BÜ BH 2012/233
BÜ BH 2012/233
2012.10.01.
Jogellenesség hiányában nem büntetendő annak a menekültnek a tényállásszerű közokirat-hamisítást megvalósító cselekménye, aki közvetlenül olyan országból érkezik – hamis vagy hamisított okmányok felhasználásával – Magyarországra, ahol élete vagy szabadsága veszélyeztetve volt és engedély nélküli (jogosulatlan) belépését a hatóságnál haladéktalanul feltárja [Btk. 10. §, Btk. 274. § (1) bek. b) pont; 1985. évi 15. tvr.-rel kihirdetett, 1951. július 28. napján elfogadott és az 1967. január 31-i jegyzőkönyvvel kiegészített Genfi Egyezmény 31. Cikkének 1. pontja; 2007. évi LXXX. tv. 2. §, 3. § (2) bek.].
A kerületi bíróság ítéletével a szomáliai illetőségű (állampolgárságú) terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli, a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettében; ezért 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy egy napi tétel összege 100 forint; a pénzbüntetésbe beszámítani rendelte a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt és azzal a pénzbüntetést megfizetettnek tekintette.
Az ítéleti tényállás lényege a következő:
A terhelt Szomáliából Iránon, Törökországon keresztül Görögországba érkezve annak határát – engedély nélkül – 2008. június 21-én lépte át. Itt tiltott határátlépése miatt egy hétig fogva tartották, majd a görög hatóságok utazási engedélyt és hajójegyet bocsátottak rendelkezésére azért, hogy Athénba menjen és ott intézze iratait. A terhelt ezért Athénba utazott. Másfél hónapi ott-tartózkodás után 2008. december 31. napján Athénból Budapestre érkezett a Malév járatával. Itt a határőrök ún. mélységi ellenőrzés alá vonták, és ennek során személyazonosságát a D. Y. A. nevére kiállított, de az ő fényképét tartalmazó szomáliai útlevéllel, olasz személyi igazolvánnyal és hontalan útlevéllel, valamint olasz tartózkodási engedéllyel igazolta.
Miután gyanúsítottként kihallgatták, 2009. január 6-án menekültkénti elismerése érdekében kérelmet terjesztett elő, amit azonban visszavont, ezért a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal az előzetes vizsgálati eljárást megszüntette. 2009. szeptember 10. napján azonban ismételten kérte menekültkénti elismerését. Ekkor az ujjnyomat alapján végzett ellenőrzés kimutatta, hogy Görögországban illegális határátlépés miatt már tőle ujjnyomatot vettek, ezért az eljárást a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal felfüggesztette és az átvétel iránt megkereste a Görög Köztársaságot. Majd 2009. október 19-én kelt határozatával megállapította, hogy a kérelem elbírálása a Görög Köztársaság feladata.
Az utóbbi közigazgatási határozat ellen a terhelt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, ennek alapján a bíróság a 2009. november 23. napján kelt végzésével a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt az eljárás folytatására kötelezte.
A büntetőügyben hozott elsőfokú ítéletet az ellene bejelentett fellebbezésekre tekintettel az F. Bíróság felülbírálta, és határozatával annak a terhelt bűnösségét megállapító és vele szemben büntetést kiszabó rendelkezését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a terheltet a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal időközben menekültként ismerte el.
A jogerős határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt felmentése érdekében a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapozva. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok bár nem tévedtek a tényállásszerű cselekmény jogi minősítése során, azonban helytelenül értelmezték a menekültek helyzetéről szóló és az l985. évi 15. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Genfi Egyezmény 31. Cikk 1. pontjának alkalmazhatóságát, tekintve, hogy Görögországban az athéni repülőtérre érkező menedékkérőket automatikusan őrizetbe veszik, majd szabadlábra helyezésüket követően magukra hagyják. Utalt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának 2008. április 21. napján kiadott állásfoglalására, amely szerint „a menekülés rögtönös természetéből következően az várható, hogy a menekültek hamis, vagy elégtelen iratokkal érkeznek”, és az „engedély nélküli belépés többek között magába foglalja a hamis vagy hamisított dokumentumokkal érkezést, vagy belépés biztosítását”.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a Genfi Egyezmény 31. Cikkét azért nem látták alkalmazhatónak, mert a terhelt megítélésük szerint közvetlenül olyan országból érkezett hazánkba, ahol élete és szabadsága nem volt veszélyben.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta. Álláspontja szerint a Genfi Egyezmény 31. Cikkének 1. pontja szerinti engedély nélküli belépés történhet hamis vagy hamisított okirat felhasználásával is, így a közokirat-hamisítás miatt az így belépő menedéket kérő büntethetőségét a jogszabály engedélye kizárja. Ezért a megtámadott határozat megváltoztatásával a terhelt felmentését indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423. § (4) és (5) bekezdésére tekintettel a megtámadott határozatot az indítványban megjelölt ok alapján vizsgálta felül, és figyelemmel volt a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – esetleges eljárási szabálysértésekre is. Ennek során az utóbbi rendelkezésben felsorolt, a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II–IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabályszegést nem észlelt.
A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja értelmében felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására anyagi jogi szabály megsértésével került sor.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; az indítványban a tényállás nem támadható. Ebből következően csak e tényállás alapján vizsgálható az, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására anyagi jogi szabály megsértésével került-e sor.
Az irányadó tényállás szerint az nem vitatható, hogy a terhelt akkor, amikor a személyazonosságát a négy hamis közokirattal igazolta, megvalósította a Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontja szerinti bűncselekmény törvényi tényállását (négy rendbeli cselekményként). Kérdéses azonban, hogy ezek miatt a büntetendőségét kizárja-e valamely ok.
A felülvizsgálati indítványban már hivatkozott – a menedéket nyújtó ország területén jogtalanul tartózkodó menekültekről szóló – Genfi Egyezmény 31. Cikkének 1. pontja szerint a Szerződő Államok az országba való jogellenes belépésük vagy tartózkodásuk miatt nem sújtják büntetéssel azokat a menekülteket, akik közvetlenül olyan területről érkeztek, ahol életük, vagy szabadságuk az 1. Cikkben foglalt meghatározás értelmében veszélyeztetve volt („közvetlenség elve”), és akik engedély nélkül lépnek be területükre, illetőleg tartózkodnak ott, feltéve, hogy haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál és kellőképpen megindokolják jogellenes belépésüket, illetőleg jelenlétüket („haladéktalanság elve”).
A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 2. §-ának c) pontja szerint pedig a törvény alkalmazásában a menedékjog jogcímet ad a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra, egyidejűleg védelmet jelent a visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás ellen. Ugyanezen törvény 3. § (1) bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit a menekültek helyzetére vonatkozó – 1951. évi július hó 28. napján elfogadott – egyezménnyel, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyvvel (a továbbiakban: Genfi Egyezmény), valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezménnyel összhangban kell alkalmazni.
A törvény 9. §-ának (2) bekezdése szerint akkor, ha az elismerését kérő a Magyar Köztársaság területére érkezését megelőzően biztonságos harmadik ország területén tartózkodott vagy átutazott, az elismerését kérőnek kell bizonyítania, hogy ebben az országban nem volt lehetősége hatékony védelemre a 2. § i) pontjában foglaltak értelmében. Az utóbbi törvényhely alapján biztonságos harmadik ország a kérelmező vonatkozásában az az állam, ahol a kérelmező a Magyar Köztársaság területére érkezését megelőzően tartózkodott vagy annak területén átutazott, és lehetősége volt arra, hogy menekültkénti elismerés vagy kiegészítő védelem iránti kérelmet nyújtson be, feltéve, hogy a menekültügyi hatóság meggyőződött arról, hogy az adott országban
– a kérelmező életét és szabadságát nem fenyegeti veszély faji vagy vallási okból, nemzeti hovatartozása, valamely társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai meggyőződése miatt, illetve nincs kitéve súlyos sérelem veszélyének,
– a Genfi Egyezménnyel összhangban tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét,
– elismerik és alkalmazzák a nemzetközi jog azon szabályát, amely szerint a kérelmező olyan ország területére nem utasítható ki, ahol halálbüntetésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lenne kitéve, és
– biztosított a Genfi Egyezménnyel összhangban álló védelem.
Kétségtelen: azt, hogy ezek a feltételek adottak voltak-e a terhelt tekintetében, vizsgálták az eljárt bíróságok is, és annak kapcsán, hogy a büntetőügyben alkalmazható volt-e az Egyezmény, ugyan eltérő indokok alapján, de egyezően nemleges álláspontra helyezkedtek.
Az első fokon eljárt bíróság szerint a terhelt azért nem esett a Genfi Egyezmény 31. Cikkének 1. pontjában írt védelem alá, mert szavahihetősége mind a görögországi tartózkodása, mind a menekültkénti elismerése iránt előterjesztett kérelme kapcsán kétségbe vonható; emellett a görög hatóságoktól segítséget is kapott – utazási engedélyt és hajójegyet – azért, hogy iratainak intézése érdekében Athénba utazzon, ahol hosszabb ideig tartózkodott. Ezzel a bíróság lényegében a közvetlenség elvének érvényesülését hiányolta.
A másodfokú bíróság ettől eltérően azért nem találta alkalmazhatónak a Genfi Egyezmény vonatkozó rendelkezését, mert megítélése szerint a közokirat-hamisítás bűntette az Egyezmény által védett magatartások közé nem illeszthető be. Miután az adott ügyben a terhelt nem engedély nélkül lépett be az országba, hanem hamis okiratok felhasználásával, és azokat nem is a határátlépés során, hanem a külön ellenőrzése alkalmával használta, cselekménye nem idegenrendészeti szabályokat sértett, vagy került meg. Emellett ahhoz, hogy menekültként személyazonosságát igazolja, nem volt szükséges a hamis okiratok felhasználása.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás azonban az ismertetetteken túl további tényeket nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság ítélete részletezi ugyan a terhelt védekezését, azonban nem foglal állást abban a kérdésben, hogy abból mi az, amit el is fogadott, mint bizonyított tényt, tehát a védekezés tartalma mennyiben része a tényállásnak. Így nem tartalmazza azt, hogy a terhelt a Magyar Köztársaságba érkezését megelőzően Görögországban kérte-e a menekültkénti elismerését, illetve akkor, ha erre nem került sor, annak mi volt az oka, mint ahogy azt sem, hogy miként került sor a személyazonosságának a hamis okiratok felhasználásával történő igazolására.
Ekként pedig e tényállás alapján nem állapítható meg, hogy sérült-e a „közvetlenség elve”, és így helytálló-e az elsőfokú bíróság álláspontja, de az sem, hogy sérült-e a „haladéktalanság elve”, és így helytálló-e a másodfokú bíróság érvelése.
Ezért – figyelemmel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Közép-Európai Regionális Képviselete által kifejtettekre is – nem lehetett megalapozott következtetést levonni arra, hogy sérültek-e a Genfi Egyezmény 31. Cikkében feltételként állítottak, a közvetlenség és a haladéktalanság elvei.
Mindezekre figyelemmel nem volt megállapítható az sem, hogy a terhelt büntethetősége az általa elkövetett bűncselekmények miatt – materiális jogellenesség hiánya folytán – akadályba ütközött-e.
Miután így nem volt lehetséges sem a Be. 426. §-a, sem a 427. § (1) bekezdése szerinti határozat meghozatala, a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 428. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt kerületi bíróságot új eljárásra utasította.
Az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárás során tisztáznia kell a következőket:
– a terhelttel szemben Görögországban az illegális határátkelést követően elrendelt őrizet bűnügyi volt-e vagy sem;
– ténylegesen mennyi időt töltött Athénban, és ezalatt hol tartózkodott és milyen minőségben;
– megkísérelte-e ott menekültkénti elismertetését, ha igen, arra miért nem került sor, amennyiben nem, azt miért mulasztotta el;
– miért és hogyan tett szert a hamis közokiratokra, és mi volt az oka annak, hogy Magyarországra érkezését követően személyazonosságát – a valós helyzete feltárása és menekültkénti elismerésének azonnali kérelmezése helyett – ezekkel kísérelte meg igazolni.
Csak ezen kérdések tisztázása után kerül abba a helyzetbe a bíróság, hogy eldöntse: sérült-e a közvetlenség és haladéktalanság elve, és alkalmazandók-e a terhelttel szemben – a fenti ENSZ állásfoglalásra is figyelemmel – a Genfi Egyezmény hivatkozott rendelkezései.
A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 429. § (1) bekezdésén, az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a 416. § (4) bekezdés b) pontján, a fellebbezés kizártsága a Be. 3. § (4) bekezdésén alapul.
(Legfelsőbb Bíróság Bfv. I. 652/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás