2012. évi CXLVI. törvény
2012. évi CXLVI. törvény
a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról1
2013.01.01.
Az Országgyűlés a közteherviselés alapelvéből kiindulva, a munkahelyek védelme és a foglalkoztatás terheinek csökkentése érdekében a következő törvényt alkotja:
I. Fejezet
MUNKAHELYVÉDELMI CÉLT SZOLGÁLÓ MÓDOSÍTÁSOK
1. A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény módosítása
1. § (1) A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Szakhoz. tv.) 4. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A szakképzési hozzájárulás alapját csökkenti az azon foglalkoztatott természetes személyeknek (munkavállalóknak) a szociális hozzájárulási adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérének összege, de legfeljebb a kedvezménnyel érintett munkavállalónként havonta 100 ezer forint, amely munkavállalók munkaviszonyára tekintettel a tárgyhónapban a szociális hozzájárulási adó alanya
a) a pályakezdő munkavállalók után az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Eat.) 462/B. § (2) bekezdése szerint,
b) a tartósan álláskereső személyek után az Eat. 462/C. § (2) bekezdése szerint, vagy
c) a gyermekgondozási díj folyósítását követően, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt vagy azt követően foglalkoztatott munkavállalók után az Eat. 462/D. § (2) bekezdése szerint
a foglalkoztatás első két évében igénybe vehető szociális hozzájárulási adókedvezményt érvényesít. Részmunkaidős foglalkoztatott esetén legfeljebb 100 ezer forint arányosan csökkentett része vehető figyelembe. E bekezdés alkalmazásában részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül az a foglalkoztatás, amelynek munkaszerződésben meghatározott időtartama nem éri el a betöltött munkakörre érvényes teljes munkaidőt.”
(2) A Szakhoz. tv. 4. § (2) bekezdésében a „szociális hozzájárulási adóalap” szövegrész helyébe a „szakképzési hozzájárulás alapjának” szöveg lép.
2. Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2011. évi CLVI. törvény módosítása és eltérő szöveggel történő hatályba léptetése
2. § Az Eat. 460/A. §-át követő alcímének helyébe a következő alcím lép:
„A szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető adókedvezmény”
3. §2
4. § Az Eat. a 462/A. §-t követően a következő alcímekkel és 462/B–462/D. §-sal egészül ki:
„A huszonöt év alatti és az ötvenöt év feletti foglalkoztatott munkavállaló után érvényesíthető adókedvezmény
462/B. § (1) A huszonöt év alatti vagy ötvenöt év feletti természetes személyt adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.
(2) A legfeljebb 180 nap – biztosítási kötelezettséggel járó – munkaviszonnyal rendelkező, huszonöt év alatti, pályakezdő munkavállaló esetében a részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával a foglalkoztatás első két évében.
(3) A (2) bekezdésben foglalt feltétellel nem rendelkező huszonöt év alatti, valamint az ötvenöt év feletti munkavállaló esetén a részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 14,5 százalékával.
(4) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg.
(5) Azon hónapra vonatkozóan, amelyben a munkavállaló a 25. vagy 55. évét betölti, vagy amelyben a (2) bekezdés szerinti 2 éves időtartam véget ér, a részkedvezmény az egész hónap tekintetében megilleti a kifizetőt.
(6) A (2) bekezdésben meghatározott kedvezmény érvényesítéséhez szükséges, hogy a munkavállaló az állami adóhatóság által kiállított, 15 napnál nem régebbi igazolással (egy alkalommal) a munkáltató részére igazolja, hogy legfeljebb 180 nap biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal rendelkezik.
(7) A (2) bekezdésben meghatározott kedvezmény az ott meghatározott feltételek fennállása esetén a 2012. december 31-én már fennálló munkaviszony esetén is alkalmazható, azzal, hogy a kedvezményezett foglalkoztatás kezdő időpontjának 2013. január 1-jét kell tekinteni.
A tartósan álláskereső személyek után érvényesíthető adókedvezmény
462/C. § (1) A tartósan álláskereső természetes személyt adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.
(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával a foglalkoztatás első két évében, 14,5 százalékával a foglalkoztatás harmadik évében.
(3) E § alkalmazásában tartósan álláskereső az, akit az állami foglalkoztatási szerv a kedvezményezett foglalkoztatást megelőző 9 hónapon belül legalább 6 hónapig álláskeresőként nyilvántartott. A 9 hónap, valamint a 6 hónap számítása során a közfoglalkoztatásban történő részvétel időtartamát figyelmen kívül kell hagyni.
(4) A kedvezményt a munkáltató a feltételek fennállását igazoló, az állami foglalkoztatási szerv által, az álláskereső személy kérelmére kiállított igazolás birtokában érvényesítheti.
(5) A (2) bekezdésben foglalt részkedvezmény azon egész hónap tekintetében is megilleti a kifizetőt, amelyben a kedvezményezett foglalkoztatás első két éve, illetve harmadik éve véget ér.
A gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítását követően foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető adókedvezmény
462/D. § (1) A gyermekgondozási díj folyósítását követően, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás (e § alkalmazásában együtt: anyasági ellátások) folyósítása alatt vagy azt követően az adókötelezettséget eredményező munkaviszonyban foglalkoztatott személyt foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.
(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 27 százalékával a foglalkoztatás első két évében, 14,5 százalékával a foglalkoztatás harmadik évében.
(3) A kedvezményt a kifizető az anyasági ellátások folyósításának megszűnését követő hónaptól számított 45. hónap végéig, de legfeljebb 3 évig érvényesítheti. A folyósítás megszűnésének hónapja az a hónap, amelyre utoljára az anyasági ellátások valamelyike a foglalkoztatott személyt megillette. Ha a munkavállalót az anyasági ellátások közül több is megillette, a határidőt a később folyósított anyasági ellátás folyósításának megszűnésétől kell számítani.
(4) A kedvezményt a munkáltató a feltételek fennállását igazoló, az anyasági ellátást folyósító egészségbiztosítási szerv, társadalombiztosítási kifizetőhely, kincstár, vagy családtámogatási kifizetőhely által, az ellátásban részesülő kérelmére kiállított igazolás birtokában érvényesítheti.
(5) A (2) bekezdésben foglalt részkedvezmény azon egész hónap tekintetében is megilleti a kifizetőt, amelyben a kedvezményezett foglalkoztatás első két éve, illetve harmadik éve véget ér.”
5. § (1) Az Eat. 463. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A (2) bekezdéstől eltérően a törvényben meghatározott START PLUSZ, START EXTRA vagy START BÓNUSZ adókedvezménnyel nem vonható össze
a) a szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után,
b) a huszonöt év alatti és az ötvenöt év feletti foglalkoztatott munkavállaló után,
c) a tartósan álláskereső személyek után, és
d) a gyermekgondozási díj folyósítását követően, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt vagy azt követően foglalkoztatott munkavállalók után
érvényesíthető adókedvezmény.”
(2) Az Eat. 463. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A 461. §-ban és 462/B–462/D. §-ban meghatározott kedvezmény részmunkaidős foglalkoztatás esetén legfeljebb 100 ezer forintnak a részmunkaidő és a teljes munkaidő arányában csökkentett része után illeti meg a munkáltatót. E bekezdés alkalmazásában részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül az a foglalkoztatás, amelynek munkaszerződésben meghatározott időtartama nem éri el a betöltött munkakörre érvényes teljes munkaidőt.”
II. Fejezet
A VÁLLALKOZÁSI KÖRNYEZET JAVÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ MÓDOSÍTÁSOK
3. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
6–7. §3
8. § Az Art. 31/B. §-a a következő (8)–(9) bekezdésekkel egészül ki:
„(8) A pénzforgalmi elszámolást választó általános forgalmi adó alany által kibocsátott számla esetében az (1) és (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot csak egyszer, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmi adó bevallásban kell megtenni, amelyben ezen számla alapján az adózó első alkalommal adólevonási jogot érvényesít, adómegállapításra kötelezett.
(9) A pénzforgalmi elszámolást választó általános forgalmi adó alany termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele esetén az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot ugyanazon számláról csak egyszer, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmi adó bevallásban teljesíti, amelyben ezen számla alapján első alkalommal adólevonási jogot érvényesít.”
9. § Az Art. 54. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi)
„a) az általános forgalmiadó-alanynak minősülő, illetve az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adózó, valamint e törvények hatálya alá nem tartozó, de adószámmal rendelkező jogi személy, egyéb szervezet adózók
aa) nevét (elnevezését), adószámát, székhelyét, telephelyét;
ab) közül a csoportos általános forgalmi adóalanyiságot választók esetén a csoport azonosító számot valamint a csoportképviselő és az egyéb csoporttagok nevét (elnevezését), adószámát, székhelyét, telephelyét, illetve a csoportos általános forgalmiadóalanyiságot engedélyező határozat jogerőre emelkedése napját;
ac) közül a pénzforgalmi elszámolást választók esetén e választás tényét, a pénzforgalmi elszámolás időszakának kezdő és befejező időpontját;
ad) azt a tényt, hogy az általános forgalmiadó-alanynak minősülő adózó (ideértve a csoportos általános forgalmi adóalanyt is) az általános forgalmi adóról szóló törvény 88. § (1) bekezdés alapján az adómentes ingatlan értékesítés vagy bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt választotta, valamint az adókötelessé tétel időpontját;”
10. §4
11. § Az Art. 3. számú melléklete e törvény melléklete szerint módosul.
4. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása
12–13. §5
14. § Az Áfa tv. 188. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár: 6 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeg.”
15–17. §6
5. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény módosítása
18–21. §7
6. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása
22. § A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 33. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként elszámolható a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló – beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz, továbbá a forgóeszközhöz kapcsolódó – hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó – beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó – tartozások esetén a tárgyévben, a mérlegfordulónapi értékelésből adódóan – a 60. § (2) bekezdésében foglaltakból következően – keletkezett és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolt – árfolyamnyereséggel nem ellentételezett – árfolyamveszteség teljes összege a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a csökkentésével (nem realizált árfolyamveszteség). A hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások törlesztésekor – az előző időszakokban elhatárolt halmozott összegből – a törlesztőrészletre jutó – halasztott ráfordításként kimutatott – nem realizált veszteséget meg kell szüntetni, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a növelésével (realizált árfolyamveszteség).
(3) A (2) bekezdés szerint halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget – a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításakénti elszámolással – meg kell szüntetni, ha a külföldi pénzértékre szóló hiteltartozást, a devizakötvény-kibocsátásból származó tartozást teljes összegében visszafizették, illetve – tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog finanszírozása esetén – ha a devizahitellel, a devizakötvény-kibocsátással finanszírozott tárgyi eszközt, vagyoni értékű jogot értékesítették, vagy más jogcímen az állományból kivezették. Nem minősül a tartozás visszafizetésének, ha a még fennálló tartozás pénznemét (devizanemét) szerződésmódosítás keretében megváltoztatják.”
23. § Az Szt. 41. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a vállalkozó a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló – beruházáshoz (beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz, továbbá a forgóeszközhöz kapcsolódó – hiteltartozások, továbbá devizakötvény kibocsátásából származó – beruházáshoz (beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó – tartozások nem realizált árfolyamveszteségét a 33. § (2) bekezdése szerint halasztott ráfordításként mutatta ki, az üzleti év végén az így elhatárolt halmozott összegnek a beruházás, vagyoni értékű jog aktiválásától, egyéb esetben a hitel folyósításától eltelt időtartam és a hitel figyelembe vehető futamideje arányában számított hányadának megfelelő összegű céltartalékot kell kimutatnia. Amennyiben az előző üzleti év végéig ilyen címen képzett céltartalék ennél kevesebb, illetve több, a különbözettel a tárgyévben kell a céltartalékot növelni az egyéb ráfordításokkal szemben, illetve csökkenteni az egyéb bevételekkel szemben. A számításnál figyelembe vett futamidő nem lehet hosszabb, mint a hitel futamideje, illetve – tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog finanszírozása esetén – mint a hitellel finanszírozott tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog várható – amortizációnál figyelembe vett – élettartama, ha a hitel futamideje hosszabb.”
24. § Az Szt. 177. §-a a következő (26) és (27) bekezdésekkel egészül ki:
„(26) E törvénynek a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvénnyel megállapított 33. § (2) és (3) bekezdését, valamint 41. § (4) bekezdését először a 2013. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni.
(27) E törvénynek a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvénnyel megállapított 33. § (2) és (3) bekezdését, valamint 41. § (4) bekezdését a 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is lehet alkalmazni.”
25. §8
7. Záró rendelkezések
26. § (1) E törvény – a (2)–(3) bekezdésben meghatározott kivételekkel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(3) Az 1–2. §, a 4–5. §, a 8–9. §, a 11. §, a 14. §, a 22–24. § és a melléklet 2013. január 1-jén lép hatályba.
27. § E törvény 15. §-a a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv 66. cikkének és a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a számlázás szabályai tekintetében történő módosításáról szóló 2010/45/EK tanácsi irányelv (2010. július 13.) által a 2006/112/EK tanácsi irányelvbe beiktatott 167a. cikknek való megfelelést szolgálja.
Melléklet a 2012. évi CXLVI. törvényhez
Az Art. 3. számú mellékletének J) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„J) Adókedvezményre jogosító igazolásokról adatszolgáltatás
1. Az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv, ha olyan igazolást (bizonylatot) állít ki, amelynek alapján a magánszemély adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosult, a kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás tartalmának közlésével adatot szolgáltat az adózónak kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatást az adóévet követő év január 31-ig elektronikus úton az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv illetékes állami adóhatóságához kell teljesíteni.
2. A tartósan álláskereső személyek után, illetve a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítását követően foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető szociális hozzájárulási adókedvezmény ellenőrzése céljából az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv a tárgyhónapban kiállított igazolásban szereplő adatokat a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig elektronikus úton hivatalból megküldi az állami adóhatóság részére.”
1
A törvényt az Országgyűlés a 2012. október 1-i ülésnapján fogadta el. A kihirdetés napja: 2012. október 15. A törvény a 2010: CXXX. törvény 12. § (3) bekezdése alapján hatályát vesztette 2013. január 2. napjával.
2
A 3. § a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
3
A 6–7. § a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
4
A 10. § a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
5
A 12–13. § a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
6
A 15–17. § a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
7
A 18–21. § a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
8
A 25. § a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás