BÜ BH 2012/142
BÜ BH 2012/142
2012.06.01.
A hatósági eljárás akadályozása bűncselekményével alaki halmazatban megvalósított testi sértés bűncselekménye nem értékelhető aljas indokból elkövetettnek azon az alapon, hogy annak célja valamilyen bűncselekmény felderítésének megakadályozása [Btk. 170. §, 242/A. §].
A B.-i Városi Bíróság a terheltet a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérlete miatt egy év négy hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A megyei bíróság az elsőfokú határozatot felülbírálta, s azt megváltoztatva a terhelt terhére megállapított bűncselekményt a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette kísérletének, valamint a Btk. 242/A. § (1) bekezdésének I. és II. fordulatába ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő hatósági eljárás akadályozása bűntettének minősítette; a kiszabott büntetést halmazatinak tekintette; egyebekben helybenhagyta azt.
A tényállás lényege a következő:
A terhelt és V. O. sértett között rossz viszony alakult ki, mivel a terhelt és családja azt feltételezte, hogy a sértett és családtagjai szolgáltatták az információt a bűnüldöző hatóságoknak a fia ellen, amely miatt előzetes letartóztatásba került.
A terhelt a sértettet, valamint a családját rokonokon, illetve ismerősökön keresztül folyamatosan fenyegette, emiatt a sértett félt a terhelttől.
A sértettet 2009. június 30-án 9 óra 30 percre a városi bíróságra tanúként idézték abban az ügyben, amelyben vádlottként szerepelt a terhelt fia és több rokona is. A tárgyalás előtt a terhelt a sértettet és családját – ismerősökön és rokonokon keresztül – ismételten megfenyegette, azzal, hogy amennyiben ott megjelennek, bántalmazni fogják őket. Emiatt a sértett nevében a jogi képviselője bejelentést tett a bíróságon, melyben jelezte, hogy a sértett és családtagjai tartanak a terhelt családjának bántalmazásától.
A sértett és családtagjai 9 óra 25 perc körül érkeztek a bíróság épülete elé. Miután kiszálltak a gépkocsiból, elindultak az épület felé; leghátul a sértett haladt. A bíróság épületétől néhány méterre a járdán a terhelt felesége és lányai – egyéb ismeretlen, roma nők mellett – vitát provokált vele. A vitából hangos veszekedés, illetve kiabálás lett. A terhelt eközben fiának az ügyvédjével beszélgetett, aki azonban a vita miatt a terheltet hátrahagyva bement a bíróság épületébe.
Mivel az asszonyok között a veszekedés egyre hangosabbá vált, a terhelt a sértettet megközelítette és a kezében tartott éles, szúró vagy vágó eszközzel – nagy valószínűséggel késsel – több esetben nagy erejű, szúró mozdulatot tett a sértett irányába, miközben azt kiabálta: „megöllek”. A döfések a sértettet nem érték el. Amikor azonban a sértett megfordult, hogy az épületbe bemenjen, a terhelt késével megvágta a bal fülét.
Ezután a jelenlévő asszonyok közül néhányan a földre rántották a sértettet, a füves területre húzták és ott bántalmazták. A bántalmazással csak akkor hagytak fel, amikor az ügyészségi iroda ablakából kiszólva valaki közölte velük, hogy értesítették a rendőrséget.
A sértett ekkor az épület ablaka előtt kiabálva több alkalommal megismételte, hogy „az öreg Gy.” – ami a terhelt beceneve – szúrta meg. Ezalatt a terhelt a helyszínről eltávozott.
A terhelt cselekménye következtében a sértett bal fülén a fülkagyló középső harmadában kb. 2 cm-es vágott seb, a fülporcon kb. 1 cm-es vágott seb keletkezett, amelyek nyolc napon belüli gyógyuló sérülések voltak. A bántalmazás eszköze és módja azonban nyolc napon túl gyó-gyuló súlyos testi sérülés okozására is alkalmas volt.
A sértettet sérüléseinek ellátására a mentőszolgálat kórházba szállította, ezért a tárgyaláson tanúkénti kihallgatására nem kerülhetett sor.
A jogerős határozatok ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Arra hivatkozott, hogy a sértett bántalmazására azért került sor, mert a családból jelen lévő asszonyok és a sértett között a veszekedés egyre hangosabbá vált. Helytelenül hivatkozott tehát a másodfokú bíróság arra, hogy az elsőfokú ítélet is tartalmazza: azért került sor a sértett bántalmazására, hogy az ne tudjon tanúvallomást tenni a terhelt fia, illetve húga elleni büntetőeljárásban. Ezért álláspontja szerint tévesen minősítette a másodfokú bíróság a terhelt cselekményét a testi sértéssel alaki halmazatban hatósági eljárás akadályozásának is. Az utóbbi bűncselekmény egyébként csak egyenes szándékkal követhető el, az egyenes szándékra viszont az irányadó tényállás alapján nem lehet következtetést levonni.
Emellett eljárási szabálysértésre is hivatkozott. Nevezetesen: az elsőfokú ítélet rendelkező része és indokolása egymással teljes mértékben ellentétes, mivel a testi sértés bűntettének kísérletét aljas indokból elkövetettnek minősítette a bíróság, holott az ítéleti tényállás semmilyen aljas indokot nem rögzít. Ezért a másodfokú bíróságnak a Be. 373. § (1) bekezdés III. b) pontja alapján hatályon kívül kellett volna helyeznie az elsőfokú ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kellett volna utasítania.
A védő vitatta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, a testi sértés aljas indokból elkövetettkénti minősítését is.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak találta. Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.
A felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben alaptalan.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálatban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást – a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjának felhatalmazása alapján eljárva – kiegészítette; egyrészt azzal, hogy a sértett az őt ért bántalmazás miatt nem tudott tanúvallomást tenni a városi bíróság előtt folyó büntetőügyben; másrészt abból a tényből, miszerint a terhelt korábban fenyegetéssel próbálta megakadályozni a sértettet a tanúvallomás-tételben, levonta azt a következtetését, hogy a terhelt a vádbeli alkalommal azért bántalmazta a sértettet, hogy annak tanúvallomását megakadályozza.
A Be. hivatkozott rendelkezése lehetővé teszi a másodfokú bíróságnak, hogy a tényállást az iratok alapján vagy ténybeli következtetéssel kiegészítse. Ebből következően a tényálláshoz kötöttség elve nem sérült, a tényállás kiegészítésének vagy helyesbítésének helye volt bizonyítás felvétele nélkül is. Emellett a bírói gyakorlat a tényállás részének tekinti azokat a ténymegállapításokat is, amelyek nem az ítélet tényállásában, hanem annak más – a bizonyítékok értékelését vagy a jogi indokolást tartalmazó – részében szerepelnek. Ezért a tényállás ezzel a kiegészítéssel irányadó a felülvizsgálati eljárásban.
Miután pedig a védő ebben a körben az irányadó tényállást vitatta, indítványának ezt a részét – mint a törvényben kizártat – a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatta. Ennek kapcsán azonban utal a következőkre:
Az egymással alaki halmazatban álló bűncselekményeket az elkövető ugyanazon magatartásával valósítja meg. Így az, hogy a megállapított tényállás alapján akár az első, akár a másodfokú bíróság az elkövető bűnösségét egy vagy több bűncselekményben állapítja meg, minősítési kérdés. A minősítés tekintetében pedig a másodfokú bíróságot nem köti sem a vádirat, sem az elsőfokú bíróság ítélete. Nincs eljárási akadálya ezért annak, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított – és akár az általa az iratok alapján vagy ténybeli következtetéssel kiegészített vagy helyesbített – tényállás alapján a terhelt bűnösségét az elsőfokú ítélettől eltérően több bűncselekményben is megállapítsa.
A Be. 416. § (1) bekezdésének – az indítvány jogalapjaként felhívott – a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, egyebek mellett akkor is, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Az indítványban ilyen anyagi jogi szabálysértésről nincs szó. Az indítványozó ténylegesen a terhelt cselekményének minősítését támadta, arra hivatkozva, hogy részint azzal a terhelt – az egyik tényállási elem, az egyenes szándék hiánya miatt – a hatósági eljárás akadályozásának bűncselekményét nem valósította meg, részint pedig az nem a testi sértés minősített esetének minősül, miután az aljas indok nem volt a terhére megállapítható.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor. A fentiekből következően a védő felülvizsgálati indítványát e részében – tartalmára figyelemmel – ténylegesen erre az okra alapította.
Az irányadó tényállás szerint korábban a sértett fenyegetésére azért került sor, hogy ne tegyen vallomást. Ugyanezen okból került sor bántalmazására is.
A Btk. 242/A. §-a szerinti igazságszolgáltatás elleni bűncselekményt az is elköveti, aki fenyegetéssel kényszerít mást arra, hogy bírósági vagy egyéb hatósági eljárásban kötelezettségét ne teljesítse. Amennyiben a fenyegetés nem jár eredménnyel, az elkövető a bűncselekmény kísérletéért felel. Azaz a terhelt azzal, hogy korábban a sértettet bántalmazással fenyegette a vallomástétel megakadályozása érdekében, már megvalósította a bűncselekmény kísérletét; e cselekménnyel a bántalmazással megvalósított további magatartása – azaz az erőszakkal elkövetés – természetes egységet képez, és miután az utóbbival a bíróság előtti vallomás megtételét a terhelt meg is akadályozta, a bűncselekmény egységesen befejezettként értékelendő.
Így helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a terhelt cselekménye a Btk. 242/A. § (1) bekezdés I. és II. fordulatába ütköző hatósági eljárás akadályozásának bűncselekménye. Miután a bűncselekményt a terhelt büntetőügyben követte el, helyes annak a (2) bekezdés I. fordulata szerinti minősítése is.
Emellett e bűncselekménnyel alaki halmazatban kell megállapítani az elkövető bűnösségét abban a bűncselekményben, amelynek törvényi tényállását cselekménye szintén megvalósította.
A Legfelsőbb Bíróság eseti határozatában elvi éllel rámutatott: az aljas indokból (célból) elkövetés tipikus esete, amikor valamely más bűncselekmény felderítésének megakadályozása vagy megnehezítése céljából történik a cselekmény elkövetése. A hatósági eljárás akadályozásának törvényi tényállása azonban az erkölcsileg kétségtelenül elvetendő aljas indokot (célt) magában foglalja, így annak a cselekmény testi sértéskénti minősítése során történő figyelembe vétele ugyanannak a körülménynek a kétszeres értékelését jelentené (HGY 2006/1389.).
Nem tévedett tehát a másodfokú bíróság akkor sem, amikor a terhelt cselekményét egyben a Btk. 170. § (2) bekezdése szerint büntetendő testi sértés bűntettének kísérleteként minősítette.
Nem foghat helyt a védő eljárási kifogása.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés III. b) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. Ez utóbbi törvényhely szerint feltétlen hatályon kívül helyezési ok, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
Azonban az ekként kifogásolt elsőfokú ítélet rendelkező része és indokolása egymással összhangban áll; az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényálláson alapuló bűncselekmény rendelkező rész szerinti minősítésének indokairól adott számot az ítélet jogi indokolásában. Nem követtek el az eljárt bíróságok egyéb, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabálysértést sem. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 463/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás