BÜ BH 2012/166
BÜ BH 2012/166
2012.07.01.
Amennyiben az elkövető a folytatólagos bűncselekmény egyes részcselekményeit tettesként, másokat részesként valósítja meg, terhére egységesen a súlyosabb – tettesi – elkövetési alakzat állapítandó meg [Btk. 12. § (2) bek.].
A megyei bíróság a 2010. október 14-én kihirdetett ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan és társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pontja, (7) bek. b) pontja] és társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §).
Ezért őt – halmazati büntetésül – 2 év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint a II. rendű terheltet a bíróság a 2005 decemberében elkövetett 2 rb. csalás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt 2009-ben végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett 1 év 4 hónap börtönre ítélte.
A II. rendű terhelt élettársi kapcsolatban él a jelen ügy I. rendű terheltjével, akivel közös háztartásban nevelik a 2004-ben született gyermekeiket.
Az I. rendű terhelt 2007. március 29. napjától létesített tagsági viszonyt az O. Termelési és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaságban, amelynek egyidejűleg cégjegyzésre jogosult ügyvezetőjévé is vált. 2007. április 6. napjától kezdődően lett cégjegyzésre jogosult beltagja az S. Kereskedelmi és Ipari Betéti Társaságnak.
Az I. rendű terhelt 2007. év közepén a számítógépén egy csekkszelvény minta beszkennelésével hamis befizetési bizonylatot készített. Az M. Zrt. kedvezményezett számára kiállított postai csekkre egy postai bélyegzőt, illetve a postai feladást igazoló dátumot nyomtatta rá. Az ily módon elkészített csekkszelvény nagyon hasonlított egy szabályszerűen kiállított és tényleges befizetést igazoló csekkszelvényhez. Alkalmas volt annak a látszatnak a keltésére, hogy az M. Zrt. címzettnek a postán készpénzt adtak fel. A számítógépes program elkészítésével, majd használatával az I. és a II. rendű terhelt azt a látszatot akarta kelteni, hogy az M. Zrt.-től megrendelt tűzifa ellenértékét postai befizetéssel megfizették. Ilyen módon kívántak nagy jövedelemhez jutni azért, hogy az I. rendű terhelt távolléte alatt is – mivel jogerősen kiszabott börtönbüntetéseinek letöltése végett be kellett vonulnia a börtönbe – biztosított legyen a II. rendű terhelt és gyermekei megélhetése.
Az I. rendű terhelt 2007. július első napjaiban vette fel a kapcsolatot az M. Erdészeti Zrt. központjában dolgozó N. K.-val és H. M.-mel azért, hogy tőlük fát rendeljen. Mindkét személy előtt más néven mutatkozott be. Az M. Zrt. által kiállított csekkek egy részét – amelyeken az aktuális szállítási napra tervezett mennyiség és az eladási ár szerepelt – az erdészettől vagy az I. rendű terhelt, vagy az ő, illetőleg élettársa megbízásából eljáró N. I. hozta el. A csekkeken a feladóra vonatkozó részt a II. rendű terhelt kézírással kitöltötte, majd az I. rendű terhelt a számítógépes program felhasználásával rányomtatta a postabélyegzőt. Az ily módon meghamisított feladóvevényt az átvételt követő napokban az átvételhez hasonló módon visszajuttatták az erdészethez, amelynek eredményeképpen az M. Zrt. az S. Bt. és az O. Kft. részére a számlát kiállította. A hamis csekkszelvény bemutatását követően részben az I. rendű terhelt által megbízott, részben az M. Zrt. által megbízott és fizetett fuvaros vállalkozók az I. rendű terhelt által meghatározott telephelyekre a tűzifát kiszállították. A szállítás részleteinek az egyeztetésébe időnként a II. rendű terhelt is bekapcsolódott, aki szintén nem a saját nevén mutatkozott be.
Az I. rendű és a II. rendű terheltek az S. Bt. nevében az M. Zrt. felé összesen 70 587 000 forintról készítettek hamis befizetési bizonylatot és ezzel egyenértékű fát kívántak a sértettől csalárd úton megszerezni. A sértett ebből 14 491 776 forint összértékű fa kiszállítását már megtagadta.
A terheltek az O. Kft. nevében összesen 1 626 803 forint értékű fát rendeltek meg és vettek át.
A terheltek a két gazdasági társaság felhasználásával összesen 72 213 803 forint kárt kívántak okozni és ténylegesen 56 627 027 forint kárt okoztak. A megszerzett faanyagot az I. rendű terhelt értékesítette.
A jogi indokolás körében kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a terheltek a csalási cselekményeket egymás tevékenységéről tudva közösen valósították meg. A feladatokat egymás között megosztották, ezért társtettesként követték el a bűncselekményt. A II. rendű terhelt által kifejtett magatartás túlmutat a bűnrészesség keretein, mert az általa kiállított befizetési bizonylatok elkészítése már a tévedésbe ejtési magatartás egyik részmozzanata volt. Ezzel és az általa folytatott telefonbeszélgetésekkel maga is tényállási elemet valósított meg.
Az I. és a II. rendű terhelt ebben az időszakban bűncselekmények elkövetéséből tartották fenn magukat, ezért a cselekményük üzletszerűen elkövetettnek minősül.
A terheltek a hamis csekkszelvényeket közösen használták fel a bűncselekmény-sorozat elkövetéséhez, így cselekményük a csalás mellett 1 rb. folytatólagosan és társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének is minősül.
A II. rendű terhelt és védője által felmentésért, illetőleg enyhítés végett bejelentett fellebbezések folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2011. április 8-án megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű terheltet érintően megváltoztatta akként, hogy a magánokirat-hamisítás vétségét folytatólagosan elkövetettként is minősítette. Egyebekben a II. rendű terheltet érintően az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság N. I. tanúvallomásának értékelése körében az üres postai csekkek elvitele, illetve a már kitöltött feladóvevények visszajuttatása, átadása kapcsán tényként a következőket állapította meg:
E tevékenysége során mindkét – általa egyenrangúként kezelt – terhelttel kapcsolatban állt. A tőlük származó kéréseket egyformán teljesítette. Így gyakran előfordult, hogy a postai csekkek elhozatalára vagy a feladóvevények visszavitelére a II. rendű terhelttől kapott megbízást; ez utóbbira, tehát a borítékok eljuttatására különösen akkor, ha az üres formanyomtatványokat is eredetileg neki adta át.
A másodfokú bíróság az ítéletének jogi indokolásában rámutatott arra, hogy a tényállás 2. pontjában írt cselekmények elkövetésében – így az M. Erdészeti Zrt. alkalmazottainak a megtévesztésében, valamint a meghamisított postai feladóvevények felhasználásában – az I. és a II. rendű terheltek közösen, egymás tevékenységének az ismeretében vettek részt.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján. Az indítvány szerint azzal, hogy a felhasznált hamis okiratokat elkészítette, kizárólag bűnsegéde volt a társa által elkövetett mindkét bűncselekménynek, tehát a csalásnak és a magánokirat-hamisításnak egyaránt.
A bíróságok tévesen minősítették az általa elkövetett csalás bűntettét a Btk. 318. § (7) bekezdésének b) pontja alapján. Bizonyítani tudja, hogy az M. Zrt.-n belüli esetleges hiányok rendezésének érdekében hamis szállítójegyeket állítottak ki. A fiktív szállítójegyek alapján fiktív módon meghatározott károkozást színleltek. Az indítványban részletezett tények és adatok szerint fiktív szállítójegyek és a hozzájuk készített fiktív számlák eredményként érte el a kár az ítéletben meghatározott mértéket. Az valójában 48 127 644 forint.
A postai befizetési bizonylatokhoz igazodóan a II. rendű terhelt cselekménye 14 rb. jelentős kárt okozó, valamint 9 rendbeli nagyobb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének a megállapítására lehetne alkalmas, amelyeket bűnsegédként követett el.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletének a meghozatalában az eljárásból kizárt bíró vett részt. Dr. O. J. tanácselnök ellen az I. rendű terhelt kizárási indítványt terjesztett elő arra hivatkozással, hogy vele polgári perben áll. Az indítványt a Legfelsőbb Bíróság elutasította, de egyúttal úgy rendelkezett, hogy az eljáró bíró – bár az ügyben továbbra is eljárhat, de – ítéletet nem hozhat.
A másodfokon eljárt tanácsban pedig olyan bírák ítélkeztek, akik korábban az elsőfokú bíróság végzéseinek a felülbírálatában, illetve a P. Ítélőtábla két végzésének a meghozatalában részt vettek.
A terhelt mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés hatályon kívül helyezését és egyúttal az új eljárásból a B. Megyei Bíróság, valamint a P. Ítélőtábla kizárását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a II. rendű terhelt az üzletszerűség és a folytatólagosság fogalmait tévesen értelmezve vitatja a minősítést.
A megyei bíróság az ítéletében helytálló indokát adta annak, hogy a II. rendű terhelt közreműködése miért értékelhető az elkövetési magatartás részmozzanataként és ezért túlmutat a bűnsegédi bűnrészesség keretein.
Az elsőfokú eljárás során a terheltek valóban kezdeményezték az elsőfokú tanács elnökének és a bíróság elnökének a kizárását, ám a P. Ítélőtábla a kizárást megtagadta.
Az ítélőtábla bírái pedig valóban eljártak az I. rendű terhelt elsőfokú bíróság által elrendelt előzetes letartóztatása ellen bejelentett fellebbezést elbíráló tanács tagjaiként, ez azonban nem kizárási ok a másodfokú eljárásban.
A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot a II. rendű terheltet érintően a hatályában tartsa fenn.
A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a terhelt felülvizsgálati indítványát pontosította akként, hogy a kizárt bíró, illetve bíróság eljárására vonatkozó részében nem tartotta fenn. Részletesen indokolta ugyanakkor, hogy a pontatlanul, felszínesen meghatározott tényállás a bűnsegélyen túlnyúló, és már tettességnek (társtettességnek) minősülő közreműködés megállapítására nem szolgáltat kellő alapot a II. rendű terhelt esetében. A II. rendű terhelt sem a csalás, sem pedig a magánokirat-hamisítás bűncselekményének a tényállásába illeszkedő magatartást nem tanúsított. Utalt továbbá a védő arra, hogy a csalárd módon megszerzett fa sorsát sem sikerült tisztázni. Nem lehetett megállapítani, hogy a cselekményből az I. rendű terhelt milyen bevételhez jutott és különösen azt nem, hogy az esetleges bevételből a II. rendű terhelt is részesült-e.
Az enyhébb minősítés folytán – a védő álláspontja szerint – a jogerős ítélet megváltoztatása és a II. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés lényeges enyhítése indokolt.
A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakkal egyező nyilatkozatot tett.
A II. rendű terhelt a nyilvános ülésen előadta, hogy az I. rendű terhelt a favásárlásból és értékesítésből származó esetleges bevételéből őneki semmit nem adott. Az lehetséges, hogy a velük együtt élő saját édesanyjának adott pénzt, de erről ő semmit nem tud.
Az ítélet szerint az I. rendű terhelt azért követte el a cselekményeket, hogy a családjáról gondoskodjon. Valójában a II. rendű terhelt a saját munkájából származó jövedelméből tartotta el a gyermekeit, sőt még az I. rendű terhelt szüleit is mindaddig, amíg a terhelt édesapja meg nem halt, illetve édesanyja nem került otthonba.
A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott – okból, valamint – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bek.] bírálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
A II. rendű terhelt a felülvizsgálati indítványában a bíróságok által megállapított tényállást támadta, amikor azt állította, hogy az I. rendű terhelt által adott megrendelések alapján lényegesen kevesebb fa kiszállítására került sor annál, mint amit az ítélet tartalmaz. Ez azért történhetett meg, mert a sértett fiktív szállítójegyek alapján fiktív módon meghatározott károkozást színlelt. Kétségtelenül bizonyítani tudja például, hogy teherautó rakományaként számoltak el olyan szállítmányt is, amely esetében a szállító jármű rendszáma beazonosíthatóan egy motorkerékpár rendszáma volt. A kiszámlázott szállítások összértéke valójában nem éri el az 50 millió forintot.
A felülvizsgálati indítvány tényállást támadó érvelése kapcsán a Kúria abból indult ki, hogy a felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek alapján nyílik lehetőség.
Felülvizsgálatnak a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján büntető anyagi jogi szabálysértés, valamint – a c) pontja alapján – a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjában pontosan meghatározott, kimerítően felsorolt eljárási szabálysértések esetén van helye.
A Kúria a felülvizsgálati indítványnak a jogerős ítélet ténymegállapításait és az eljárt bíróságok bizonyítékokat mérlegelő tevékenységét támadó érvelésének elbírálása során abból indult ki, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. A Be. 423. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására ennél fogva nem kerülhet sor és ilyen eltérő tényállás megállapítása érdekében a jogerős döntés hatályon kívül helyezésére sincs törvényes lehetőség. E körben a II. rendű terhelt indítványa a törvényben kizárt indítvány.
Felülvizsgálati okra hivatkozott a II. rendű terhelt, amikor azt állította, hogy mind az első fokon, mind a másodfokon eljárt bíróságban a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
A Be. 373. §-a (1) bekezdésének II/b) pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva.
A Kúria az eljárás iratanyaga alapján azt állapította meg, hogy az ítélőtábla 2009. október 21-én meghozott végzésével a megyei bíróság kizárását megtagadta. Az ítélőtábla e végzésével az I. rendű terheltnek az eljáró bíróság kizárására irányuló kérelmét bírálta el. Az I. rendű terhelt ezt az indítványát a Be. 21. §-a (1) bekezdésének e) pontjára alapította. Arra hivatkozott, hogy az eljáró tanács elnökével, valamint a B Megyei Bíróság elnökével szemben a P. Városi Bíróság előtt polgári peres eljárást kezdeményezett.
Az ítélőtábla a 2010. április 27-én meghozott végzésével az ügyben első fokon eljáró megyei bíróság végzését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság az 56. sorszámú közbenső végzésével az igazságügyi erdészeti-, vadászat- és területrendezési szakértő kizárását tagadta meg.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a 2009. december 21-én meghozott végzésével az I. rendű terhelt kizárás iránti bejelentésének nem adott helyt és a megyei bíróság, valamint az ítélőtábla kizárását megtagadta. E végzés nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke ne hozhatna ügydöntő határozatot.
A Kúria azt állapította meg, hogy a II. rendű terhelt egyrészről nem hivatkozott olyan törvényi rendelkezésre, amelyet megszegtek az alapügyben eljárt bíróságok, másrészről ilyet a Kúria sem észlelt. Az a körülmény, hogy az ún. közbenső határozatok felülbírálatában, illetve a kizárás iránti kérelmek elbírálásában olyan bírák vettek részt, akik azután a másodfokú bíróság tanácsában is ítélkeztek – amint arra a védő és a legfőbb ügyész képviselője egyaránt helyesen utalt – kizárási okot nem valósított meg.
Ugyancsak felülvizsgálati okra hivatkozott a II. rendű terhelt, amikor azt állította, hogy a jogerős ítéletben a II. rendű terhelt terhére rótt bűncselekmények törvénysértő minősítése miatt törvénysértően súlyos büntetés kiszabására került sor, ezért annak enyhítését indítványozta. A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján ugyanis a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen helye van felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
E körben a Kúria azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok a terhelt terhére megállapított mindkettő bűncselekményt törvényesen minősítették, és e minősítéseket megindokolták.
A bíróságok abból indultak ki, hogy a terheltek között a tényállás 2. pontjában részletezett bűncselekmények elkövetésére irányuló előzetes szándékegység alakult ki. Ennek megfelelően rögzítették, hogy a számítógépes program elkészítésével, majd használatával az I. és a II. rendű terhelt azt a látszatot akarta kelteni, hogy az M. Zrt.-től megrendelt tűzifa ellenértékét postai befizetéssel megfizették. Ilyen módon kívántak nagy jövedelemhez jutni azért, hogy az I. rendű terhelt távolléte alatt – mivel jogerősen kiszabott börtönbüntetéseinek letöltése végett be kellett vonulnia a börtönbe – is biztosított legyen a II. rendű terhelt és gyermekei megélhetése.
A Kúria a jogerős ítélet tényállása alapján abból indult ki, hogy az M. Zrt. szállító az S. Bt. és az O. Kft. megrendelőkkel állt üzleti kapcsolatban. Az utóbbi gazdasági társaságokat az I. rendű terhelt képviselte, következésképpen a megrendelések leadásával, a hamisított, illetve valótlan tartalmú postai csekkek becsatolásával, valamint a leszállított áru átvételével és végül a vételár kifizetésének az elmulasztásával – az előzetes elhatározásának megfelelően – a csalás és a magánokirat-hamisítás bűncselekmé--nyét tettesként ő követhette el.
A terheltek által kialakított feladatmegosztás szerint valamennyi csekken a feladóra vonatkozó részt a lakásában a II. rendű terhelt töltötte ki kézírással, ő tehát pontosan tisztában volt a megrendelt famennyiségekkel és azok pontos ellenértékével.
A Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott csalást azt követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz.
A Btk. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségét pedig az követi el, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ.
Az eljárt bíróságok azt állapították meg, hogy a II. rendű terhelt mindkét bűncselekmény elkövetési magatartásának a tanúsításában közvetlenül részt vett. Ő maga is felhasználta a meghamisított valótlan tartalmú magánokiratnak minősülő csekkeket és ez egyidejűleg a csalás elkövetési magatartását képező megtévesztés végrehajtását is eredményezte.
A Kúria ezzel egyetértett.
Az irányadó tényállás szerint az M. Zrt. által kiállított csekkek egy részét – amelyeken az aktuális szállítási napra tervezett mennyiség és az eladási ár szerepelt – az erdészettől vagy az I. rendű terhelt, vagy az ő, illetőleg élettársa megbízásából eljáró N. I. hozta el.
Amint pedig azt már a másodfokú bíróság rögzítette tényként ítéletében, e tevékenysége során N. I. mindkét – általa egyenrangúként kezelt – terhelttel kapcsolatban állt. A tőlük származó kéréseket egyformán teljesítette. Így gyakran előfordult, hogy a postai csekkek elhozatalára vagy a feladóvevények visszavitelére a II. rendű terhelttől kapott megbízást; ez utóbbira, tehát a borítékok eljuttatására különösen akkor, ha az üres formanyomtatványokat is eredetileg neki adta át.
Az irányadó tényállás tehát másként fogalmazva azt rögzíti, hogy a folytatólagosság egységébe tartozó egyes részcselekmények esetén a megtévesztő magatartást (és a hamis, valótlan tartalmú magánokiratok felhasználását) a II. rendű terhelt hajtotta végre. Ilyen tényállás mellett pedig a cselekmény minősítése körében annak már nincs jelentősége, hogy erre a II. rendű terhelt részéről pontosan hány alkalommal került sor. A következetes és helyes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a természetes egységet, illetve a törvényi egységet (mint pl. a folytatólagosság) alkotó cselekmények egységes jogi értékelést vonnak maguk után. Ennek megfelelően – főszabályként – mind a bűncselekmény stádiuma, mint az elkövetői alakzat a legsúlyosabban fenyegetett, illetve a hátrányosabb jogkövetkezményekkel járó részcselekményhez igazodik.
Ha az elkövető a folytatólagosság egységébe tartozó bűncselekmény egyes részcselekményeit tettesként (társtettesként) más részcselekményeit részesként (felbujtóként vagy bűnsegédként) hajtja végre, akkor magatartása egységesen a (leg)súlyosabb elkövetői alakzat szerint, tehát tettesként (társtettesként) elkövetettnek minősül. Az a körülmény pedig, hogy az egységesen értékelt bűncselekmény végrehajtására valójában nem minden részletében a legsúlyosabb minősítésnek megfelelően került sor, már a büntetés kiszabása körében értékelendő. Részben erre vezethető vissza, hogy a II. rendű terhelttel szemben – az ún. egyszeres enyhítés [Btk. 87. § (2) bek. b) pontja] kimerítő alkalmazásával – lényegesen enyhébb büntetés kiszabására került sor, mint az I. rendű terhelt esetében.
A Kúria ezért a bűncselekmények minősítését támadó részében a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát nem találta alaposnak.
A felülvizsgálati indítvány büntetés mértékét támadó részének az elbírálása során a Kúria abból indult ki, hogy II. rendű terhelttel szemben a büntetés kiszabására a törvényes keretek között került sor.
A törvény korlátozza a jogerős ügydöntő határozatban megállapított büntetés vagy intézkedés felülvizsgálatát. Ha a minősítés törvényes és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a büntetés nemét vagy mértékét meghatározó rendelkezéseket nem lehet megtámadni abból az okból, hogy eltúlzottan – vagy akár törvénysértően – súlyosak vagy enyhék. A büntetéskiszabás önmagában nem képezheti felülvizsgálat tárgyát.
Mindezekre figyelemmel – s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a II. rendű terheltet érintően a hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 865/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás