BÜ BH 2012/191
BÜ BH 2012/191
2012.08.01.
Kifogásnak nem önmagában a mulasztás tényének megállapítása, hanem az elmulasztott intézkedés elvégzése céljából van helye, következésképpen nem csupán a mulasztásnak, hanem az elmulasztott intézkedés megtételéhez szükséges eljárásjogi helyzetnek is fenn kell állnia [Be. 262/A. § (2) bek. a) pont].
Az I. rendű vádlottal szemben csalás bűntette miatt van folyamatban eljárás; jelenleg – a bíróság 2011. január 25-én kihirdetett ítélete elleni védelmi fellebbezés folytán – az ítélőtábla előtt.
Az ítélőtábla a 2010. november 18-án meghozott végzésével – akkor még első fokon folyamatban lévő eljárás során – helybenhagyta a bíróságnak az I. rendű vádlott védője által előterjesztett előzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítványt elutasító végzését.
Az I. rendű vádlott 2011. július 3-i keltezésű, az ítélőtáblához 2011. július 11-én érkezett beadványában a Be. 262/A. § (2) bekezdés a) pontja szerinti mulasztás miatt kifogást terjesztett elő.
Indokai szerint törvénysértő volt az ítélőtábla eljárása, mivel a végzése meghozatala előtt nem kézbesítette a fellebbviteli főügyészség írásbeli nyilatkozatát. Ezáltal megszegte a Be. 347. § (1) bekezdésére figyelemmel a 358. § (1) bekezdés d) pontját, 360. § (3) bekezdését, amivel korlátozta a Be. 5. § (1) bekezdése és 43. § (2) bekezdése szerinti jogokat.
Indítványozta az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését, s előzetes letartóztatásának a Be. 136. § (2) bekezdése szerinti okból való megszüntetését.
Mindemellett sérelmezte a bíróságon folyamatban volt elsőfokú eljárást, hivatkozott arra, hogy nem volt gyanú-sí-totti kihallgatása, elmaradt az alapos gyanú közlése, nem biztosították a nyomozási iratok megismerését, a bírósági szakaszban pedig az ülnök személyének megváltozása ellenére a vádiratot nem ismertették.
A kifogást az ítélőtábla – a Legfőbb Ügyészség útján – felterjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz.
A Legfőbb Ügyészség átirata szerint az I. rendű vádlott beadványa tartalma szerint az ítélőtábla végzése elleni – ekként törvényben kizárt – fellebbezés, s így annak elutasítását indítványozta.
Az I. rendű vádlott kifogása törvényben kizárt.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy az I. rendű vádlott beadványa kifejezett tartalma alapján – szemben a Legfőbb Ügyészség álláspontjával – kifogás, s nem pedig fellebbezés. A beadványban egyértelműen megjelölt jogszabályhely a kifogás intézményére, illetve ekkénti igényérvényesítésre vonatkozik.
A Be. 262/B. § (1) bekezdése szerint a kifogást a kifogásolt bíróság közvetlenül terjeszti fel az elbíráló bírósághoz, amely a 262/B. § (3) bekezdés szerint a felterjesztéstől számított 15 napon belül dönt; így e körben a Legfőbb Ügyészségnek valójában csupán a Be. 28. § (7) bekezdése szerinti általános indítványtételi jogosultsága van.
Mindez azt is jelenti, hogy az ítélőtáblának – ahová a kifogás 2011. július 11-én érkezett – a Legfelsőbb Bírósághoz kellett volna nyilatkozatával a kifogást felterjesztenie.
A felterjesztés – tekintettel arra, hogy az iratok a Legfelsőbb Bírósághoz 2011. július 19-én érkeztek – kétségtelenül a Be. 262/B. § (1) bekezdése szerinti 8 napos határidőn belüli. Az a körülmény pedig, hogy az ítélőtábla nyilatkozata az iratok között nincs, a következőkben kifejtettek folytán nem képezte akadályát a kifogás elbírálásának.
A Be. 262/A. § (2) bekezdése szerint kifogás akkor terjeszthető elő,
– ha a törvény a bíróság részére az eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt [Be. 262/A. § (2) bekezdés a) pont]; vagy
– ha a bíróság az ügyész, az eljárásban részt vevő személy, a megkeresett szerv vagy személy, a tanú vagy a szakértő részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely eredménytelenül eltelt, és a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett intézkedéseket [Be. 262/A. § (2) bekezdés b) pont].
Az I. rendű vádlott kifogása – amint azt tartalmazza is – a Be. 262/A. § (2) bekezdésének a) pontjára vonatkozik. A Be. 262/A. §-ának (1) bekezdése alapján a 262/A. §-a (2) bekezdésének a) pontjára alapított kifogást a mulasztás tényének megállapítása, valamint – megfelelő határidő tűzésével – a mulasztó bíróságnak az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára történő utasítása érdekében lehet előterjeszteni.
Bár a Be. a kifogás előterjesztésének időpontjára nézve nem rendelkezik, azonban a Be. 262/A. §-a (1) bekezdésének – a 262/B. §-a (4) bekezdésében foglaltakkal összhangban álló – értelmében a Be. 262/A. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti okból kifogásnak abban az esetben van helye, ha
– előterjesztésekor a mulasztás fennáll; és
– az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzése, vagy határozat meghozatala eljárásjogilag még lehetséges, illetve még nem történt meg, tehát szükséges.
A törvény értelmében kifogásnak nem önmagában a mulasztás megállapítása, hanem az elmulasztott intézkedés elvégzése céljából van helye. Következésképpen nem csupán a kifogás okának (a mulasztás tényének), hanem céljának, az elmulasztott intézkedés megtételéhez szükséges eljárásjogi lehetőségnek is fenn kell állnia.
A kifogás ezen – 262/A. § (1) bekezdése szerinti – előfeltételei konjunktívak, ezért ha valamelyik hiányzik, akkor a másik feltétel tartalmi vizsgálata is közömbös.
Jelen ügyben pedig kétségtelen, hogy a – Be. 262/A. § (2) bekezdésének a) pontjára alapított – kifogás előterjesztésekor (2011. július 11-én) a sérelmezett eljárási cselekmény (a fellebbviteli ügyészség átirata megküldésének) elvégzése az adott ügyben eljárásjogilag már okafogyott, mivel az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyó döntést hozott. Ezáltal azt az eljárást, ami az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítvány elbírálása miatt folyt, jogerősen befejezte [Be. 588. § (2) bekezdés d) pont, (3) bekezdés a) pont].
Következésképpen az I. rendű vádlott kifogása valójában jogerő utáni, utólagos eljárási cselekmény elvégzésére irányul. Ilyen kifogás lehetőségét, érvényesítését a törvény valójában nem biztosítja, előterjesztése törvényi előfeltétel hiányában történt.
Mindemellett a kifogás sérelmezte az alapügy elsőfokú bíróságának eljárását is. A Be. 262/B. § (3) bekezdése viszont egyértelműen rendelkezik a kifogás elbírálásának hatásköréről. Ehhez képest a kifogásnak kizárólag az a része tartozott a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe, ami a másodfokon eljárt ítélőtáblát támadja.
Az ítélőtáblát egyébként mulasztás sem terheli. Az iratok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az ítélőtábla a végzésével egyidejűleg az I. rendű vádlottnak és védőjének is kézbesítette a fellebbviteli főügyészség átiratát. Ez pedig az adott esetben mindenben megfelel a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. BKv. számú véleményében, a Be. 358. és 360. §-hoz fűzött jogértelmezésének (közzétéve BH 2007/5.).
Következésképpen az ítélőtábla nem sértett törvényt.
A kifogásnak az előzetes letartóztatás megszüntetésére vonatkozó indítványa – értelemszerűen – jelen eljárás tárgyát nem képezhette, viszont mint szabadlábra helyezés iránti kérelem, az alapügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság – a Be. 262/B. §-ának (3) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – a kifogást a Be. 262/B. §-ának (5) bekezdése értelmében, a 341. § (1), illetve 359. § (1) bekezdése alapján, mint törvényben kizártat elutasította.
(Legf. Bír. Bkif. III. 842/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás