PÜ BH 2012/195
PÜ BH 2012/195
2012.08.01.
Színlelt az a házastársi közös vagyont megosztó szerződés, amelyben az egyik házastárs a kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát valós átruházási szándék nélkül, az ellene folyó büntetőeljárás lehetséges vagyoni következményeinek elkerülése érdekében adja a másik házastárs tulajdonába [Ptk. 207. § (1), (5) bek., 234. § (1) bek., 237. §].
A peres felek volt házastársak. A házastársi életközösségük 2004 szeptemberében szűnt meg. A felek 1992. április 24-én kötött házasságát a városi bíróság jelen perben 2007. február 19-én kelt és 2007. május 3-án jogerőre emelkedett részítéletével bontotta fel, amely részítéletben a házastársi közös lakás kizárólagos használatára a felperest feljogosította. A házastársi közös lakásul szolgáló ingatlan a b.-i ingatlan-nyilvántartásban x. hrsz. alatt nyilvántartott családi házas ingatlan, amelyet 1990. január 30-án, még épülőfélben lévő felépítményes kertként a felperes vásárolt meg. Az épületre a végleges használatbavételi engedélyt a felperes részére az építésügyi hatóság 1991-ben adta meg.
A felperes 2003-ban zsarolás és más bűncselekmények gyanúja miatt előzetes letartóztatásba került, ahonnan – házi őrizetének az elrendelése mellett – 2004 júliusában szabadult. Ezt követően 2004. augusztus 9-én az alperes megbízása alapján dr. N. L. Gy. ügyvéd ellenjegyzésével, de ténylegesen az ügyvéd jelöltjének, a felek régi ismerősének – aki anyanyelvi szinten beszél oroszul és ukránul – közreműködésével a felek között ,,házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés'' jött létre, amelynek eredeti példánya nem, csak hitelesített másolata van az iratok között. A szerződés tartalma szerint a B. x. hrsz. alatt a felperes nevén bejegyzett ingatlan a felek 1/2-1/2 arányú közös tulajdona, mert a vételár fele részét a felperes, másik fele részét az alperes különvagyonából fizették. Az ingóságaikat a szerződés tartalma szerint a felek foganatba ment módon megosztották. A felperes beleegyezését adja, hogy az ingatlan-nyilvántartásba a szerződés szerinti alperesi tulajdonjogot bejegyezzék és a feleknek egymással szemben további házassági vagyonjogi igénye nincsen. A szerződést követően a felek mindegyike által megszerzett vagyontárgy a szerző fél különvagyonába tartozik.
A szerződést a felek a b.-i házastársi közös lakásban írták alá, majd az ügyvédjelölt azt B.-n bemutatta dr. N. L. Gy. ügyvédnek, aki a szerződést ellenjegyezte és az alperes megbízására 2004. augusztus 9-én az illetékes földhivatalhoz – a szükséges mellékletekkel együtt – az alperes tulajdonjogának a bejegyzése érdekében beterjesztette.
A vonatkozó kérelem még elintézetlen volt, amikor az alperes 2004. októberi keltezéssel írásban megbízást adott dr. N. L. Gy. ügyvédnek, hogy intézkedjen ,,a szerződés visszavonása'' és az alperes tulajdonjoga bejegyzése iránti eljárásnak a ,,visszavonása'' érdekében, továbbá a birtokában lévő valamennyi szerződési példányt semmisítse meg. Az ügyvédi tényvázlat szerint az alperes a megbízás tárgyát részben a felperes megváltoztatott álláspontjával és az emiatti nézetkülönbségekkel, részben a felperes fenyegető magatartásával indokolta.
A megbízott ügyvéd (illetőleg jelöltje) megbízásnak megfelelő eljárása eredményeként a földhivatal a vonatkozó eljárást 2004. év augusztus 18-án megszüntette.
A felek 2004. augusztus 9-ére keltezett szerződésének a megkötése idején egyébként már feloldották – és a földhivatal törölte is – azt a bűnügyi zárlatot, amelyet a perbeli ingatlanra a felperes ellen folyamatban lévő büntetőeljárással kapcsolatban elrendeltek. Bár objektíve így az ingatlan a jelen perben ismert büntetőeljárás miatt a szerződés keltezésének az idején elkobzással nem volt veszélyeztetett, azt az alperes sem vitatta, hogy a felperessel történt, a szerződéskötést megelőző beszélgetéseik során a bűnügyi zárlat, illetőleg a felperes ellen folyamatban lévő bizonytalan kimenetelű büntetőeljárás kérdése is felmerült. Az alperesi előadás szerint azonban nemcsak erről, hanem a felperes terveiről is beszélgettek, erre megoldást kerestek.
A felperes a 2004. november 18-án érkeztetett keresetében az alperes ellen a házasság felbontása és a házastársi közös lakás felperesi kizárólagos használatára való feljogosítása iránt pert indított, amelyben a perbeli ingatlant különvagyonaként jelölte meg. Az alperes a házastársi közös vagyonra hivatkozással az ingatlant egyenlő arányú közös tulajdonnak állította és a közös tulajdont olyan módon kérte viszontkeresetével megszüntetni, hogy az alperes 1/2 tulajdoni hányadát megfelelő ellenérték fejében a felperes váltsa magához. Az egyenlő arányú közös tulajdon indokaként – egyebek mellett – a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolatukra, az ingatlan vételárának a (részbeni) alperesi különvagyonból való fedezésére, továbbá az ingatlan 1997-ben történt átépítésére-felújítására is hivatkozott. Végül elsődlegesen a viszontkeresetét a 2004. augusztus 9-ére keltezett szerződésre hivatkozással tartotta fenn és elsődlegesen a tulajdonjoga megállapítását, valamint annak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését kérte.
A felperes, aki a közös szerzést tagadta és maga is előterjesztett az alperessel szemben házassági vagyonjogi igényt, az alperes által hivatkozott szerződéssel kapcsolatban a szerződés létre nem jöttére, a kötelező alakiság megsértése miatti semmisségére, valamint a szerződés színlelt volta miatti semmisségére kifogást terjesztett elő és az alperes viszontkeresetének az elutasítását kérte. A szerződés nem létezésével, létre nem jöttével összefüggésben a szerződési akaratának a hiányával és azzal érvelt, hogy a névaláírás nem tőle származik. 2005. február 7-én ez utóbbival összefüggésben a felperes ismeretlen tettes ellen a szerződésen fellelhető névaláírásának a hamisítása miatt büntető feljelentést is tett.
Az elsőfokú bíróság a részítéletében megállapította, hogy a felek között 2004. augusztus 9-én kötött házassági vagyonjogi szerződés alapján az alperes a b.-i ingatlan-nyilvántartásba x. hrsz. alatt felvett ingatlan eszmei 1/2 tulajdoni hányadát megszerezte. Megkeresni rendelte a B.-i Földhivatalt, hogy az alperes tulajdonjogát az ingatlan 1/2 hányadára jegyezze be.
A felperes viszontkeresetét (helyesen: kifogását) elutasította.
Ítélete indoklásában az elsőfokú bíróság a felperes minden kifogásának az alaptalanságát fejezetekben foglaltan taglalta.
Az elsőfokú bíróság részítélete ellen – az alperes viszontkeresetének az elutasítása és annak megállapítása érdekében, hogy a felek között 2004. augusztus 9-én nem jött létre érvényesen olyan házassági vagyonjogi szerződés, amelynek alapján az alperes a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadára a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kérheti – a felperes fellebbezett. Fellebbezésének az indokolásában a felperes változatlanul fenntartotta a szerződés létre nem jöttével, (illetőleg létrejöttének a nem várt megállapítása esetére) a szerződés semmisségével kapcsolatos minden kifogását. A felperes álláspontja szerint a perben feltárult körülményeket az elsőfokú bíróság a terhére és az alperes javára egyoldalúan, tévesen mérlegelte. Az elsőfokú bíróság a mérlegelése során teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes maga is elismerte, miszerint a szerződés elkészítését, az alperes 1/2 tulajdonjogának a megállapítását a bűnügyi zárlatra figyelemmel kérte és az ő szerződéskötési szándékát is ez alapozta meg. Így valójában ténybelileg az alperes maga is elismerte a szerződési akaratuk színlelt voltát. Mögöttes szerződés hiányában ezért az alperes viszontkeresetét megalapozó szerződés semmis. A felperesi nézet az volt, hogy az alperes viszontkeresetét egyébként nem részítélettel, hanem ítélettel kell a bíróságnak elutasítania.
A másodfokú bíróság a részítéletében az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta: megállapította, hogy a peres felek 2004. augusztus 9-én kötött házassági vagyonjogi szerződése érvénytelen, amelyre tekintettel az alperes (vonatkozó) viszontkeresetét elutasította és az illetékes földhivatalhoz intézett elsőfokú megkeresést mellőzte.
A részítélete indokolásában a másodfokú bíróság mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a részítélet meghozatala a Pp. 213. § (1) bekezdése alapján helyénvaló volt. Az alperes ugyanis csak elsődlegesen alapozta az 1/2 tulajdoni igényét a perbeli szerződésre. Másodlagosan a tulajdoni igényét a különvagyona ráfordításával indokolta. Ezért a viszontkereset teljes körű elbírálásához további tárgyalás és újabb határozat meghozatala szükséges, és a másodfokú bíróság is csak részítéletet hozhatott.
A felperesnek az alperes viszontkeresetével kapcsolatban előterjesztett jognyilatkozatát helyesbítve azt kifogásként határozta meg és érdemben alaposnak ítélte. Ezt a következőkkel indokolta. A felperes következetesen állította a perben, hogy a házassági vagyonjogi szerződést nem a házassági vagyonjogi igényei tényleges rendezésének a szándékával, hanem az ellene folyamatban lévő büntetőeljárásra tekintettel kötötték meg. Ezt a felperesi állítást magának az alperesnek a 2009. február 23-án megtartott tárgyaláson történt személyes nyilatkozata (7. sorsz. jkv.) és a 2009. június 10-i tárgyaláson tett személyes nyilatkozata (22. sorsz. jkv.) is alátámasztja. Az sem vitás tény, hogy tulajdonjoga bejegyzése iránti kérelmének a visszavonását is maga az alperes kezdeményezte, amelyre az alperest a felperes megváltoztatott szándéka indította. Ezeket a körülményeket egybevetve egyértelműen megállapítható, hogy a peres felek a kérdéses szerződés megkötésével nem a házassági vagyonjogi viszonyaikat kívánták rendezni, hanem azt csak a felperes elleni büntetőeljárás szempontjából ,,jelentőséggel bírható'' ingatlan-nyilvántartási állapot megváltoztatása érdekében színlelték. Miután pedig e színlelt szerződés mögött más leplezett szerződés nem állt, így a szerződés megkötésekor hatályos Ptk. 207. § (5) bekezdése alapján a felek szerződése semmis, tehát a Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján érvénytelen. Ezért a szerződésre az alperes a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránti kérelmet nem alapozhat. Az alperes tulajdonjoga más jogcímű megállapításának a kérdésében pedig majd ítélettel lehet és kell határozni.
A szerződés létrejötte és megfelelő alakiságának a megtartása tekintetében egyébként a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját és indokait is osztotta.
A jogerős részítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Elsődlegesen a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság részítéletének a helybenhagyását, valamint az illetékes földhivatalnak az alperes tulajdonjoga bejegyzése iránti megkeresését és a felperes perköltségre kötelezését kérte. Másodlagos felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítéletnek az elsőfokú bíróság részítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként konkrétan az 1998. évi XIX. törvény 159. § (4) bekezdésében foglaltaknak a figyelmen kívül hagyását sérelmezte, de tartalmilag a másodfokú bíróság iratellenes, kirívóan okszerűtlen mérlegelésére hivatkozással, illetőleg a jogszabályok nem megfelelő alkalmazására hivatkozással a Pp. 206. §-át és a Ptk. 207. § (5) bekezdését is megjelölte.
A felülvizsgálati kérelmének indokai között az alperes kifejtette, hogy ahhoz képest, miszerint a felperes a szerződésre alapozott alperesi tulajdoni igény tárgyalása során az eljárásban személyesen nem vett részt, iratellenes másodfokú ténymegállapításnak tekinti a jogerős részítélet azon kitételét, amely szerint a felperes a per során a szerződés színlelt voltát következetesen állította. Az alperes nézete szerint a jogi képviselő vonatkozó jognyilatkozatai ugyanis ,,elsősorban eljárásjogi jellegű nyilatkozatok''. A szerződési akarat valóságos feltárására csak a szerződő felek mindegyikének személyes nyilatkozata mellett van lehetőség. A jelen eljárásban azonban a felperes távolléte miatt az ő szerződési akaratára vonatkozóan valójában semmilyen adat nem merült fel, erre a szerződés színlelésével védekező felperes bizonyítást nem is indítványozott.
A felek szerződési akaratának a mérlegelésekor a másodfokú bíróság azt a tényt, hogy a bűnügyi zárlatot a szerződés megkötésekor már feloldották és ezt az alperes ismerte is, figyelmen kívül hagyta, holott ez a tulajdoni lap adataiból is megállapítható. A szerződés színleltsége ellen felmerült bizonyítékok azon okiratok is, amelyek tartalma szerint az alperes Magyarországra jelentős pénzeszközöket hozott, amelyek az ingatlanra ,,kerültek befektetésre''. A perben tanúként meghallgatott dr. F. R. ügyvéd pedig egyébként is egyértelmű nyilatkozatot tett arra, hogy az alperes tulajdonjogának a megállapítása az ingatlan-nyilvántartási adatoknak a tényleges helyzethez igazításán (a felperes és az alperes egyező különvagyonának a felhasználásán) alapult.
A felperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
Az alperes arra helyesen hivatkozott, hogy a színlelés, illetőleg a színlelt szerződés semmisségének megállapításához [Ptk. 207. § (5) bekezdése] a szerződő felek tudatos és kölcsönös akarathiánya [Ptk. 205. §, 207. § (1) bekezdése] nélkülözhetetlen feltétel. Abban azonban téved, hogy ezt a tudatos és mindkét félre vonatkozó akarathiányt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság helytálló mérlegelésével szemben indokolatlan, megalapozatlan felülmérlegeléssel állapította meg.
A másodfokú ítéletben foglalt azon kitétel, hogy a felperes a per során végig és következetesen állította a szerződés létrejötte esetére annak színlelt voltát – csupán azért, mert ténybeli és jogi nyilatkozatot a felperes jogi képviselője által tett – nem iratellenes másodfokú ítéleti megállapítás. Az alperes ezzel ellentétes érvelésével szemben a jogi képviselő a fél helyett nem csak perbeli cselekményeket tehet meg [Pp. 66. § (1) bek., Pp. 70. § (2) bekezdése és Ptk. 219. § (1) bekezdése szerint], hanem a Ptk. 219. § (2) bekezdése alapján a képviselő cselekménye által a képviselt fél válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. A felperes jogi képviselője nyilatkozatainak tehát nemcsak eljárásjogi, hanem anyagi jogi jelentősége is van. A képviselő nyilatkozatai nem kizárólag eljárásjogi jellegűek, hanem – adott esetben – a felek házassági vagyonjogi viszonyainak színlelt rendezésére vonatkozóan a felperes személyes előadását mintegy pótolták, a fél személyes előadásként értékelendő tényelőadásnak tekintendők. Természetesen ezen, az alperes által tagadott előadása valóságát a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt általános bizonyítási tehernek megfelelően a felperes tartozott bizonyítani [Pp. 3. § (3) bekezdése]. E bizonyítási kötelezettség körében pedig a felperes – személyes távollétével – megfosztotta magát attól a lehetőségtől, hogy az általa állított akarathiányára vonatkozó személyes előadását a Pp. 3. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a bíróságok mérlegelhessék. Ugyanakkor a jogerős ítéletben felsorolt okiratokkal és az alperesnek a jogerős ítéletben idézett személyes nyilatkozatával (másodfokú ítélet 4. old. harmadik és negyedik bekezdései) a felperes a képviselője érvelése szerinti akarathiányát (a házassági vagyonjogi szerződéssel a felperes 1/1 tulajdonaként bejegyzett ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának az alperesre történő átruházási szándéka hiányát) megfelelően bizonyította. A felperes személyes jelenlétének a hiányában, de a dolog természetéből is adódóan ugyanis – a másodfokú bíróság álláspontjának megfelelően – csak a körülményekből és a szerződést követő eseményekből lehetett arra megalapozott következtetést levonni, hogy a felek létrejött és alaki hibában nem szenvedő szerződése a tényleges akaratukat tükrözi-e, illetőleg valóban az írásba foglalt és a jogi képviselő által ellenjegyzett szerződés tartalmából következő joghatást kívánták-e elérni vagy sem.
Az alperes szó szerint idézett személyes nyilatkozatából a felperes ellen folyamatban lévő büntetőeljárásból és az alperesnek nemcsak a tulajdonjoga bejegyzésére irányuló földhivatali eljárás ,,visszavonására'', hanem magának a szerződésnek is a ,,visszavonására'' és a szerződési példányok megsemmisítésére irányuló megbízásából pedig a másodfokú bíróság a bizonyítékok Pp. 206. §-ának megfelelő mérlegelésével ellentmondásmentes, logikus következtetést vont le arra, hogy a felek szándéka-akarata nem a házassági vagyonjogi viszonyaik rendezésére irányult, hanem a felperes nevén bejegyzett ingatlan 1/2 hányadát kívánták a büntetőeljárás miatti ,,veszélyeztetettség'' alól mentesíti. Ebben a körben megjegyzendő, hogy az alperes az ingóságok szerződéssel történt megosztására és a további házassági vagyonjogi igények szerződés szerinti kizárására maga sem ,,emlékezett'', illetőleg, hogy a felek valóságos akarata feltárásakor nem az alperesi felülvizsgálati érvelés szerinti bűnügyi zárlat feloldása idejének, hanem magának a büntetőeljárásnak van ügydöntő jelentősége, amelynek a kimenetele a felek – így a felperes előtt – az alperes személyes nyilatkozata szerint is bizonytalan volt. Ez pedig – az ingatlant esetleg veszélyeztető tényezőként – okot adott a színlelésre, amelyet önmagában az, hogy a házastársi vagyonközösséget megszüntető színlelt szerződésükkel a felperes az alperes tulajdonaként nem az ingatlan egészére, hanem csak annak 1/2 részére állapodtak meg, szintén nem zár ki. A házasság megkötését megelőzően a felperes által vásárolt ingatlan egészének az alperes javára történő megállapításával ugyanis könnyen felmerülhetett volna a nyilvánvaló fedezetelvonási szándék, míg a színlelt szerződés tartalma – az ingóságok megosztását és a felek további vagyoni igényének a kizárását is tekintve – inkább kelt életszerű látszatot.
Ami most már a perbeli ingatlanra történt alperesi különvagyoni vagy házastársi közös vagyoni költekezést illeti, az ezzel kapcsolatos alperesi tényállítások és bizonyítékok a részítélettel még valóban nem nyertek értékelést. Miként azonban a másodfokú bíróság ítéletének indokolásából egyértelműen kitűnik, ezen tényállításokat, bizonyítékokat – az alperesi viszontkereset másodlagos alapjaként felhozott jogcímen – a per folytatása során a házastársi közös vagyon megosztása iránti viszontkereseti igény elbírálásakor vonja majd a bíróság mérlegelési körébe és a pert befejező érdemi határozatával bírálja el (másodfokú ítélet 4. old. utolsó bekezdése). A felülvizsgálati kérelemmel támadott részítélettel csak a színlelt szerződésre alapozott vagyonjogi igénye nyert jogerős elbírálást, amely elbírálás jogszerűségét az alperesi vonatkozó állítások és az ezekkel kapcsolatos bizonyítékok figyelmen kívül hagyása – nem lévén a szerződés érvénytelensége körében jelentőséggel bíró tények és bizonyítékok – nem befolyásolja. A perbeli szerződés érvényessége körében, amelyben a felülvizsgálattal támadott részítélet határozott, a felperes kifogással érvényesített igényéhez képest nem az ingatlanra történt házastársi közös vagyoni vagy felperesi illetőleg alperesi különvagyoni ráfordításoknak, hanem a felek korabeli szerződési akaratának van jelentősége. Ezt pedig a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság megalapozatlan, mert nem minden lényeges peradatot összevető értékelése alá vonó mérlegelésétől eltérő – felülmérlegelésével (amire egyébként felülbírálati jogkörében eljárva a Pp. 239. §-án keresztül alkalmazandó Pp. 206. §-a alapján törvényes lehetősége volt) a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó Pp. 206. §-ának a megsértése nélkül és a Ptk. 207. § (1) bekezdésében foglalt nyilatkozati elvnek is megfelelően állapította meg. A mérlegelési szabály megsértése nélkül színlelt szerződési akaratként megállapított, valóságos szerződési akarathiány tekintetében a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás adatainak újabb egybevetésével és értékelésével a felek valóságos szerződési akaratának a megállapítására a jogszabálysértésekre korlátozott jogorvoslati hatáskörében a Legfelsőbb Bíróságnak eljárásjogi lehetősége eleve nincsen [Pp. 270. § (2) bekezdése, BH 2001/4/197.].
Mindezekre tekintettel, és mert a felek színlelt szerződési akarata mögött leplezett szerződési akarat nem vitásan nem állott, a másodfokú bíróság a felek ,,házastársi vagyonközösséget megszüntető'' szerződését az általa felhívott törvényhelyek alapján semmisnek, tehát érvénytelennek jogszabálysértés nélkül állapította meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.180/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás