KÜ BH 2012/209
KÜ BH 2012/209
2012.08.01.
A közigazgatási bírságot kiszabó határozatot 60 napon belül kézbesíteni is kell az ügyfélnek [1988. évi I. tv. 21. §, 2004. évi CXL. tv. 1. §, 4. §, 33. §, 111. §].
A felperes által üzemben tartott gépjárművel 2009. szeptember 6. napján, F. irányából a Cs., J. A. út 63. szám előtt a megengedett 50 km/órát meghaladó sebességgel, 77 km/órával közlekedtek.
Az elsőfokú hatóság a 2009. szeptember 22. napján kelt – és a felperesnek 2009. november 18. napján kézbesített – levelében értesítette a felperest a közigazgatási eljárás megindításáról.
Az elsőfokú hatóság a 2009. október 19. napján kelt – és a felperesnek 2009. december 18. napján kézbesített – határozatával a felperest az általa üzemben tartott gépjárművel elkövetett, a megengedett legnagyobb sebességre vonatkozó szabályok megsértése miatt 30 000 Ft összegű közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes az értesítésre hivatkozással 2009. november 23. napján beadványt nyújtott be, amelyben kérte az eljárás megszüntetését, arra tekintettel, hogy – álláspontja szerint – az elsőfokú hatóság határozatát a 60 napos bírságolási határidő leteltét követően hozta meg.
A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezett, amelyben kérte a határozat érvénytelenítését.
Az alperes a 2010. május 19. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy az alperes határozatával nem megfelelően értékelt egy súlyos eljárási jogsértést, és nem szüntette meg vele szemben az eljárást, noha a hatályos jogszabályok alapján erre köteles lett volna.
Álláspontja szerint az elsőfokú határozat elkésett, a határozat hozatalra előírt határidő letelt, mielőtt az elsőfokú hatóság a határozatot kézbesítette volna részére.
Arra hivatkozott, hogy a vélelmezett elkövetési időpont 2009. szeptember 6. napja volt, tehát a határozatot az elsőfokú hatóságnak 2009. november 5. napjáig kézbesítenie kellett volna részére; a kézbesítésre pedig ténylegesen 2009. december 18. napján került sor; így a két időpont között több mint 60 (összesen 103) nap telt el.
A felperes megítélése szerint sérült a Ket. 65. § (1) és (4) bekezdése, és az 1. § (2), bekezdése, továbbá a 4. § (1) bekezdése is.
Kifejtette, hogy 2010. április 1. napjától a 60 napos határidő jogvesztőnek minősült, a visszamenőleges hatályt a jogszabály-módosítás alapozta meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.
Ítéletének indokolásában a KRESZ 26. § (1) bekezdés a), ad) pontjára, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 21. § (1) bekezdés d) pontjára, (2) és (4) bekezdésére, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) előírásaira hivatkozott.
A közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről, az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről szóló 410/2007. (XII. 29.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.1.) előírásaira is hivatkozott, továbbá kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság az 1/2010. számú közigazgatási jogegységi határozatában – amelyet a 3/2010. számú közigazgatási jogegységi határozat szerint a 2010. április 1. napjáig kézbesített közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróságoknak alkalmazniuk kell – azt mondta ki, hogy a 60 napos bírságkiszabási határidő túllépése esetén az ügyintézési határidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni; ebből következően ez a határidő speciális eljárási határidő, amely nem jogvesztő.
Az elsőfokú bíróság megállapította azt is a jogegységi határozatból, hogy csak az ügyintézési határidő jelentős túllépése jelenthet az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést akkor, ha a határidő ilyen mértékű túllépése a tényállás tisztázását már nem teszi lehetővé.
Hivatkozott az elsőfokú bíróság a Ket. 4. § (1) bekezdésében foglaltakra.
Rögzítette, hogy jelen ügyben a felperes a gyorshajtás tényét nem vitatta; ennél fogva a tisztességes ügyintézéshez való joga nem sérült meg azáltal, hogy részére a közigazgatási határozatot késedelmesen kézbesítették, hiszen ez a késedelmes kézbesítés az ügy érdemére – nevezetesen a gyorshajtás tényére, és az emiatt kiszabott bírságra vonatkozó határozat jogszerűségére – nem hatott ki.
Megállapította, hogy a hatóságnak mérlegelési jogköre nem volt, és az irányadó jogszabályok szerint eljárva jogszerűen kötelezte a felperest a bírság megfizetésére, nem jogszabálysértő sem az első-, sem a másodfokú határozat.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte azon lényeges körülményt, hogy már az első fokon eljárt hatóság súlyos eljárási késedelemben állt, és nem értékelte azt a jogszabályi előírást sem, amely szerint az elsőfokú határozat közlésére – a visszamenőleges hatályú jogszabály-módosítás következtében – a másodfokú határozat meghozatalának időpontjában, már egyértelműen a jogvesztő határidőn túl került sor.
Idézte a felperes felülvizsgálati kérelmében a Ket. 111. § (1) bekezdésében foglaltakat, a Ket. 33. § (1) bekezdését, a Kkt. 21. § (3) bekezdését.
Kifogásolta a Ket. 1. § (1) és (2) bekezdésének, továbbá 4. § (1) bekezdésének megsértését is.
Hangsúlyozta, hogy keresetében megjelölte azon jogszabályt, amely bevezette – az azóta már ismét nem létező – jogvesztő határidőt.
Hivatkozott a 86/2010. (III. 26.) Kormányrendelet 5. § (1), (2), (3) és (4) bekezdéseire, valamint az R.1. 9. §-ára.
Álláspontja szerint a másodfokú hatóságnak már alkalmaznia kellett volna ezen jogszabályt, mivel a másodfokú határozat elkészítésére ezen jogszabály hatálya alatt került sor.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és – az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – helytálló jogi következtetésre jutott.
A perben rendelkezésre állt iratokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes már a közigazgatási eljárás megindításától kezdődően – a közigazgatási eljárás során, továbbá a közigazgatási perben is – végig azt sérelmezte, hogy az elsőfokú hatóság a rendelkezésére állt határidőn túl intézkedett vele szemben.
Nem vitásan a közigazgatási eljárás alapjául a felperes által üzemben tartott járművel 2009. szeptember 6. napján a megengedett legnagyobb sebességre vonatkozó szabályok megsértése szolgált.
Az elsőfokú hatóság határozatát 2009. október 19. napján keltezte, és a felperes részére 2009. december 18. napján kézbesítette.
A felperes fellebbezését az alperes a 2010. május 19. napján kelt határozatával bírálta el.
Az ügy elbírálása, az alperesi határozatok jogszerűségének megítélése szempontjából ezen időpontok bírtak relevanciával.
A perben felülvizsgált eljárás megindításakor hatályos Kkt. 21. § (4) bekezdése [korábban (3) bekezdés] értelmében a bírságolással kapcsolatos eljárás lefolytatására a Kormány által rendeletben kijelölt hatóság jogosult.
A bírságot a hatóság az (1) bekezdésben meghatározott előírás megszegését követő 60 napon belül szabja ki.
A 60 napos bírságkiszabási határidő túllépése esetén alkalmazandó szabályokról szóló 1/2010. (II. 18.) közigazgatási jogegységi határozat I. pontjában megállapította, hogy a Kkt.-ben szabályozott 60 napos bírságkiszabási határidő túllépése esetén az ügyintézési határidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A II. pont szerint a határidő túllépése az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésnek minősülhet.
A jogegységi határozat II. pontjában foglalt megállapítás indokaként a Legfelsőbb Bíróság Jogegységi Tanácsa kimondta, hogy a Ket. 4. § (1) bekezdésében meghatározott tisztességes ügyintézéshez, és jogszabályokban meghatározott, határidőben hozott döntéshez való jogot sértheti, ha a hatóság a határozat hozatalára megállapított határidőt túllépi, és ezzel az ügyfél számára a jogszerű magatartás fennálltának, illetve a szankció alkalmazása törvényi akadályának bizonyítását elnehezíti.
A jogegységi határozat azt is kimondta, hogy ha – mint ahogy ez a jelen ügyben is megállapítható – a határozat meghozatala az előírt határidőben megtörténik, de a kézbesítés és a döntés meghozatala között indokolatlanul hosszú idő telik el, sérülhet a tisztességes ügyintézéshez való jog, és ezekben az esetben az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihathat.
A jogegységi határozat alapját képező Kkt. 21. § (4) bekezdését a hatályba lépése előtt módosított – az időszakos vizsgálat keretében elvégzett előzetes eredetiségi vizsgálat díjának visszatérítéséről szóló 86/2010. (III. 26.) Kormányrendelet 5. § (4) bekezdése folytán, 2010. április 1. napján hatályba lépett R.1. 9. § (4) bekezdéssel egészítette ki akként, hogy a Kkt. 21. § (4) bekezdése szerinti 60 napos határidő jogvesztő.
A határidő számítása során a bírság akkor tekinthető kiszabottnak, ha a határozatot az ügyfélnek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerint kézbesítették.
A Kúria az 1/2010. (II. 18.) jogegységi határozatával a Kkt. 21. § (4) bekezdése értelmezését végezte el, amely jogértelmezést az időközben hatályba lépett, és a folyamatban lévő ügyekben alkalmazandó R.1. 9. § (4) bekezdése jelentősen módosította. Eszerint a 60 napos határidő jogvesztő, amely 60 napos határidő alatt az elsőfokú határozat kézbesítését is érteni kell.
A jogszabályváltozásra tekintettel a határidő-számítás értelmezését és gyakorlati alkalmazását illetően a Legfelsőbb Bíróság a 3/2010. (V. 27.) közigazgatási jogegységi határozatával módosította a korábbi, 1/2010. (II. 18.) közigazgatási jogegységi határozatát. Eszerint az elsőfokú közigazgatási hatóság a bírságot a Kkt. 21. § (4) bekezdése alapján az előírás megszegésétől számított 60 napon belül szabhatja ki.
A Kr.2. [410/2007. (XII. 29.) Kormányrendelet] 9. § (4) bekezdése szerint a 60 napos határidő alatt a bírságot kiszabó elsőfokú határozatot kézbesíteni kell, tehát a határidő jogvesztő jellege akkor állapítható meg, ha az elsőfokú határozatot 2010. április 1-je után kézbesítették.
A perbeli ügyben irányadó tényállási adatok szerint az elsőfokú határozat kézbesítésére ezen, 2010. április 1-jei időpont előtt került sor, így a határidő nem volt jogvesztő jellegűnek tekinthető.
Figyelemmel azon lényeges körülményre, hogy a felperes a szabályszegés tényét egyáltalán nem vitatta, tényállás-tisztázási probléma – pl. a jogvesztőnek itt nem minősülő 60 napos határidő túllépése miatt – fel sem merülhetett.
Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. IV. 39.119/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás