BÜ BH 2012/215
BÜ BH 2012/215
2012.09.01.
Annak megítélése során, hogy a közlekedési baleset okozati összefüggésben állott-e az elkövető ittasságával, döntő jelentősége van az általa megvalósított, a közlekedési balesetet közvetlenül előidéző közlekedési szabályszegések jellegének. Köztudomású – és így bizonyítást nem igényel – hogy az ittasság az érzékelési képességet korlátozza, a veszélyérzetet csökkenti. Az olyan jellegű közlekedési szabályszegések esetén tehát, amelyek erre utalnak, arra kell következtetést levonni, hogy a közlekedési szabályszegést, a közlekedési balesetet és annak eredményét az elkövető ittas járművezetése okozta [Btk. 188. §].
A kerületi bíróság a 2010. március 22. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki ittas járművezetés bűntettében [Btk. 188. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pontja]. Ezért őt 2 évi börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 6 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A terheltet az ellene segítségnyújtás elmulasztásának bűntette [Btk. 172. § (1) bekezdés, (3) bekezdés I. fordulata] miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bíróság a bűnügyi költség viseléséről és a járművezetési tilalomba történő beszámításról.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész által súlyosításért, a terhelt és védője által a tényállás téves megállapítása és téves minősítés miatt bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt F.-i Bíróság a 2011. június 14. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt a szabadságvesztés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható, a közúti járművezetéstől eltiltást pedig 5 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítélete – a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített – tényállásának lényege szerint a terhelt 1981. szeptember 1-jén szerzett ,,B'' kategóriára érvényes gépjárművezetői engedélyt.
A terhelt 2007. április 17-én a déli órákban nappali természetes fényviszonyok között, száraz aszfaltburkolatú úttesten, gyér forgalomban, B.-n az irányonként egy-egy forgalmi sávból álló Sz. utcában szeszes italtól közepes-súlyos fokban befolyásolt állapotban vezette személygépkocsiját. Az Sz. utca és a T. utca kereszteződésében járművével egyenesen kívánt továbbhaladni, ahol a megengedett 50 km/óra sebesség volt. A terhelt ezt meghaladó, legalább 65-68 km/óra sebességgel közlekedett. Ebben az időben a kereszteződésnek a terhelt haladási irányát tekintve távolabbi szélénél, a járdaszegély ívelt vonalában, az Sz. utca úttestén nem elsőbbségi helyzetben kezdte meg az áthaladást jobbról-balra a 71 éves gyalogos, korának és nemének megfelelő normál léptekkel. A terhelt járművével a gyalogos lelépésekor kb. 50 méterre járt. A terhelt ittassága és eltúlzott sebessége miatt az elütést megelőzően 3,5 métert megtett gyalogost az útkereszteződésben a haladási irányának megfelelő forgalmi sávban elütötte.
Amennyiben a terhelt a gyalogos úttestre lépésekor azonnali fékezés mellett dönt, úgy járművét vészfékezéssel 62-75 km/óra, lassító fékezéssel 43-53 km/óra sebességről tudta volna megállítani. A megengedett 50 km/órás haladási sebesség mellett a gépkocsi a lassító fékezést csekélyebb mértékben meghaladó intenzitású fékezéssel megállítható lett volna az ütközési pont előtt.
A terhelt terhére 2,2-2,3 másodperc késedelem számítható.
Az elütés következtében a sértett félig a bal oldalával, félig a hátával a gépkocsi motorháztetejére csúszott, majd a nyakszirttájék bal oldalával a szélvédőnek ütődött, végül jobb oldalával az úttestre zuhant. A baleset során elszenvedett többszörös törésekben, bal oldali vérmellben és heveny idegrázkódtatásban megnyilvánuló sérülésekkel közvetlen okozati összefüggésben kialakult légzési, illetve keringési leállás, traumás sokk következtében a sértett 2007. április 17-én 15 óra 30 perckor a kórházban elhunyt.
Az elsőfokú bíróság a terhelt terhére a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában, a 26. § (1) bekezdés a) pontjában írt közlekedési szabályok megsértését rótta. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy a veszélyhelyzetet a nem elsőbbségi helyzetben közlekedő gyalogos hozta létre az úttestre lépésével, megsértve a KRESZ 21. § (6) és (8) bekezdésében foglalt szabályokat.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben felhívott közlekedési szabályszegéseken túl a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt rendelkezés megszegését is felrótta a terheltnek. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a terhelt közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában, a megengedett sebességet túllépve vezette járművét, és ittassága miatt a megengedett, egyben a saját haladási sebességének féktávolságán kívül az úttestre lépő sértettet késedelmesen észlelte, őt elütötte.
A bíróság jogerős ítélete ellen a terhelt és meghatalmazott védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) – tartalmát tekintve a b) – és c) pontjaira alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Az indítvány szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, továbbá a másodfokú bíróság a indokolási kötelezettségét sem teljesítette. Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A védő sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az általa kirendelt műszaki szakértő írásbeli szakvéleményét nem vonta mérlegelési körébe csupán a Be. 111. § szerint a tárgyaláson hallgatta meg, holott a szakvélemény részletesen kimunkálta a sértett balról-jobbra történő behaladását elemző megállapításokat. Jogszabályi tévedésre (KRESZ értelmezés) és a Legfelsőbb Bíróság töretlen gyakorlatára hivatkozással kifogásolta, hogy a bíróság a veszélyhelyzetet nem az úttest szélétől, hanem a járdaszegély lekerekített vonalától számította a keresztező utca torkolatába benyúlva. Ez – a védő szerint – a KRESZ rendelkezéseivel, és az elhárítási kötelezettségre vonatkozó törvényi rendelkezéssel ellentétes, a járművezető számára túlzott elvárást fogalmaz meg. Mindemellett a büntetőeljárási törvényben előírt valódi tényállás megállapítására nem került sor, és a másodfokú bíróság által tett tényállás-kiegészítés ellenére sem állapítható meg – csupán kikövetkeztethető –, hogy a gyalogos jobbról vagy balról érkezett. Elmaradt ugyanakkor a balról történő behaladás kizártságával összefüggő értékelés. Ezáltal a fair eljárás szabályai teljes mértékben sérültek, és a büntetőeljárás alapvető normáiba ütköző, hogy a terhelt javára szóló bizonyítékot a bíróság nem mérlegelés útján veti el, hanem azt figyelembe sem veszi.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. Az írásbeli nyilatkozatban kifejtett álláspont szerint a jogerős ítélet tényállásának esetleges megalapozatlansága, a bizonyítékok bírói mérlegelése a felülvizsgálati eljárásban a törvényben kizárt. Az indítvánnyal ellentétben a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás a veszélyhelyzetet a sértettnek a járdaszegély ívelt vonalában történő úttestre lépésében határozta meg. Ettől kezdődően a gondos és körültekintő járművezetői modell alapulvételével a közlekedés többi résztvevője számára nem lehetett kétséges a gyalogos áthaladási szándéka. A terheltnek felróható észlelési, cselekvési késedelem, a sebességtúllépés, valamint az alkoholos befolyásoltság és a baleset bekövetkezése, az annak folytán előállott eredmény között az okozati összefüggés fennáll, az eredményre a terhelt gondatlansága negligencia formájában terjedt ki.
A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványt továbbra is fenntartotta. Kiegészítette indítványát azzal, hogy a sértett számára a terhelt járműve a kellő időben észlelhető volt, és az áthaladás elhalasztásával a baleset elkerülhető lett volna. Indokolatlan és a bírói gyakorlattal is ellentétes, hogy a veszélyhelyzet kezdete az úttestre lépés pillanata. Mindemellett a terhelt ittasságától függetlenül sem tudta volna az elütést elkerülni, ezért a bűncselekmény minősítése törvénysértő.
A legfőbb ügyész képviselője az átirattal egyezően szólalt fel, mindenben osztotta az ítélet jogi érvelését.
A terhelt az alapeljárásban előadott védekezését ismételte meg, arra hivatkozott, hogy a sértett a füves részen egy oszlop takarásából lépett az úttestre.
A Kúria megállapította, hogy a terhelt javára előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Felülvizsgálatnak a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján kizárólag az ott megjelölt – ún. abszolút hatályú eljárási szabálysértések esetén van helye. A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában megjelölt eljárási szabálysértés akkor valósul meg, ha a bíróság a büntetőjogi főkérdésben (bűnösség, jogi minősítés, büntetéskiszabás) olyan mértékben mulasztja el indokolási kötelezettségét, amely miatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Az indokolási kötelezettség megsértése nem az indokolás bármely elemének hiányát, hibáját jelenti, hanem annál szűkebb terjedelmű. Az indokolási kötelezettség megsértése akkor valósulhat meg – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – eljárási szabálysértésként, ha a megtámadott határozat oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, ezáltal ugyanis az érdemi felülbírálat lehetősége hiúsul meg (BH 2012/32.).
A felülvizsgált ítélet ilyen hibát nem mutatott.
Az ítéleti tényállással kapcsolatos védői kifogások valójában egy, a megállapított tényállástól eltérő, feltételezett közlekedési helyzet elemzésére épültek, a bírói mérlegelés helyességét támadták és a bizonyítékok mikénti értékelését vitatták.
A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet tényállása a felülvizsgálati eljárásban nem támadható, és nincs lehetőség az indokolási kötelezettség jogsértő megszegésére [Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában és a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában megjelölt szabályokra] hivatkozva a bizonyítékok mérlegelésének támadására sem.
A tényálláshoz kötöttségből következően a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül.
A felülvizsgálati indítványnak az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozó – ténylegesen a bizonyítékok bírói mérlegelését támadó – része a törvényben kizárt.
Mindemellett az indítvány anyagi jogi érvelését a felülvizsgálati eljárásban is irányadó (alapítéleti) tényállás alapján vizsgálva a Kúria megállapította, hogy e részében nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint az elsőfokú bíróság a veszélyhelyzet kezdetét a sértett járdáról történt lelépésében határozta meg, aki az elütésig 2,8 métert tett meg. A másodfokú bíróság – szemben a felülvizsgálati indítványban hivatkozott 1,5 méterrel – valójában a járda ívelt vonalában történt lépéstől, ezzel együtt az úttesten megtett utat 3,5 méterben állapította meg. A gyalogos a járdáról a kereszteződés úttestére történt lelépésével, a járda elhagyásával teremtett veszélyhelyzetet.
A KRESZ 21. § (6) és (8) bekezdésében foglalt előírás megszegésével a sértett úttestre lépése, áthaladása nem volt szabályos. Közreható szabályszegése a terhelt büntetőjogi felelősségét nem kizáró, csupán a bűncselekmény tárgyi súlyát befolyásoló körülmény. Az elsőbbségadásra jogosult járművezető és az elsőbbségadásra kötelezett gyalogos viszonylatában is irányadóak a 6/1998. büntető jogegységi határozatban meghatározott elvek (EBH 1681.).
Az ügyben eljárt bíróságok a terhelt büntetőjogilag tilalmazott magatartását a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjának (ittasság), a 26. § (1) bekezdésének (megengedett sebesség túllépés) és a 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt (általános baleset-elhárítási kötelezettség) megszegésével hozták összefüggésbe.
Az 1978. évi IV. törvény (Btk.) 188. § (1) bekezdésében meghatározott ittas járművezetés vétségében való bűnösség megállapítását az indítványozók sem sérelmezték.
E törvényhely minősített eseteinek, így a (2) bekezdés c) pontja szerinti ittas járművezetés bűntettének megállapítására akkor kerülhet sor, ha a szeszes italtól befolyásolt állapotban történt járművezetés és a sértett halála között az okozati kapcsolatot a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakon túl valamely más közlekedési szabály megszegése teremti meg, amely egyben a súlyosabb eredmény közvetlen okának tekinthető. Köztudomású, hogy az ittasság a járművezető vállalkozási merészségét indokolatlanul megnöveli, veszélyérzetét csökkenti, érzékelési képességét korlátozza. Az önbizalom fokozódásával pedig csökken az önkontroll (BJD 1140.).
Ittas állapotban a közúton történő vezetés [KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pont megszegése] mellett egyéb olyan közlekedési szabályszegést megvalósító magatartás (például sebességtúllépés) is történik, amely a kellő figyelem, körültekintés elmulasztására, a figyelőképesség csökkenésére vezethető vissza. Mindemellett az ittassága miatt befolyásolt elkövető a minősített esetekben meghatározott eredmények valamelyikét a büntetőjog által felróható módon okozza. A közlekedési szabályok szándékos vagy gondatlan megszegése és a bekövetkezett eredmény között az okozati összefüggés fennáll, ha az elkövető tudata átfogta az eredmény bekövetkezésének lehetőségét, előre láthatta magatartásának lehetséges következményét, de könnyelműen bízott azok elmaradásában vagy e következmények lehetőségét azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta.
Az irányadó ítéleti tényállás szerint a terhelt az általa (közepes-súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában) vezetett személygépkocsival a megengedett 50 km/óra sebességet túllépve közlekedett az útkereszteződés felé, amely tőle különösebb módon osztott figyelmet nem kívánt. A járművétől a kb. 50 méterre, az ívelt járdaszigetről – nem elsőbbségi helyzetben, szabálytalanul – lelépő, és ezáltal veszélyhelyzetet teremtő gyalogos észlelhetőségét semmi nem korlátozta.
A Kúria osztotta a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletekben kifejtett anyagi jogi álláspontot: a terhelt ittasságával összefüggésben szegte meg a KRESZ megengedett sebességre vonatkozó szabályát. Magatartásának konkrét következményét ugyan nem láthatta előre, de a tőle elvárható figyelem és körültekintés mellett számolhatott olyan közlekedési helyzettel, amelynek elhárítását az általa megválasztott sebesség kizárja, vagy korlátozza [KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja]. E szabályszegésével közvetlen okozati összefüggésben következett be a sértett halálát eredményező baleset.
Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül minősítették a terhelt cselekményét ittas járművezetés bűntettének.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja a kiszabott büntetés felülvizsgálatát – többek között – akkor teszi lehetővé, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Ha a minősítés törvényes és a büntetőjog más szabályának olyan megsértése sem történt, amely miatt a kiszabott büntetés törvénysértő lenne, a büntetés felülvizsgálatára, a sértetti közrehatás nagyobb nyomatékkal történő értékelésére nincs lehetőség.
Miután a Kúria nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek felülvizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján köteles, a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.086/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás