BÜ BH 2012/214
BÜ BH 2012/214
2012.09.01.
Az események egész folyamatát egymással összefüggésben vizsgálva kell állást foglalni abban, hogy az ölési cselekményt kiváltó éplélektani alapon képződött tudatot elhomályosító intenzitású indulat az elkövetőben külső körülmények hatására alakult ki és erkölcsileg bizonyos fokig menthető-e a kialakulása, amely az emberölés privilegizált esetének megállapítására adhat alapot. Nem akadálya az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának az elkövető beszámítási képessége aktuálisan korlátozott volta [Btk. 167. §, 24. § (2) bek.].
A megyei bíróság a 2008. december 30-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettében, ezért nyolc év fogházbüntetésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte.
Személyi körülmények körében rögzítette, hogy az 1974-ben született terhelt középiskolai végzettségű, rokkantnyugdíjas, büntetlen előéletű.
Elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban nem szenved és nem szenvedett a terhére rótt cselekmény idején sem. Enyhe fokú szellemi hanyatlás mutatható ki nála. Összteljesítménye átlagos szintű, de a részletes intelligencia profil a központi idegrendszeri károsodás jeleit mutatja. Klinikailag lényegmegragadási készsége csökkent. Az 1996-ban kialakult bal agyféltekei keringészavar következtében agyi károsodást szenvedett, szervi eredetű következményes személyiségtorzulással. Érzelmileg feltűnően színtelen, kissé érdektelen viszonyulású személyiség, a sérelmek megtapadására hajlamos, empátiás készsége jelentősen csökkent. Külső megterhelések hatására ideges reakciókra, lehangoltságra, szorongásra is hajlamos. Merev, rugalmatlan viszonyulású, megfelelő kötődésre nem képes. Mindez alkalmazkodó készségét jelentősen csökkentette. Tartósan fennálló konfliktusait feldolgozni nem tudta.
Organikus sérüléséből eredően átlagos szinten megtartott, dementálódott intellektusú, infantilizálódott személyiség.
Enyhe fokú szellemi hanyatlása és agyi károsodása következtében kialakult személyiségtorzulása miatt elmeállapotánál fogva közepes mértékben volt korlátozva a terhére rótt cselekmény következményének a felismerésében és a felismerésnek megfelelő magatartás kialakításában.
A történeti tények körében az alábbiakat állapította meg:
A terhelt házassága akkori alkoholista életmódja miatt 1989. év nyarán felbomlott. Ezért a terhelt a szüleihez költözött és édesapjával, valamint édesanyjával, a sértettel élt közös háztartásban.
Rövid idő múlva, 1989. október 5-én a terhelt édesapja ,,eladta'' a tulajdonában lévő ingatlant lányának K.-né Sz. I.-nek 400 000 forintért, fenntartva holtig tartó haszonélvezeti jogát.
E szerződés megkötése után a terhelt és szülei továbbra is az ingatlanban maradtak.
A terhelt 1996-ban agyvérzést kapott, és ezt követően, még ebben az évben az édesapja is meghalt. Ezután a terhelt és édesanyja az ingatlant közösen használták.
2006 decemberében a sértett betegsége folytán kórházba került. Miután hazaengedték már gondozásra és ápolásra szorult. Ezt két napig a terhelt unokatestvére végezte, azonban miután december 19-én a terhelt a testvérét késsel a kezében megfenyegette, ezt követően már nem ápolta a sértettet, hanem azt a terhelt felkérésére a szomszéd, T. I.-né végezte 2007 májusáig.
2007 májusától T. I.-né sem vállalta tovább a sértett ápolását, gondozását, ezért a sértettet a terhelt és annak lánya ápolta tovább. A terhelt lánya hetente csak kétszer-háromszor ment a nagymamájához, segített annak ápolásában az édesapjának.
Ezekben a hetekben jó volt a kapcsolat a sértett, a terhelt és annak lánya között.
2007. május 18-án K.-né Sz. I. a községi önkormányzat polgármesteri hivatalába ment, kijelentette, hogy rosszhiszemű lakáshasználónak tekinti a testvérét, ezért a lakhatásához, mint tulajdonos nem járul hozzá, és kérte a jegyzőt, hogy az ügyben hozza meg a döntését.
A jegyző 2007. május 25-én hatáskör és illetékesség hiánya miatt áttette az ügyet a városi bíróságra.
Időközben a terheltnek is tudomására jutott a testvérének a szándéka. Ezt közölte is az édesanyjával, aki – miután a fiától megtudta, hogy őt a lánya nem akarja kirakni a házból – több alkalommal tett olyan tartalmú kijelentést a terheltnek, hogy nem lesz már a lakásban a terhelt sokáig, mert a testvére, mint tulajdonos kiteszi onnan és azután mehet a hajléktalanok közé. Emiatt május végétől a viták napi gyakoriságúvá váltak a terhelt és a sértett között.
2007. június 3-án reggel a terhelt négy órakor kelt fel, öt órakor bement a sértett szobájába, aki kifogásolta, hogy miért megy a mosógép, mire a terhelt azt mondta, hogy a pisis ágyneműt mossa ki. Ezután körülbelül tíz perc múlva a sértett kiment a szobából, letépte magáról a tépőzáras pelenkát és elindult a WC-be. Miután visszament a szobába, a terhelt bevitt egy lavór vizet, lemosta, tisztába tette, hálóinget adott rá és kiment a szobából. Édesanyja ekkor visszafeküdt.
Fél hét körül a terhelt a sértettnek reggelire tejet és sajtot adott. Ekkor a sértett kötekedni kezdett vele, mondta, hogy ez a tej már nem jó, már unja a Medve sajtot és azon gondolkodik, hogy egy bejárónőt fog alkalmazni. Erre a terhelt és a sértett vitatkozni kezdett, a terhelt közölte a sértettel, hogy a legjobb minőségű tejet hozta neki és külön hoz neki mindig sajtot is. Bosszantotta a terheltet a sértett azon kijelentése, hogy mindig ugyanazokat az ételeket adja neki. Ezután a sértett közölte a terhelttel, hogy már nem lesz a házban sokáig, mert a húga úgy is kiteszi onnan.
Ekkor a terhelt felszólította a sértettet, hogy fejezze már be, de a sértett grimaszokat vágott és rányújtogatta a nyelvét. Ettől a terhelt nagyon ideges lett és azért, hogy elhallgattassa az anyját, a feje alól kivett egy kispárnát és a fejére nyomta. A sértett még ekkor is beszélt, mondta ,,hogy ha megölsz, akkor is utállak, nem szeretlek''. Erre a terhelt egyre erősebben nyomta, szorította a sértett fejére a párnát, hogy hallgasson el, közben rá is feküdt a testére. Legalább öt percig nyomta nagy erővel a fejére a párnát, miközben a bal kezével megfogta az édesanyja kezét, hogy ne védekezzen. Amikor a terhelt már úgy érezte, hogy a sértett nem mozog, felemelte a párnát és azt látta, hogy a sértettnek kékeslilás volt a feje, egy kissé elfordulva bal oldalra. Ekkor egy nagy párnát tett a sértett arcára, hogy ne is lássa azt, és még a paplannal is betakarta.
Ezután a terhelt kiment a sértett szobájából, kivitte onnan az előszobába a telefont és felhívta a lányát mondva neki, hogy: ,,H., nagy hülyeséget csináltam, megfojtottam a nagyit egy párnával''.
A beszélgetés után a terhelt 7 óra 54 perckor felhívta a rendőrséget és az ügyeletessel közölte, hogy az édesanyját egy párnával megfojtotta.
Ezután – már nem meghatározható sorrendben – a terhelt két lapra az alábbiakat írta: ,,É., most már minden a tied, a sok feljelentésnek ez az ára'' – egy olvashatatlan szó, utána pedig – ,,inkább a börtön''. E papírra még azt is írta: ,,A két lányomat nagyon szeretem''.
A sértett szobájában talált papíron pedig a következő felirat volt: ,,Mindenért. Gyermekkor. Felnőttkor''.
A helyszínre érkező rendőröknek a terhelt azt állította, hogy az anyja megfojtására 7 óra 15 perckor került sor.
A helyszínre érkező mentősök már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A sértett megölésére 3/4 7-7 óra között került sor.
A 80 éves sértett halálának közvetlen oka a légzőnyílások (száj- és orrnyílás) sima felszínű, puha, hajlékony eszköz általi idegenkezű elzárása, következményes fulladás volt.
A sértett súlyos hátgerinc deformitásban és nem súlyos szívbillentyű betegségben szenvedett. Az idős kor, valamint a szívizom, és a szívbillentyű állapota megrövidíthette a haláltusáját, amely legalább öt percig tartott.
Sem a terhelt, sem pedig a sértett a cselekmény időpontjában nem volt alkoholos befolyásoltság állapotában.
A Kúria a kialakult felülvizsgálati gyakorlatnak megfelelően a tényállás részének tekintette a megyei bíróság által ítéletének a bizonyítékértékelés körében tett azon ténymegállapítást is, miszerint a terhelt indulata oly mértékben elféktelenedett, hogy azon változtatni nem tudott, bár tudatában volt a cselekedetének, de a beszűkült állapota miatt nem tudott uralkodni a magatartásán.
Az ítélet ellen, amelyet az ügyész tudomásul vett, a terhelt és védője a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként minősítése és a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett.
Az ítélőtábla a 2009. május 11-én meghozott ítéletével a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős határozatok ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapján, a terhelt védője élt felülvizsgálati indítvánnyal anyagi jogszabályt sértő minősítés és ezzel összefüggő törvénysértő büntetés kiszabás miatt, a cselekmény Btk. 167. §-a szerinti erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítése és a fogházbüntetés tartamának mérséklése érdekében.
Indítványának indokolásában az erős felindulásban elkövetett emberölés törvényi feltételeit és megállapításának bírói gyakorlatát elemezve kifejtette, hogy az emberölés privilegizált esetének megállapításához megkívánt feltételek maradéktalanul fennforognak. Az eljárt bíróságok ezek közül – tévesen – csak a rögtönösséget látták megállapíthatónak, annak ellenére, hogy az irányadó tényállás alapján megállapítható volt a terhelt tudatának fiziológiás okból történt elhomályosulásával, belső egyensúlyának megbomlásával járó magas fokú indulat, amelynek hatása alatt a cselekményét elkövette. Ez az indulat pedig méltányolható okból származott, ugyanis a hozzátartozó által elkövetett szóbeli becsületsértés esetén sem zárható ki ennek megállapítása. Az adott esetben a sértett kijelentései a terhelt becsületét durván sértők, őt megalázóak voltak.
A cselekmény jogi minősítésének megváltoztatása a büntetés kiszabása körében pedig jelentős enyhítést indokol.
A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt alaposnak tartotta, és a támadott határozatok megváltoztatását indítványozta.
Álláspontja szerint nem vitatható a terhelt indulatának tudatszűkítő hatása, hiszen az oly mértékben elféktelenedett, hogy magatartásán emiatt változtatni nem tudott, s ebben az állapotában rögtönös szándékkal oltotta ki édesanyja életét. Az emberölés privilegizált alakzatakénti jogi minősítése mellett a terheltnek a Btk. 24. §-a (2) bekezdésén alapuló közepes fokú beszámítási korlátozottságot eredményező kóros elmeállapota enyhítő körülményként a büntetés kiszabása körében értékelhető.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A Btk. 166. §-a (1) bekezdését és 167. §-a rendelkezését egybevetve az nem igényel különösebb indokolást, hogy az emberölés bűntettének és az erős felindulásban elkövetett emberölésnek, mint az emberölés privilegizált esetének elkövetési magatartása azonos. Mindkettő nyitott törvényi tényállással megvalósuló eredmény-bűncselekmény.
Az emberölés privilegizált esete akkor állapítható meg, ha az elkövető ölési szándéka erős felindulásból fakad, ezen erős felindulás méltányolható okból származik, és az ölési cselekmény ennek az indulatnak a hatása alatt rögtönösen megy végbe.
Ebben a kérdésben az ítélkezési gyakorlat és annak alapját képező elmélet egyértelműen kiforrott.
Eszerint az ölési cselekményt kiváltó indulat akkor tekinthető a privilegizált eset megállapítására alkalmasnak, ha az egyfelől az elkövetőn kívüli ok miatt keletkezik, másfelől ép-lélektani alapon jön létre és fiziológiás természetű; azaz nem vezethető vissza az elkövető kóros elmebeli, vagy pszichés állapotára, az ebből származó, minőségileg a fiziológiás indulattól elkülöníthető tudatborulásra.
Az így kialakult indulat akkor tekinthető a Btk. 167. §-ának megállapításához megkívánt mértékűnek, ha az érzelmi fellobbanás hatására az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul és ennek következtében a cselekvéshez vezető akaratelhatározás folyamata időben jelentősen lerövidül, (vagyis a pszichológiában a ,,motívumok harcaként'' meghatározott folyamat a cselekvést nem előzi meg) ezáltal a megfontolás, meggondolás szokásos folyamata lehetetlenné válik.
Végezetül a privilegizált alakzat megállapításának feltétele az is, hogy legalább bizonyos fokig erkölcsi szempontból menthető legyen az az indok, amely az elkövetőben az imént jellemzett nagy intenzitású indulatot kiváltotta, és amelynek hatása alatt az ölési cselekmény végbemegy vagy legalábbis amelynek hatása alatt a nyitott törvényi tényállásba illeszkedő elkövetési magatartás kifejtése megkezdődik.
Az elkövető rendellenes személyiségszerkezete, kóros személyiségtorzulása tehát, a privilegizált eset megállapítását nem zárja ki, feltéve, hogy az indulatot méltányolható okból származó külső körülmény váltotta ki (BH 1999/289. sz.). A Legfelsőbb Bíróság többször is elvi éllel mutatott rá arra: amennyiben külső körülmények váltották ki az elkövető – erkölcsileg bizonyos fokig menthető – erős felindulását, a privilegizált alakzat megállapításának helye lehet akkor is, ha az elkövető rendellenes (kóros) személyiségszerkezete az egyébként fiziológiás természetű indulatot fokozta.
Az eljárt bíróságok lényegében helyesen ismertették határozataikban az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának iménti törvényi előfeltételeit, azonban a konkrét történeti tényeket tévesen értékelték, amikor úgy foglaltak állást, hogy a cselekmény az emberölés bűntettének alapesete [Btk. 166. § (1) bekezdés].
Figyelmen kívül hagyták az ítélkezési gyakorlatban kikristályosodott azt a követelményt (pl. BH 1999/289. sz. és 2006/4. szám), hogy az elkövetés valamennyi konkrét körülményét a megelőző események folyamatába helyezve és az elkövető pszichikai tulajdonságaival is összevetve kell értékelni, és ennek alapján kell állást foglalni a Btk. 167. §-ának megállapításához szükséges indulat fennállásáról vagy annak hiányáról.
Konkrét érveket az erős felindulásban elkövetés megállapítása ellen csak az elsőfokú bíróság hozott fel, a másodfokú bíróság érvelése e körben külön indokolást nem tartalmazott. Emellett továbbá a másodfokú bíróság határozatában a jogos védelemmel összefüggő hozzátartozói kitérési kötelezettségre utalásnak az adott esetben relevanciája sincsen.
Az elsőfokú bíróság érvei azonban hibásak.
Egyfelől a fiziológiás természetű indulatképződés, és ezen indulat fokának meghatározása nem orvos-szakértői kérdés, hanem a tényekből a bíróság által levonható jogi következtetés. Csak ilyen összefüggésben értelmezhető az, hogy a bíróság elfogadta tényként a terhelt indulatára vonatkozó igazságügyi elmeorvos-szakértő által előadottakat, amelyek egyértelműen a fiziológiás indulatot támasztják alá.
Lényegileg pusztán azon az alapon zárta ki a megyei bíróság a belső egyensúly megbomlásához vezető fiziológiás indulatot, hogy utóbb a terhelt cselekményének minden apró mozzanatára hűen visszaemlékezett. Figyelmen kívül hagyta azonban azt, hogy az erős, felfokozott indulat – fiziológiás természete folytán – nem feltétlenül a cselekvéshez vezető akarat irányát és a tudat tartalmát befolyásolja, hanem a következmények beható meggondolását teszi lehetetlenné. Az érzelmi kirobbanás azt akadályozza meg, hogy az elkövető a szokásos módon átgondolja a következményeket. Ehhez képest az indulat magas fokú intenzitását egymagában nem zárja ki az a körülmény, hogy az elkövető utóbb a cselekmény részleteire visszaemlékszik (BH 1999/412. szám).
Az elsőfokú bíróság által felhozott és az ítélőtábla által is megerősített másik érv az volt, hogy a terhelt indulata erkölcsileg nem menthető okból keletkezett, mondván ,,a sértett részéről tett durva megjegyzések a kialakuló indulatot nem tették igazolhatóvá és erkölcsileg menthetővé'', illetőleg a másodfokú bíróság szerint a terheltet ,,az édesanyja részéről ért szóbeli agresszió nem elégséges az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette megállapításához szükséges méltányolható ok megállapításához. Az irányadó bírói gyakorlat szerint még a szülő részéről megvalósuló tettlegesség esetén is kitérési kötelezettség terheli a gyermeket''.
Éppen ezeknek az indokoknak az alapján ismerhető fel, hogy az első-, illetőleg a másodfokú bíróság az ölési cselekményt a történések folyamatának egészéből kiragadva, az összefüggések figyelmen kívül hagyásával, az elkövető személyiségszerkezetét sem figyelembe véve értékelte.
A terhelt cselekményét az irányadó tényállás alapján a fentieknek megfelelően vizsgálva – a Kúria megítélése szerint – az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának valamennyi feltétele maradéktalanul megállapítható.
A cselekmény elkövetésének érzelmi alapját képező objektív helyzetként rögzíthető:
A családi ház tulajdonát egyedül megszerző testvér a beteges, agyvérzésen átesett, kisnyugdíjas, szülőkkel közös lakásban másfél évtizede háborítatlanul lakó és a beteg, mindennapos testi gondozásra rászorult édesanyját megfelelően gondozó terheltnek a lakásból eltávolítását kezdeményezte. A terhelt édesanyja ugyanakkor rendszeresen provokálta is őt azzal, hogy testvére ki fogja dobni a lakásból és hajléktalan lesz.
Ez a hosszabb időszakon át fennálló élethelyzet az egyébként is érzelmileg instabil állapotú terhelt feszültségét növelte, ilyen állapotban érték őt a cselekménye napján az események.
Az elkövetést megelőzően, aznap már mosott, majd tisztába tette, megreggeliztette az édesanyját. A sértett előbb a mosás tényét, majd a reggelit kifogásolta, és ekkor pontosan a terhelt jövőbeni sorsát kedvezőtlenül érintő lakásból eltávolítást hozta elő, ami a terheltet folyamatosan súlyos feszültségben tartotta.
Ettől a terhelt indulatában ellene fordult és pusztán az elhallgattatása végett kispárnát nyomott az arcába. Ekkor tette az anyja azt a kijelentést, hogy ,,nem szeretlek, utállak''. Ez a kijelentés kirobbantotta azt a tudatát elhomályosító fiziológiás indulatot, amely a sértett megöléséhez vezetett.
A terhelt ismertetett élethelyzete és az aktuális anyai magatartás, az anyjához érzelmileg erősen kötődő terhelt adott feszült idegállapotában, függetlenül a terhelt kóros személyiségétől, beszámítási képességének korlátozott voltától, alkalmas volt az ép-lélektani (fiziológiás) indulat kiváltására, és ez olyan fokú volt, hogy a terhelt tudatát teljes mértékben elhomályosította, a szokásos meggondolást lehetetlenné tette.
A terhelt indulata pedig – a Kúria megítélése szerint – méltányolható okból származott. Kétségtelen, hogy az eltartásra, gondozásra szoruló idős hozzátartozók valós vagy vélt sérelmeiket időnként kellő belátás nélkül, bántó módon is hangoztatják. Ez önmagában nyilvánvalóan nem képezhet alapot méltányolható ok megállapítására. Jelen ügyben azonban nem a gondozás körüli szokványos vitáról, hanem arról volt szó, hogy a terhelt feszültségben tartó, megoldatlannak látszó helyzetét, – azt, hogy beteg volta mellett sem lakhat tovább abban a családi házban, amelyben több mint 15 éve élt – használta ki a sértett arra, hogy a terheltet durván és méltánytalanul megbántsa, majd a vita végén érzelmileg is eltaszítsa magától.
Mindezekre tekintettel az indulat erkölcsileg bizonyos fokig menthető okból származása alappal nem tehető vitássá.
A cselekmény enyhébb minősítése mellett az alkalmazott büntetés törvénysértően súlyosnak bizonyult, ezért új büntetés kiszabása vált szükségessé.
Ennek során a Kúria kizárólag a hozzátartozó sérelmére elkövetést értékelte súlyosítóként, míg az alapügyben figyelembe vett enyhítő körülmények körét a változott minősítés mellett is helytállónak találta. A privilegizált eset megállapítása mellett külön enyhítő hatású értékelést igényelt a terhelt beszámítási képességének közepes fokú korlátozottsága; az adott körülmények között azonban ez a korlátozottság már olyan jelentős súllyal, mint az emberölés alapesete tekintetében, nem érvényesülhetett.
A Btk. 37. §-a szerinti büntetési célokra és 83. §-ában foglalt büntetés-kiszabási elvekre figyelemmel a Kúria úgy találta, hogy a terhelttel szemben kiszabott fogházbüntetés (Btk. 44. §-a) enyhítése indokolt, ezért azt öt évre mérsékelte.
Emellett a Kúria nem látta indokoltnak a közügyektől eltiltást sem. A bírói gyakorlat szerint az erős felindulásban elkövetett emberölés büntetlen előéletű terheltek esetében általában nem alapozza meg ennek a mellékbüntetésnek a kiszabását (BH 1993/594. szám).
A támadott határozatok további rendelkezései ugyanakkor törvényesek.
(Kúria Bfv. I. 139/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás