PÜ BH 2012/121
PÜ BH 2012/121
2012.05.01.
I. A Jogszabályok keretei között a kapcsolattartás időtartamának, módjának, feltételeinek, a gyermek átadás-átvétele helyének és más részleteinek meghatározása bírói mérlegelés körébe tartozó kérdés, amely felülvizsgálattal eredményesen nem támadható [Csjt. 92. § (1) bek., 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. (Gyer.) 27. § (1) bek., 29. § (1) bek., 30. § (5) bek.].
II. Tartási igény visszamenőleges érvényesítése esetén, ha a szülők között az életközösség megszűnt, de továbbra is egy lakáson belül éltek, a bíróságnak tisztáznia kell, hogy az együttlakás idején gyermekük eltartásához a gyermektartásdíj fizetésére kötelezni kért szülő milyen módon járult hozzá [Csjt. 68. § (1) bek., 69/A. § (1) bek., 69/B. §, 69/C. § (1) bek.].
A peres felek 1997. és 2007. februárja között élettársi kapcsolatban éltek, 2002. július 31-én született A. utónevű gyermekük. 2007 augusztusában az alperes a gyermekkel együtt szülei ingatlanába költözött.
Az élettársi kapcsolat megszűnését követően a felek megállapodás-tervezetet készítettek, melynek értelmében gyermekük az édesanyánál kerül elhelyezésre és megállapodtak abban is, hogy az apa havi 30 000 forint gyermektartásdíjat fog fizetni. Ezt a megállapodás-tervezetet ugyan a felek nem írták alá, azonban a gyermek a különválás óta folyamatosan az anya gondozásában nevelkedik.
A bíróság 2007. október 25-én kelt ideiglenes intézkedésével A.-t az anyánál helyezte el és a felperes apát 2007. november 1-jétől kezdődően havi 30 000 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, valamint szabályozta a gyermek és az apa közötti kapcsolattartást is.
Utóbb mindkét peres fél élettársi kapcsolatot létesített, élettársaikkal bérelt ingatlanban élnek.
A felperes keresetében kérte az A. utónevű gyermek nála történő elhelyezését, az anya és gyermek közötti kapcsolattartás szabályozását és az alperest havi nettó jövedelme 20%-át kitevő gyermektartásdíj fizetésére történő kötelezését.
Az alperes a kereseti kérelem benyújtása után két nappal, 2007. augusztus 29-én maga is keresettel fordult a bírósághoz, melyben kérte a gyermek nála történő elhelyezését és 2007. szeptember 1-jétől kezdődően, illetve hat hónapra visszamenőleg az apa havi 50 000 forint összegű gyermektartásdíj fizetésére történő kötelezését. Az általa indított pert a bíróság a felperes által kezdeményezett perhez egyesítette, melyben kereseti kérelmeit – alperesként – viszontkeresetként tartotta fenn.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek 2002. július 31-én született A. utónevű közös gyermekét az alperesi anyánál helyezte el, egyben a felperes gyermekelhelyezésre irányuló keresetét elutasította.
Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek az ítélete rendelkező részében meghatározott alperesi bankszámlára 2010. február 1-jétől kezdődően havi 30 000 forint, határozott összegű gyermektartásdíjat.
Az elsőfokú bíróság a kapcsolattartást a felperes és a gyermek között oly módon rendezte, hogy a felperes jogosult minden páratlan hétvégén szombaton 9 órától vasárnap 18 óráig a gyermekkel való kapcsolattartásra, továbbá minden páros ünnep másnapján reggel 9 és 18 óra között, az iskolai szünetek fele, valamint a nyári szünetben kétszer kéthetes nyaraltatás is megilleti a felperest, melynek időpontjában a feleknek minden év március 31. napjáig kell megállapodnia.
Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.
A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy bár nem vitásan a gyermeknek az apával is kifejezetten jó és szeretetteljes a kapcsolata, azonban a kislánynak biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, amely esetében évek óta az anyai környezet.
A felperes a csatolt kereseti igazolások szerint az Á. Kft.-nél 79 840 forint, az A. Kft. alkalmazásában pedig havi 45 500 forint, összesen tehát 125 340 forint keresetet ér el. Ennek alapján az elsőfokú bíróság a felperes tartási kötelezettsége mértékét havi 30 000 forintban állapította meg és az alperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A kapcsolattartásról a Csjt. 92. § (1) bekezdésében foglaltak alapján döntött az elsőfokú bíróság.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva a felperest az A. utónevű gyermek tartására 2007. szeptember 1-jétől minden hónap 15. napjáig havi 40 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. Megállapította, hogy 2007. szeptember 1-jétől 2010. december 31-ig terjedő időre a felperesnek 460 000 forint gyermektartásdíj hátraléka keletkezett, melyet 2010. március 1-jétől a folyó gyermektartásdíjon felül havi 10 000 forintos részletekben jogosult és köteles az alperesnek megfizetni, azzal, hogy két részlet elmulasztása esetén az egész tartozás egyszerre esedékes.
A folyamatos apai kapcsolattartásra vonatkozó elsőfokú rendelkezést a másodfokú bíróság úgy módosította, hogy a felperes minden páratlan héten péntek délután az iskolai foglalkozás végétől, de legkésőbb délután 16 órától a hétfő reggeli iskolakezdésig, de legkésőbb reggel 8 óráig, valamint minden páros héten szerdán, az iskolai foglalkozás végétől, de legkésőbb délután 16 órától a másnap reggeli iskolakezdésig, de legkésőbb reggel 8 óráig jogosult a folyamatos kapcsolattartásra. A „szorgalmi időszakban” a gyermek átvételének és visszaadásának helye az iskola, egyéb esetekben – a felek eltérő megállapodása hiányában – az alperes lakóhelye. A másodfokú bíróság szabályozta az elmaradt kapcsolattartás pótlásának rendjét is, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A gyermektartásdíjjal kapcsolatban a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felek 2007 augusztus közepe óta élnek különváltan, a gyermek azóta az alperes háztartásában nevelkedik, így a Csjt. 69/A. § (2) bekezdése értelmében az alperes alappal igényelte, hogy a felperes gyermektartásdíj fizetésével járuljon hozzá a gyermek tartásához. Az alperes 2007. szeptember 1-jétől kezdődően kérte a felperes gyermektartásdíjban marasztalását, így nem helyes azon elsőfokú rendelkezés, mely csak a határozathozataltól kötelezte a felperest gyermektartásdíj fizetésére, ezért a másodfokú bíróság az alperesi keresetnek, illetve fellebbezésnek megfelelően módosította a kötelezés kezdő időpontját.
A gyermektartásdíj összegszerűségét illetően a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a másodfokú eljárásban tett személyes nyilatkozata szerint is havi 100 000 forintért bérli azt a családi házat, ahol lakik és a rezsi további havi 25-30 000 forint kiadást jelent számára. Előadása értelmében a barátja cégétől kölcsön kapott Chrysler 300 C típusú gépkocsit használ és csak a kötelező felelősségbiztosítási díjat kell fizetnie. Két korlátolt felelősségű társaságban dolgozik, az egyiknek tulajdonosa, illetve mindkettőnek ügyvezetője. A két cégnek összesen hat alkalmazottja van, az egyik cég autószereléssel, a másik inkább fényezéssel foglalkozik. A fellebbezési eljárásban a felperes azt igazolta, hogy az A. Kft.-től 2010-ben havi nettó 42 987 forint, az Á. Kft.-től havi nettó 89 044 forint munkabérben részesült.
A másodfokú bíróság szerint a fenti peradatok alapján egyértelmű, hogy a felperes igazolt jövedelme és kiadásai között ellentmondás van, ami azt feltételezi, hogy a felperes olyan jövedelemmel is rendelkezik, amelynek forrását nem tárta a bíróság elé. A másodfokú bíróság a gyermektartásdíj szempontjából releváns valamennyi peradat Pp. 206. § (3) bekezdésében biztosított mérlegelésével úgy ítélte meg, hogy a gyermek indokolt szükségletei – az alperes jövedelmi viszonyaira is figyelemmel – az elsőfokú ítéletnél némiképp magasabb összegű hozzájárulást követelnek meg a felperes részéről, így az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával havi 40 000 forintra módosította a felperes terhére rótt gyermektartásdíj összegét. Ennek megfelelően határozta meg a 2007. szeptember 1. és 2010. december 31. közötti időszakra a felperest terhelő hátralékos tartásdíjat, figyelembe véve a felperes által teljesített tartásdíj összegét. Rögzítette, hogy a két összeg különbözeteként 460 000 forint gyermektartásdíj hátralék mutatható ki, melynek megfizetésére a Pp. 217. § (3) bekezdésének alkalmazásával méltányos részletfizetést biztosított a felperesnek.
A kapcsolattartásra vonatkozóan a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a gyermek az elsőfokú eljárásban készült szakértői vizsgálat alkalmával is hangot adott azon kívánságának, hogy szeretne több időt eltölteni az apjával. A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság ezen peradatra is figyelemmel igen szűk keretek között biztosította a felperes részére a folyamatos kapcsolattartást, így a gyermek érdekeire tekintettel annak lényeges bővítése indokolt. A másodfokú bíróság ezért a vonatkozó elsőfokú rendelkezést megváltoztatva a Csjt. 92. § (1) bekezdése, illetve a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 29. §-ának (1) bekezdése alapján indokoltnak látta a kapcsolattartás időtartamának jelentős bővítését. Ezen kívül a gyermek átadása-átvétele helyéről, akadályoztatás esetére a felek kölcsönös és előzetes értesítési kötelezettségről, illetve az elmaradt kapcsolattartás pótlásának rendjéről is döntött, összhangban a Gyer. 30. § (5) bekezdésében foglaltakkal.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését kérte és helyette a felülvizsgálati kérelmében foglaltak szerinti új határozat hozatalát.
A kapcsolattartás körében álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Gyer. 30. §-a (5) bekezdésében foglaltakat, illetve a Pp. 290. § (3) bekezdését. Nem vitás, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által szabályozott kapcsolattartásnál szélesebb körben határozta meg annak idejét, azonban ítéleti rendelkezése nem elég egyértelmű, így módot ad a vitákra. Ugyanis a peres felek eltérően értelmezik, hogy mit kell az iskolai foglalkozás végének tekinteni, amikor az ítélet szerinti napokon a felperes az iskolából magával viheti A.-t. A felperes álláspontja szerint az iskolai foglalkozás vége a tanítási idő végét jelenti, míg az alperes a tanítási időt követően a gyermek által napköziben töltött, tehát a tanítás nélküli délutáni órák végét tekinti az ítéleti rendelkezés szerinti iskolai foglalkozás végének.
A kapcsolattartással összefüggésben a felperes azt is sérelmezi, hogy a másodfokú bíróság minden páros héten szerdán jogosítja fel őt a gyermekkel való kapcsolattartásra a másnap reggeli iskolakezdésig, noha ez az a nap, amikor a gyermek táncfoglalkozásokon vesz részt. A felperes kereseti kérelme a keddi és csütörtöki kapcsolattartásokra irányult a hétköznapokon.
A kapcsolattartás körében elmaradt annak meghatározása is, hogy abban az esetben, ha a szülők között a nyári kapcsolattartás időpontjára tekintettel nem születik megállapodás, úgy a kétszer kétheti nyári kapcsolattartás a felperest mikor illeti meg. Ennek hiányában jelenleg az alperes „diktálja” annak időpontját.
A gyermektartásdíjjal kapcsolatban a felperes szerint sérült a Csjt. 69/C. § (1) bekezdése, illetve a Pp. 206. §-ának (1) és (3) bekezdése, a gyermektartásdíj kezdő időpontjára, illetve összegszerűségére vonatkozóan.
A felperes részére ugyanis a bíróság nem kézbesítette azt az alperesi beadványt, amelyben az alperes a tartásdíj fizetésének kezdő időpontját 2007. szeptember 1. napjában jelölte meg. Erről az alperes csak a 2007. október 25-i tárgyaláson szerzett tudomást, ahol ezen igény visszamenőleges előterjesztésére nem került sor.
A jogerős ítélet a tartásdíj összegszerűségének megállapítása körében is megalapozatlan annak havi 30 000 forintot meghaladó részében, figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság a jövedelemigazolások beszerzésén túlmenően egyéb bizonyítást nem folytatott le, sem a felek jövedelmi viszonyaira, sem a gyermek szükségleteire vonatkozóan.
Az alperes a felperesi felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos ellenkérelmében nem látta alaposnak a tartásdíj leszállítására vonatkozó indítványt. A felperes ugyanis olyan életkörülmények között él, amelyet a jelenlegi gazdasági helyzetben kevés család engedhet meg magának. Így pl. a nyári szünetben két alkalommal és több mint egy-egy hetet nyaralt Görögországban és Törökországban, és állítólag „kölcsönbe” kapott luxus terepjáróval közlekedik. Csak a gépkocsi havi fenntartása magasabb összeg, mint a havonta fizetendő tartásdíj.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelme szerinti megváltoztatását kérte.
Előadta, hogy 2007. augusztus 29-én terjesztett elő a kiskorú gyermek nála történő elhelyezésére, valamint a jelen per felperesének tartásdíj fizetésére történő kötelezése iránti keresetet, ez utóbbit 2007. szeptember 1-jétől kezdődően, egyértelműen hat hónapra visszamenőleges hatállyal. A keresetlevél a jelen per felperese által indított keresethez egyesítésre került.
Az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében is jelezte, hogy a tartásdíj mértékét 2007. szeptember 1. napjától 50 000 forintban kérte megállapítani, illetve kérte annak hat hónapra visszamenőleges megítélését is az eredeti kereseti, majd viszontkereseti kérelmének megfelelően, ezzel szemben a másodfokú bíróság ugyan a tartásdíj mértékét felemelte, de tévesen azt rögzítette ítéletében, hogy a gyermektartásdíjat csak 2007. szeptember 1. napjától kérte az alperes. Ez egyértelműen téves megállapítás, ezért kéri a kezdő időpont megváltoztatását az alperes a keresetlevelében és a fellebbezésében foglaltak szerint.
A felülvizsgálati kérelmében az alperes kérte a kapcsolattartásra vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezés módosítását, mértékének megváltoztatását is. Álláspontja szerint kivitelezhetetlen, hogy minden páratlan hétvégén már pénteken délután 16 órától hétfő reggel 8 óráig illesse meg az alperest a kapcsolattartás, ugyanis a rendelkezés nem veszi figyelembe, hogy a 8 éves gyermek erre tekintettel több napi ruházatot, illetve iskolai felszerelést kénytelen magával vinni, melynek őrzésére az iskola sem kötelezhető. Ezen túlmenően a huzamos alperesi kapcsolattartás veszélyezteti a kislány tanulmányi eredményét, tekintettel arra, hogy a felperes soha sem tanul a gyermekkel. Az alperes szerint indokolatlan az a rendelkezés is, mely szerint a hétvégi kapcsolattartás már pénteken délután 16 órakor kezdődik, az elsőfokú ítéletben megállapított szombat reggel 9 óra helyett.
Az alperes a másodfokú tárgyaláson azt is kérte, hogy az ítélet rendelkezzen arra vonatkozóan, miszerint a felperes a gyermektartásdíjat az alperes bankszámlájára legyen köteles utalni, mivel nehézkes az alperesnek a postára járnia a gyermektartásdíj felvétele érdekében. Erre vonatkozóan azonban nem született ítéleti rendelkezés, ahogyan az alperes kérelme ellenére arról sem, hogy a felperes legyen köteles a gyermek nála levő okmányait az alperesnek átadni és tájékoztatnia az alperest arról, ha gyermeket külföldre viszi.
Az alperes felülvizsgálati kérelme kisebb részben, a következők szerint alapos.
1. A kapcsolattartás szabályozása
A Csjt. 92. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.
A kapcsolattartás célját a Gyer. 27. §-ának (1) bekezdése fogalmazza meg. E szerint a kapcsolattartás célja, hogy a gyermek és a szülő, valamint a kapcsolattartásra jogosult más, közeli hozzátartozó közötti családi kapcsolatot fenntartsa, illetve, hogy a kapcsolattartásra jogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően segítse.
A Gyer. 27-30. §-ai meghatározzák a kapcsolattartás lehetséges formáit (folyamatos, illetve időszakos) illetve lehetséges módozatait.
A Csjt. és a Gyer. a kapcsolattartásra vonatkozóan azonban csak keretjogszabály, melyet – az érintettek egyezségének hiányában – a gyámhatóságnak, illetve a bíróságnak kell az eset összes körülményét mérlegelve, a kiskorú gyermek mindenekfelett álló érdekét szem előtt tartva, egyéniesítetten meghatároznia. Peres eljárás esetén tehát a kapcsolattartás időtartamának, módjának, feltételeinek, a gyermek átadása-átvétele helyének stb. meghatározása a bírói mérlegelés körébe tartozó kérdés.
E jogszabályhelyeknek megfelelően, az eset összes körülményét mérlegelve döntött a másodfokú bíróság, amikor a felperes számára – a gyermek ezirányú kívánságát is szem előtt tartva – széles körű kapcsolattartási jogot biztosított, egyéniesítetten, nem kizárólag a kéthetenti hétvégékre korlátozva azt.
Az ezzel összefüggő felülvizsgálati kérelmek sem jogszabálysértésre hivatkozva kifogásolják a jogerős ítélet szerinti kapcsolattartást, hanem különböző további, egyéni kívánságaikat rögzítik, a gyermek érdekeire hivatkozva. (A szerdai nap azért nem jó a kapcsolattartás szempontjából, mert akkor a gyermek táncfoglalkozáson vesz részt, a szabályozás nem veszi figyelembe, hogy a gyermek a kapcsolattartások alkalmával kénytelen több napi ruházatot és iskolai felszerelést magával vinni stb.)
A peres felek a kapcsolattartással összefüggő felülvizsgálati kérelmükben tehát lényegében a másodfokú bíróság mérlegelési tevékenységét kifogásolva a Pp. 206. § (1) bekezdésének sérelmét állították. A bizonyítékok mérlegelése a bíróság törvényi felhatalmazáson alapuló perbeli cselekménye. A felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésre, a bizonyítékok eltérő értékelésére jogi lehetőség nincsen. A mérlegeléssel megállapított tényállás – ha az nem iratellenes, nem okszerűtlen és logikai ellentmondást sem tartalmaz – nem támadható, ahogyan jelen esetben sem. A felek a kapcsolattartás végrehajtása körében felmerülő nézeteltéréseiket a gyámhatóság közreműködésével rendezhetik.
2. A gyermektartásdíj mértéke
A Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése szerint a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll.
A Csjt. 69/B. §-a értelmében a gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.
A Csjt. 69/C. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni – többek között – a gyermek tényleges szükségleteire és a mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira.
A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal szemben a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helyesen jutott a másodfokú bíróság arra a megállapításra, hogy a felperes életvitele, rendszeres kiadásai, az a körülmény, hogy két gazdasági társaság ügyvezetője és az egyik cégnek egyben tulajdonosa is, továbbá hat alkalmazott munkaadója, nyilvánvalóan magasabb jövedelemre utal, mint az általa elismert, a minimálbért alig meghaladó összeg.
A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésben és elvi határozatban mutatott rá arra (BH 1996/7/369., BH 1997/2/78., EBH 2000/2/318.), hogy a bevallott, illetve kimutatható jövedelem mellett a tartásdíj megállapítása során mérlegelési körbe kell vonni a kötelezett vagyoni körülményeit is.
Jelen esetben többek között éppen a felperes által előadottak szolgáltak bizonyítékul arra, hogy a kimutatott és a tényleges jövedelme nem áll összhangban. Helyesen jutott ezért a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes a jogerős ítélet szerinti havi 40 000 forint gyermektartásdíj fizetésére képes és azt a gyermek szükségletei indokolják is.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság – erre vonatkozó indítványa ellenére – nem rendelkezett arról, hogy a felperes az alperesi bankszámlára utalja át a gyermektartásdíjat.
Ez a kérelem azért nem alapos, mivel az elsőfokú bíróság ítélete erre vonatkozó rendelkezést már tartalmaz és a másodfokú bíróság etekintetben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
3. A tartásdíj fizetés kezdő időpontja
A Csjt. 68. § (1) bekezdése szerint a tartási követelés hat hónapra visszamenőleg, valamint a jövőre nézve érvényesíthető.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alapos okkal kifogásolta, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem bírálta el azon kérelmét, mely szerint a gyermektartásdíjat 2009. szeptember 1-jétől kezdődően, illetve hat hónapra visszamenőleges hatállyal is igényelte.
A peres iratokból megállapíthatóan jelen per alperese felperesként 2007. augusztus 29-én nyújtott be keresetet a a Budapest XVIII. és XIX. Kerületi Bírósághoz az A. utónevű gyermek nála történő elhelyezése iránt, egyben 2007. szeptember 1-jétől és hat hónapra visszamenőlegesen havi 50 000 forint gyermektartásdíj megfizetésére is kérte az apa kötelezését.
A bíróság a pert jelen per felperese által néhány nappal korábban indított, azonos tárgyú perhez egyesítette. Ezt megelőzően B. K. keresetlevelét R. T.-nek kézbesítette, aki azt 2007. szeptember 26-án átvette, tehát jelen per alperesének gyermektartásdíj iránti igényéről, illetve az érvényesítés kezdő időpontjáról ekkor már tudomással bírt.
Az alperes anya a keresetét jelen perben viszontkeresetként fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperest 2010. február 1-jétől kötelezte havi 30 000 forint összegű gyermektartásdíj fizetésére, tekintettel arra, hogy ezt megelőzően eljárása során a felperest 2007. november 1-jétől kezdődően ideiglenes intézkedéssel kötelezte gyermektartásdíj fizetésére.
A másodfokú bíróság csak 2007. szeptember 1-jétől kezdődően kötelezte a felperest gyermektartásdíj fizetésére, annak ellenére, hogy az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében kérte, hogy a bíróság az eredeti és viszontkeresetként fenntartott kereseti kérelmének megfelelően 2007. szeptember 1-jétől hat hónapra visszamenőleg kötelezze a felperest tartásdíj fizetésére. A másodfokú bíróság azonban a fellebbezést úgy interpretálta, hogy az alperes csak 2007. szeptember 1-jétől kezdődően kérte a felperes gyermektartásdíj fizetésére történő kötelezését és ennek megfelelően hozta meg jogerős határozatát is.
A felperes az alperes fellebbezésével kapcsolatban benyújtott ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes 2007. augusztus végi elköltözéséig a felek természetben, közösen gondoskodtak kiskorú gyermekük tartásáról, annak ellenére, hogy az életközösségük már ezt megelőzően, 2007 februárjában megszűnt. A felperes ezen „bejelentés” megnevezésű, tartalmát tekintve fellebbezési ellenkérelmét azonban az eljárt bíróságok nem kézbesítették az alperes részére, így arra vonatkozóan reflektálni nem tudott.
A Pp. 213. § (1) bekezdés értelmében az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149. § alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre.
A fent kifejtettekből megállapítható, hogy az első-, illetve a másodfokú bíróság ezen kötelezettségének nem tett eleget, az alperes visszamenőleges tartásdíj iránti igényéről nem döntött, az erre vonatkozó bizonyítási eljárást nem folytatta le annak megállapítása érdekében, hogy a felek az életközösség megszűnését követően az alperes és a gyermek elköltözéséig terjedő időszakban hogyan gondoskodtak kislányuk eltartásáról, abban a felperes részt vállalt-e és amennyiben igen, milyen formában és mértékben.
Az alperes vonatkozó viszontkereseti kérelméről való döntés befolyásolhatja a felperes tartásdíj hátralékának mértékét is.
Az eljárt bíróságok mulasztása sérti a Pp. 213. § (1) bekezdésében, illetve a Csjt. 68. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében bizonyítás felvételének helye nincs, a Legfelsőbb Bíróság részítéletével a jogerős ítéletnek a gyermektartásdíj fizetés kezdő időpontjára és ezzel összefüggésben a gyermektartásdíj hátralékra vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és ebben a keretben – a várhatóan kisebb terjedelmű bizonyításra tekintettel – a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján.
A megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak el kell bírálnia az alperesnek a 2007. szeptember 1-jét megelőző hat hónapra vonatkozó gyermektartásdíj iránti igényét, különös tekintettel arra, hogy bár a felek élettársi kapcsolata 2007 február elején megszűnt, azonban gyermekükkel augusztus végéig közös lakásban éltek.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.121/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás