KÜ BH 2012/251
KÜ BH 2012/251
2012.10.01.
Az ingatlanügyi hatóság a kérelemhez kötöttség elve alapján a végrehajtó megkeresésére a bejegyzési kérelmet köteles teljesíteni [1997. évi CXLI. tv. 6. §, 26. §].
A megyei bíróság által megállapított irányadó tényállás szerint a felperes 1989 óta tulajdonosa a Sz. 714 hrsz.-ú 738 m2 területű kivett lakóház, udvar, művelési ágú, természetben a J. u. 12. címen fekvő ingatlannak. Az ingatlanra a vételt követően több személy javára végrehajtási jog volt bejegyezve. E bejegyzések következtében a végrehajtó az ingatlanra 2008. december 17. napján árverést folytatott le. Az árverés eredményes volt, mert az ingatlant megvették, és az árverés 2009. október 15. napján jogerőre emelkedett. A végrehajtó 2009. október 27. napján kérte az árverési vevő javára a tulajdonjog bejegyzését. Az elsőfokú hatóság a vevő tulajdonjogát az ingatlanra bejegyezte. Az alperes 2010. június 18. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint a végrehajtó 2009. október 27. napján érkezett bejegyzési kérelme teljesítésének nem volt akadálya, mert az árverési tétel jogcímen történő bejegyzéshez szükséges okiratokat, nevezetesen a jogerős árverési jegyzőkönyvet a végrehajtó csatolta kérelméhez. Ez bejegyzésre alkalmas okirat volt.
E határozat felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be keresetet, melyben annak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Hivatkozott arra is, hogy bejegyzés alapjául szolgáló okirat kiállítását megelőző eljárásban a végrehajtó szabálytalanul járt el, ami miatt nevezettel szemben eljárás indult.
A megyei bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint helyesen hivatkozott az alperes határozatában az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 8. §-ára, 26. §-ának (8) bekezdésére, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 153. § (2) bekezdésére is. Az alperesi hatóságok a szükséges és megfelelő okiratok alapján a hatóság megkeresése folytán jegyezték be a végrehajtó kérelme alapján az árverési vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba. Azt az eljárásban az ingatlanügyi hatóság nem vizsgálhatta, hogy a végrehajtó árverése szabályszerű volt-e vagy nem, ugyanígy ezt a kérdést a bíróság sem vizsgálhatta, mert jelen ügy tárgya az ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata volt.
Ennélfogva a felperes keresete alaptalan volt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Előadta, hogy az ingatlanügyi hatóság a tulajdonjoga bejegyzését megelőzően nem jegyezte be az nyilvántartásba az árverés tényét, mely miatt a közhitelesség elve sérült. A rendelkezésére álló tulajdoni lap szerint az árverés kitűzése feljegyezve nem volt. Az árverés kitűzésének feljegyzésével kapcsolatos eljárásról a felperes nem értesült, ennek hiányában az árverési vevő tulajdonjogának bejegyzése a Vht. 144. § (2) bekezdését sértette. Továbbá jogszabálysértésként az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 30. §-ának (1) bekezdését jelölte meg.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az ügyben a felperes azt kifogásolta, hogy a Vht. 144. §-ának (2) bekezdését és az Inytv. Vhr. 30. §-ának (1) bekezdését kellett volna alkalmazni. A Vht. 144. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy az ingatlanügyi hatóság az árverés kitűzését bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A Vhr. 30. §-ának (1) bekezdése szerint az árverés, nyilvános pályázat kitűzésének tényét és időpontját a bírósági végrehajtó vagy a hatóság által megküldött árverési hirdetmény alapján kell feljegyezni. Az ügyben eljáró hatóság és a megyei bíróság sem alkalmazta eljárása során az említett jogszabályokat, ezért azok megsértésére a felperes alaptalanul hivatkozott.
Az ingatlanügyi hatóság tételesen nem jelölte meg, de az Inytv. 6. §-ának (1) bekezdése szerint járt el, mely egyebek mellett kimondja, hogy a jogok bejegyzésére irányuló ingatlan-nyilvántartási eljárás hatósági megkeresésre indul, és az ingatlan-nyilvántartásba csak az a jog jegyezhető be, amelyet a hatósági megkeresés megjelöl. Ez a rendelkezés a kérelemhez kötöttség elvét tartalmazta. Az alperes, amikor a végrehajtó kérelme alapján az eljárását megindította, az független volt megelőző eljárásaitól. Egy önálló eljárásban járt el tehát, és az idézett Inytv. 6. §-ába foglalt rendelkezést szem előtt tartva kellett a határozatát meghoznia.
Helyesen hivatkozott a megyei bíróság ítéletének indokolásában arra, hogy jelen ügyben a bejegyzésre az Inytv. 8. §-a alapján jogerős hatósági határozat alapján került sor, és e határozat jogerejét nem az ingatlan-nyilvántartási eljárásban – mely ezen okiraton alapszik – lehet kétségbe vonni.
Helyesen hivatkozott a megyei bíróság az Inytv. 26. §-ának (8) bekezdésére is, mely egyebek mellett kimondja, hogy az eljáró hatóság (bírósági végrehajtó) bejegyezhető jogra vonatkozó határozata alapján – annak jogerőre emelkedése után – megkeresi az ingatlanügyi hatóságot a bejegyzés iránt. Ennek a megkeresésnek az alapján került sor a kérelemhez kötöttség elve alapján megindult új önálló eljárásban az árverési vevő tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére. Nem tartalmaz az Inytv. olyan rendelkezést, mely szerint az árverés ténye bejegyzésének elmaradása esetén nem kerülhet sor a végrehajtó megkeresése és az árverés jogerőre emelkedése igazolása ellenére az árverési vevő tulajdonjogának bejegyzésére.
A kifejtett indokok alapján a Kúria a megyei bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. III. 37.418/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás