BÜ BH 2012/189
BÜ BH 2012/189
2012.08.01.
I. Az előzetes letartóztatás felülvizsgálatának egyrészt feltétele, hogy a törvényi tartam elteljen, másrészt az is, hogy a felülvizsgálat időpontjában a terhelt előzetes letartóztatás címén ténylegesen fogva legyen [Be. 132. § (1)–(2) bek.].
II. A végrehajtás átadása folytán szabadságvesztését külföldi államban töltő, és a külföldi állam által perújítás céljából Magyarországra szállított terhelt esetében – önmagában az átszállítás következtében – a végrehajtás nem szakad meg, így értelemszerűen a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelésére nem kerülhet sor [2003. évi CXXX. törvény II. Fejezet 2. Cím].
Az ítélőtábla a román állampolgár terhelt – az ítélőtáblán folyamatban lévő – perújítási ügyében, 2011. július 18-án meghozott végzésével, a Be. 132. § (2) bekezdése alapján felülvizsgálta a terhelt előzetes letartóztatásának indokoltságát, s azt a Be. 129. § (2) és 327. § (2) bekezdése szerinti okból továbbra is fenntartotta.
A felülvizsgálat időpontjában a terhelttel szemben folyamatban volt perújítási eljárással érintett alapügy, illetve a perújítás tárgya a következő:
– 2000. március 17-én meghozott és jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság a terheltet – az 1998. februárban megvalósított nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. b), d) pont] miatt – életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte azzal, hogy legkorábban 22 év után bocsátható feltételes szabadságra;
– 2003. március 28-án benyújtott vádirattal a főügyészség vádat emelt a terhelttel szemben az 1997. októberben nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt, s ennek alapján a fellebbviteli főügyészség perújítási indítványt terjesztett elő a terhelt terhére;
– 2003. július 25-én meghozott végzésével az ítélőtábla elrendelte a perújítást.
A terhelt
– az elsőfokú bíróság előtt folyamatban volt büntetőügyben (alapügy) 1998. június 23-ától 1998. december 16-áig kiadatási letartóztatásban, majd 2000. március 17-éig előzetes letartóztatásban volt;
– 2000. március 17-étől 2002. október 31-éig Magyarországon, azóta (büntetés-végrehajtás átvétele folytán) Romániában töltötte a jogerősen kiszabott szabadságvesztését.
2007. augusztus 30-án
– a terheltet – az elsőfokú bíróság által kibocsátott nemzetközi elfogatóparancs alapján – Románia átadta a perújítási eljárás lefolytatása végett;
– az elsőfokú bíróság végzésével elrendelte a terhelt előzetes letartóztatását.
Az elsőfokú bíróság a perújítási eljárás során a
– második hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban, 2011. január 27-én meghozott ítéletével a terhelt vonatkozásában a fellebbviteli főügyészség perújítási indítványát elutasította, emiatt az ügyész fellebbezett;
– egyidejűleg a végzésével fenntartotta a terhelt előzetes letartóztatását, amit (a terhelt fellebbezése alapján eljárva) az ítélőtábla 2011. július 14-én meghozott végzésével helybenhagyott.
Az ítélőtábla 2011. július 18-án meghozott – az előzetes letartóztatás időszakos felülvizsgálatáról rendelkező – végzésének indokai szerint a hazájában is büntetett előéletű külföldi állampolgár terhelt esetében megalapozott a szökés, elrejtőzés veszélye, figyelemmel a perújítási indítvány szerinti többszörösen minősített élet elleni bűncselekmény büntetési tételére és tárgyi súlyára, valamint az alapügyében kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztésre.
Az ítélőtábla végzése ellen a terhelt jelentett be – indokolás nélkül – fellebbezést.
A Legfőbb Ügyészség átiratában – egyetértve az ítélőtábla indokaival és jogi álláspontjával – a fellebbezést alaptalannak tartotta és a végzés helybenhagyását indítványozta.
A terhelt fellebbezése – a következők szerint – alapos.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a hozzá 2011. november 4-én érkezett iratokból kitűnően:
– 2011. október 12-én érkezett az ítélőtáblához a terhelt – végzés ellen bejelentett (egyébként joghatályos) – fellebbezése és 2011. október 17-én történt az iratok felterjesztése.
– 2011. október 13-án az ítélőtábla végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság – a terhelt terhére benyújtott perújítási indítványt (értelemszerűen a perújítást) elutasító – ítéletét, majd
– 2011. október 26-án átiratban értesítette az eljárás jogerős befejezéséről – a terhelt átadása (visszaadása) iránti intézkedések megtétele végett – a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékes főosztályát.
Rámutat továbbá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Be. 132. § (1)–(2) bekezdése az előzetes letartóztatás indokoltságának időszakos felülvizsgálatát írja elő. Ekként a törvényi követelmény kizárólag az előzetes letartóztatás tényleges foganatosítása, illetve az e címen történő tényleges fogvatartás indokoltságának időszakos, hivatalbóli felülvizsgálatát jelenti.
Ehhez képest a felülvizsgálat feltétele
– egyrészt a törvényi tartam – akár egybeszámítás folytán történő – letelte,
– másrészt pedig a felülvizsgálat időpontjában előzetes letartóztatás jogcímén történő, tényleges fogvatartás.
Nyilvánvaló továbbá, hogy a felülvizsgálat mindig az adott ügyben elrendelt, fenntartott és foganatosított előzetes letartóztatásra vonatkozik, fogvatartás pedig egyidejűleg kizárólag egy jogcímen történhet.
Következésképpen – törvényi feltétel hiányában – nincs helye felülvizsgálatnak, ha annak időpontjában
– a terhelt bármely okból nincs fogvatartásban, vagy
– a fogvatartás jogcíme nem előzetes letartóztatás, vagy nem az adott – hanem más (különálló) – ügyben elrendelt, fenntartott előzetes letartóztatás végrehajtása.
Jelen ügyben – az iratokból kitűnően – valójában nem előzetes letartóztatás jogcímén volt fogva a terhelt az ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzése meghozatala időpontjában.
Az iratok szerint a (magyar) bíróság európai elfogatóparancsot bocsátott ki a perújítási eljárás lefolytatása érdekében, a magyar bíróság jogerős ítéletével kiszabott szabadságvesztését – végrehajtás átadása folytán – hazájában töltő román állampolgár terhelttel szemben. Az európai elfogatóparancs alapján pedig a terheltet Románia átadta.
Külföldi állampolgárságú és hazájában szabadságvesztés büntetést töltő terhelt európai elfogatóparancs alapján, illetve útján – büntetőeljárás (perújítási eljárás) lefolytatása érdekében – való átadása (Magyarországnak), értelemszerűen az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény II. Fejezet 2. Címe alatt szabályozott eljárás (ami az Európai Unió tagállamai között megfelel a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény II. Fejezet 2. Címe szerinti kiadatásnak).
A Románia általi átadás azonban értelemszerűen nem jelenti, hogy
– a korábban Romániának átadott végrehajtást Magyarország visszavette,
– az átadott végrehajtás alapját képező (magyar bíróság által hozott) ítélet jogereje megszűnt,
– az átadott végrehajtás megszűnt, vagy félbeszakadt.
A jogerős szabadságvesztését töltő terhelt esetében az európai elfogatóparancs alapján – nyilvánvalóan – Romániában sem kellett elrendelni fogvatartást, így átadási (kiadatási) letartóztatást (aminek lehetősége egyébként az átadó, illetve kiadó állam részéről merülhet fel).
A perújítás – a Be. 6. § (3) bekezdés d) pontja szerinti kivételként – biztosítja a terhelt cselekményének jogerős elbírálása után (ugyanabban az ügyben) új büntetőeljárás indítását, illetve folytatását. Ezzel összefüggésben a Be. 414. § (3) bekezdése perújítás elrendelése esetén kifejezetten lehetővé teszi előzetes letartóztatás elrendelését is.
Jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztését töltő terhelt esetében azonban értelemszerűen csak e végrehajtás félbeszakítása esetén lehetséges előzetes letartóztatás elrendelése (kiküszöbölve a kettős jogcím szerinti fogvatartást). A Be. 414. § (3) bekezdése alapján pedig egyértelmű, hogy kizárólag a perújítás alapügyét képező jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakításáról lehet szó.
Utóbbi azonban nem történt, ilyen határozatnak nincs nyoma az iratban, és a terhelt (Románia általi) átadásának sincs ilyen joghatása. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy egyébként törvényi alapja sem lett volna a perújítás alapügyét képező jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtása félbeszakításának, az életfogytig tartó szabadságvesztést töltő (legkorábban 22 év múlva feltételes szabadságra bocsátható; még 10 évet sem letöltött) terhelt terhére benyújtott perújítási indítvány alapján elrendelt perújítás esetében (BH 2009/237.).
Következésképpen valójában arról van szó, hogy az elsőfokú bíróság 2007. augusztus 30-án meghozott végzésével ugyan elrendelte az – európai elfogatóparancs alapján – átadott és elé állított terhelt előzetes letartóztatását, azonban a kényszerintézkedés foganatosítása nem történt meg, nem történhetett meg.
Az átadott terhelt végrehajtási jogviszonyában – az átadás folytán és jelen perújítási eljárás kapcsán – változás nem történt. Ezzel egyező tartalmú egyébként a fogvatartó fegyház és börtön 2011. szeptember 9-i, illetve az ítélőtábla 2011. október 26-i átirata.
Mindezek alapján a perújítási eljárásban a terhelt nem előzetes letartóztatásban volt, így e kényszerintézkedés felülvizsgálatának sem volt helye.
Mindazonáltal – az ítélőtábla végzésének indokai kapcsán – megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az előzetes letartóztatás törvényi okai perújítási eljárásban is ugyanazok.
Különbség azonban, hogy perújítási eljárás alapja nem a vád, hanem annak alapján alapügyben hozott jogerős határozat, amely bűnösségre (vagy büntetéskiszabásra) vonatkozó rendelkezésének lényeges megváltoztatását a perújítási indítványban felhozott körülmények valószínűsítik; amit viszont a perújítást elrendelő határozat eldöntött.
Ehhez képest – önmagában véve – helytálló, hogy a terhelttel szemben folyamatban volt perújítási eljárás tárgya az alapügy szerinti kiemelkedő tárgyi súlyú, többszörösen minősített élet elleni bűncselekmény perújítással célzott további minősítése, ami kétségkívül megalapozza a szökés, elrejtőzés veszélyét.
Téves azonban a Be. 327. § (2) bekezdésére hivatkozás, ha a terhelt terhére irányuló perújítási indítvány alapján elrendelt perújítást az elsőfokú bíróság – nem jogerősen – elutasítja.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság 2011. január 27-én kihirdetett – az ítélőtábla határozata folytán 2011. október 13-án – jogerős ítélete szerint a terhelt 2007. augusztus 30-ától előzetes letartóztatásban volt, s a jogerős ítélet rendelkezett a terhelt által ,,kiadatási letartóztatásban, előzetes letartóztatásban töltött idő'' beszámításáról is. Ez azonban a kifejtettek szempontjából közömbös, amint az is, hogy az előzetes letartóztatás elrendelését követően felülvizsgálatáról, illetve fenntartásáról több határozat is rendelkezett.
A Legfelsőbb Bíróság másodfokú eljárásának tárgyát kizárólag a fellebbezéssel támadott felülvizsgálatról rendelkező (az előzetes letartóztatás fenntartásának indokoltságát ellenőrző) határozat képezhette, a felülbírálat nem terjedhetett ki az előzetes letartóztatás alkalmazását eleve lehetővé tevő (így a kényszerintézkedést elrendelő) határozatra.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot – a Be. 384. §-a szerint tanácsülésen eljárva – a Be. 382. §-a értelmében, a Be. 372. § (2) bekezdése alapján [figyelemmel a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontjára] megváltoztatta, az előzetes letartóztatást továbbra is fenntartó rendelkezést mellőzte, s ennek folytán az előzetes letartóztatás indokoltságának felülvizsgálata iránt indult eljárást megszüntette.
(Legf. Bír. Bkf. III. 1299/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás