PÜ BH 2012/241
PÜ BH 2012/241
2012.10.01.
Jogszabályba ütközik a termőföldre vonatkozó határozott időre megkötött haszonbérleti szerződésnek az a kikötése, amely szerint az bármelyik fél rendes felmondásával megszüntethető [Ptk. 200 §, 457. §, 1994. évi LV. tv. 13. §].
A felperes 2009. évben több szerződéssel 2014. augusztus 31-éig határozott időtartamra haszonbérbe vette a II. r. alperes Magyar Állam tulajdonában és az I. r. alperes vagyonkezelésében álló ingatlanokat. A szerződések 5.1. pontja szerint a felek jogosultak voltak a szerződést indokolási kötelezettség nélkül – legkevesebb 60 napos felmondási határidővel – a tárgyév végére felmondani azzal, hogy a felmondási idő kezdő napja a felmondás kézhezvételét követő első nap.
Az I. r. alperes a 2010. október 28-án a szerződések 5.1. pontjára hivatkozással a haszonbérleti szerződéseket 60 napos határidővel 2010. december 31. napjára, indokolás nélkül felmondta. A felmondó nyilatkozatokat a felperes 2010. október 29-én vette kézhez.
A felperes keresetében kérte a felmondások érvénytelenségének a megállapítását, mert a határozott időre kötött haszonbérleti szerződések a haszonbérbeadó részéről egyoldalú rendes felmondással nem szüntethetőek meg. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a felek között létrejött szerződések 5.1. pontja a Ptk. 457. §-ának (1) bekezdésébe ütközik és ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében érvénytelen. A II. r. alperest mindezek tűrésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felek szabad megállapodásának eredményeként került a szerződésekbe a szerződés felmondásának lehetősége, amit sem a Ptk. sem a termőföldről szóló törvény, sem egyéb jogszabály nem tilt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes által kötött haszonbérleti szerződések 5.1. pontjai és az I. r. alperes által erre alapított felmondások érvénytelenek.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az érintett földterületekre irányadó a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (Tft.) 13. §-ának (1) és (2) bekezdése, illetve a 12. §-a alapján alkalmazott Ptk. 457. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 461. §-ának (1) bekezdése nem tartalmazza szó szerint azt a kikötést, hogy a határozott időtartamú haszonbérleti szerződést rendes felmondással nem lehet megszüntetni. A jogszabályi rendelkezések értelmezéséből – tekintettel az azokhoz fűzött kommentárra és a Tft. miniszteri indokolására is – az következik, hogy a rendes felmondás a határozatlan idejű szerződésekhez kapcsolódik, azok megszüntetésére vonatkozó jogosultság. A határozott időre kötött szerződések lényege viszont éppen az, hogy a felek a jogviszonyukat egy általuk előre meghatározott időpontig kívánják fenntartani. Nem állapodhatnak meg ezért oly módon, hogy a szerződésük meghatározott ideig áll fenn, kivéve, ha azt bármelyikük utóbb mégis „máshogy gondolja”. A határozott idejű szerződés a lejárat előtt csak valamelyik fél súlyosan érdeksértő, vagy szerződésszegő magatartása folytán – szankciós jellegű – azonnali hatályú felmondással szűnhet meg.
Kiemelte, hogy a jogviszony időtartamának kiszámíthatósága a végzett tevékenység jellege miatt éppen a mezőgazdasági ágazatban különösen fontos a gondos, gazdaságos és okszerű gazdálkodás követelményének érvényesülése érdekében.
Mindezekre tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés rendes felmondással való megszüntetése a Ptk. 457. §-ának (1) bekezdésébe foglalt kötelező, eltérést nem engedő rendelkezésébe ütközik, ezért az erre vonatkozó szerződéses kikötések és az azokon alapuló felmondások – a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében – érvénytelenek.
A 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 57. §-a (5) bekezdésének b) pontja csak általában hivatkozik a felmondásra és vonatkozik olyan földterületekre, amelyekre határozatlan időre szóló haszonbérleti szerződés is köthető. A 16/2005. (K. V. Ért. 2006.1.) KvVM utasítás nem jogszabály, nem vonatkozik a felek polgári jogi jogviszonyaira, de az abban foglaltak egyébként sem állhatnak ellentétben a jogszabályokkal. Az, hogy a felperes a szerződéseket megkötötte még nem jelenti azt, hogy az abban foglaltak utóbb nem tehetőek vitássá, ne hivatkozhatna azokkal szemben a Ptk. által nevesített valamely érvénytelenségi ok fennállására, hiszen ilyen értelmezés mellett ezek a jogszabályi rendelkezések értelmüket veszítenék.
A II. r. alperes a tulajdonosi jogok gyakorlását és a peres jogviszonyokban való képviseletet is átengedte az I. r. alperesnek, szerződő fél nem volt, a kereset pedig a tulajdonjogát nem érintette, ezért a felperes vele szemben előterjesztett keresete megalapozatlan volt.
Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. azt kizáró rendelkezése hiányában a Ptk. 321. §-a szerinti felmondással bármely tartós jogviszonyt létrehozó szerződés megszüntethető. A Ptk. haszonbérletre vonatkozó 452-461. §-ai, a bérletre vonatkozó XXXVIII. Fejezet, illetve a termőföldre vonatkozó speciális jogszabály az Tft. rendelkezései között nem található olyan rendelkezés, amely a határozott időtartamra kötött haszonbérleti szerződés rendes felmondással való megszüntetését kizárná. A miniszteri indokolás nem jogszabály és azt a törvényalkotó ezekhez a rendelkezésekhez fűzte, amelyeket azonban a bíróság csak a törvény és a Ptk. meghatározott alapelveivel összhangban értelmezhet.
A jogviszony időtartamának kiszámíthatósága mezőgazdasági haszonbérlet esetén a felek védelme érdekében indokolja a határozatlan idejű haszonbérleti szerződésnél pótló szabályként a Ptk. 427. §-a (1) bekezdésének a törvénybe iktatását, de ez a szempont a határozott idejű szerződések esetében nem érvényesül. Jogszabály tiltó vagy kizáró rendelkezésének hiányában tehát nem volt akadálya annak, hogy a felperes és az I. r. alperes ilyen tartalmú megállapodást kössön, a jogtudósok által készített törvénymagyarázat, illetve az esetleges eltérő tartalmú bírósági határozatok pedig nem kötelezőek a bíróságra.
A Ptk. 457. §-ának (1) bekezdése a határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérleti szerződés felmondására vonatkozóan tartalmaz szabályokat, de e körben a másodfokú bíróság utalt a felülvizsgálati ügyben hozott Pfv. VIII. 20.275/2011/4. számú határozatra, amely szerint egy szerződés csak akkor semmis, ha olyan jogszabályi rendelkezésbe ütközik, amely korlátozza a saját alkalmazhatóságát és nem teszi lehetővé a felek számára az eltérés lehetőségét. A Ptk. 457. §-ának (1) bekezdése a határozott idejű szerződéssel kapcsolatban semmilyen rendelkezést nem tartalmaz, így a felek szerződése nem minősülhet e jogszabályba ütközőnek. A felmondást lehetővé tevő kikötés ezért nem semmis és ez okból az I. r. alperes felmondása sem érvénytelen.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát.
A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a jogerős ítélet a haszonbérletre vonatkozó kógens szabályozást, a jogintézmény lényegét, célját és logikáját figyelmen kívül hagyva, kazuisztikus szemlélettel, kizárólag a kifejezett tiltó rendelkezés hiányán alapul. A haszonbérlet tartós jogviszony, a per tárgyát pedig egy mezőgazdasági haszonbérletnek is minősülő termőföld haszonbérlet jelentette, amelyre a speciális szabályozást a Tft. az általános szabályokat pedig a Ptk. XXXVIII. Fejezete tartalmazza.
A termőföldet haszonbérbe adó a bérlet időtartama alatt biztonságos pozícióban van, ezért a jogszabályban kiemelt szerepet kaptak a termelési szempontok, továbbá a haszonbérlő védelme. Ebből eredően a termőföldet a Tft. 13. §-ának (1) bekezdése szerint csak határozott időtartamra lehet haszonbérbe adni annak érdekében, hogy előre lehessen kalkulálni annak idejével és a haszonbér mértékével. A rendelkezés miniszteri indokolása is a haszonbérlő érdekeinek a védelmét juttatja kifejezésre akkor, amikor kimondja, hogy a határozott idejű szerződés a haszonbérbeadó részéről egyoldalú rendes felmondással nem szüntethető meg. A miniszteri indokolás a törvény szövegértelmezésének legautentikusabb, a jogalkotói akaratot, a jogszabály értelmét és célját leginkább feltáró forrás.
A Tft. egyéb speciális rendelkezést e vonatkozásban nem tartalmaz, ezért egyebekben a Ptk. haszonbérletre vonatkozó szabályozását kell alkalmazni. Ennek értelmében a határozott idejű haszonbérlet lejárattal, a határozatlan idejű pedig rendes felmondással szűnik meg. Ez világos választóvonal az eltérő tartalmú szerződések között, a jogszabály miniszteri indokolása, a kommentárok, valamint a jogirodalom egységes álláspontja szerint pedig a határozott időtartamra kötött haszonbérleti szerződések esetében a rendes felmondás jogintézménye nem értelmezhető és nem alkalmazható.
A Ptk. 457. §-ának (1) bekezdése a haszonbérleti szerződések rendes felmondhatósága körében kógens, eltérést nem engedő módon kiemeli és rögzíti azt az egyetlen esetet, amikor a mezőgazdasági haszonbérleti szerződést egyáltalán rendes felmondással meg lehet szüntetni. Ez a rendelkezés egy egyoldalúan, klaudikáló módon kógens, eltérés csak egy irányba engedő jogszabály. A Ptk. 457. §-a (1) bekezdésének kógenciájából azonban az is következik, hogy ha a határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérletnél nem megengedett hat hónapnál rövidebb, a gazdasági év végétől eltérő időpontra szóló rendes felmondás, akkor különösen nem megengedett ez egy határozatlan időre szóló szerződés esetében. A mezőgazdasági haszonbérlet felmondása kógens szabályozásának célja a jogviszony időtartamának a kiszámíthatósága, amelyből azonban a jogerős ítélet mégis azt a következtetést vonta le, hogy ez a szempont a határozott időre kötött szerződések esetében – ahol a jogviszony tartalma abszolút kiszámítható kellene, hogy legyen – nem érvényesül. Ez az álláspont azonban ellentétes a jogbiztonság követelményével, valamint a jogszabály termelési szempontokat és a haszonbérlő érdekeit védő szemléletével. Hivatkozott a felperes a BH 1984/368. a BH 2005/280. továbbá a Pfv. VIII. 22.132/2010/6. számú eseti döntésekre és a Győri Ítélőtábla Gf. IV. 20.260/2009/5. számú ítéletére. Előadta továbbá, hogy a szerződésben bízva öt évre tervezte a beruházásait és számolt a befektetései megtérülésével, a szerződés megkötésekor pedig nem állt fenn olyan joggyakorlat, amely miatt a szerződés idő előtti megszűnésére fel kellett volna készülnie.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A szerződéskötési szabadság – Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében rögzített – elvéből eredően a felek szabadon dönthetnek szerződésük tartalma felől, a Ptk. kötelmi jogra vonatkozó rendelkezései pedig általában szerződést pótló, diszpozitív jellegűek. A szerződéskötési szabadság azonban nem áll fenn, ha a jogszabály tiltja az eltérést valamely rendelkezéstől.
A felek tartós jogviszony létesítése során határozott időtartamú szerződést köthetnek úgy, hogy lehet tudni előre, meddig áll majd fenn a jogviszonyuk. Megállapodhatnak azonban határozatlan időtartamban is oly módon, hogy az bármikor felmondható, de köthetnek olyan szerződést is, amikor valamely feltétel bekövetkeztekor nyílik lehetőség annak jogszerű felmondására. Amennyiben egy szerződést határozott időtartamra kötnek és abban nincs külön kikötve valamely módon a rendes felmondás lehetősége, akkor nincs lehetőség annak a rendes felmondással való megszüntetésére. Nem kizárt tehát önmagában olyan tartalmú szerződéses megállapodás sem mint a perbeli, amikor a felek kikötöttek egy véghatáridőt – amikor a jogviszonyuk bizonyosan megszűnik – de ez idő előtt is lehetőséget biztosítottak a feleknek, meghatározott módon, a jogviszony egyoldalú nyilatkozattal történő rendes felmondására.
A perbeli esetben azonban az ilyen tartalommal megkötött szerződés mezőgazdasági haszonbérleti és azon belül is termőföldre vonatkozó haszonbérleti szerződés volt, amelyre speciális jogszabályi rendelkezések vonatkoznak. A Tft. 13. §-ának (1) bekezdése szerint a haszonbérbeadó a termőföldre vonatkozó haszonbérleti szerződést legfeljebb a (2)–(4) bekezdések szerinti határozott időre kötheti meg. A jogszabályi rendelkezés szerint tehát termőföldre vonatkozó haszonbérleti szerződést csak meghatározott időre lehet kötni, időtartamának megállapítására pedig a (2)–(4) bekezdésben foglaltak nyújtanak további kötelező rendelkezéseket. A jogszabály miniszteri indokolása – amely a jogalkotói szándék elsődleges kinyilatkoztatásának tekinthető – egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a szándék ez esetben a termelés és a haszonbérlő érdekeinek védelme érdekében az volt, hogy ilyen szerződés csak határozott időre legyen megköthető.
A felek szerződése, amely a véghatáridőn belül bármelyik fél részére lehetőséget adott a rendes felmondásra, a szerződést ezen időszakon belül, de határozatlan idejűvé tette, mert nem állapítható meg az alapján előre a lejáratának pontos ideje. A törvényi szabályozás ezt a fajta rendelkezést kizárja, a felek szerződésének ez a kikötése a jogszabály kógens rendelkezésébe ütközik, illetve annak megkerülésére irányul, ezért az a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis. Az ilyen jellegű szerződésessel a jogszabály rendelkezése nem érné el azt a célját, ami a folyamatos termelés lehetővé tételében, az előzetes tervezhetőségben és a haszonbérlő érdekeinek a védelmében mutatkozik meg.
A perbeli esetben azonban a rendes felmondás ilyen tartalmú kikötése akkor is érvénytelenséget eredményezne, ha azt egyébként a Tft. hivatkozott rendelkezése eleve nem zárta volna ki. A Tft. 12. §-a szerint ugyanis a termőföld haszonbérletére a törvény eltérő rendelkezése hiányában a Ptk. szabályai az irányadók. A Ptk. 457. §-ának (1) bekezdése pedig – a már hivatkozott jogalkotói indokokra tekintettel – kógens módon határozza meg azt, hogy mezőgazdasági haszonbérleti szerződés rendes felmondással hat hónapos felmondási idő mellett a gazdasági év végére szüntethető meg. Tekintettel arra, hogy a felek szerződése meghatározott véghatáridő mellett, de a rendes felmondás lehetővé tétele folytán határozatlan idejűvé vált, nem állt fenn lehetőségük a Ptk. 457. §-ának (1) bekezdésében foglaltaktól való eltérésre.
A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv. VI. 22.387/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás