• Tartalom
Oldalmenü

A 2012. évi CXLVII. törvény indokolása

a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról

2012.11.01.
Általános indokolás
A kisvállalati adózói kör adózásának egyszerűsítése érdekében a Javaslat két gyökeresen új és egyszerű, az érintettek számára választható adónem anyagi jogi szabályait, valamint az adó választására, megfizetésére, bevallására vonatkozó eljárási rendelkezéseket fogalmazza meg. A két új adónem a kisadózó vállalkozások tételes adója és a kisvállalati adó.
A kisadózó vállalkozások tételes adójának alanya az az egyéni vállalkozó, egyéni cég, valamint közkereseti társaság és betéti társaság lehet, aki ezen választását, valamint legalább egy általa foglalkoztatott kisadózót bejelent az állami adóhatósághoz, és vele szemben a törvényben nevesített kizáró okok nem állnak fenn.
Az adóalanyiság választását a vállalkozás bármikor bejelentheti az adóhatósághoz, az adóalanyiság a bejelentést követő hónaptól jön létre. Az adóalanyiság a törvényben meghatározott okok fennállása esetén szűnik meg, az adóalanyiság a megszűnést követő 2 éven belül ismételten nem választható.
A tételes adó havi összege a bejelentett főállású kisadózó után 50 ezer forint, főállásúnak nem minősülő kisadózó után pedig havi 25 ezer forint. Amennyiben a kisadózó vállalkozás bevétele meghaladja a 6 millió forintot, az azt meghaladó rész után az adó mértéke 40 százalék, melyet a tételes adótól függetlenül kell megfizetni.
A tételes adó megfizetésével a főállású kisadózó a Tbj. szerint biztosítottnak minősül, valamennyi, a Tbj.-ben és Flt.-ben meghatározott ellátásra jogosultságot szerez.
A kisadózó vállalkozás és a kisadózó a kisadózók tételes adójának megfizetése esetén a törvényben meghatározott közterhek alól mentesül.
A kisadózó vállalkozás bevételi nyilvántartás vezetésére kötelezett, bevételéről a tárgyévet követő év január 20-ig nyilatkozik.
A Javaslat a kisvállalatok adminisztrációs terheinek és adóterheinek csökkentése, valamint a foglalkoztatottság növelése érdekében egy további új választható adózási módot, a kisvállalati adót vezeti be.
A kisvállalatok munkaerő piacon betöltött szerepének és súlyának növelése érdekében az új adót a maximum 25 főt foglalkoztató kisvállalatok választhatják, kiváltva ezzel a vállalkozás profitját terhelő adókat és a bérek után fizetendő közterheket, így a társasági adót, az osztalék után fizetendő egészségügyi hozzájárulást és a szociális hozzájárulási adót.
Az adóalanyiság feltétele a kisvállalati adózás választásának adóhatóság részére történő bejelentése, illetve a foglalkoztatotti és árbevételi korlátoknak való megfelelés.
A kisvállalati adó alapja az adózó pénzügyi vagyonának realizált változása, növelve a személyi jellegű kifizetésekkel. A javaslat meghatározza továbbá az adóalapot korrigáló egyes tételeket is.
Részletes indokolás
I. Fejezet
A TÖRVÉNY HATÁLYA ÉS ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEI
a(z) 1. §-hoz
A rendelkezés a két új adónemre vonatkozó törvényi rendelkezések hatályát és az alkalmazásukhoz kapcsolódó alapvető rendelkezéseket állapítja meg.
A Javaslat egyrészt megerősíti a nemzetközi szerződések primátusát, amennyiben nemzetközi szerződés e Javaslattól eltérő előírást alkalmaz, másrészt kiemeli, hogy a kisvállalati adóból és a kisadózó vállalkozások tételes adójából származó bevétel a központi költségvetés bevétele. A Javaslat rögzíti, hogy az új adónemekkel kapcsolatos hatósági ügyekben történő eljárás az állami adóhatóság jogosítványa.
a(z) 2. §-hoz
E szakasz a Javaslat későbbi rendelkezéseiben használt fogalmakra ad meghatározást.
II. Fejezet
A KISADÓZÓK TÉTELES ADÓJA
a(z) 3. §-hoz
A Javaslat meghatározza a kisadózó vállalkozások tételes adójának választására jogosult alanyi kört, valamint a kisadózó vállalkozások tételes adója választásának feltételeit.
Eszerint az adó választására jogosult az egyéni vállalkozó, az egyéni cég, valamint a kizárólag magánszemély taggal rendelkező közkereseti társaság és betéti társaság, ha az adóalanyiság választását az állami adóhatósághoz bejelenti. A bejelentést az állami adóhatóság által e célra rendszeresített nyomtatványon kell megtenni.
a(z) 4. §-hoz
Az adóalanyiság a bejelentést követő hónap első napjával jön létre. A tevékenységet év közben kezdő vállalkozás az adóhatósághoz történő bejelentkezéssel egyidejűleg választhatja az adóalanyiságot. A vállalkozó a kisadózó vállalkozások tételes adózását nem választhatja, ha a vállalkozás adószámát a bejelentést megelőző két éven belül az adóhatóság jogerősen felfüggesztette.
Az állami adóhatóság a kisadózó vállalkozás adóalanyként történő nyilvántartásba vételéről, meghatározott adatok közlésével értesíti a kisadózó vállalkozást és a bejelentett kisadózót.
a(z) 5. §-hoz
A Javaslat nevesíti az adóalanyiság megszűnésének egyes eseteit, valamint meghatározza az adóalanyiság megszűnésének időpontját.
Az adóalanyiság megszűnik, ha az adóalany bejelenti, hogy adókötelezettségét nem a kisadózó vállalkozások tételes adójára vonatkozó szabályok szerint kívánja teljesíteni.
Az adóhatóság határozattal szünteti meg az adóalanyiságot, ha az adózó terhére számla-, nyugtaadási kötelezettség elmulasztásáért vagy be nem jelentett foglalkoztatás jogcímen jogerősen mulasztási bírságot állapított meg, és akkor is, ha az adóalanyiság ideje alatt az adózó adószámát az adóhatóság jogerősen felfüggesztette.
Megszűnik az adóalanyiság a bejelentett kisadózó kilépése vagy halála esetén, feltéve, hogy a vállalkozás tevékenységben más bejelentett kisadózó nem működik közre, és más kisadózót a vállalkozás nem jelent be, továbbá ha a betéti társaság vagy közkereseti társaság kisadózó vállalkozásnak nem magánszemély tagja lesz.
A vállalkozási forma nem megfelelő megváltozása, az egyéni vállalkozói jogállás megszűnése, valamint a jogutód nélküli megszűnés, a végelszámolás, a felszámolás, valamint az adóhatóság által naptári negyedév utolsó napján nyilvántartott 500 ezer forintot meghaladó összegű végrehajtható adótartozás is az adóalanyiság megszűnését eredményezik.
A Javaslat értelmében az adóhatóság a megszűnésről határozattal értesíti az adózót, kivéve, ha a megszűnést a vállalkozási forma megváltozása, az egyéni vállalkozói jogállás megszűnése, vagy a jogutód nélküli megszűnés okozta.
A Javaslat előírja, hogy az adóalanynak az adóhatóság felé be kell jelentenie, ha adóévi bevétele a 6 millió forintot meghaladta. A bejelentést 15 napon belül kell teljesíteni.
a(z) 6. §-hoz
A vállalkozó az adóalanyiság megszűnése esetén a kisadózó vállalkozások tételes adózását a megszűnéstől számított két évig nem választhatja.
a(z) 7. §-hoz
A Javaslat a kisadózó vállalkozások tételes adóját választó adóalanyokat kötelezi, hogy az adóalanyiság választására vonatkozó bejelentéssel egyidejűleg jelentsék be a vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő kisadózók adatait. A bejelentés feltétele az adóalanyiság létrejöttének. A bejelentésben arról is nyilatkozni kell, hogy a kisadózó főállásúnak minősül-e.
Az adóalany vállalkozás kisadózóként be nem jelentett tagja csak munkaviszony keretében működhet közre a vállalkozás tevékenységében, ellenkező esetben a be nem jelentett foglalkoztatáshoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazandók.
A kisadózóval kapcsolatos adatok változását a vállalkozásnak 15 napon belül be kell jelentenie az adóhatósághoz, a megváltozott adatokról a kisadózót az állami adóhatóság értesíti.
a(z) 8. §-hoz
A kisadózó vállalkozás tételes adó fizetésére kötelezett. A tételes adó mértéke főállású kisadózónként havi 50 ezer forint, nem főállású kisadózónként havi 25 ezer forint. A kisadózó vállalkozás a tételes adót havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni minden olyan főállású és nem főállású kisadózó után, akinek jogviszonya a tárgyhó bármelyik napján fennállt. Amennyiben a kisadózó a tárgyhó egyetlen napján is főállásúnak minősül, a fizetendő adó mértéke 50 ezer forint.
Az egyéni vállalkozó kisadózó vállalkozás esetében jogszabály lehetővé teszi a tevékenység szüneteltetését, amely időtartamára tételes adófizetési kötelezettség nem terheli.
A kisadózó vállalkozás abban az esetben, ha a naptári évben elért bevétele a 6 millió forintot meghaladja, a 6 millió forintot meghaladó rész után 40 százalékos mértékű adó fizetésére kötelezett, amely megfizetése azonban nem mentesíti a tételes adófizetési kötelezettség alól. A naptári évben megszerzett bevétel számításakor az adóalanyiságot megelőzően szerzett bevételt is figyelembe kell venni.
a(z) 9. §-hoz
A rendelkezés rögzíti, hogy a kisadózó vállalkozások tételes adójának megfizetése mely közterheket váltja ki az adóalanyiság időszakában. Eszerint a kisadózó vállalkozás gazdasági tevékenységével és az általa bejelentett kisadózónak az adóalanyiság időszakában nyújtott személyes közreműködésére tekintettel teljesített kifizetésekkel és a bejelentett kisadózónak az adóalanytól a személyes közreműködésére tekintettel megszerzett jövedelmével összefüggésben a tételes adó megfizetésével teljesül
–    a vállalkozói személyi jövedelemadó és a vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó megállapítása, bevallása és megfizetése;
−    a társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése;
−    a személyi jövedelemadó, a járulékok és az egészségügyi hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése;
−    a szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulás, valamint a szakképzési hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése alól.
A kisadózó vállalkozások tételes adójának megfizetésével a kisadózó vállalkozás nem mentesül a kisadózónak nem minősülő személyek foglalkoztatására tekintettel teljesítendő adókötelezettségek alól.
a(z) 10. §-hoz
A főállású kisadózó a Tbj. szerint biztosítottnak minősül, a Tbj. és az Flt. szerinti valamennyi ellátásra jogosultságot szerez. Az ellátások számításának alapja havi 81 300 forint. A nem főállású kisadózó biztosítottnak nem minősül, társadalombiztosítási ellátásra és álláskeresési ellátásra jogosultságot nem szerez.
A jövedelemigazolás kiállításának szempontjából a kisadózó jövedelmének a kisadózó vállalkozás utolsó, a megszerzett bevételről tett nyilatkozatában feltüntetett bevételének 60 százaléka, több kisadózó esetén annak fejenként egyenlő része, de legalább a minimálbér minősül.
a(z) 11. §-hoz
A kisadózó vállalkozás tételes adófizetési kötelezettségéhez adóbevallási kötelezettség nem kapcsolódik, a kisadózó vállalkozás az adóévet követő év január 20-áig kizárólag az adóévben megszerzett bevételéről köteles nyilatkozni azzal, hogy amennyiben a bevételi értékhatár túllépése miatt százalékos mértékű adó megfizetésére köteles, azt eddig az időpontig köteles megállapítani, bevallani és megfizetni.
Abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás adóalanyi minősége e törvény szerinti szabályok szerint év közben szűnik meg, az adó alanya az adóévben megszerzett bevételről az adóalanyiság megszűnését követő hónap 20. napjáig köteles nyilatkozni azzal, hogy amennyiben százalékos mértékű adó megfizetésére is köteles, azt eddig az időpontig köteles megállapítani, bevallani és megfizetni.
A kisadózó vállalkozás az e törvény által nem szabályozott egyéb adókötelezettségeit az általános szabályok szerint teljesíti, így például a munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén az általános szabályok szerint köteles az adó megállapítására, az adóbevallás benyújtására és az adó megfizetésére is.
A kisadózó bejelentése, valamint a kisadózó vonatkozásában bejelentett adatokban, tényekben bekövetkezett változás bejelentése végrehajtható okiratnak minősül, az állami adóhatóság a kisadózó vállalkozás adófizetési kötelezettségét – kivéve a százalékos mértékű adófizetési kötelezettséget – e végrehajtható okiratok alapján tartja nyilván.
a(z) 12. §-hoz
A kisadózó vállalkozás bevételi nyilvántartás vezetésére köteles. A törvény – figyelemmel arra, hogy az adóalany a számviteli törvénynek nem alanya – meghatározza a bevételi nyilvántartással szemben támasztott minimum követelményeket, továbbá a bevételi nyilvántartás vezetésének és a bizonylatok megőrzésének szabályait.
A kisadózó vállalkozás termékértékesítéseiről, szolgáltatásnyújtásáról az általános forgalmi adóról szóló törvény szabályai szerint számla vagy nyugta kiállítására köteles. Az adóalany a gazdasági eseményről kiállított számlán köteles feltüntetni, hogy a számla „Kisadózó vállalkozások tételes adójának alanya által kiállított számla”.
III. Fejezet
A KISVÁLLALATI ADÓ
a(z) 13. §-hoz
A Javaslat a számviteli alapelvek alcím alatt rögzíti, hogy a kisvállalati adóra vonatkozó rendelkezéseket a számviteli törvény rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. A számviteli rendelkezésektől a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében történő eltérés nem eredményezheti az adókötelezettség változását.
a(z) 14. §-hoz
A Javaslat felsorolja, hogy mely adóalanyi kör és milyen feltételek teljesülése esetén választhatja a kisvállalati adó szerinti adózást.
Az adóalanyiságnak két alapvető feltétele van: a kisvállalati adózás választásának adóhatóság felé történő bejelentése, amelyet elektronikus úton kell megtenni, valamint az e rendelkezésben meghatározott egyéb feltételek teljesülése. A kisvállalati adó szerinti adózás akkor választható, ha az adóévet megelőző év január első napjától november utolsó napjáig bármely időpontban a foglalkoztatottak száma a 25 főt, az adóévet megelőző adóév november hónap utolsó napjáig megszerzett bevétel az 500 millió forintot (12 hónapnál rövidebb adóév esetén annak időarányos részét), az utolsó beszámolóval lezárt üzleti évében a mérlegfőösszeg az 500 millió forintot nem haladta meg. Továbbá feltétel, hogy az adózó üzleti éve a naptári évnek feleljen meg, és hogy az adózó adószámának alkalmazása az adóévet megelőző két naptári évben nem volt jogerősen felfüggesztve.
A Javaslat értelmében a foglalkoztatotti létszám és az árbevételi határok számítása során a kapcsolt vállalkozások foglalkoztatottait és árbevételét együttesen kell figyelembe venni.
a(z) 15. §-hoz
A Javaslat a belföldi jogalanyok számára teljes körű adókötelezettséget ír elő (belföldi és külföldi jövedelemre egyaránt), míg a külföldi vállalkozó adókötelezettsége a belföldi telephelyén végzett vállalkozási tevékenységéből származó jövedelmére terjed ki (korlátozott adókötelezettség).
a(z) 16. §-hoz
A kisvállalati adót választó adóalanynak a mérlegforduló nap megváltoztatására nincs lehetősége.
a(z) 17. §-hoz
A Javaslat ezen szakasza a kisvállalati adókötelezettség keletkezésének és megszűnésének szabályait határozza meg.
Az adóalanyiság a kisvállalat döntésétől függően az erre vonatkozó bejelentést követő naptári év első napjával jön létre. A bejelentést az adóévet megelőző év december 1-jétől december 20-ig lehet megtenni az adóhatóságnál. Amennyiben az adózó végrehajtható adótartozása a bejelentés napján a 10 millió forintot meghaladja, a bejelentés nem jogszerű.
Amennyiben a kisvállalati adó alanya adókötelezettségeit nem a kisvállalati adózás szabályai szerint kívánja teljesíteni, akkor az erre vonatkozó bejelentését december 1.–december 20. között kell megtennie, amely határidő jogvesztő. Ebben az esetben a kisvállalati adó szerinti jogalanyiság a bejelentés adóévének utolsó napjáig fennáll. A bejelentést ebben az esetben is elektronikus úton kell teljesíteni.
A Javaslat tételesen meghatározza az adóalanyiság megszűnésének eseteit és azokhoz kapcsolódóan azt, hogy mely napot kell a megszűnés napjának tekinteni.
A kisvállalati adóalanyiság megszűnik: ha a vállalkozás bevétele az adóalanyiság választására jogosító 500 millió forintot meghaladja; végelszámolás, felszámolás esetén vagy, ha az adóalany felszámolás, végelszámolás nélkül szűnik meg; ha az adóhatóság az adózónál jogerősen számla vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztása, illetve be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása jogcímen mulasztási bírságot állapít meg; ha az adóhatóság az adózó adószámát jogerősen felfüggesztette; ha valamely naptári negyedév utolsó napján az adózó végrehajtható adótartozása meghaladja a 10 millió forintot; valamint átalakulás, egyesülés vagy szétválás esetén; vagy ha a foglalkoztatottak létszáma meghaladja az 50 főt. A létszám megállapításánál a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó előírásokat alkalmazni kell.
A Javaslat az egyéni cégek esetében szabályozza azokat az eseteket, amikor a cég kisvállalati adóalanyisága nem szűnik meg.
A megszűnés tényét, a megszűnés okát és napját, a megszűnés napjától számított 15 napon belül kell bejelenteni az állami adóhatóságnak, aki az adóalanyiság megszűnéséről határozatot hoz. Az adóhatóság nem hoz határozatot a megszűnésről, ha azt az adóalany végelszámolása, felszámolása, illetve azok nélküli megszűnése, valamint átalakulás, egyesülés vagy szétválás okozta.
Ha az adóalanyiság megszűnik, azt a megszűnéstől számított 2 évig az adózó ismételten nem választhatja.
a(z) 18. §-hoz
A Javaslat meghatározza a kisvállalati adó alapját, amely az adózó pénzügyi vagyonának realizált változása, növelve a személyi jellegű kifizetésekkel. A javaslat meghatározza továbbá az adóalapot korrigáló egyes tételeket is. Az adózó pénzügyi vagyonának realizált változása a pénzeszközök számvitel beszámolóban kimutatott tárgyévi és előző évi értékének a különbsége. Személyi jellegű kifizetés alatt a járulékalapot képező jövedelemként magánszemélynek (ideértve különösen a munkavállalót) juttatott vagyoni érték minősül.
Az adóalapot a vállalkozásba kívülről bevont pénzeszközök csökkentik. Ilyenek különösen: a hitelfelvétel, a tőkeemelés, az előleg beérkezése, illetve az osztalék megszerzése. Az adólapot növelik a vállalkozáson kívülre helyezett pénzeszközök, így egyebek mellett a hitel visszafizetése, a hitel nyújtása, előleg fizetése vagy a tőkeleszállítás.
A Javaslat arról is rendelkezik, hogy a nem a vállalkozás érdekében felmerülő kiadások, ráfordítások is növelik az adóalapot. Ilyenek többek között: a végleges pénzeszközátadás, a bűncselekmény elkövetése érdekében vagy azzal összefüggésben felmerült kiadás, a tartozás térítés nélküli átvállalása, a követelés elengedése, a térítés nélkül nyújtott szolgáltatás, a térítés nélküli eszközátadás.
Az adóelkerülés visszaszorítása érdekében a Javaslat értelmében az ellenőrzött külföldi társasággal szemben teljesített kifizetés, elszámolt ráfordítás összege szintén növeli az adóalapot.
A Javaslat az adóalap meghatározásának körében rögzíti a szokásos piaci ár elvét.
a(z) 19. §-hoz
A Javaslat szerint az adó mértéke az adó alapjának 16 százaléka, amelynek megfizetésével az adóalany mentesül a társasági adó, a szociális hozzájárulási adó és az osztalék után fizetendő egészségügyi hozzájárulás bevallása és megfizetése alól.
a(z) 20. §-hoz
E szakasz a kisvállalati adó bevallásának szabályait rendezi.
Az adó alanya főszabály szerint az adóévet követő május 31-ig köteles a kisvállalati adót megállapítani és bevallani, kivéve, ha adóalanyiság év közben szűnik meg, mely esetben az adóbevallás benyújtásának határideje a megszűnést követő ötödik hónap utolsó napja. Az adóalany az adóelőleg összegét naptári hónaponként köteles megállapítani, amelyet az adózás rendjéről szóló 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásában köteles bevallani. Az adóalany – amennyiben előlegkiegészítésre köteles – az adóelőleg-kiegészítésről az adóév december 20-ig köteles bevallást benyújtani.
A törvény ezentúl rendelkezik arról, hogy a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és belföldi fióktelepe után milyen módon köteles megállapítani az adó alapját.
a(z) 21. §-hoz
A kisvállalati adó alanyát adóelőleg- és adófizetési, egyes esetekben előlegkiegészítési kötelezettség terheli.
Az adóalany – az adóév első 11 hónapjára – az adott tárgyhónapban foglalkoztatóként, a foglalkoztatottak részére kifizetett, Tbj. szerint járulék alapot képező összes jövedelem 19%-ában meghatározott mértékű adóelőleget fizet a tárgyhónap vonatkozásában.
Az adóalany, ha az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított bevétele meghaladta a 100 millió forintot az adóév december 20-ig köteles az általa addig megfizetett adóelőleget az adóévi várható fizetendő adó összegére kiegészíteni (előlegkiegészítés).
Az adóalany az adóévre megállapított adót – a megfizetett adóelőleg beszámításával – az adóbevallás benyújtására előírt határidőig, azaz az adóévet követő év május 31-ig, ha adóalanyisága év közben szűnt meg, abban az esetben – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – az adóalanyiság megszűnésének hónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig köteles megfizetni. Amennyiben a megfizetett adóelőleg meghaladja az éves adófizetési kötelezettség összegét, a különbözet visszaigénylésére az adóalany az adóbevallásban a bevallás beérkezésének napjától, de legkorábban a bevallás benyújtására előírt határidő napjától jogosult.
a(z) 22. §-hoz
A Javaslat a külföldön is tevékenységet folytató adóalany kettős adóztatásának elkerülése érdekében mentesíti az adófizetési kötelezettség alól a külföldön adóztatható adóalapot.
IV. Fejezet
EGYES ADÓKRA, SZÁMVITELI KÖTELEZETTSÉGEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
a(z) 23. §-hoz
A Javaslat az egyéni vállalkozó kisadózó vállalkozásokra vonatkozóan tartalmazza az adózási mód megváltoztatásával összefüggésben szükséges szabályokat. Az egyéni vállalkozók a személyi jövedelemadó rendszeréből az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó előírások szerint léphetnek ki.
a(z) 24. §-hoz
A Javaslat a bt., kkt. és egyéni cég formájában működő, a kisadózó vállalkozások tételes adóját választó vállalkozások és a magánszemély tagok közötti adózási kérdéseket rendezi az adózási mód megváltoztatására tekintettel. A vállalkozás nyereségéből a le nem adózott rész – elsősorban az eredménytartalék – után a 16 százalékos osztalékadót kiváltó adót meg kell fizetni.
a(z) 25. §-hoz
A Javaslat a kisadózó vállalkozások tételes adóját és a kisvállalati adót választó társasági adóalanyokra vonatkozóan tartalmazza az adózási mód megváltoztatásával összefüggésben szükséges szabályokat. A Javaslat szerint a társasági adóalany az adózási forma megváltoztatása esetén a törvényben meghatározott kivételekkel a jogutód nélküli megszűnés szabályait alkalmazza. A Javaslat részletesen meghatározza továbbá, hogy a választott adóalanyiság megszűnése esetén milyen átmeneti rendelkezéseket kell alkalmazni.
a(z) 26. §-hoz
Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást.
a(z) 27. §-hoz
A Javaslat a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alatt álló, ezért a számvitelről szóló törvény rendelkezéseit nem alkalmazó vállalkozások felszámolása, végelszámolásával kapcsolatos nyilvántartási szabályokat rendezi.
V. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
a(z) 28. §-hoz
A § hatályba léptető rendelkezéseket tartalmaz.
a(z) 29. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy az a költség, ráfordítás, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében merül fel nem minősül elismert költségnek társasági adó szempontból.
a(z) 30. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy az a költség, ráfordítás, amelyet a társasági adóalany a kisvállalati adó hatálya alá tartozó adózónak ingyenesen juttat nem minősül elismert költségnek társasági adó szempontból.
a(z) 31. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy az a kiadás, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében merül fel nem minősül elismert költségnek személyi jövedelemadó szempontból.
a(z) 32. §-hoz
A Javaslat a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) egyszerűsített iparűzési adóalap-meghatározásra vonatkozó rendelkezéseit módosítja. A Javaslat szerint a kisvállalkozói adó alanya az iparűzési adó alapját egyszerűsített módon, mégpedig a kisvállalkozó adó alapjának 20%-kal növelt összegében is megállapíthatja, figyelemmel arra, hogy a kisvállalkozói adó adóalapja szűkebb tartalmú (kisebb), mint az iparűzési adó alapja. Az iparűzési adóalanynak e választását – előző évről szóló bevallásán, illetve újonnan létrejött vállalkozás esetén a bejelentkezési nyomtatványon – be kell jelenteni az adóhatósághoz. A Javaslat tartalmazza azokat a szabályokat is, amelyeket akkor kell alkalmazni, amikor a kisvállalkozó már nem lehet a kisvállalkozói adó alanya.
a(z) 33. §-hoz
A Javaslat a kisadózó vállalkozások tételes adóját és a kisvállalati adót választó adóalanyokra vonatkozó, általánostól eltérő számviteli rendelkezéseket fogalmazza meg.
a(z) 34. §-hoz
A Javaslat biztosítja, hogy a kisadózó vállalkozások tételes adóját választó kisadózó vállalkozás tevékenységében közreműködő kisadózó a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében egyoldalú nyilatkozattal vállalhatja, hogy a járulékokat a minimálbérnél magasabb járulék alapnál fizeti meg. A Javaslat szerint a nyilatkozat az adóévre szól, melyet az adóévet megelőző év december 20-áig kell az állami adóhatósághoz benyújtani.
_