BÜ BH 2012/190
BÜ BH 2012/190
2012.08.01.
A fellebbezési határidő letelte után – elkésetten – előterjesztett fellebbezés nem jelenti akadályát az ügydöntő határozat rövidített indokolásának [Be. 259. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2011. december 1-jén kihirdetett és december 5-én jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 321. § (1), (2) bekezdés] és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében [Btk. 170. § (1), (2) bekezdés]. Ezért őt 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt, védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt eljárásjogi indokkal, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.
Indokaiból kitűnően a jogerős ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Nem állt fenn ugyanis a rövidített indokolás Be. 259. § (1) bekezdése szerinti feltétele, másrészt az indokolás nem tartalmazza a büntetéskiszabás vonatkozásában a Be. 83. §-ra utalást.
Az indítvány értelmében az ítélethirdetés után, de még a tárgyalás napján a terhelt megegyezett kirendelt védőjével, hogy utóbbi fellebbezést jelent be. A védő azonban a fellebbezést – bár határidőben elkészítette – késve nyújtotta be, ezért azt a bíróság elutasította.
A fellebbezés bejelentése viszont – a késedelemtől függetlenül – valójában megtörtént, ami pedig azt jelenti, hogy hiányzik a rövidített indokolás törvényi feltétele. Ennélfogva az eljárt bíróság indokolási kötelezettségét sem teljesítette.
Az indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
Ezzel szemben az indítvány valójában olyan indokokra hivatkozott, melyek felülvizsgálati okot nem képeznek.
Kétségtelen, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálati ok és – a 428. § (2) bekezdése folytán – felülvizsgálatban is feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az indokolási kötelezettség megsértése [373. § (1) bekezdés III. pont].
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) és azt megelőző 1997. évi LXVI. törvény egyező szövegű 13. § (1) bekezdése szerint a bíróság határozatát – ha törvény másképpen nem rendelkezik – indokolni köteles.
A Be. 257. § (3) bekezdése alapján a határozat – ha a Be. másképp nem rendelkezik – bevezető részből, rendelkező részből, indokolásból és keltezésből áll. A Be. 258. § (3) bekezdése pedig rendelkezik az indokolás elemeiről.
Ehhez képest az indokolás rendeltetése, hogy egyrészt rögzíti a döntés, tehát a rendelkezés, jogkövetkeztetés ténybeli alapját, másrészt számot ad a döntéshozatali tevékenységről.
Következésképpen az indokolás részét képező (történeti és személyi vonatkozású) ténymegállapítások, valamint a jogkövetkeztetések hiányossága vagy hibája anyagi jogi sérelem.
Eljárásjogi sérelmet egyrészt az jelent, ha az indokolás nem, vagy nem az elégséges és szükséges mértékben tartalmazza, hogy a bíróság mit vett számba, mit mérlegelt, illetve értékelt ténymegállapítása, jogkövetkeztetése végett. Ilyenkor ugyanis a döntés ellenőrizhetetlen, tehát az ítélet felülbírálhatatlan [373. § (1) bekezdés III. pont a) alpont]. Ha pedig az indokolás a rendelkező résszel teljesen ellentétes, akkor a döntés nem egyértelmű [373. § (1) bekezdés III. pont b) alpont].
Az indokolási kötelezettség teljesítése, illetve megsértése azonban nyilvánvalóan függvénye a kötelezettség terjedelmének.
A Be. 258. § (3) bekezdése szerinti általános szabályhoz képest – ügydöntő határozat esetében – speciális a 259. § (1), 370. § (3) és 371. § (4) bekezdése.
A Be. 259. § (1) bekezdése szerinti rövidített indokolás a törvényi feltételek fennállása esetén lehetőség, azok hiányában, illetve ellenében eljárási szabálysértés. A rendelkezés lehetővé teszi az indokolás egyes elemeinek elhagyását, aminek együttes feltétele, hogy
– a határozat közlése az ügyész, a védő és a terhelt számára kihirdetés útján történt, és
– a határozat ellen az ügyész, a védő és a terhelt sem fellebbezett.
Rövidített indokolásra tehát akkor van lehetőség, ha az ügyész, a terhelt és a védő az ügydöntő határozat kihirdetésekor jelen volt, és
– a kihirdetéskor nyomban bejelentette, hogy nem fellebbez,
– a fellebbezés bejelentésére fenntartott három napon belül bejelentette, hogy nem fellebbez, vagy
– a fellebbezés bejelentésére fenntartott három napi határidő bejelentés nélkül telt el.
A Be. 259. § (1) bekezdése szerint ugyanis nem az a feltétel, hogy az ügyész, a védő és a terhelt a határozat kihirdetésekor nem fellebbezett, hanem az, hogy a mindegyikük számára kihirdetéssel közölt határozat ellen egyikük sem fellebbezett. Utóbbi azonban – szemben az indítvány álláspontjával – nem jelenti a bármikor való fellebbezés lehetőségét.
Fellebbezni kizárólag a törvényben meghatározott időben, a közléskor nyomban vagy fellebbezésre nyitva álló határidőben lehet. A Be. 325. § (1) bekezdése alapján pedig a fellebbezés bejelentésére fenntartott három nap kétség kívül fellebbezési határidő, aminek elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak. Következésképpen e határidő leteltét követő fellebbezés elkésett, s mint ilyen a Be. 259. § (1) bekezdése szempontjából is közömbös.
Az indítvány sem vitatta, és az iratokból egyértelműen kitűnik, hogy
– az elsőfokú ítélet kihirdetésekor (2011. december 1-jén, ami csütörtökre esett) az ügyész, a terhelt, a védő jelen volt;
– az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a terhelt és védője egyaránt három napot tartott fenn, azonban e határidőn belül (2011. december 5-éig, tehát hétfői nappal bezárólag) egyikük sem fellebbezett, tőlük bejelentés nem érkezett;
– a védő közvetlenül beadott fellebbezése 2011. december 6-án (kedden) érkezett a bírósághoz.
Az indítvány valójában az eljárt védő olyan mulasztására hivatkozott, ami felülvizsgálati okot nem képez, nem jelenti a rövidített indokolás törvényi akadályát. Ennélfogva eleve nem vezet az indokolási kötelezettség megsértéséhez, így az erre vonatkozó kifogás is téves.
Megjegyzi a Kúria, hogy az iratokból kitűnően – és az indítvány által sem vitatottan – a terhelt és a védő is három napot tartott fenn fellebbezése bejelentésére, tehát egyaránt lehetőségük volt a jogorvoslati jog gyakorlására.
Az sem jelenti az indokolási kötelezettség megsértését, hogy az eljárt bíróság nem hivatkozott a Btk. 83. §-ára.
A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve az adott terhelt esetében mit tekint enyhítő, vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli.
Kétségtelen, hogy ennek során figyelemmel kell lennie a Btk. 83. §-a, illetve 37. §-a rendelkezéseire, valamint a BKv 56. számú véleményben (korábban BK 154. számú állásfoglalásban) foglaltakra, melyek egyaránt a büntetéskiszabási tevékenység mérlegelendő, mérlegelésre váró támpontjai.
Miután pedig felülvizsgálat tárgyát a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége nem (így a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem) képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a Btk. 37. §-a és 83. §-a előírásait, valamint a BKv. 56. számú véleményben foglaltakat.
Következésképpen felülvizsgálatban az indokolási kötelezettség szempontjából a Btk. 83. §-ára vonatkozó hivatkozás hiánya közömbös.
(Kúria Bfv. III. 404/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás