BÜ BH 2012/187
BÜ BH 2012/187
2012.08.01.
I. Az orgazdaság bűncselekményében a bűnösség akkor is megállapítható, ha az orgazdaság alapcselekményének elkövetője ismeretlen maradt, és így nem került sor büntetőjogi felelősségre vonására. Nem akadálya a bűnösség megállapításának az sem, ha alapcselekményként a lopás és a sikkasztás vagylagosan vetődik fel [Btk. 326. §].
II. A pénzmellékbüntetés, mint büntetési nem megszüntetése nem jelent enyhítést a Btk.-ban, mert a pénzbüntetés a változtatás után további büntetésként is kiszabható [Btk. 2. §, 38. §, 51. §].
A kerületi bíróság a 2010. augusztus 24. napján kihirdetett ítéletével az I. rendű és a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk. 326. § (3) bekezdés a) pontja]. Ezért őket egyezően végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett 1 év börtönre, mellékbüntetésül az I. rendű terheltet 2 400 000 forint, a II. rendű terheltet 3 600 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint a II. rendű terhelt, mint vállalkozó gépkocsik alkatrészeinek árusításával foglalkozik. Az I. rendű terhelt társához hasonlóan résztvevője volt a Vám- és Pénzügyőrség gépkocsi-árveréseinek.
A Vám- és Pénzügyőrség ezen a telepen az állam tulajdonába került, korábban lefoglalt gépkocsik értékesítését hajtotta végre. Az árveréseken kialakult gyakorlat szerint a gépkocsikat a licitálás előtt csak megtekinteni lehetett, azok motorjának a beindítására vagy a gépjárművek kipróbálására nem volt mód.
Sz. F. és K. I. 2007. május 22. napján a telepen megtartott árverésen kívánt megvásárolni egy gépkocsit, amelyet szemrevételezéssel alkalmasnak találtak. A gépkocsi üzemképtelenként volt értékesítésre hirdetve. A gépkocsit Sz. F. szerette volna megvásárolni, kérésére helyette K. I. licitált, és az árverést meg is nyerte. Előzetes megállapodásuk alapján a gépkocsit Sz. F. fizette ki és az később az ő birtokába is került. A gépkocsi felújítását is Sz. F. tervezte.
A vevők nem tudtak arról, hogy korábban, 2005. június 8. napját követően (amikor a gépkocsiról állapotlap készült) ismeretlen személy a gépkocsit sérülés nélkül felnyitotta, a motorháztérből 2 darab számítógépes vezérlőegységet szakszerűen kiszerelt és eltulajdonította, majd a tároló helyet fedő zárólapot az eredeti módon a helyére visszacsavarozta. Az eltulajdonított egyik egység a futómű rugózásának elektromos vezérlését (ABS) biztosította, a másik eltulajdonított egység pedig a motorvezérlő elektronika volt, amelynek hiányában a gépjármű a hozzá rendszeresített kulccsal sem volt működésbe hozható.
A motorvezérlő elektronika speciálisan, gyárilag a gépkocsihoz készített egység, amely más gépkocsihoz nem használható fel és nem programozható át. Hiánya esetén csak a gyárban az alvázhoz tartozó kódszám alapján újragyártva pótolható.
A fenti kb. 600 000 forint értékű motorvezérlő egységet annak eltulajdonítását követően pontosan meg nem állapítható helyen és időben a gépjármű-alkatrész kereskedéssel foglalkozó és szakismerettel rendelkező II. rendű terhelt szerezte meg azért, hogy azt a gépkocsit megvásárló személynek jogtalan anyagi haszonszerzés fejében ,,visszavásárlásra'' felajánlja.
A II. rendű terheltnek ezen felül – pontosabban nem ismert kapcsolatain keresztül – arról is tudomása volt, hogy a gépkocsit – amelyhez a motorvezérlő egység tartozott – Sz. F. és K. I. vásárolta meg.
A II. rendű terhelt közvetítőként az I. rendű terheltet kívánta igénybe venni, mert tudta, hogy ő a vevőkkel kapcsolatban áll. A felkérésbe az I. rendű terhelt a körülményekről tudva beleegyezett.
Mind a II. rendű, mind az I. rendű terhelt tudta, hogy a motorvezérlő egység csak egy gépkocsihoz használható, át nem programozható és pótlása csak a márkaképviseleten és a németországi gyáron keresztül lehetséges, amely a vevőnek legalább 800 000 forint megfizetésébe kerül, és addig a gépkocsi nem indítható be. Ennek alapján a terheltek egyaránt bíztak abban, hogy a vevők az általuk kért 300 000 forintot megfizetve tőlük a nyilvánvalóan jogtalan elvételből származó alkatrészt ,,visszavásárolják''.
2007. május 25-én Sz. F. és K. I. megjelentek a telephelyen és a vételár kifizetése után a gépkocsit szállítóeszközre helyezték, majd azzal a telepet elhagyták. Röviddel a telephely elhagyása után K. I.-t telefonon felhívta az I. rendű terhelt. Közölte K. I.-vel és a beszélgetést hallgató Sz. F.-fel, hogy a gépkocsiból a motorvezérlő elektronika hiányzik, ennek hiányában a gépkocsi nem lesz működőképes.
Az I. rendű terhelt ekkor elmondta, majd röviddel később el is ismételte Sz. F.-nek, hogy közvetítőként, rajta keresztül lehet a fedélzeti komputert ,,visszavásárolni'' 300 000 forint ellenében.
Sz. F. és K. I. a közlést követően megbizonyosodtak arról, hogy az I. rendű terhelt által közöltek mind az alkatrész hiánya, mind a nehéz és költséges pótlás tekintetében helytállóak, ezért – legalábbis formailag – a ,,visszavásárlás'' lehetőségétől nem zárkóztak el.
A II. rendű terhelt azért, hogy az üzletet bonyolító I. rendű terhelthez az addig birtokában lévő fedélzeti komputert eljuttassa, azt ismerősére bízta.
Az ismerősnek sem a reklámtáskába helyezett tárgy rendeltetéséről, sem a körülményekről nem volt tudomása. Azt azonban tudta, hogy K. I. is üzleti kapcsolatban áll az I. rendű terhelttel és a fedélzeti komputert tévedésből K. I.-nek adta át azzal, hogy azt továbbítsa az I. rendű terheltnek.
K. I. felismerte, hogy a hozzá került alkatrész a jogellenes ,,visszavásárlás'' tárgya lehet. A komputert Sz. F.-hez vitte. Azt a vásárolt gépkocsiba helyezve megállapították, hogy az a gépkocsihoz gyárilag készített fedélzeti komputer, amellyel a gépkocsi működtethető volt.
Az I. rendű terhelt erről tudomást szerezve azért, hogy a cselekményből remélt jogtalan hasznot a történtek ellenére realizálják, a K. I.-nek az üzleti kapcsolatukból járó díjösszegből a korábban jogellenesen kért 300 000 forintot önhatalmúlag levonta.
Ezt követően Sz. F. K. I.-nek a 300 000 forintot azért, hogy az ne szenvedjen veszteséget mégis megfizette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű terhelt és védője által felmentésért, a II. rendű terhelt védője által felmentésért, és enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések folytán másodfokon eljárt F. Bíróság a 2011. április 7-én megtartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a terheltek büntetését érintő részében megváltoztatta akként, hogy a pénzmellékbüntetés összegét az I. rendű terhelt vonatkozásában 500 000 forintra, a II. rendű terhelt vonatkozásában 1 000 000 forintra mérsékelte és II. rendű terhelt esetében a pénzmellékbüntetés átváltoztatási kulcsát is megváltoztatta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta.
Megállapította, hogy a terheltek a felelősség megállapítása alól abban az esetben mentesülhettek volna, ha nincs alapcselekmény. Az eljárás iratanyaga szerint a járműről 1999. január 4-én állapotlap készült. Az állapotlapon és a bűnjeljegyzéken nincs feltüntetve, hogy a jármű üzemképtelen lett volna a lefoglalásakor. Ebből az következik, hogy a vámeljárás megkezdésekor a vezérlő egységeknek benne kellett lennie, tehát a jármű tulajdonosa vagy annak megbízásából bárki más a vámeljárást megelőzően a vezérlő egységeket nem vehette ki a járműből.
Sz. F. vallomása szerint pedig az autó új volt. A vámhivatalnál egy vámos közölte vele, hogy az autó működőképes volt, azt vezette. Az autó üzemképes voltát igazolja a nyomozás iratai között elfekvő rendőri jelentés is, amely szerint Sz. F. a feljelentés kiegészítéseként azt közölte, hogy olyan információt kapott, hogy az átszállítás és az árverés közötti időpontban tulajdonították el a vezérlő elektronikát. Mindezek alapján a terheltek tisztában voltak azzal, hogy az alkatrészek jogtalan elvételből származtak.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű és a II. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján.
Az indítványok szerint az eljárásban nem sikerült bizonyítani az orgazdaság bármely alapcselekményének az elkövetését, ezért a terheltek bűnösségének a kimondására a büntető anyagi jogszabály megsértésével került sor.
A motorvezérlő elektronikának a tényállásban szereplő gépkocsiból történt eltávolítása legfeljebb zártörésnek minősülhet, amely nem szerepel az orgazdaság alapcselekményei között.
Az eljárás során figyelmen kívül hagyták a Be. 4. §-a (2) bekezdésének az ártatlanság vélelmére vonatkozó szabályát, amikor nem kellően bizonyított tényeket értékeltek a terheltek terhére és a mentő körülmények bizonyítására nem terjedt ki az eljárás.
Valójában nem nyert bizonyítást az eljárásban, hogy a terheltek szándéka az orgazdaság tényállási elemeinek a megvalósítására kiterjedt volna.
Végül pedig a pénzmellékbüntetés kiszabására annak ellenére került sor, hogy a pénzmellékbüntetés alkalmazhatósága időközben – 2010. május 1. napjával – megszűnt.
A védők mindezek alapján a jogerős marasztaló döntés megváltoztatását és a törvénynek megfelelő döntés meghozatalát indítványozták.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokat nem találta alaposnak. Kifejtette, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a vád szerinti cselekmény elbírálásához szükséges tényeket, körülményeket felderítették. Mérlegelésük során figyelemmel voltak a Be. 4. §-ának (2) bekezdésében rögzített büntetőeljárási alapelvre és indokolási kötelezettségüket is teljesítették.
A bíróságok a megalapozott és a felülvizsgálat során irányadó tényállásból okszerűen következtettek a terheltek büntetőjogi felelősségére és a cselekményüket törvényesen minősítették.
A tényállás részét képezi, hogy az elkövetés tárgyát – a speciálisan az adott gépkocsihoz használható motorvezérlő elektronikát – a terheltek terhére rótt cselekmény elkövetése előtt kiszerelték a gépkocsiból és jogtalanul eltulajdonították. Nem helytálló ezért az úgynevezett vagyon elleni alapbűncselekmény elkövetésének a hiányára történt hivatkozás sem. Az a körülmény, hogy a lopás elkövetőjének a személyét nem tudták megállapítani, az adott bűncselekmény elkövetésének a tényén nem változtat.
A védők tévesen hivatkoztak a zártörés megállapításának a lehetőségére és arra, hogy nem bizonyítható a terheltek szándékossága sem. A tényállásból egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a gépkocsik forgalmazásával foglalkozó terheltek tisztában voltak azzal, hogy az elkövetés tárgya a sértetteknek értékesített gépkocsi tartozéka és azt jogellenes elvétellel, tehát lopással szerezték meg. Ebből következően tudatuk átfogta az orgazdaság bűntettének a tényállási elemeit.
A 2009. évi LXXX. törvény 2010. május 1. napjától kezdődő hatállyal valóban módosította a Btk. pénzmellékbüntetésre vonatkozó rendelkezéseit. Egyidejűleg módosította azonban a Btk. pénzbüntetésre vonatkozó 51. §-át is, amelynek (2) bekezdésébe beiktatta, hogy akit határozott tartamú szabadságvesztésre ítélnek és megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona van, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, pénzbüntetésre is kell ítélni.
Miután a terheltek megfelelő jövedelemmel rendelkeztek, velük szemben az elbíráláskor hatályos törvény szerint pénzbüntetést kellett volna kiszabni a szabadságvesztés mellett. Megalapozottan jutottak az eljárt bíróságok arra az álláspontra, hogy mivel az új törvény rendelkezései a terheltekre nem kedvezőbbek, mint azok, amelyek a cselekmény elkövetésekor hatályban voltak, ezért a büntetéseket – a Btk. 2. §-ának főszabálya szerint – az elkövetéskor hatályos rendelkezések alkalmazásával szabták ki.
A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványoknak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat mindkét terheltet érintően hatályában tartsa fenn.
Az I. rendű terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételt tett. Aszerint az elsőfokú ítélet tényállása nem tartalmaz arra vonatkozó adatot, hogy a II. rendű terhelt mikor és milyen körülmények között szerezte meg a bűncselekmény tárgyát képező motorvezérlő mechanikát és olyan adatot sem, hogy az az orgazdaság bármely alapcselekményéből származik.
Téves az a megállapítás is, amely szerint a terheltek tisztában voltak azzal, hogy a motorvezérlő mechanika csak egyetlen gépkocsiban működik, egyetlen gépkocsiban használható fel.
A II. rendű terhelt a másodfokú eljárásban becsatolta azt az igazságügyi járműszakértői véleményt, amely a sértett által megvásárolt gépkocsi bevonásával lefolytatott bizonyítási kísérlet eredményeként igazolta azt, hogy bármely más, de a típusnak megfelelő motorvezérlő automatika alkalmas a sértett gépkocsijának a működtetésére.
Az orgazdaság megállapításához pontosan meg kellett volna határozni azt, hogy az automatika mely alapbűncselekmény elkövetéséből származott.
A II. rendű terhelt védője ugyancsak észrevételt tett a Legfőbb Ügyészség átiratára. Álláspontja szerint elvi jelentőségű jogkérdés, hogy a bűnjelként lefoglalt, illetve a végrehajtás alól elvont dologra elkövethető-e az orgazdaság. A lefoglalt dolog eltulajdonítása zártörésnek, valamint lopásnak egyaránt minősíthető. A zártörés azonban speciális a lopáshoz képest, ezért kizárólag a zártörést lehet az alapbűncselekményként értékelni, amelyhez azonban az orgazdaság nem társulhat.
A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védők a felülvizsgálati indítványukat fenntartották és részletesen indokolták.
Az I. rendű terhelt védője rámutatott arra, semmiféle bizonyítást nem vettek fel az alapcselekményre, arra, hogy mikor, hogyan, milyen feltételek között, jogellenesen és az ügyben szereplő gépkocsiból került-e ki a motorvezérlő elektronika. Ehhez képest a jogellenesség megállapítása feltételezésen alapul.
A II. rendű terhelt védője utalt rá, hogy 2004 előtt még vámorgazdaságnak is minősülhetett az alapcselekmény. Nem lehet kizárni, hogy 1999. és 2005. között került ki az elektronika az autóból.
Mindaddig, amíg az állam nem adja át az árverésen értékesített gépkocsi tulajdonjogát, addig az alkatrész eltulajdonítása kizárólag zártörésnek minősíthető, figyelemmel arra is, hogy annak a jogi tárgya élesen elkülönül az orgazdaság jogi tárgyától.
Arra sem merült fel adat, hogy a II. rendű terhelt haszonszerzés végett követte el a cselekményét, márpedig az orgazdaság tényállási eleme a haszonszerzési célzat.
Ha pedig belső ember lopta el az elektronikát, akkor az hivatali visszaélésnek, és mellette zártörésnek minősülhet.
A védelem által becsatolt szakvélemény kétségtelenül igazolta, hogy az elektronika helyettesíthető, a másodfokú bíróság mégsem vette figyelembe. Márpedig erre figyelemmel az érték is lényegesen kisebb lenne. Az elektronika akár már használt alkatrésszel is pótolható.
Összességében a Be. 4. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések sorozatos megszegése vezetett okszerűtlen következtetésekre.
A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakkal egyező nyilatkozatot tett.
A II. rendű terhelt a nyilvános ülésen előadta, hogy valójában kettő gépkocsi lefoglalására került sor és azokat az eljárásban tökéletesen összekeverték.
Nem követett el bűncselekményt és erre nem is volt rászorulva. Régóta dolgozik a szakmában, elismert vállalkozó, aki 20-nál is több embert foglalkoztat.
A Kúria a felülvizsgálati indítványokkal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott – okból, valamint – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bekezdés] bírálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványokat alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
A védők a felülvizsgálati indítványaikban a bíróságok által megállapított tényállást támadták, amikor azt állították, hogy az eljárásban nem sikerült bizonyítani az orgazdaság bármely alapcselekményének az elkövetését és az eljárt bíróságok tényekből további tényekre helytelenül következtettek, ezért a terheltek bűnösségének a kimondására a büntető anyagi jogszabály megsértésével került sor.
A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén nyílik lehetőség.
Felülvizsgálatnak a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján büntető anyagi jogi szabálysértés, valamint – a c) pontja alapján – a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II–IV. pontjában pontosan meghatározott, kimerítően felsorolt eljárási szabálysértések esetén van helye.
A Kúria a felülvizsgálati indítványnak a jogerős ítélet ténymegállapításait és az eljárt bíróságok bizonyítékokat mérlegelő tevékenységét támadó érvelésének elbírálása során abból indult ki, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. A Be. 423. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására ennél fogva nem kerülhet sor és ilyen eltérő tényállás megállapítása érdekében a jogerős döntés hatályon kívül helyezésére sincs törvényes lehetőség. E körben a védők indítványa a törvényben kizárt .
Az irányadó tényállás szerint 2005. június 8. napját követően ismeretlen személy az E-300 TD típusú személygépkocsiból szakszerűen kiszerelte és eltulajdonította a jelen eljárás tárgyát képező mintegy 600 000 forint értékű motorvezérlő elektronikát. A gépjármű-alkatrész kereskedéssel foglalkozó és szakismerettel rendelkező II. rendű terhelt megszerezte ezt a motorvezérlő elektronikát azért, hogy azt a gépkocsit megvásárló személynek jogtalan anyagi haszon fejében ,,visszavásárlásra'' felajánlja.
A bíróságok azt valóban nem tudták bizonyítékkal alátámasztani, hogy ki és pontosan mikor tulajdonította el a motorvezérlő elektronikát. Ilyen közvetlen bizonyítékra azonban nem is hivatkoztak. Az eljárás során bizonyított és az ítéletekben tételesen részletezett bizonyítékokból ténybeli következtetéssel állapították meg azt, hogy a kérdéses alkatrészt korábban – az ítéletben részletezett időintervallumban – eltulajdonították.
Tényként rögzítették azt is, a terheltek tisztában voltak azzal, hogy az alkatrészek jogtalan elvételből származtak és a terheltek haszonszerzés véget szerezték meg a jogtalan elvételből, lopásból származó egységeket.
E tényeket tekintette irányadónak a Kúria a felülvizsgálat során.
Felülvizsgálati okra [Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja] hivatkoztak a védők, amikor azt állították, hogy kétséget kizáróan be nem azonosított előcselekmény hiányában a terheltek az orgazdaság bűncselekményét nem követték el és ezért fel kell őket menteni. Ugyancsak felülvizsgálati okra [Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja] hivatkoztak akkor is, amikor azt állították, hogy a terheltek terhére rótt bűncselekmény orgazdaság helyett legfeljebb zártörés vétségének [Btk. 249. § (2) bekezdés] minősülhet és a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértően súlyos büntetés kiszabására került sor a terheltekkel szemben.
E körben a Kúria azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok a terheltek terhére rótt bűncselekményt törvényesen minősítették, és e minősítéseket részletesen megindokolták.
A Btk. 249. §-ának (2) bekezdésében meghatározott zártörés vétségét az követi el, aki a hatósági eljárás során lefoglalt, zárolt vagy zár alá vett dolgot a végrehajtás alól elvonja.
Az irányadó tényállás szerint az a személygépkocsi, amelyből ismeretlen személy a motorvezérlő elektronikát eltulajdonította, az eltulajdonítás időpontjában már nem volt lefoglalva, és nem állt zárlat vagy zár alá vétel alatt. Emellett nem állt végrehajtás alatt és értékesítésére nem végrehajtási eljárásban került sor.
A tényállás kifejezetten tartalmazza, hogy a telepen a már korábban az állam tulajdonába került gépkocsik értékesítésére került sor. Ennek megfelelően a jogerős ítélet tényállása sem utal arra, hogy végrehajtási eljárásban foganatosított árverésre került volna sor.
A Btk. 249. §-ának (2) bekezdésében rögzített tényállás elemeinek hiányában ezért a zártörés megállapítására nincs törvényes alap.
Amint arra fentebb már hivatkozás történt – a jogerős ítélet tényállása szerint 2005. június 8. napját követően (amikor a gépkocsiról állapotlap készült) ismeretlen személy a gépkocsit sérülés nélkül felnyitotta, a motorháztérből a 2 darab számítógépes vezérlőegységet szakszerűen kiszerelte és eltulajdonította. Az eltulajdonított egyik egység a motorvezérlő elektronika volt, amelynek hiányában a gépjármű a hozzá rendszeresített kulccsal sem volt működésbe hozható.
A mintegy 600 000 forint értékű motorvezérlő egységet annak eltulajdonítását követően a gépjármű-alkatrész kereskedéssel foglalkozó és szakismerettel rendelkező II. rendű terhelt megszerezte azért, hogy azt a gépkocsit megvásárló személynek jogtalan anyagi haszonszerzés fejében ,,visszavásárlásra'' felajánlja.
Az alapeljárásban azt valóban nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a mintegy 600 000 forint értékű idegen ingó dolog eltulajdonításával az alapcselekmény elkövetője a lopás [Btk. 316. § (1) bekezdés], avagy a sikkasztás [Btk. 317. § (1) bekezdés] bűncselekményét követte-e el. Az alapcselekmény ugyanis attól függően minősülhet eltérően, hogy az elkövetője olyan, ún. belső személy volt, akire az értékesítésre váró autó rá volt bízva, vagy netán olyan, akire az nem volt rábízva.
A Btk. 326. §-ának (1) bekezdésében meghatározott orgazdaság bűncselekménye akkor valósulhat meg, ha az az elkövetési tárgy, amelyre elkövették, a tényállásában felsorolt előcselekményből származik. A lopás és a sikkasztás egyaránt az orgazdaság előcselekménye lehet, és az orgazdaság tényállásszerűségének (itt diszpozíciószerűségének) a megállapítása szempontjából közömbös, hogy az elkövetési tárgy az ott felsorolt melyik bűncselekményből származik. Ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy az elkövetési tárgy az orgazdaság tényállásában felsorolt előcselekményből származik, akkor annak már nincs jelentősége, hogy pontosan melyik előcselekményből. Ezért az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a korábban eltulajdonított és a II. rendű terhelt által megszerzett motorvezérlő elektronika a terheltek terhére megállapított orgazdaság bűncselekményének az elkövetési tárgya lehet.
A II. rendű terhelt valójában már annak megszerzésével elkövette a Btk. 326. §-a (4) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett orgazdaság bűntettét. E bűncselekmény – a Btk. 33. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján – három év alatt évül el.
Bár a megszerzés pontos időpontja nem ismert, annyi bizonyos, hogy arra 2005. június 8. napja és 2007. május 22. napja között került sor. A nyomozás elrendelésére – lopás bűntettének gyanúja miatt – 2007. július 13. napján került sor. E nyomozás mindvégig arra is irányult, hogy tisztázza a terheltek szerepét a korábban eltulajdonított motorvezérlő elektronika értékesítésében.
Tévedtek ezért az eljárt bíróságok, amikor a II. rendű terhelt bűnösségét nem a megszerzéssel elkövetett orgazdaság miatt, hanem csupán az értékesítés (elidegenítésben közreműködés) alapján állapították meg. Ez azonban a bűncselekmény Btk. szerinti minősítését nem érinti.
A Kúria rámutat arra, hogy a bűncselekmény minősítése körében nem annak van jelentősége, hogy az elkövetés tárgyát képező motorvezérlő elektronika kizárólag csak egyetlen gépkocsiban működtethető-e avagy az autó bármely, a típusnak megfelelő motorvezérlő automatikával üzemeltethető. Az a meghatározó, hogy a bűncselekmény elkövetési tárgyát képező motorvezérlő elektronika az Sz. F., valamint K. I. által megvásárolt személygépkocsiból került eltulajdonításra, erről a terheltek is tudtak és ezért nem is eladásra, hanem ,,visszavásárlás"-ra kínálták azt fel.
Nem kétséges, hogy a korábban eltulajdonított dolog ,,visszavásárlásának'' a kezdeményezése során a terheltek közvetlen vagyoni haszonszerzés végett cselekedtek, ezért az orgazdaság tényállási elemét képező célzat megállapításának a feltételei is fennálltak.
Mindezek alapján a terheltek bűnösségének kimondásával az eljárt bíróságok nem sértették meg a büntető anyagi jogszabály rendelkezéseit és a cselekményt törvényesen minősítették a Btk. 326. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett orgazdaság bűntettének.
A védők felülvizsgálati indítványa szerint a pénzmellékbüntetés kiszabására annak ellenére került sor, hogy a pénzmellékbüntetés alkalmazhatósága időközben – 2010. május 1. napjával – megszűnt.
E körben a Kúria – a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal egyezően – rámutat arra, hogy a 2009. évi LXXX. törvény 2010. május 1. napjától kezdődő hatállyal valóban hatályon kívül helyezte a Btk. pénzmellékbüntetésre vonatkozó rendelkezéseit. Egyidejűleg azonban a Btk. pénzbüntetésre vonatkozó 51. §-ának a (2) bekezdésébe beiktatta, hogy akit határozott tartamú szabadságvesztésre ítélnek és megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona van, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, pénzbüntetésre is kell ítélni.
Miután a terheltek ehhez megfelelő jövedelemmel rendelkeztek, velük szemben az elkövetéskor hatályos törvény szerint pénzmellékbüntetést, az elbíráláskor hatályos törvény szerint pedig – a határozott tartamú szabadságvesztés mellett – a Btk. 51. §-ának (2) bekezdése alapján pénzbüntetést kellett (volna) kiszabni.
Megalapozottan jutottak az eljárt bíróságok arra az álláspontra, hogy az elbíráláskor hatályos új törvény rendelkezései a terheltekre nem kedvezőbbek, mint azok, amelyek a cselekmény elkövetésekor hatályban voltak, ezért a büntetéseket – a Btk. 2. §-ának főszabálya szerint – az elkövetéskor hatályos rendelkezések alkalmazásával szabták ki. Ezzel a Kúria is maradéktalanul egyetértett.
Mindezekre figyelemmel – s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Kúria a védők felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – az I. rendű és a II. rendű terheltet érintően hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 847/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás