BÜ BH 2012/234
BÜ BH 2012/234
2012.10.01.
A rágalmazás vétsége miatti büntetőeljárás jogellenesség hiányára alapozottan akkor szüntethető meg, ha a cselekmény egyébként tényállásszerű [Btk. 10. §].
A kerületi bíróság a 2011. szeptember 19. napján kelt végzésével a rágalmazás vétsége miatt indult eljárást megszüntette, mert álláspontja szerint a Btk. 10. §-ában meghatározott társadalomra veszélyesség hiányában a feljelentés tárgyát képező kijelentések nem valósítanak meg bűncselekményt.
A H. Bt. feljelentő fellebbezése folytán a másodfokú bíróság a 2011. október 13. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta, törvényesnek találva az eljárás bűncselekmény hiányában történt megszüntetését.
A betéti társaság – jogi képviselője útján – felülvizsgálati indítványt nyújtott be a bíróság jogerős végzése ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott okból, a támadott határozatok anyagi jogszabálysértés miatti hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése céljából. A magánvádas eljárás pertörténeti adatait tényszerűen részletező felülvizsgálati indítványban kifejtett jogi álláspont lényege a következő.
Az ügyben eljárt bíróságok az inkriminált kijelentések téves nyelvtani értelmezésével és szövegösszefüggéseinek figyelmen kívül hagyásával jutottak arra a következtetésre, hogy azok nem tényállításként, hanem újságírói véleményként értelmezhetők. A felülvizsgálati indítvány érvelése szerint ugyanis csak tény lehet köztudomású, vélemény viszont nem, mert a „köztudomású vélemény” értelmezhetetlen. A terhelt kijelentései tehát nem az egyéni véleményét tükrözték, hanem mint közismert tények hangzottak el, a magánvádló kártételeire utaló megállapítása pedig összefügg a Cs.-re vezető kisvasút megszüntetésének elérésére vonatkozó állításával, amelyet az elsőfokú bíróság következetlenül előbb tényállításnak minősít, majd újságírói véleményként kezel, így a tényállítás és annak becsületsértő mivolta egyaránt megállapítható az indítvány szerint.
Továbbá a felülvizsgálati indítvány értelmében az alapjogok közé tartozó véleménynyilvánítási szabadság alapján a közérdeklődésre számot tartó tények megvitatása csak addig szolgálhatja a társadalom érdekeit, amíg ennek nem egy harmadik személy becsületének csorbítása a célja, amelynek az eljárt bíróságok kiterjesztő értelmezéséből következő megengedése azt eredményezheti, hogy a közéleti, politikai műsorokban nyilatkozó személyek büntetőjogi következmények nélkül tehetnének másokra vonatkozó becsületsértő kijelentéseket.
A Kúria nyilvános ülésén a magánvádló jogi képviselője a felülvizsgálati indítványt változatlanul fenntartotta, míg a terhelt védője az első- és másodfokú határozatok hatályban tartását indítványozta az álláspontja szerint mindenben helytálló indokolásukra hivatkozással.
A Kúria nem adott helyt a felülvizsgálati indítványnak a következők miatt.
A magánvádló feljelentése szerint a terhelt a televízió műsorának 2011. július 21-i adásában elhangzott következő kijelentéseivel valósította meg a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rágalmazás törvényi tényállását: „Visszatérve az N. esetéhez, ez ugye a Balaton déli partja mellett járunk. Köztudomású, hogy ez a cég német vállalkozás [...]. És hát nem ez az első kártétele, ott például volt egy sokak által szeretett Cs.-re vezető kisvasút, amit szintén a MÁV vezetőknél elérték, hogy ezt a kisvasutat szüntessék meg, ne zavarja már a vadászokat. Nem érkezett el az idő, hogy ezt a céget [...] egyszer és mindenkorra kirúgják a környékről?”
E kijelentések vizsgálatának eredményeként az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítése során azt állapította meg, hogy ezek nem lépnek túl az újságírói véleménynyilvánítás szabadságának keretein, amire tekintettel a bűncselekmény fogalmi elemét jelentő társadalomra veszélyesség – s ennél fogva bűncselekmény – megállapíthatóságának hiányában szüntette meg az eljárást a Be. 267. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, a Be. 6. §-a (1) bekezdésének a) pontjára utalással, amivel a másodfokú bíróság is egyetértett.
Ilyen okból azonban abban az esetben kerülhetett volna sor az eljárás megszüntetésére, ha a terhelt kijelentései formálisan megvalósítanák a terhére rótt rágalmazás törvényi tényállásában meghatározott elkövetési magatartást. A büntetőjogi felelősség kérdésében való állásfoglaláskor ugyanis a bíróság elsődleges feladatát a vád alapján általa megállapított történeti tények tényállásszerűségének eldöntése képezi, s csupán ennek eredményétől függően kerülhet sor a cselekmény konkrét társadalomra veszélyességének vizsgálatára. Jelen esetben azonban a magánvád tárgyát képező kijelentések tényállásszerűsége nem állapítható meg a következők miatt: A rágalmazás elkövetési magatartását a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése vagy tényre közvetlenül utaló kifejezés használata képezi. A tény pedig nyelvtani értelmét tekintve a valóságban megtörtént, illetve megtörténő eseményt vagy megtett, illetőleg a jelenben zajló cselekményt jelent. Ebből következően a felülvizsgálat tárgyát képező ügy elbírálása szempontjából annak van döntő jelentősége, hogy a terhelt vitatott kijelentései konkrét eseményre vagy cselekményre vonatkoznak-e.
A televízió műsorában elhangzottak ilyen szempontból történő vizsgálatának eredményeként az állapítható meg, hogy a a terhelt részéről az egyedüli konkrét állítás az volt, amely szerint a magánvádló a MÁV vezetőinél elérte a Cs.-re vezető kisvasút megszüntetését, mert az zavarta a vadászokat. A kisvasút megszüntetésének elérésére vonatkozó állítás viszont semmi esetre sem tekinthető becsületsértő jellegűnek, miután ez csupán a magánvádló eredményes érdekérvényesítésére utal, amelynek a jogi megítélés és a társadalmi értékítélet szemszögéből nézve is vannak elfogadható módozatai. Ezért a konkrét kijelentés pejoratív jellegét csupán az adja, hogy a kisvasút megszüntetésére a terhelt szerint a vadászati tevékenység zavartalanságának biztosítása érdekében került sor, ami kétségtelenül ellenérzést válthatott ki a műsor nézőiben, de ez már az újságírói véleménnyel való azonosulás körébe tartozó kérdés, ami minden közérdeklődésre számot tartó probléma nyilvános megvitatása kapcsán szükségképpen felmerül.
Az is kétségtelen, hogy a terhelt a kisvasút megszüntetésének elérésére, mint a magánvádló kártételeinek egyikére utalt, amely megállapítása azonban – a felülvizsgálati indítványban kifejtett állásponttal ellentétben – egyáltalán nem az inkriminált kijelentések tényszerűségét támasztja alá, hanem sokkal inkább az újságíró szubjektív véleményét tükrözi, ami nyilvánvalóan kedvezőtlen a magánvádló számára, de ennek büntetőjogi értékelése értelemszerűen nem a rágalmazás tényállásának keretei közé tartozik.
A nyelvtani értelmezés szerint a vélemény a valakiről vagy valamiről alkotott nézetet, ítéletet jelenti, vagyis szükségképpen szubjektivitást tükröz, aminek a jelentősége a büntetőjogi védelem szempontjából tradicionálisan eltér a tényszerű közlés következményétől. Jelen ügyben pedig ilyenre az előbbiekben említett állításon kívül nem került sor, miután a magánvád tárgyát képező kijelentések körében a magánvádló jogi képviselőjének álláspontjával szemben az általánosan ismert jelentéstartalommal rendelkező „köztudomású” melléknév használata az adott szövegkörnyezetben nem a magánvádló kártételeinek tényére, hanem a gazdasági társaság tulajdonosi hátterére vonatkozik, aminek önmagában véve semmilyen becsületsértő tartalmat nem lehet tulajdonítani.
Mindebből következően a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok meghozatalára a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően került sor, aminek a megítélése szempontjából sem az elsőfokú bíróság következetlen szóhasználatának, sem a helyes jogcímen alapuló rendelkezés dogmatikailag pontatlan indokolásának nem lehet jelentőséget tulajdonítani.
Egyébként a terhelt kétségkívül negatív értékítéletet megfogalmazó kijelentései tárgyszerűek, azok nem becsületsértő jellegűek, így az alapjogok közé tartozó szabad véleménynyilvánítás keretei között a magánvádló tevékenységére vonatkozó újságírói véleményt tükrözik, ennél fogva a Btk. 180. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti vétség törvényi tényállását sem valósítják meg.
Mindebből következően a Kúria a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat, miután a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti eljárási szabálysértést sem észlelt a felülvizsgálat során.
(Kúria Bfv. III. 1.363/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás