PÜ BH 2012/193
PÜ BH 2012/193
2012.08.01.
Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítása iránti kereset alapja az ingatlanügyi hatóság bejegyzés során vétett hibája. A kiigazítási kereset határidő nélkül megindítható; kiigazítási perekben az érvénytelen bejegyzés törlésére jóhiszemű harmadik személyek ellen irányuló perek indíthatóságára megszabott három éves határidő nem irányadó [1997. évi CXLI. tv. 5. § (3) bek., 62. § (1) bek. b)–c) pont, 63. § (2) bek., Ptk. 151. § (1) bek.].
A Pestvidéki Járásbíróság az 1964. november 25. napján meghozott – a másodfokú bíróság által helybenhagyott – ítéletével rendelkezett a b.-i 454. hrsz.-ú, valamint az azzal közvetlenül szomszédos 455. hrsz.-ú ingatlanok kialakításáról. A járásbíróság ítéletében a megosztással kialakított ingatlanok akkori tulajdonosait ,,a vázrajz szerinti mezsgyevonalon'' kerítés létesítésére kötelezte, a 454. hrsz.-ú ingatlan mindenkori birtokosa javára átjárási szolgalmi jogot ,,biztosított'' a 455. hrsz.-ú ingatlanra, az utóbbin lévő kút és pince megközelítése céljából, és a 455. hrsz.-ú ingatlan tulajdonosát a szolgalmi jog telekkönyvi bejegyzésére alkalmas okirat kiadására kötelezte. Az említett ingatlanok akkori tulajdonosai a kerítést nem a megosztási vázrajznak megfelelő határvonalon állították fel: a 455. hrsz.-ú ingatlanból egy területsávot bejárat céljára hozzákerítettek a 454. hrsz.-ú ingatlan területéhez. A szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése nem történt meg.
Az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztése óta a 455. hrsz.-ú ingatlan 199. hrsz., míg a 454. hrsz.-ú ingatlan 200. hrsz. alatt szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. Az 1980. évi térképfelújításkor készült térképen az említett ingatlanok oldalhatáraként a kerítés vonalával egybeeső határt ábrázoltak. Ennek következtében az 1992. évben készült megosztási vázrajznak megfelelő térképi határ és a jelenleg hatályos ingatlan-nyilvántartási térkép szerinti határ az utcafronttól számított 33 m mélységben eltér. Jelenleg – többszöri jogutódlást követően – a 199. hrsz.-ú ingatlan tulajdonosai és haszonélvezői a felperesek, míg a 200. hrsz.-ú ingatlan az alperesek tulajdonában áll.
Miután a felperesek közigazgatási eljárásban és a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben eredménytelenül kísérelték meg az ingatlan-nyilvántartási térkép kiigazítását, megindították a jelen pert. Módosított keresetükben elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy az ingatlan-nyilvántartási térkép hibás: a perbeli ingatlanok közötti határ a perben beszerzett szakvélemény magyarázó vázrajzának megfelelően húzódik, a Pestvidéki Járásbíróság ítélete a peres felekre kiterjed, a tulajdoni állapot az ítéletnek megfelelő. Kérték az alperesek kötelezését a kiigazítás bejegyzésének tűrésére, a bejáró és a kapu zavartalan használatának biztosítására.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezték, s mivel a birtokállapot megfelelt a hatályos ingatlan-nyilvántartási térképnek, a felperesek a vitás területre velük szemben már nem érvényesíthetnek tulajdoni igényt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a perbeli ingatlanok közötti határ a földmérő szakértő vázrajzán ábrázolt vonalon húzódik, és kötelezte az alpereseket, hogy tegyék lehetővé a felperesek bejárását az utcafronti nagykapun, a kapuhoz biztosítsanak kulcsot. Döntését azzal indokolta, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében kiigazítási per indításának akkor is helye van, ha az ingatlan-nyilvántartási térkép az ingatlan határait tévesen ábrázolja; az új térkép készítése nem járhat az érdekeltek jogainak sérelmével, ezért ,,nem eredményezhet tulajdonjog változást, illetőleg nem eredményezheti az érdekeltek tulajdonában lévő terület csökkentését.'' A Ptk. 115. §-ának (1) bekezdése értelmében a tulajdoni igények nem évülnek el, a kiigazítási kereset megindítására pedig az Inytv. nem szab határidőt. A jelen perben a tulajdonosok nem az 1964-ben kihirdetett ítélet által megállapított és az ítélet alapjául szolgáló megosztási vázrajzzal egyezően ábrázolt térképi határoknak megfelelően birtokolták az ingatlanokat, s az ítéletet követően nem jött létre a tulajdonosok között olyan megállapodás, amely az ingatlanok tulajdoni helyzetét érintette volna. A térkép helytelenül tünteti fel az ingatlanok közötti határt, ezért a kiigazítási kereset megalapozott volt: a térképnek is a megosztási vázrajzon kijelölt határt kell ábrázolnia.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint mivel a felperesek a korábbi térképi határ helyreállítását kérték, keresetük az előző ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítása iránti igény, amely az Inytv. 62. § (1) bekezdésének c) pontján alapuló ,,törlési'' keresetnek minősül. Az alperesek a tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezték, így velük, mint jogutó-dokkal szemben a törlési keresetet a három éves jogvesztő határidőn belül kellett volna előterjeszteni, ha viszont a törlési per feltételei nem álltak fenn, attól is tulajdonjogot szerezhettek, aki nem volt az ingatlan tulajdonosa.
A felperesek által a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása végett előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapos.
Az első- és a másodfokú bíróságnak – az előbbiekben részletezett – eltérő álláspontja miatt a Kúriának elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az elsődleges kereset az Inytv. 62. § (1) bekezdés c) pontjának megfelelő kiigazítási kereset-e.
A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen a perbeli ingatlanok ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt közös határvonala helyének a kijavítását kérték, mégpedig a Pestvidéki Járásbíróság perében benyújtott vázrajznak megfelelően. Az elsőfokú bíróság ezt a kereseti kérelmet az Inytv. 62. §-a (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott kiigazítási keresetnek tekintette, és ekként bírálta el. A másodfokú bíróság a keresetben előadottaknak az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi értelmet tulajdonított: a ,,nyilvántartásbeli állapot visszaállítására irányuló kérelmet'' törlési keresetnek minősítette.
Előre bocsátja a Kúria, hogy az ingatlan-nyilvántartáshoz közbizalmi hatás fűződik, ezért fontos követelmény, hogy a bejegyezhető jogokat, feljegyezhető tényeket, a benne feltüntetett adatokat helyesen tartalmazza. Ha az ingatlan-nyilvántartás mint ,,közhitelű nyilvánkönyv'' a bejegyzéseket és a feljegyzéseket a valóságos jogi helyzettől eltérően, helytelenül tartalmazza, vagy ha a benne feltüntetett adatok tévesek, hibái az Inytv. 62. §-ában szabályozott törlési és kiigazítási keresetekkel küszöbölhetők ki. Ha az ingatlan-nyilvántartás téves jog, tény, adat bejegyzése (feljegyzés), vagy az ingatlan-nyilvántartási térkép hibája miatt helytelen, akkor kiigazítására az Inytv. 62. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján kiigazítási keresettel kerülhet sor. Az Inytv. 62. § (1) bekezdésének c) pontján alapuló kiigazítási kereset indítására az jogosult, aki az ingatlanügyi hatóságnak a bejegyzés vagy térképezés során vétett hibája folytán sérelmet szenvedett. A kiigazítási keresetnek nincs időbeli korlátja. Az Inytv. 63. §-ának (1) és (2) bekezdésében szabályozott igényérvényesítési határidők ugyanis kizárólag a jogok és tények törlését célzó perekre vonatkoznak, a 62. § (1) bekezdésének c) pontján alapuló kiigazítási perekre azonban nem. Ugyanakkor kiigazítási keresetnek csak akkor van helye, ha a helytelen bejegyzés ingatlanügyi hatósági eljárásban nem igazítható ki, illetve a sérelem nem orvosolható, továbbá ha azt eredménytelenül kísérelték meg [Inytv. 62. § (2) bekezdése].
Az Inytv. 62. § (1) bekezdése c) pontjának megfelelő kiigazítási perek két csoportra oszthatók: kijavítási és pótlási perekre. Mindkét percsoportban a kereset alapja az ingatlanügyi hatóságnak a bejegyzés során vétett hibája. Kijavítási per akkor indítható, ha az ingatlanügyi hatóság határozata alapján megtörténik a bejegyzés a tulajdoni lapra, a tulajdoni lapon lévő bejegyzés azonban téves, mert nem egyezik meg a foganatosítását elrendelő határozat tartalmával, azaz attól részben vagy egészben eltér.
Az adott esetben a felperesek keresetükben azt állították, hogy a perbeli ingatlanoknak a jelenleg hatályos ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonala nem egyezik meg az 1992-ben készült, az ingatlanok megosztásának alapjául szolgáló vázrajzon kijelölt határvonallal, holott a vitatott terület tulajdonjogának átruházására vonatkozó megállapodás nem történt. A kereset tehát a perbeli ingatlanok határvonalát ábrázoló térképnek, egyúttal az ingatlanok nyilvántartott térmértékének a kijavítására irányult, amely az Inytv. 62. § (1) bekezdése c) pontjának megfelelő kiigazítási, mégpedig kijavítási kereset. A keresetindításnak nem volt akadálya, mert – az előbb kifejtetteknek megfelelően – a kiigazítási kereset előterjesztésének nincsen időbeli korlátja. Emellett a felperesek a helytelen ingatlan-nyilvántartási állapot kiigazítását eredménytelenül kísérelték meg az ingatlanügyi hatósági (közigazgatási) eljárásban. Az a körülmény, hogy a közigazgatási eljárásban és a közigazgatási perben a felperesek eredménytelenül kísérelték meg a kiigazítást, csupán annyit jelent, hogy az ezekben az eljárásokban alkalmazásra kerülő szabályok szerint nem volt lehetőség a kiigazításra. A közigazgatási eljárás és a közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló per eredménytelensége azonban nem jár azzal a következménnyel, hogy az Inytv. 62. § (1) bekezdésének c) pontjára alapított kiigazítási kereset sem lehet sikeres.
A kiigazítási kereset alapjául szolgáló tényállás megállapítása során helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy az 1964-ben folytatott perben beszerzett megosztási vázrajznak megfelelő telekhatárok térképi feltüntetése 1976. évben megtörtént, s ekkor a tulajdoni lap az ingatlanok térmértékét is helyesen tartalmazta. Az eltérés az 1980., illetve az 1987. évben történt térképfelújítás, illetve területszámítás során következett be, amikor telekhatárnak a kerítést tartották és térképi határnak a kerítés vonalát ábrázolták, majd pedig ehhez igazították az ingatlanok területnagyságát is. A térképezés során történt tévedés azonban nem eredményezett változást a tulajdoni viszonyokban, mégpedig azoknak a javára sem, akik a téves térképezést követően szerezték meg az alperesi ingatlan tulajdonjogát.
A jogerős ítélet indokai kapcsán kihangsúlyozza a Kúria, hogy a térképen ábrázolt határvonal és az ingatlanok térmértéke nem tartozik a közhitelesség alapelvéből következő és az Inytv. 5. §-ának (3) bekezdésébe foglalt vélelem hatálya alá. Az Inytv. 5. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ingatlan-nyilvántartás – ha a törvény kivételt nem tesz – a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. A törvény e rendelkezéséből (amely a közhitelesség alapelvének megfogalmazása) következik, hogy az ingatlan-nyilvántartás csak a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását tanúsítja közhitelűen, a térkép és a térmérték azonban az Inytv. 14. §-a a) pontjának megfelelően nyilvántartott adat, és nem jog vagy jogi jelentőségű tény, a nyilvántartott adatokra pedig a közhitelesség nem terjed ki. Mindezekből az következik, hogy a határvonal helyével és az ingatlan térmértékével kapcsolatban az egyébként jóhiszemű és ellenérték fejében szerző javára az Inytv. 5. §-ának (3) bekezdése nem nyújt védelmet.
Helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja, amely szerint a felperesek kellőképpen – a közös tulajdon megszüntetése iránti perben 1964-ben meghozott ítélettel, földhivatali határozatokkal és földmérő szakértői véleménnyel – bizonyították, hogy az adott esetben térképezési hiba történt, a vitás területrész 1964-ben, az ingatlanok kialakításakor az ingatlanukhoz tartozott, annak részét képezte, és azon az alperesek ingatlana mindenkori tulajdonosainak átjárási szolgalmi joga volt.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az érdemben helyes elsőfokú ítéletnek a keresetnek helyt adó rendelkezését a fenti indokolással helybenhagyta.
(Kúria Pfv. I. 21.383/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás