BÜ BH 2012/217
BÜ BH 2012/217
2012.09.01.
A magánokirat-hamisítás bűncselekményének elkövetési magatartása az okirat bizonyítás érdekében történő használata, befejezettségéhez – immateriális bűncselekményről lévén szó – a joghatás tényleges kiváltása nem szükséges [Btk. 276. §].
A városi bíróság a 2010. március 19-én kelt ítéletével az I. rendű és a II. rendű terheltet az ellenük a Btk. 276. §-ába ütköző tettesként, illetve bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
Az elsőfokú bíróság a következő tényállást állapította meg.
V. Z. az I. rendű terhelt házastársa 2002. június 5-én 3 880 000 forintért vásárolta meg a Jeep Grand Cherokee típusú személygépkocsit, amelyhez a C. Rt. 1 990 000 forint kölcsönt nyújtott 60 hónapos futamidőre, az opciós jog fenntartásával.
P. város közgyűlésének jegyzője a gépjárművet összesen három alkalommal, 2006-ban, 2007-ben és 2008. július 24. napján különböző okok miatt kivonta a forgalomból.
Az I. rendű terhelt emiatt, valamint a gépjármű költséges és körülményes vizsgáztatása miatt más lehetőséget keresett és talált. A II. rendű terhelt ugyanis felvetette, hogy értékesítsék a gépjárművet az édesanyja által üzemeltetett W. Llc.-nek, és onnan bérelje az I. rendű terhelt vissza.
Ennek során a II. rendű terhelt felajánlotta, hogy a gépjárművet ne Magyarországon helyeztessék forgalomba, hanem H. Province ausztrál tartományban. Ezt a lehetőséget az I. rendű terhelt elfogadta, majd a II. rendű terhelt által szolgáltatott és a forgalomba helyezéshez szükséges nyomtatványokat kitöltötte.
Ezzel egyidejűleg 2006. június 23-án a W. Llc. és V. Z. között létrejött egy 3000 USA dollár értéket megjelölő adásvételi szerződés, amelynek értelmében V. eladja a gépjárművet a külföldi tulajdonban lévő cégnek.
Ezt a szerződést és az I. rendű terhelt által kitöltött formanyomtatványokat a II. rendű terhelt közvetítésével postán küldték el Ausztráliába.
Kb. két hónap elteltével megérkezett Ausztráliából az ott kiállított angol nyelvű forgalmi engedély ,,Vehicle Registration Card'' elnevezéssel. Ez tanúsította, hogy a gépjármű tulajdonosa a W. Llc., amelynek tulajdonjogát 2006. szeptember 20-án H. Province-ban jegyezték be, és itt vették nyilvántartásba ,,JEEP 40'' szám alatt, ezzel együtt megérkezett két darab, ,,JEEP 40 Principality'' feliratú rendszámtábla is.
A bíróság tényként rögzítette, miszerint pontosan nem állapítható meg, hogy akár az I. rendű terhelt, akár a felesége az Ausztráliában kiállított forgalmi engedéllyel, illetve a rendszámtáblával közlekedett-e és ha igen, hány alkalommal.
A tényállás szerint a gépjármű külföldi forgalomba helyezése 2006. szeptember 20-án történt, a jegyző 2006. december 6. napján vonta ki azt a forgalomból, sőt ilyen határozat született 2007. július 1., illetve 2008. július 2. napján is.
2008. szeptember 7-én az I. rendű terhelt a város belterületén közlekedett, amikor 22 óra 40 perckor járműellenőrzés során megállították. Ekkor a járművön a ,,JEEP 40 Principality'' feliratú rendszámtábla volt, és az Ausztráliából érkezett ,,Vehicle Registration Card'' forgalmi engedélyt adta át.
Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint a terheltek magatartását vizsgálva nem lehetett megállapítani, hogy az a Btk.-ba ütközött volna. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a ,,gépjármű eladására vonatkozó pro-forma számla sem volt tartalmát tekintve vitatható, az opciós jog lejárt, a terheltek magatartása, nevezetesen a külföldi forgalmi engedély beszerzése, illetőleg annak tartalma nem volt jogszabályba ütköző, illetőleg hamis.''
Az ügyészi fellebbezés folytán másodfokú bíróságként eljáró megyei bíróság a 2010. november 30-án meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján az elsőfokú ítélet tényállását az alábbiakkal egészítette ki.
– Ausztrália nem ismeri el H. Province területet független államként, és az ausztrál állam nem ismer el semmilyen dokumentumot, amit H. Province állított ki.
– A H. Province jelzéssel ellátott rendszámtáblák az ausztrál állam által kibocsátott rendszámtáblának nem minősülnek.
A másodfokú bíróság e kiegészítésekkel a tényállást megalapozottnak és a felülvizsgálat során irányadónak elfogadta.
Álláspontja szerint nem nyert egyértelmű és kétséget kizáró bizonyítást, hogy az úgynevezett ,,pro-forma'' számla mögött tényleges teljesítés történt-e. Ennek azonban nem tulajdonított jelentőséget.
A másodfokú bíróság hivatkozott a Pp. 196. § (1) bekezdésére, amely szerint a magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll:
a) a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta;
b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni;
c) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van;
d) a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták;
e) ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik;
f) az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást, vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást helyezett el.
Hivatkozott még a másodfokú határozat a Pp. 198. §-ára is, amely szerint a 196. § rendelkezéseit a külföldön kiállított magánokiratokra is alkalmazni kell azzal, hogy
a) a jogügylet bizonyítása céljából kiállított okirat a kiállítási hely joga szerint fennálló bizonyító erejét akkor is megtartja, ha a 196. § rendelkezéseinek nem felel meg;
b) a meghatalmazásnak, valamint a peres eljárás céljára kiállított nyilatkozatoknak és az igazságügyért felelős miniszter rendeletében a szükséghez képest megjelölt egyéb magánokiratoknak csak akkor van a 196. §-ban meghatározott bizonyító ereje, ha azokat a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság hitelesítette (felülhitelesítette).
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a külföldön kiállított magánokiratok között a törvény különbséget tesz aszerint, hogy azt valamely jogügylet kapcsán állították-e ki, vagy peres eljárás céljából felhasználni kívánt meghatalmazás vagy nyilatkozat foglaltatik benne.
A megyei bíróság határozatában kifejtette, hogy figyelemmel arra, miszerint az ausztrál állam nem ismeri a H. Province által kiállított dokumentumokat, és magát H. Province nevű területet sem független államként, ezért a rendőri igazoltatáskor felmutatott ,,ausztrál'' forgalmi engedély a Pp. 198. §-a értelmében alkalmatlan volt bármilyen joghatás kiváltására.
Ezzel összhangban a másodfokú bíróság rámutatott, hogy jogi álláspontja annyiban tér el az elsőfokú bíróságétól, hogy bár a terheltek felmentésének alapja a Be. 331. § (1) bekezdése alapján a Be. 6. § (3) bekezdésének a) pontja, a felmentés jogalapja nem az, hogy a felmutatott forgalmi engedély nem volt hamis, hanem az, hogy a Vehicle Registration Card, amelyet az igazoltatáskor az I. rendű terhelt felmutatott, nem volt alkalmas joghatás kiváltására, mert egyrészt nem felelt meg a Pp. 196. §-ában írt magánokirati követelményeknek, de a Pp. 198. §-ának rendelkezéseit szem előtt tartva a külföldi hatóság által kiállított okirati követelményeknek sem.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a megyei főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással a terheltek terhére, a jogerős határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítása végett nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt kiegészített indokok alapján fenntartotta.
A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a magánokirat-hamisítás vétségének elkövetési tárgya valamennyi magánokirat, a teljes bizonyító erejű magánokirat (Pp. 196. §) mellett az egyszerű magánokirat (Pp. 199. §) is, amely alkalmas valamely jog vagy kötelezettség létezésének, megszűnésének vagy megváltoztatásának bizonyítására. Álláspontja szerint a magánokirat-hamisítás megvalósul akkor is, ha a magánokirat csupán alakilag hamis, vagyis egyebekben valós tényeket tartalmaz.
A Legfőbb Ügyészség indokolása szerint a konkrét ügyben megállapított tényállásból egyértelműen következik, hogy az I. rendű terhelt a hamis ausztrál forgalmi engedélyt a gépkocsi forgalomba helyezésének igazolására használta fel.
Mindezek alapján a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen felszólalva, az átiratában foglaltakat fenntartotta.
A nyilvános ülésen a II. rendű terhelt és védője, valamint az I. rendű terhelt védője az ügyész által felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A II. rendű terhelt védője indítványát előzetesen, az ügyészi indítványra tett észrevételében írásban is részletesen megindokolta.
Álláspontja szerint az alapügyben eljárt bíróságok nem sértették meg a büntető anyagi jog szabályait akkor, amikor a terhelteket a magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól felmentették. Az ügyész felülvizsgálati indítványát tévesnek tartotta, mivel a vádhatóság az eljárás során még az eshetőleges szándékot, vagyis a bűnösséget sem bizonyította, továbbá hiányzik az ügyben a terheltek magatartásának tényállásszerűsége. Észrevételében kifejtette, hogy a forgalmi engedély eredendően közokiratnak minősülne, azonban sem e minőségében, sem magánokirat mivoltában nem volt alkalmas semmiféle joghatás kiváltására.
A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott okból, valamint – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bek.] bírálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel, a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennélfogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslatban felvetett jogkérdések megalapozottságának tárgyában.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
A Kúria – a felülvizsgálati indítványban és a Legfőbb Ügyészség átiratában foglalt érvekkel egyezően – azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok tévesen, a büntető anyagi jogszabályok megsértésével mentették fel az I. és a II. rendű terheltet a magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól.
A jogerős ítéleti tényállásban rögzített cselekmény, a Btk. 276. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő magánokirat-hamisítás vétségének a megállapítására alkalmas.
Az I. rendű terhelt a valótlan tartalmú – hamis – magánokiratot jogérvényesítésre használta fel, hiszen annak felmutatásával igazolta, hogy a személygépkocsi jogszerűen vesz részt a közúti forgalomban. Az általa használt gépkocsit ugyanis az önkormányzat jegyzője 2008. július 24-én jogerős határozatával a forgalomból kivonta, vagyis a forgalmi engedély és a rendszámtábla hiányában a jármű a közúti forgalomban nem vehetett részt.
Cselekményéhez a II. rendű terhelt segítséget nyújtott azzal, hogy a bűncselekmény elkövetésének fizikai feltételét – magát a valótlan tartalmú hamis magánokiratot – a rendelkezésére bocsátotta. A II. rendű terhelt cselekménye ezért a Btk. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegédként elkövetett, a Btk. 276. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő magánokirat-hamisítás vétségének a megállapítására alkalmas.
A magánokirat a polgári jog szabályai szerint lehet ún. teljes bizonyító erejű magánokirat (Pp. 196. §), valamint egyszerű magánokirat (Pp. 199. §), továbbá alaki és tartalmi szempontból hamis (EBH 2009/1948). A magánokirat fogalmának és alakszerűségeinek megítélésénél azonban a büntetőjogi szempontok nem azonosak a Pp. rendelkezéseivel, az okirat bizonyító erejét a büntetőbíróság szabadon mérlegeli.
Az okirat hamis volta szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a készített okirat tartalma megfelel-e a valóságnak. Ha ugyanis az okirat tartalma fedi a valóságot, akkor hamis magánokirat jön létre valós tartalommal. Ez utóbbi körülmény azonban a büntetőjogi felelősség szempontjából közömbös, mert az okirat azáltal válik hamissá, hogy az nem a kiállító személytől származik.
A konkrét esetben azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a forgalmi engedély – a tulajdonos megnevezése folytán – a valóságnak meg nem felelő adatot tartalmaz, hiszen a kiállításának alapjául szolgáló okirat, az adásvételi szerződés tartalmilag valótlan, mivel a tényállás szerint sem jött létre valós teljesítés. Ezt támasztja alá, hogy az adásvételi szerződés időpontjában a bank opciós joga még akadályát képezte az elidegenítésnek, a vételár kiegyenlítése sem történt meg, és az 1999. évi LXXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés b) pontjában írt tulajdonosváltozással kapcsolatos bejelentési kötelezettség teljesítésére, illetve a 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 38/A. §, 43/A. §-aiban írt eljárás lefolytatására sem került sor.
Ehhez képest a H. Province által kiállított Vehicle Registration Card tartalmilag is valótlan adatokat tartalmaz.
A Kúria álláspontja szerint az ausztrál forgalmi engedély is egyebekben közokiratnak minősülne, azonban az ausztrál állam által el nem ismert, közokiratok kiállítására nem jogosult által kiállított okirat kizárólag magánokiratnak tekinthető.
Ezzel összefüggésben téves a másodfokú bíróság azon jogi okfejtése, miszerint azért nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a magánokirat tartalmilag vagy alakilag valótlan, mert egyik esetben sem alkalmas arra, hogy a Pp. 198. §-a értelmében bármilyen joghatást kiváltson.
A Btk. 276. §-ában írt magánokirat-hamisítás elkövetési magatartása az okirat használata. A kialakult bírói gyakorlat szerint felhasználás alatt a hamis vagy hamisított, illetve valótlan tartalmú magánokiratnak a joghatás kiváltására, illetve előidézésére történő használatát kell érteni. Felhasználásnak minősül tehát a bizonyítás érdekében való bemutatás, felmutatás, hozzáférhetővé tétel, a periratokhoz való becsatolás, az átadás, vagy minden olyan tevékenység, amelynek következtében a magánokirat tartalmáról más személy tudomást szerez.
Ugyanakkor viszont nem feltétel a joghatás tényleges kiváltása, mivel az említett magatartások bármelyikével – így pl. a felmutatással – a bűncselekmény befejezett. A bűncselekmény immateriális, eredményt nem tartalmaz, következésképpen sérelemmel járó joghatás bekövetkezése is szükségtelen a befejezettséghez.
A Btk. 276. §-ában írt magánokirat-hamisítást így az követi el, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására használ hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot.
Minthogy a Kúria nincs abban a helyzetben, hogy a tényekből levont téves jogi következtetést megváltoztassa, s dönteni tudjon a Btk. 276. §-ában írt magánokirat-hamisítás megállapítása kérdésében, ezért a felülvizsgálati indítványt alaposnak találva, a városi bíróság ítéletét és a megyei bíróság végzését az I. rendű és a II. rendű terheltek vonatkozásában, a Be. 428. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságokat e körben új eljárásra utasította.
A megismételt eljárás során a bíróságnak vizsgálnia kell azokat a bizonyítékokat, amelyek az angol nyelvű forgalmi engedély adatainak valós vagy valótlan voltára vonatkoznak, majd e tények értékelése alapján kerülhet csupán abba a helyzetbe, hogy a terheltek bűnössége és az esetleges szankció kérdésében megalapozott és törvényes döntést hozzon.
E körben a Legfelsőbb Bíróság 1/2000. büntető jogegységi határozatában írtak szem előtt tartásával feltétlenül vizsgálni szükséges azt is, hogy a hamis forgalmi engedély alapján átadott és a gépkocsira felszerelt rendszámtáblával a forgalomban történő részvétel a Btk. 277/A. § (1) bekezdés a) pontjának II. fordulata szempontjából milyen büntetőjogi következménnyel járhat a vád tárgyává tett tények alapján.
(Kúria Bfv. III. 714/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás