BÜ BH 2012/140
BÜ BH 2012/140
2012.06.01.
Nem állapítható meg jogos védelem annak az erőfölényben levő elkövetőnek a javára, aki a támadással fenyegető sértettet annak lefegyverzése, ártalmatlanná tétele után is kitartóan bántalmazza, és a sértett ennek következtében meghal [Btk. 29. §, 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a 2009. április 23. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét emberölés bűntettében [Btk. 166. § (1) bek.] állapította meg, és ezért őt 7 évi börtönbüntetésre és 6 évi közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a kényszergyógyítását.
A megyei bíróság ítélete történeti tényállási részében rögzítette, hogy a terhelt több hajléktalan társával együtt a volt MÉH telep elhagyott épületében élt, és a mázsaházat használta lakhelyül. A volt irodaépületben is többen laktak, és itt rendszeresen együtt italoztak.
2008. április 12-én a terhelt átment abba a helyiségbe, ahol a sértett tartózkodott, és délelőtt 10.00 óra körüli időben összeveszett vele az előző esti italfogyasztásuk miatt. A terhelt, aki korábban ökölvívó volt, a veszekedés során többször megütötte a sértett arcát, akinek a szája felrepedt és vérzett. Később a terhelt a eltávozott, visszament a saját lakrészébe, ahol elfogyasztott 4-6 dl bort, majd lefeküdt aludni.
A kora délutáni órákban a terhelt arra ébredt, hogy a sértett egy kisbaltával a mázsaház ablakát bezúzta. Ezért felugrott, kifutott az épület elé, miközben szidalmazta a sértettet, aki vele szemben állt a baltát felemelve. Ekkor a terhelt a baltát kicsavarta a sértett kezéből, és elhajította. Ezután pedig a sértett fejét ököllel többször megütötte. A sértett megragadta a terhelt mellén a pulóvert, de egyensúlyát vesztette és így együtt a földre zuhantak úgy, hogy a terhelt ráesett a sértett mellkasára. Miután a földre kerültek, a terhelt rátérdelt a sértett mellkasára, és ököllel tovább ütlegelte, majd megragadta a sértett ruházatát, és azt úgy fel és le rángatta, hogy azzal a sértett fejét legalább kétszer vagy háromszor a betonozott talajhoz csapta. A terhelt addig bántalmazta a sértettet, amíg életjelet mutatott, ezután a sértett fiának szólt, hogy segítsen a sértettet a kb. 25-30 méterre lévő épületbe a lakhelyére bevinni, de ő ittasságánál fogva nem reagált a kérésre. Ezután a terhelt a sértettet az udvaron magára hagyta, és visszament aludni. Mielőtt lefeküdt, elfogyasztott még kb. egy liter bort.
A sértettre az ugyancsak hajléktalan fia talált rá 15.00 óra körüli időben, és ő értesítette a mentőket. A sértettet kórházba szállították, de a szakszerű orvosi kezelés ellenére 2008. április 15. napján a hajnali órákban elhalálozott.
Az 56 éves sértett baloldali sorozat bordatörést, koponyatörést, agyzúzódást, agytörzsi vérzést szenvedett, és az ezek következtében kialakult keringés-, és légzésbénulás következtében hunyt el.
A koponyasérülés és a bekövetkezett halál között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.
A terhelt a vérvétel időpontjában 2,52-2,92 ezrelékes súlyos fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt.
Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2009. november 12. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében a megyei bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés tartamát 9 évre, a közügyektől eltiltás tartamát pedig 10 évre felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A terhelt indítványát arra alapította, hogy bűncselekményének minősítése nem a törvénynek megfelelően történt. A terhelt álláspontja szerint ugyanis őt ölési szándék nem vezette, a sértett volt az, aki egy fejszével az ablakát beverte, majd amikor ezért őt kérdőre vonta, meg akarta ütni úgy, hogy egy fejsze volt a kezében. A fejszét ő vette el a sértettől és eldobta, majd dulakodtak, aminek során kölcsönösen megütötték egymást. Eközben ájult el a sértett, akit a fia segített hazavinni, és ezt követően három nap múlva következett be a sértett halála. Minderre tekintettel a terhelt a jogerős határozat megváltoztatását, vagy annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. A legfőbb ügyészi álláspont szerint a terhelt cselekményének minősítése törvényes, a bűncselekmény erős felindulásban elkövetettkénti értékelésének elvetése helyes indokokkal történt, jogos védelem megállapítása nem jöhet szóba, és az eljárt bíróságok felülvizsgálatra alapot adó eljárási szabálysértést sem valósítottak meg. Erre tekintettel a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot a Be. 423. § (4) és (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványban foglalt okból, valamint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt eljárásjogi okokból vizsgálta felül, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványa alaptalan.
Az eljárt bíróságok a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző eljárási szabálysértést nem valósítottak meg, és a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó, a jogerős határozatban rögzített tényállást alapul véve felülvizsgálatra alapot adó anyagi jogi szabálysértés sem állapítható meg.
A terheltnek ez az előadása lényegében a jogi terminológia szerinti egyenes szándékot vitatta, a Kúriának ezért kell hangsúlyoznia, hogy a szándékos emberölés megállapításához nem csak ez, hanem az ún. eshetőleges szándék is vezethet, melynek esetében az elkövető cselekményének eredményét nem kívánja, hanem cselekménye következményeibe belenyugszik. A megyei bíróság másodfokú ítéletében kellően kimunkálta, hogy ez a terhelt esetében az eset körülményeiből egyértelműen következik. Erre tekintettel a terhelt cselekményének minősítése törvényes.
A terhelt és védője a felülvizsgálati indítvány indokolása körében jogos védelemre, vagy az emberölés erős felindulásban elkövetésére nem hivatkozott, a Legfőbb Ügyészség által e körben felhívottakkal a Kúria tartalmában egyetértett, álláspontja szerint a terhelt vonatkozásában sem az egyik, sem a másik nem állapítható meg. Bár a jogos védelem kapcsán az a legfőbb ügyészi álláspont megkérdőjelezhető, hogy akkor, amikor a sértett a baltát felemelte jogtalan támadás a terheltet nem fenyegette, de az kétségtelen, hogy amikor a terhelt a sértett kezéből a baltát kicsavarta és eldobta, majd a sértett ütlegelésébe kezdett és azt folytatta, olyan erőfölénybe került, amely védekezésként nem értékelhető, és nyilvánvalóan a sértett támadásának és a korábban történteknek a megtorlása volt. Ilyen körülmények között alappal vetődik fel az emberölés privilegizált esetének, az erős felindulásban elkövetett emberölésnek a vizsgálata, azonban ezt az ügyben eljárt másodfokú bíróság kellően elvégezte, és e kérdésben is maradéktalanul törvényes álláspontot foglalt el. Az általa kifejtettekhez társulóan a Kúria kiemeli, hogy a privilegizált eset megállapításához megkívánt elhomályosult tudatállapotra a terhelt nem hivatkozott, és a bántalmazást követő okszerű magatartása és annak az eseményeket követő előadása (a földön fekvő sértettet megkísérelte lakhelyére bevinni, ennek érdekében a sértett fiának is szólt, és csak ezt követően ment el aludni) az elhomályosult tudat ellen szól.
A terhelt cselekményének törvényes minősítése mellett a Kúria a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakból következően a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló kérelmet érdemben nem vizsgálhatta.
Mivel a terhelt felülvizsgálati indítványa a kifejtettek értelmében alaptalan, a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 906/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás