PÜ BH 2012/261
PÜ BH 2012/261
2012.11.01.
Abban az esetben, ha egy dolgon (ingatlanon) vagy annak meghatározott hányadán több személy egymást követően szerez haszonélvezeti jogot, a haszonélvezők a jogszerzésük sorrendjében egymás után lesznek jogosultak a haszonélvezet tartalmát kitevő jogok gyakorlására. A dolog (vagy annak egy része) tulajdonjogát utóbb újabb haszonélvezeti joggal terhelten megszerzők tulajdonosi jogosítványainak gyakorlása az elsőként haszonélvezeti jogot szerző fél rendelkezésének függvénye [Ptk. 157. § (4) bek., 615. § (1) és (2) bek.].
A perbeli ingatlannak a felperes 8/12 részben, a IV. rendű alperes 2/12 részben, míg a II–III. rendű alperesek 1/12-1/12 részben tulajdonosai. A felperest 1987 óta özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg a IV. rendű alperes tulajdoni hányadán és a II–III. rendű alperesek által utóbb örökléssel megszerzett tulajdoni hányadokon. A II–III. rendű alperesek a felperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten szerezték meg a tulajdoni hányadaikat, melyen 2004-től az I. rendű alperest ugyancsak özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.
Az ingatlanban található háromszintes lakóépületnek a második szintjén kialakított kétszobás lakrészben a felperes és a IV. rendű alperes lakik, továbbá a felperes használja a lakóház alsó szintjét és a kertet. A harmadik szinten található kétszobás lakrészt az I. rendű alperes – aki a felperes elhunyt fiának a túlélő házastársa – és a II–III. rendű alperesek – akik a felperes e fiának gyermekei, azaz a felperes unokái – használják.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének, melyben a haszonélvezeti jogára alapítottan az I–III. rendű alpereseket az általuk használt lakrész kiürítésére kérte kötelezni, helytadott.
Az I–III. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 615. § (1) bekezdése értelmében a felperes és az I. rendű alperes – akiknek az ingatlan ugyanazon eszmei hányadán van özvegyi joguk – egymást követő sorrendben gyakorolhatják a haszonélvezeti jogukat, vagyis az I. rendű alperes csak a felperest megillető és korábban keletkezett özvegyi jog megszűnése után élhet a saját jogával.
A haszonélvező és a tulajdonos jogainak egybevetése [Ptk. 157. § (1) bek. és (2) bek.] alapján úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság helyes döntést hozott, amikor a felperes keresetének helyt adott.
Az I–III. rendű alperesek előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben azzal érveltek, hogy eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában abból, hogy két különböző személyt azonos jog illet meg, az következik: mindkettő gyakorolhatja az adott jogát, és ha a haszonélvezettel terhelt ingatlan használatában nem tudnak megállapodni, a felperes a lakás kiürítése helyett a használat szabályozását kérhetné a bíróságtól. Szerintük az ettől eltérő keresetet az ügyben eljárt bíróságoknak el kellett volna utasítani.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúriának a felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat korlátai között abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia: hogyan alakul a haszonélvezők egymás közötti viszonya, ha az ingatlan ugyanazon tulajdoni hányadán többen, egymást követően szereztek haszonélvezeti (özvegyi) jogot.
Az I–III. rendű alperesek arra alappal hivatkoztak, hogy önmagában a Ptk. 615. § (1) bekezdésében írtakból – további indokolás nélkül – nem következik a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, melyre alapítottan a felperes keresetének helyt adott. Annál is inkább, mert azokban az ügyekben, amelyekben több haszonélvező egymás közötti használati joga volt a vita tárgya, a Legfelsőbb Bíróság – a BH-ban eddig közzétett eseti határozatok tartalma szerint – a közös tulajdon használatára vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával hozta meg a döntését.
A Kúria viszont a jelen ügyben felvetődött jogkérdés elbírálása érdekében szükségesnek tartja, hogy a több személyt megillető haszonélvezeti jogra vonatkozó szabályok alkalmazását illetően különbséget tegyen a szerint, hogy 1) a haszonélvezőket – egymás mellett – illeti meg a haszonélvezeti jog valamely ingatlan különböző tulajdoni hányadain, 2) a haszonélvezők – együttesen – szerzik a haszonélvezeti jogukat ugyanazon az ingatlanon vagy annak ugyanazon a tulajdoni hányadán, illetve 3) a haszonélvezők – egymást követően – szerzik a jogukat.
A közös tulajdon használatára vonatkozó – az I–III. rendű alperesek által hivatkozott – szabályokat csak a 1)–2) pontokban meghatározott, a jelen perbelitől eltérő esetekben lehet alkalmazni (BH 1999/17.; BH 1999/299.). Ezekhez képest ennek az ügynek a sajátossága abban rejlik, hogy a felperes és az I. rendű alperes az egymást ebben a sorrendben követő öröklések jogi hatásaként szerzett özvegyi haszonélvezeti jogot ugyanannak az ingatlannak meghatározott tulajdoni hányadán. Nevezetesen, mindketten özvegyi haszonélvezeti jogot szereztek a per tárgyává tett ingatlannak a II–III. rendű alperesek tulajdonába került 2/12 eszmei hányadán.
A II–III. rendű alperesek a Ptk.-nak a másodfokú bíróság által is hivatkozott 615. § (1) bekezdése értelmében az anyjuknak mint az örökhagyó (az apjuk) túlélő házastársának haszonélvezetével terhelten szerezték meg az ingatlan 1/12-1/12 részét. Az apjuk halálakor ez, mint a felperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanrész tartozott a hagyatékba.
A Ptk. 157. § (4) bekezdésének és 615. § (2) bekezdésének együttes értelmezéséből következően az újabb örökléssel a haszonélvezet nem szűnik meg, annak ellenére sem, hogy a következő örökhagyó – itt a II–III. rendű alperesek apja – halálával a túlélő házastársa – ebben az ügyben az I. rendű alperes – ugyancsak özvegyi haszonélvezeti jogot szerez a Ptk. reá is irányadó 615. § (1) bekezdése alapján. A II–III. rendű alperesek mint újabb örökösök azonban nem szerezhettek több jogot, mint amennyi jogelődjüket megillette, tehát a nagyanyjuk, azaz a felperes változatlanul fennálló özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten szerezték meg az örökrészüket. Mindamellett az I. rendű alperest illetően érvényesül a ,,Qui prior tempore, potior iure'' (Aki első az időben, az első a jogban) jogelv is, aminek reá nézve az a következménye, hogy az özvegyi haszonélvezetet mintegy ,,alvó jogot'' szerezte meg. Az tehát számára csak akkor nyílik meg, ha az időben előtte özvegyi jogot szerzett felperes haszonélvezeti joga a törvényben meghatározott okból megszűnik.
Mindezeket egybevetve, a Kúria helyesnek tartja azt a jogértelmezést, mely szerint ilyen esetben – az előző tipizálás szerinti ,,egymást követő haszonélvezők'' esetében – a haszonélvezők sorrendben egymás után lesznek jogosultak a haszonélvezet tartalmát kitevő jogok gyakorlására. Utal arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság ugyanilyen tartalmú jogértelmezést adott a P. törv. II. 20.605/1986/3. szám alatti – közzé nem tett – eseti döntésében.
A kifejtettek értelmében az I. rendű alperes megalapozatlanul kérte a haszonélvezeti jog gyakorlásának megosztását. Ebből pedig az a további következtetés is adódik, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 157. § (2) bekezdésének alkalmazásával a haszonélvezeti jogát gyakorolni kívánó felperes kérelmére megalapozottan hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a tulajdonos II–III. rendű alpereseket az ingatlan (az általuk az I. rendű alperessel közösen használt lakás) kiürítésére kötelező ítéleti rendelkezését. A II–III. rendű alpereseknek – mint a felperessel és a IV. rendű alperessel jogközösségben álló tulajdonostársaknak – a közös tulajdonú ingatlan használatának szabályozására irányuló viszontkeresetük nem volt. Ezért ez okból sem alapos az a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelésük, mely szerint a bíróságnak a közös tulajdonú ingatlan használatának szabályozásáról kellett volna döntenie.
Mindezért a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a fenti indokokkal hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 21.372/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás