PÜ BH 2012/221
PÜ BH 2012/221
2012.09.01.
Amennyiben a megbízó bizonyítja, hogy a megbízottal szemben a bizalma ténylegesen megingott, ez a megbízási szerződés felmondásához alapos okot szolgáltat akkor is, ha a megbízott részéről nem történt szerződésszegő magatartás [Ptk. 483. § (1) és (3) bekezdés].
2005-ben az alperes önkormányzat közbeszerzési pályázatot írt ki óvoda átalakítás és bővítés tárgyú beruházáshoz kapcsolódó lebonyolítói és szaktanácsadói tevékenység ellátására. A felperes az Ny. Bt.-vel 2005. augusztus 1-jén konzorciális szerződést kötött az alperes által kiírt pályázaton való közös ajánlat benyújtására. 2005. október 1-jén az alperes mint megbízó, és a felperes, valamint a Ny. Bt. mint megbízott között megbízási szerződés megkötésére került sor az óvoda átalakítása és bővítése tárgyú beruházásnál kifejtendő lebonyolítási és teljes körű szaktanácsadási tevékenységre bruttó 7 680 000 forint megbízási díjért.
2006. augusztus 24-én az alperes vállalkozási szerződést kötött az A. Kft.-vel az óvoda bővítési és rekonstrukciós munkálatainak kivitelezésére bruttó 835 000 000 forint vállalkozói díj ellenében. A szerződésben rögzítették, hogy az alperes képviseletében műszaki ellenőrként a felperes és az Ny. Bt. jár el azzal, hogy a műszaki ellenőri szervezetet Cs. Z., valamint az általa meghatalmazott szakági felelős műszaki ellenőrök képviselik. A kivitelezési munka megkezdésére 2006. augusztus 30-án került sor. A kivitelezés során kéthetente koordinációs megbeszéléseket tartottak az alperes, a vállalkozó, a felperes továbbá más érintett személyek részvételével. A 2006 őszi önkormányzati választásokat követően az új képviselő testület a költségek átcsoportosítására, a műszaki tartalom módosítására vonatkozó javaslatok kidolgozását várta el a felperestől, és az önkormányzat részéről igény merült fel arra is, hogy a felperes mérje fel a kivitelező cég által igénybe vett alvállalkozói kört.
A polgármester előterjesztésére az alperes képviselő testülete 2006. december 13-án tartott ülésén határozattal a felperessel és az Ny. Bt.-vel kötött megbízási szerződést azonnali hatállyal felmondta. Az alperes 2006. december 15-én kelt okiratában tájékoztatta a felperest és az Ny. Bt.-t a határozatban foglaltakról. Ezen okiratban a felmondás indokaként a polgármesteri előterjesztésben megfogalmazott adatszolgáltatási hiányokat jelölte meg. Az alperes képviselő testületének 2007. január 09-én tartott ülésén meghozott határozata azt tartalmazta, hogy a felperessel és az Ny. Bt.-vel kötött szerződés felmondására nem azonnali hatállyal, hanem 50 napos rendes felmondással kerül sor, így a megbízási szerződés 2007. február 06. napján szűnik meg. 2007. január 19-én a felperes arról tájékoztatta az alperest, hogy 2007. február 06-ig a szerződés szerinti feladatait ellátja, kifejtette továbbá, hogy a felmondás jogellenesen történt, emiatt kártérítési igényt jelentett be. Az alperes a felmondásig folytatott tevékenység ellenértékeként 2 325 000 forintot fizetett meg a felperesnek.
A felperes keresetében 2 000 000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest elmaradt haszon címén.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozva vitatta a felperes keresetét, hogy a megkötött szerződésben foglalt rendes felmondás jogával élt a szerződésben meghatározott felmondási idő betartásával.
Az alperest a felperes javára 2 000 000 forint és járulékai megfizetésére kötelező elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet értelmében a felmondás érvényességét a perben nem vitatták, és a szerződés 2007. február 6. napjával – a szerződésben megjelölt 50 napos felmondási határidő elteltével – szűnt meg azzal, hogy ezen időszakig járó díjat az alperes a felperesnek megfizette.
A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint az alperes nem alapos okkal mondta fel a megbízási szerződést. A jogerős ítélet értelmében az alperes a megbízási szerződésekre a jogszabályban biztosított általános felmondási jogát gyakorolta, és nem a szerződésszegésre hivatkozva mondott fel. A másodfokú ítélet szerint azon körülmény vizsgálata, hogy a felmondás alapos okkal történt-e vagy sem nem korlátozódhat csupán arra, hogy a megbízott szerződésszegést követett el, vagy sem. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes is elismerte, hogy az alperesi elvárásnak a szerződés teljesítése körében csak részben tudott eleget tenni. A jogerős ítélet szerint az alperes részéről a bizalom megingása a jogviszony speciális jellegére figyelemmel a felmondáshoz alapos okot szolgáltatott akkor is, ha a felperes nem tanúsított szerződést szegő magatartást.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 483. § (3) bekezdését és a 474. § (2) bekezdését.
A felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta alaposnak és ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a 3/2006. számú Polgári jogegységi határozatában kifejtette, hogy a Ptk. 483. § (3) bekezdése értelmében a felmondási jog – bármelyik fél részéről történt – gyakorlása, kártérítő felelősséget von maga után, ha az alapos ok nélkül történt, mivel az ilyen joggyakorlás nem felel meg annak az általános jogelvnek, hogy a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a megbízási szerződés bizalmi jellegére figyelemmel annak a körülménynek a vizsgálata, hogy a felmondás alapos okkal történt-e vagy sem, nem korlátozódhat csupán annak tisztázására, hogy a megbízott követett-e el vagy sem szerződésszegést.
Megalapozatlanul jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy önmagában abból, hogy az alperes részéről a felmondás indokaként megjelölt körülmények nem voltak megállapíthatók, illetve szerződésszegésként nem vehetők számításba, a felperes jogszerűen támasztott kártérítési igényt az alperessel szemben. Ezzel kapcsolatban helytállóan vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy a felperes magatartása alapos okot szolgáltatott-e az alperes felmondásához.
F. G. tanú elmondta, hogy a megbízási szerződés felmondásának az oka az volt, hogy az alperes nem tudott már teljes mértékben megbízni a felperes munkájában, mivel úgy érezte, hogy nem képviseli az érdekeit kellő súllyal. P. F. tanú előadta, hogy a költségszámítás elkészítését illetően ,,a felperes lényegileg csalódást okozott''.
V. J. a felperes törvényes képviselője előadta, ,,az új vezetéssel a kommunikáció nehezen indult, ennek egy alapvető oka volt az, hogy a műszaki ellenőri feladatokat ellátó kolléga a szakmai feladatokra koncentrált, én pedig nem gondoltam arra, hogy külön megbeszéléseket kellene kezdeményezni. A bizalmatlanság jelei viszonylag késő jutottak el hozzánk, a kapcsolat felvétel több hónap elteltével történt meg''.
V. J. és Cs. Z. a 2006. december 12-én kelt vezetői összefoglalójában azt írták, hogy ,,2006. december 11-én sikerült asztalhoz ülnünk kivitelező területi vezetőjével''. Az alperes polgármestere azonban már 2006. december 8-án elkészítette az előterjesztését a felperessel kötött megbízási szerződés felmondása ügyében, miszerint nem látta biztosítottnak az önkormányzat érdekeinek megfelelő súllyal történő képviseletét a kivitelezési munka hátralévő időszakában.
A felülvizsgálati kérelmében a felperes elismerte, hogy a ,,szerződés részét nem képező többletkövetelmények vonatkozásában a felperes csak részben tudott teljesíteni''. A felperes álláspontja szerint azonban a szerződés alapján ez nem is képezte a feladatát, illetve ennek a feladatnak nem is lehetett eleget tenni. A felmondást megelőzően azonban a felperes erre nem hivatkozott, a műszaki változással kapcsolatos költségcsökkentés tekintetében P. F. tanúvallomása szerint ,,csalódást okozott'', az alvállalkozói kör felmérésére vonatkozó megkereséssel összefüggésben pedig Cs. Z. felperesi képviselő nyilatkozata szerint az volt az álláspontja, hogy ,,az építkezés abban a fázisában egy alvállalkozó működött még, az ő személyét pedig a megrendelő ismerte, e körben különösebb felmérni való nem volt''.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló és okszerű mérlegelése eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy az alperesben kialakult szubjektív érzület, miszerint a felperes az általa elvárt magatartást nem fejtette ki, az érdekeit nem teljes körűen tudta a kivitelezővel szemben érvényesíteni, a bizalom megingása folytán alapos okot szolgáltatott a felmondáshoz. Ezért jogszabálysértés nélkül jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes a szerződésben és a jogszabályban biztosított általános felmondási jogát gyakorolta, s alapos okkal mondta fel a megbízási szerződést, így a Ptk. 483. § (3) bekezdése szerinti kártérítési felelőssége nem áll fenn. Amennyiben a megbízó bizonyítja, hogy a megbízottal szemben a bizalma ténylegesen megingott, ez a megbízási szerződés felmondásához alapos okot szolgáltat akkor is, ha a megbízott részéről nem történt szerződésszegő magatartás.
(Kúria Pfv. VII. 20.080/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás