GÜ BH 2012/15
GÜ BH 2012/15
2012.01.01.
Fedezetelvonó szerződésnek csak az olyan vagyonátruházási szerződés minősül, amelynek tárgyából a követelés bírósági határozat alapján, végrehajtás útján behajtható lenne [Ptk. 203. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével részben helyt adott a felperes keresetének és az I. r. alperest 1 882 718 Ft-ban és kamataiban marasztalta. Ezt meghaladóan az I. r. alperessel és a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében a főkövetelés tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, az I. r. alperes által fizetendő perköltség összegét felemelte. A jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelem szempontjából jelentős indokolása szerint a felperes 2005. május 24-én egy O. V. típusú személygépkocsit vásárolt az I. r. alperestől. Az I. r. alperes hibásan teljesített, ezért a felperes a szerződéstől elállt. Az I. r. alperes a vételárat csak részben fizette vissza, a jogszerű elállás a szerződést felbontotta, ezért a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése alapján az I. r. alperes köteles a teljes vételárat visszafizetni és a Ptk. 310. §-a értelmében a felperes bizonyított kárát megtéríteni.
Az I. r. alperes a B., H. út 59. szám alatti bérelt telephelyen használtautó-kereskedéssel foglalkozott. Az I. r. alperes két tagja létrehozta a II. r. alperest, melyet 2006. február 1-jén jegyeztek be a cégjegyzékbe. A telephelye megegyezett az I. r. alperes telephelyével. A bérbeadó és az I. r. alperes a telephelyre vonatkozó bérleti szerződést megszüntette, és ezt követően a bérbeadó a II. r. alperessel kötötte meg az újabb bérleti szerződést. Az I. r. alperes négy tagja a 100%-os üzletrészét 2006. június 27-én értékesítette és az I. r. alperes a H. úti telephelyét megszüntette. Az I. r. alperes ezt követően végelszámolás alá került. Az I. r. alperes gazdasági tevékenységét a II. r. alperes folytatta. A másodfokú bíróság a bizonyítás anyaga alapján tényként állapította meg, hogy az alperesek megegyeztek a tevékenységi kör átruházásában, tehát közöttük az üzletágra nézve átruházási szerződés jött létre. Nem került sor azonban sem az ingatlan, sem a telephelyen lévő gépjárművek tulajdonjogának átruházására, mert ezek harmadik személy tulajdonában voltak. A másodfokú bíróság nem találta alaposnak a felperesnek a Ptk. 203. §-ára alapított keresetét, melyben a felperes az üzletág átruházási szerződés fedezetelvonó jellegére tekintettel annak tűrésére kérte a II. r. alperest kötelezni, hogy a perbeli követelését – amennyiben az az I. r. alperestől nem hajtható be – úgy a H. úti telephellyel összefüggő vagyoni jogra, így különösen a telephely bérleti jogának, valamint a gépjárművek és egyéb eszközök terhére kielégíthesse. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy fedezetelvonónak az a szerződés minősül, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját vonják el. A felperes ezért a szerződés vele szembeni hatálytalanságára csak akkor hivatkozhatott volna, ha a szerződés megkötésének időpontjában fennálló igényének kielégítésére a szerződés tárgya fedezetül szolgált volna, és az elvonás miatt vált az átruházóval szembeni követelése behajthatatlanná. A felperesnek tehát olyan vagyonátruházási szerződés megkötését kellett volna bizonyítania, amely az I. r. alperes vagyonához tartozó olyan vagyontárgyra vonatkozott, amely alkalmas lett volna a követelés kielégítésére. A bevételszerző tevékenység „nem azonos a vagyonátruházási szerződéssel”.
A jogerős ítélettel szemben a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel és annak hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy a II. r. alperes javára szóló fedezetelvonó üzletág-átruházás a felperessel szemben hatálytalan, és a követelésének az I. r. alperessel szembeni behajthatatlansága esetére kötelezze a bíróság a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 882 718 Ft-ot és annak kamatait. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint téves az a jogi álláspont, hogy csak olyan vagyonátruházási szerződés vonható a Ptk. 203. §-a körébe, amelyben lévő vagyonelemek objektíve alkalmasak a követelés kielégítésére. Az I. és a II. r. alperes között az üzletág teljességének átruházására jött létre szerződés. A II. r. alperes a gazdasági, bevételszerző tevékenységét az I. r. alperes által átruházott vagyonelemek alapján folytatta, ezért a teljes vagyona – a megszerzett vagyoni jogok, illetve a szerződéses kapcsolatok – azáltal termelt vagyonnak minősül, erre tekintettel a követelés kielégítésének a fedezetéül szolgál. Arra nézve nem is folyt bizonyítás, hogy a gépjárművek az alperesek tulajdonát képezték-e vagy csak bizományi értékesítés keretében voltak a birtokukban.
A II. r. alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint egy jövőbeli esetleges haszon vagy üzleti tevékenység átruházása nem vonhatta el a felperes átruházáskor fennálló igényének a fedezetét lévén, hogy „ezek a jövőbeli esetleges és számos olyan előre nem látható, akár negatív tényezőtől függő dolgok, amelyek átruházása esetében a fedezetelvonó jelleg éppen ezek okán nem megállapítható”.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A másodfokú ítélet valóban megalapozatlanul állapította meg, hogy a gépjárművek bizományi értékesítés keretében voltak az I. r. alperes birtokában. Ennek azonban jogi jelentősége nincs. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy a becsatolt géplistán szereplő gépjárművek az I. r. alperes tulajdonában álltak. A felperes a fellebbezési kérelmében ezt a ténybeli következtetést nem sérelmezte, mert az volt a jogi álláspontja, a fedezetelvonó üzletág átruházási megállapodás létrejötte szempontjából irreleváns, hogy az I. r. alperes tulajdonosa volt-e az általa forgalmazott járműveknek, mert az a lényeg, hogy a gazdasági bevételszerző tevékenységét ezekkel az eszközökkel folytatta.
A fentiekből azonban az következik: a felperes nem bizonyította, hogy a telephelyen lévő gépjárművek tulajdonjogát az I. r. alperes a II. r. alperesre ruházta át. Ennek pedig helyesen tulajdonított jogi jelentőséget a másodfokú bíróság, amely a Ptk. 203. §-át megfelelően értelmezte. Ez a jogszabályhely relatíve hatálytalanná nyilvánítja azt a szerződést, amely harmadik személy kielégítési alapját részben vagy egészben elvonja. A kielégítési alap az a vagyontárgy (ingóság, követelés, forgalomképes vagyoni értékű jog, ingatlan), amelyből a követelés bírósági határozat alapján végrehajtás útján behajtható. A relatív hatálytalanságnak az a jogkövetkezménye, hogy a szerző fél a tulajdonába került vagyontárgyból való kielégítést, a vagyontárgyra vezetett végrehajtást köteles tűrni. Ilyen végrehajtás pedig egy üzleti lehetőségre, egy üzletmenet folytatására, magára a jövedelemszerző tevékenységre nem vezethető. Az üzleti tevékenység bérelt ingatlanban folyt, a bérlő az I. r. alperessel kötött bérleti szerződés megszűnése után újabb szerződést kötött a II. r. alperessel. A felperes nem bizonyította, hogy gépjárművek tulajdonjogának a II. r. alperesre történő átruházására sor került volna. Nincs bizonyítva tehát olyan vagyontárgy átruházása, amelyből a felperes végrehajtás útján kielégítést kereshetett volna a követelésére. A felperes kereseti követelése nem is a végrehajtás tűrésére irányult, mert a fellebbezésében és a felülvizsgálati kérelmében is azt kérte; a bíróság kötelezze a II. r. alperest arra, hogy fizesse meg részére az I. r. alperesnek – a jogerős ítéletben – vele szemben megítélt tartozását. A fedezetelvonó szerződés esetén azonban a szerző csak a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést köteles tűrni, marasztalására csak akkor kerülhet sor, ha rosszhiszeműen esett el a megszerzett vagyontárgytól.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.339/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás