozza meg az országos népszavazás alkotmányi (alaptörvényi) szintű alapjait. Az Országgyűlés által 2011. december 31-én elfogadott, Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény (a továbbiakban: Átmeneti rendelkezések) 31. cikk (3) bekezdése hatályon kívül helyezte az Alkotmányt és az annak módosításáról szóló törvényeket. [A 31. cikk (3) bekezdése a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján időközben maga is hatályát vesztette.] Az Átmeneti rendelkezések 20. cikke a már hatályon kívül helyezett Alkotmány 28/E. §-át rendelte továbbra is alkalmazni az Alaptörvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő ügyekben a népszavazási eljárás során. Az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvénynek (a továbbiakban: EtAmtv.) a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvényt (a továbbiakban: Ve.) módosító 145. § (7) bekezdése a Ve. 130. §-át akként módosította, hogy az OVB-nek az aláírásgyűjtő ív, illetve a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogás elbírálására a Kúriának van hatásköre. Az EtAmtv. 145. § (10) bekezdése ugyanakkor beiktatta a Ve. új 156. § (2) bekezdését, amely szerint az EtAmtv. hatálybalépését megelőzően benyújtott népszavazási kezdeményezés hitelesítésére a Ve.-nek a kezdeményezés benyújtásakor hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
Mindezek alapján az Alkotmánybírósághoz 2012. január 1-jét megelőzően benyújtott, a népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítésével kapcsolatos OVB határozat elleni kifogás elbírálására az Alkotmánybíróságnak van továbbra is hatásköre.
II.
Az Alkotmánybíróság a kifogást az alábbi jogszabályok alapján vizsgálta meg:
1. Az Nsztv. vonatkozó rendelkezései:
„2. § Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz.”
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
(…)
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,”
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
2. A Ve. alkalmazandó – 2011. december 31-éig hatályban volt – rendelkezései:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(…)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
3. A hatályos Ve. alkalmazandó rendelkezése:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetve a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – a Kúriához címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(2) A Kúria a kifogást soron kívül bírálja el. A Kúria az Országos Választási Bizottság határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.”
„156. § (1) E törvénynek az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvénnyel megállapított rendelkezéseit – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a folyamatban lévő népszavazási és népi kezdeményezéssel kapcsolatos ügyekben is alkalmazni kell.
(2) E törvénynek az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvénnyel megállapított rendelkezéseinek hatálybalépését megelőzően benyújtott népszavazási kezdeményezés és népi kezdeményezés hitelesítésére a benyújtásakor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.”
III.
A kifogás nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét a Ve. 156. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 2011. december 31-ig hatályban volt 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. A kifogás a törvényi feltételeknek megfelel, ezért azt az Alkotmánybíróság a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján érdemben bírálta el.
2. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás elbírálása során ugyanakkor figyelembe kellett vennie azt, hogy a megváltozott jogi szabályozásra tekintettel a kezdeményezésben szereplő kérdés a választópolgári egyértelműség követelményének való megfelelés szempontjából eltérően ítélendő meg a kezdeményezés OVB-hez történt benyújtásának, illetve a kifogás Alkotmánybíróság általi elbírálásának az időpontjában.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogás elbírálásának az időpontjában az Alkotmány már nincs hatályban. A hatályos Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 33. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az Országgyűlés népszavazást elrendelő, valamint kötelezően elrendelendő népszavazás elrendelését elutasító határozatát vizsgálhatja felül, bárki indítványára az elrendelés vagy elutasítás Alaptörvénnyel való összhangja és törvényessége tekintetében. Az EtAmtv.145. § (7) bekezdése – 2012. január 1-jei hatállyal – módosította a Ve. 130. §-át. A Ve. módosított 130. § (1) bekezdése értelmében az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetve a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – a Kúriához címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. A Ve. módosított 130. § (2) bekezdése alapján a Kúria a kifogást soron kívül bírálja el. A Kúria az Országos Választási Bizottság határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.
Az Abtv. és a Ve. hivatkozott törvényi rendelkezései alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogás elbírálásának az időpontjában a kezdeményezésben szereplő kérdés, már nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének.
A kezdeményezésben szereplő kérdés az ismertetett jogszabályi változásokra tekintettel okafogyottá vált, mivel az Alkotmánybírósághoz az OVB országos népszavazás és országos népi kezdeményezés kérdésének a hitelesítése tárgyában hozott határozatával szemben 2012. január 1-jét követően már nem lehet kifogást előterjeszteni, az ilyen kifogás elbírálására a Ve. hatályos 130. § (2) bekezdése alapján a Kúria rendelkezik hatáskörrel. A kezdeményezésben szereplő kérdés értelemszerűen nincs tekintettel erre a hatásköri változásra; a kérdés az OVB országos népszavazás és országos népi kezdeményezés kérdésének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen az Alkotmánybírósághoz benyújtott kifogásra, azaz a kezdeményezésben szereplő kérdés OVB-hez hitelesítés céljából való előterjesztésekor fennálló jogi helyzetre vonatkozik. A kifejtettekre tekintettel tehát a kérdés a kifogás elbírálásának az időpontjában – az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata alapján – már nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdéséből levezetett választópolgári egyértelműség követelményének.
Az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában foglalkozott az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt a népszavazásra feltenni kívánt kérdésekkel szemben támasztott egyértelműség követelményével [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 362.; 26/2007. (IV. 25.) AB határozat, ABH 2007, 332, 342.]. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata az egyértelműség követelményét a népszavazáshoz való jog érvényesülésének alkotmányos garanciájaként értelmezi. A népszavazásra bocsátott kérdésnek egyrészt a választópolgár, másrészt a jogalkotó számára egyértelműnek kell lennie. A választópolgári egyértelműség követelménye szerint a népszavazásra feltett kérdésnek egyértelműen eldönthetőnek kell lennie, arra a választópolgárnak „igen”-nel vagy „nem”-mel kell tudnia válaszolni. Ebből következően a túl bonyolult, érthetetlen, értelmezhetetlen, félreérthető vagy félrevezető kérdés nem tekinthető egyértelműnek.
A vizsgált esetben, mivel a kezdeményezésben szereplő kérdés nincs tekintettel a megváltozott jogi szabályozásra, ezért a választópolgár számára azt a téves látszatot kelti, hogy az OVB említett határozataival szemben előterjesztett kifogások elbírálására továbbra is az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel. A félreérthető, a választópolgárt félrevezető kérdés akkor sem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdéséből következő választópolgári egyértelműség követelményének, ha egyébként az OVB-hez hitelesítésre történt benyújtásakor ennek a követelménynek megfelelt, és az ezt követő jogszabályi változások következtében vált a kifogás elbírálásának az időpontjában a fenti követelménnyel ellentétessé.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az OVB 459/2009. (XI. 30.) OVB határozatát a jelen határozatban foglalt indokolás alapján helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: VI/1384/2012.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás