PÜ BH 2012/222
PÜ BH 2012/222
2012.09.01.
Ha a házasságkötést megelőzően az egyik házastárs által megvásárolt ingatlan vételárának egy részét már a házasság fennállása alatt közösen törlesztik, a másik házastárs javára nem keletkeztet dologi jogi igényt, azaz ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjog megállapítása helyett kizárólag kötelmi igény érvényesítésére ad lehetőséget [Csjt. 27. § (1) bek., 28. § (1) bek., 31. § (2) bek., Ptk. 117. § (3) bek.]
Az I. rendű alperes a felperes édesanyjával (a továbbiakban: a felperes jogelődje) 1975 júniusában kötött házasságot. A házasságkötést megelőzően az I. rendű alperes megvásárolta a B.-i, Sz. út 8. szám alatti kétszobás ingatlant 50 000 forint vételárért. Tulajdonjogát a földhivatal 1/1 arányban vétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy jogelődje a Csjt. 27. §-a alapján házastársi vagyonközösség címén az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogot szerzett az ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségére és azt, mint törvényes örökös az I. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten megszerezte. Előadása szerint a perbeli ingatlant a jogutódja az I. rendű alperessel közösen vásárolta, de a vételár nagyobb részét bizonyosan közösen fizették ki az eladónak.
Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Védekezése szerint az ingatlan a különvagyonát képezi, mert a házasságkötés előtt vásárolt ingatlan teljes vételárát egyedül fizette ki, oly módon, hogy 1975 áprilisában 10 000 forintot, majd 1975. december 10-én további 40 000 forintot teljesített.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a per tárgyát képező ingatlant az I. rendű alperes a különvagyonából vásárolta meg. Álláspontja szerint az ingatlan különvagyoni jellegét erősíti az a tény is, hogy a tulajdonjog bejegyzése 1/1 arányban a házasságban élő I. rendű alperes javára történt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes fellebbezésével kapcsolatban utalt arra, hogy az a tény, mely szerint a házasság megkötése után történt a vételár egy részének a kifizetése, valóban megalapozná a házastársi közös vagyon vélelmének alkalmazását, azonban az elsőfokú bíróság a tanúvallomások és egyéb körülmények okszerű mérlegelésével hozta meg a döntését, és megalapozottan következtetett arra, hogy az ingatlan megvásárlása az I. rendű alperes különvagyonából történt.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és tartalma szerint az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a keresetének való teljes helytadást kért.
Hivatkozása szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdésében és a Csjt. 27. § (1) bekezdésében foglaltakat, az eljáró bíróságok a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével, iratellenesen állapították meg a tényállást és abból helytelen következtetésre jutottak annak kimondásakor, hogy a teljes vételár az I. rendű alperes különvagyona volt. Megítélése szerint a tanúvallomásokból nem juthattak volna erre a következtetésre, mert a nem vitásan a házasságkötés után kifizetett vételárrész a tanúk szerint is közös pénz volt. Ebből szerinte egyértelműen következik, hogy az ingatlannak csak az 1/5 része az I. rendű alperes különvagyona, míg 4/5 része közös vagyon volt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres felek által sem vitatottan a perbeli ingatlant az I. rendű alperes, a felperes jogelődjével való házasságkötését megelőzően vásárolta.
Az 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 7. § (1) bekezdése értelmében – megegyezően a széljegyzés idején hatályban volt 1972. évi 31. törvényerejű rendeletben foglaltakkal – az ingatlan-nyilvántartásban egy-egy bejegyzés ranghelyét és ezzel a bejegyzések rangsorát – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a bejegyzés, feljegyzés iránt benyújtott kérelem iktatási időpontja határozza meg. Az Inytv. 44. § (1) bekezdése értelmében a beadványokat az iktatószámok sorrendjében kell elintézni.
A széljegyzés azért bír különös jelentőséggel, mert az Inytv. alapján az ingatlan-nyilvántartás közhiteles, a nyilvántartás adatait az ellenkező bizonyításáig mindenki köteles valódinak elfogadni. Az adott esetben a széljegyzés – a kérelem iktatásának napja – szerint a földhivatal az I. rendű alperes tulajdonjogát a házasságkötés előtt bejegyezte.
A Csjt. 27. § (1) bekezdése kimondja, hogy a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A különvagyon körét a Csjt. 28. § (1) bekezdése taxatíve sorolja fel: a) pontjában különvagyonként jelöli meg a házasságkötéskor megvolt vagyontárgyat.
A Ptk. 117. § (3) bekezdése szerint ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Az I. rendű alperes az ingatlan tulajdonjogára ellenérték fejében – a felperes jogelődjével kötött házasságot megelőzően – adásvétellel szerzett érvényes jogcímet, majd tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyezték.
Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az a körülmény, miszerint a vételárhátralék kiegyenlítésére a házassági életközösség fennállása alatt került sor, nem változtat a tulajdonszerzésen és azon a tényen, hogy a tartozás az I. rendű alperes ingatlanát terhelő külön adósság volt. A Csjt. 31. § (2) bekezdése értelmében a házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását. Ennek során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonba, illetőleg a különvagyonból a közös vagyonba történt beruházások, továbbá kezelési és fenntartási költség megtérítését is. Ha a házasságkötéskor fennálló vételárhátralék a fentiek értelmében az I. rendű alperes külön adóssága volt, annak esetleges közös kifizetése – eltérően a másodfokú bíróság álláspontjából nem keletkeztetett dologi jogi igényt a felperes jogelődje számára. Következésképpen a felperes jogelődje az ingatlannak ebben a részében a másodfokú bíróság idézett indokolása szerint házastársi vagyonközösség jogcímén nem szerezhetett ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot. (BH 1998/232., BH 2003/323.)
A vagyontárgy különvagyoni jellegének megállapításához azt kell bizonyítani, hogy az a szerzés időpontja, jogcíme és szerzésének forrása alapján a különvagyonba tartozik.
Az adott esetben az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt mérlegelési jogkörében eljárva a bizonyítékok okszerű mérlegelésével és a bizonyítandó körülmények helytálló értékelésével állapította meg, azt az ítéleti tényállást, mely szerint a perbeli ingatlan vételárát az I. rendű alperes a különvagyonából teljesítette. Az I. rendű alperes ebben a körben a bizonyítási kötelezettségének az eljárás során eleget tett [Pp. 164. § (1) bek., Csjt. 27. § (1) bek., 28. § (1) bek. a) pont].
Helyesen járt el tehát a másodfokú bíróság, amikor végső soron ezt a tényállást fogadta el ítélkezése alapjául, és erre alapítottan hozta meg a határozatát.
A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére alapot adó kivételes indokok nem álltak fenn.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 21.657/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás