PÜ BH 2012/12
PÜ BH 2012/12
2012.01.01.
A környezet veszélyeztetését a környezet használója aktív tevékenységével és mulasztásával egyaránt megvalósíthatja [Ptk. 345. §, 1995. évi LIII. tv. 4. §, 11. §, 15. §, 109. §].
A Cs. külterületi 0220/3. hrsz.-on nyilvántartott ingatlanon lévő szennyvíztisztító telep bejegyzett tulajdonosa 1997. április 18. óta az alperes, aki a Cs. és térsége szennyvízelvezető és tisztító rendszert üzemelteti. Cs. város, K., H. és Ó. községek 2004-ben kötöttek üzemeltetési szerződést az alperessel a szennyvíztisztító telep üzemeltetéséről. 2003-2004. évben R. ésZs. községek lakói is rákötöttek a szennyvíztisztító hálózatra, ennek szennyvize szintén a cs.-i telepre került. Az illetékes Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2005. április 20-án kelt határozatával bírságot szabott ki az alperesre mint kibocsátóra a 2004. évi üzemi időszakban a R. folyóba kibocsátott szennyvízmennyiség és a határértéken felüli szennyező anyag tartalmának alapulvételével.
A telepre irányadó kibocsátási határértéket legutóbb a 2006. július 21-én jogerős hatósági határozat módosította. A 2005. július 7-i perindítás óta eltelt időben is sor került kibocsátási határérték túllépésekre, melyek folytatódtak a per időtartama alatt is. A felügyelőség 2007. június 18-i határozatával ismételten megbírságolta az alperest.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a cs.-i szennyvíztisztító telepen az előírt határértéket meghaladó káros anyag tartalmú szennyvíz kibocsátásától.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy néhány esetben határértéket meghaladó mennyiségű szennyező anyagot tartalmazó tisztított szennyvizet bocsátott ki, de az nem veszélyeztette a környezetet, és nem felróható neki a határérték túllépés. Ez utóbbi betartása csak a már engedélyezett vízjogi létesítési engedéllyel megvalósítandó kapacitásbővülés után lehetséges.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény (Ktv.) 4. § 11. pontjára, 101. § (3) bekezdésére és 109. § (2) bekezdésére utalással azzal érvelt, hogy a környezetveszélyeztetéstől történő eltiltásra csak jogellenes magatartás azaz tevékenység (és nem mulasztás) alapján kerülhet sor. Az alperes ugyan nem vitatta, hogy határértéket meghaladó szennyvizet bocsát a környezetbe, de mivel a szennyvíz megfelelő tisztítására fizikailag nem képes, nincs olyan jogellenes tevékenysége, melynek abbahagyása révén arra képessé válna.
A bíróság arra is utalt, hogy az alperes határértéket meghaladó szennyvíz kibocsátásának oka az, hogy Zs. és R. községek szennyvízének tisztítását is vállalta, ami által a telep hidraulikailag túlterheltté vált. A keresetnek helytadó döntés a környezetvédelmi felügyelőségi határozatban foglalt tisztítható vízmennyiség és az érintett települések körének a korlátozását eredményezné. Az engedélyező jogerős közigazgatási határozat a bíróságot köti. A megfelelő tisztítást biztosító fejlesztési beruházás kikényszerítésére pedig a Ktv. 109. § (2) bekezdése alapján hozandó ítélettel nincs lehetőség. Az alperes teherviselő képességének hiányára tekintettel e rendelkezés nem is lenne végrehajtható.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperest eltiltotta attól, hogy a cs.-i szennyvíztisztító telepéről az előírt határértéket meghaladó káros anyag tartalmú szennyvizet bocsásson ki.
Ítéletének indokai között megállapította, hogy a hidraulikai túlterheléssel okozott környezetveszélyeztetés megvalósult, a határérték túllépés és az azzal okozott környezetszennyezés jelentős. A környezetkárosodás bekövetkeztének közvetlen veszélye fennáll. Az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően rögzítette, hogy az alperes a határértéket meghaladó káros anyag tartalmú szennyvíz kibocsátásával a környezetveszélyeztető magatartást megvalósította. Ezt a magatartást ugyanis az is megvalósíthatja, akinek a szennyvíztisztítás a feladatai közé tartozik, de azt nem az előírásoknak megfelelően végzi el. A határértékeket az alperes a környezetvédelmi hatóság engedélyétől és bírságolásától függetlenül is köteles volt betartani. A bíróságnak a környezetveszélyeztetés folytán az eltiltást a kereset alapján el kellett rendelni.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az elsőfokú ítélet indokaival egyezően előadta, hogy a Ktv. rendelkezéseinek megfelelően a mulasztásban megnyilvánuló magatartás nem szolgálhat alapul a környezetveszélyeztető tevékenységtől történő eltiltásra. Nem tanúsított olyan jogellenes magatartást, melynek abbahagyása révén a megfelelő tisztításra képessé válna. Tevékenységét jogerős hatósági határozat alapján végzi. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. tv. 4. § (2) bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy a települési önkormányzatot terhelné a környezetveszélyeztetést kiküszöbölő beruházás. Az ennek elmulasztása miatti felelősség nem hárítható az alperesre. Azzal is érvelt, hogy a Vht. rendelkezései alapján a jogerős ítélet nem végrehajtható, mivel az önkormányzat helyett a szükséges beruházásokat ennek folytán sem végezheti el.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. A felperes a Ktv. 107. §-a, 109. § (2) bekezdése, 4. § l1. pontja alapján kifejtette, hogy jogosult volt a jogellenes magatartástól, (nem pedig magától a tevékenységtől) való eltiltást kérni keresetével. Az alperes az érintett települési önkormányzatokkal kötött szerződésben vállalta a szennyvíztisztítást. Önálló, a környezethasználót terhelő polgári jogi felelőssége alapján a tevékenységtől történt eltiltása megfelelt a környezetvédelmi jogszabályoknak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A környezetveszélyeztetésért és károsításért fennálló felelősség polgári jogi alapja a Ptk. 345. § (1) bekezdésének rendelkezése, amely e felelősséget a veszélyes üzemek objektív kárfelelősségeként határozza meg. Ez a felelősség a környezethasználót (Ktv. 4. § 9. pont), tehát azt a természetes vagy jogi személyt terheli, aki a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetve terhelésével járó tevékenységet folytat. E tevékenysége során környezetveszélyeztetést előidéző tevékenységével vagy mulasztásával tanúsíthat környezetveszélyeztető magatartást (4. § 11. pont). A jogszabályi meghatározásokból következően nem volt tehát jelentősége annak, hogy az alperes tevékenységével vagy mulasztásával valósította-e meg a keresetben sérelmezett magatartását. Adott esetben e kérdésnek azért sem volt jelentősége, mert a tevékenységgel, illetve mulasztással megvalósított veszélyeztető magatartás sajátosan keveredett: Az alperes azzal a tevékenységével valósította meg a környezet veszélyeztetését, hogy a jogszabályban, illetve a hatósági határozatban meghatározott kibocsátási határértéket meghaladó szennyvizet bocsátott a befogadó R. folyóba (4. § 25. pont). Ugyanakkor elmulasztotta a környezetkárosodást megelőző intézkedések (4. § 15. pont) megtételét. A felperes helyesen utalt felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy az alperest e megelőző, kárelhárító intézkedések megtétele a fentieken túlmenően mint polgári jogi szerződés alanyaként szerződött üzemeltetőt szintén terhelte. Mivel a perben lefolytatott bizonyítás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a határértéket meghaladó szennyvízkibocsátás az alperesi telep hidraulikai túlterheltségére, tehát arra vezethető vissza, hogy az alperes a környezetvédelmi feltételeknek megfelelő szennyvíztisztításon túli üzemeltetést vállalt, e tevékenysége korlátozására a polgári jogi szerződések alanyaként is az alperesnek van lehetősége. Ebből következően az alperes téves indokokkal hivatkozott arra, hogy a környezetveszélyeztető tevékenység megszüntetése csak az anyagi lehetőségeit meghaladó beruházások útján valósulhat meg. A jogerős ítélet végrehajtása pedig a Vht.-ban a meghatározott cselekmény végrehajtására vonatkozó végrehajtási szabályok útján kényszeríthető ki.
Összegezve: A felperes a Ktv. 109. § (2) bekezdése alapján indított keresetével megalapozottan kérte az alperes eltiltását a környezetveszélyeztető tevékenységtől. A bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján megalapozottan állapította meg, hogy e környezetveszélyeztető állapot mind a keresetindításkor, mind a per időtartama alatt fennállt. Ebből következően a másodfokú bíróság megalapozottan és a jogszabályokkal összhangban tiltotta el az alperest az előírt határértéket meghaladó káros anyag tartalmú szennyvízkibocsátásától.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.857/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás