GÜ BH 2012/265
GÜ BH 2012/265
2012.11.01.
A szokásos szerződési gyakorlattól eltér a bérleti szerződésnek minősülő blankettaszerződésnek a ,,futamidő végi maradványérték'' devizakockázatának viselésével kapcsolatos rendelkezése, ezért az külön figyelemfelhívó tájékoztatás hiányában nem válik a szerződés részévé.
[Ptk. 205/B. § (1)–(2) bek., 207. § (1) bek., 423. §, GK 37. számú állásfoglalás].
A felperes végleges keresetében az alperessel mint bérbevevővel 2007. március 14-én, május 3-án, augusztus 14-én, október 1-jén valamint 2008. február 29-én megkötött bérleti szerződések alapján kérte az alperes marasztalását. Valamennyi bérleti szerződés tárgyát olyan személygépkocsi képezte, melyeket a felperes az alperes megrendelése alapján szerzett be, majd mint bérbeadó az alperes részére kétéves időtartamra bérbe adott. A bérleti díj meghatározására a CIB által – az egyes szerződésekben megjelöltek szerinti időpontban – megállapított CHF báziskamatlábak alapján került sor. A bérleti szerződések 2. pont 3. bekezdés első és második mondata a következőképpen rendelkezett: ,,A gépjármű finanszírozásából adódó árfolyam és kamat különbözet elszámolásra kerül negyedévente. A futamidő végi maradványérték deviza kockázatát Bérlő viseli.''
A felperes keresetében összesen 2 727 688 Ft és ennek kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. A tőkeösszegen belül 2 716 064 Ft megfizetésére azért kérte kötelezni az alperest, mert az alperes egyik bérleti szerződés alapján sem fizette meg részére a futamidő végi maradványértékkel kapcsolatos árfolyam és kamatkülönbözetet, az érvényesített további 12 624 Ft tőke megfizetésére pedig a 2007. október 1-jei bérleti szerződés alapján járó gépjárműadó és állapotjavítási költség címén tartott igényt.
Előadása szerint az általa lízingbe vett személygépkocsikat adta bérbe az alperesnek. A lízingdíj megfizetését a felperes CHF-ben vállalta, így a bérleti szerződés 2. pont 3. bekezdésének második mondata a lízingszerződés futamidejének lejártakor fennálló maradványérték devizakockázatának viselésére vonatkozott.
Az alperes 12 624 Ft tekintetében elismerte a keresetet, ezt meghaladóan annak elutasítását kérte. Ellenkérelmét elsődlegesen a Ptk. 205/B. § (2) bekezdésére alapította. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a maradványérték devizakockázatára vonatkozó rendelkezés a felperes figyelemfelhívó tájékoztatása hiányában nem vált a szerződés részévé. Másodlagosan a Ptk. 209. § (1) és (4) bekezdésére alapítottan állította, hogy a kereset alapját képező szerződéses kikötés tisztességtelen.
Az elsőfokú bíróság 16. sorszámú ítéletében kötelezte az alperest 12 624 Ft és ennek kamatai megfizetésére, a felperes ezt meghaladó keresetét pedig elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli jogvita alapját képező szerződéses rendelkezés ugyan egyedileg nem megtárgyalt általános szerződési feltétel volt, azonban a szerződés aláírásával azt az alperes elfogadta, így az a perbeli bérleti szerződések részévé vált. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a perbeli kikötés tisztességtelen, így az alperesnek arra alapítottan nem keletkezett fizetési kötelezettsége. Rámutatott arra, hogy a felperest terhelte a lízingdíj fizetési kötelezettség, és mivel a gépjárművek lízingszerződése svájci frank finanszírozás mellett köttetett, a szerződéskötéskor megjelölt maradványérték és a futamidő végi maradványérték forint értéke eltérhetett egymástól. A felperes a lízingszerződésből eredő devizakockázatot kívánta a vele bérleti szerződést kötő alperessel megfizettetni, miközben ennek fejében semminemű ellenszolgáltatást nem nyújtott. Ez pedig az alperes kötelezettségének egyoldalú terhesebbé tételét jelentette. A futamidő végi maradványérték fogalom egyébként is idegen a bérleti szerződéstől.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a kereset alapjául szolgáló szerződéses feltétel a Ptk. 205/A. § (1) bekezdése szerinti általános szerződési feltételnek minősül, álláspontja szerint azonban az nem vált a perbeli szerződések részévé.
A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság szűken értelmezte a Ptk. 205/B. § (1) bekezdésében írtakat, és nem volt figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság GK 37. számú állásfoglalásban foglaltakra. Hangsúlyozta, a szerződéskötési gyakorlat tapasztalatai alapján számolni kell azzal, hogy hosszabb szövegű blanketta-szerződések esetében a gazdálkodó szervezetek vezetői esetleg nem figyelnek fel egyes feltételek kihatására, vagy újszerűségére. A perbeli szerződések vonatkozásában a felperes olyan új kikötést alkalmazott, amelyet korábban a felek bérleti szerződése nem tartalmazott, ezért arra külön, kifejezetten fel kellett volna hívni az alperes figyelmét. Ilyen figyelemfelhívás azonban nem történt, ezt a hiányosságot pedig nem pótolja az, hogy az alperes átolvashatta a szerződést majd azt utóbb aláírta. Erre tekintettel a másodfokú bíróság okafogyottnak találta a szerződés tisztességtelenségének vizsgálatát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a keresetének teljes mértékben helyt adó új határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen értékelésével megalapozatlan ítéletet hozott, mely sérti a Ptk. 205/A. §-ának és 277. § (1) bekezdésének rendelkezéseit. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta.
Igaz ugyan, hogy a felperes szerződésminta alapján készítette el a bérleti szerződéseket, de minden esetben az ügyféllel folytatott egyeztetések alapján, az ügyfél szándékainak megfelelően. A perbeli esetben is megtárgyalták a felek a szerződés lényegi elemeit, amit a felperes írásbeli ajánlattétele, az alperes írásbeli megrendelése és a megrendelés írásbeli visszaigazolása is bizonyít. Mivel ezek mindegyikében szerepelt a vitatott kikötés, az eljárt bíróságok tévesen állapították meg, hogy az általános szerződési feltételnek minősült. Ha a rendelkezés mégis általános szerződési feltételnek lenne minősíthető akkor is azt kellene megállapítani, hogy arról a felek tárgyaltak, arról az alperes kellő tájékoztatást kapott. A másodfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a felperes által 2010. július 24-én csatolt okirati bizonyítékokat. Ezen okiratok bizonyítják, hogy az írásbeli ajánlathoz csatolt kísérőlevélben a felperes képviselője felhívta az alperes figyelmét arra, hogy CHF alapú bérleti díjak esetén a gépjármű finanszírozásából adódó árfolyam és kamat különbözet negyedévenként elszámolásra kerül, valamint arra is, hogy a futamidő végi maradványérték deviza kockázatát a bérlő viseli. Mivel az alperes ezen ajánlat alapján rendelte meg a gépkocsit – kifejezetten hivatkozva arra, hogy a bérlet CHF alapú – nem vitatható, hogy pontosan tisztában volt a felperes ajánlatával. Egyébként a felperes ismételten felhívta a figyelmet a megrendelés visszaigazolásakor is arra, hogy a futamidő végi maradványérték devizakockázatát a bérlő viseli. A CHF alapon történő finanszírozásra tehát kifejezetten az alperesi igény szerint került sor. Az alperes pontosan tudta, hogy a gépjárművek bérlete CHF alapon történik.
Az alperes egyébként soha nem vitatta, hogy az árfolyam és kamat különbözetével negyedévenként el kell a feleknek számolniuk, ezzel kapcsolatban fizetési kötelezettségének mindig eleget is tett, ezért is hiteltelen az az állítása, hogy egy másik, ezzel logikailag szorosan összefüggő rendelkezésről nem tudott.
A vitatott szerződéses rendelkezés nem újszerű, nem szokatlan, sőt teljes mértékben összhangban áll a szokásos szerződési gyakorlattal, köztudomású és közismert. Erre vonatkozóan a tanúként meghallgatott Cs. T. is nyilatkozott.
Életszerűtlen az a feltételezés, hogy egy sikeres gazdálkodó szervezetként működő alperes élvezni akarja a deviza alapon történő finanszírozásnak az alacsonyabb bérleti díjban megmutatkozó előnyeit, ugyanakkor nincs tisztában azzal, hogy az árfolyamváltozás kockázatát nem csak a futamidő alatt, hanem a maradványérték tekintetében is viselnie kell.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálatát a felülvizsgálati kérelem keretei között végezte (végezhette) el és arra a megállapításra jutott, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem minősül jogszabálysértőnek.
Alaptalanul sérelmezi a felülvizsgálati kérelem, hogy a jogerős ítélet a perbeli szerződések 2. pontja 3. bekezdésének második mondatát, – mely szerint ,,A futamidő végi maradványérték devizakockázatát Bérlő viseli'' – általános szerződési feltételnek minősítette.
A Ptk. 205/A. § (1) bekezdése szerint általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. Azt a felperes sem vitatta a per során, hogy szerződésminta alapján lényegében blankettaszerződéseket kötött, csak arra hivatkozott, hogy annak valamennyi lényeges elemét a felek külön megtárgyalták. A Ptk. 205/A. §-ának (2) bekezdése szerint azonban ennek bizonyítása a felperest terhelte és a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perben nem nyert bizonyítást, hogy a bérleti szerződés 2. pont 3. bekezdésének második mondatában írtakat a felek egyedileg megtárgyalták volna.
A pernek nem volt tárgya az a bérleti szerződés, amelyet peres felek első ízben, 2006. december 8-án kötöttek egymással. E szerződésnek is gépjármű két éves időtartamra szóló bérlete volt a tárgya, és tartalmát tekintve lényegében csak annyiban tért el a perbeli szerződésektől, hogy a 2. pontjában írtak szerint a bérleti díj a CIB báziskamatok alapulvételével, HUF báziskamatláb alapján került meghatározásra és bár tartalmazta, hogy a gépjármű finanszírozásából adódó kamat különbözetet negyedévente el kell számolni, a futamidő végi maradványértékkel kapcsolatban semmilyen rendelkezést nem tartalmazott. A perbeli szerződések is rögzítették, hogy a gépjármű finanszírozásával adódó kamatkülönbözetet negyedévente el kell számolni, e mondat után azonban új rendelkezésként az a megállapítás is szerepelt, hogy a futamidő végi maradványérték deviza kockázatát bérlő viseli. Ezen előzményekre figyelemmel fokozott jelentőséget kap annak vizsgálata, hogy a blankettaszerződésben megjelent új kikötést a felek egyedileg megtárgyalták-e. A felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az új kikötés kidolgozásában az alperes közreműködött, azt tehát a felperes nem nélküle határozta meg előre, és hogy közöttük – kifejezetten e rendelkezés alkalmazására vonatkozó alkufolyamat alapján – a vitatott feltétel alkalmazásáról konszenzus jött létre. Csak ennek bizonyítása esetén kerülhetett volna sor arra, hogy a bíróság a maradványértékkel kapcsolatos rendelkezést ne minősítse a Ptk. 205/A. § (1) bekezdése szerinti általános szerződési feltételnek.
Az egyedi megtárgyalást önmagában nem bizonyítja az, hogy a felperes több oldalas árajánlatában szerepelt az a mondat, hogy a futamidő végi maradványérték devizakockázatát bérlő viseli. Cs.T. – aki 2006. január 1-jétől 2008. március végéig a felperes ügyvezetője volt – maga adta elő a 13. sorszámú jegyzőkönyvben rögzített tanúvallomásában, hogy a fentebb írtak szerinti egyedi megtárgyalásra nem emlékszik, a ,,személyes megbeszélésen'' legfeljebb a bérleti díj nagyságrendjéről lehetett szó, a felek általában még a szerződés aláírásánál sem együttesen voltak jelen. A peres felek törvényes képviselői egyezően adták elő, hogy az alperes a lízingszerződések tartalmát sem ismerte.
A Ptk. 205/B. § (1) bekezdése szerint az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és elfogadja. A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a perben vitatott általános szerződési feltétel önmagában arra tekintettel nem vált a perbeli bérleti szerződések részévé, mert a felperes lehetővé tette, hogy a szerződés aláírása előtt az alperes képviseletében eljáró személy megismerhesse a szerződés tartalmát.
A perbeli esetben ugyanis a Ptk. 205/B. § (2) bekezdésének rendelkezését is alkalmazni kellett. E jogszabályhely szerint külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, mely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen eltér, vagy eltér a felek között korábban alkalmazott kikötéstől, és ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta. A perbeli esetben fennálltak a külön figyelemfelhívó tájékoztatás adás feltételei.
A Ptk. 423. § szerinti bérleti szerződés esetében a bérbeadó főkötelezettsége a bérlet tárgyának a bérlő használatába adása, a bérlő főkötelezettsége pedig a bérleti díj fizetése. Nincs jelentősége annak, hogy milyen jogcímen jogosult a bérbeadó a dolog bérbeadására, a bérlő szempontjából csak annak szavatolása bír jelentőséggel, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza, vagy megakadályozza. Ezért nem is kellett ismernie az alperesnek a felperes és egy harmadik személy által megkötött lízingszerződés tartalmát, és arról sem kellett tudnia, hogy a lízingszerződés megszűnésekor a lízingbe adó és lízingbe vevő között milyen elszámolásnak van helye. A futamidő végi maradvány érték devizakockázatának a bérlőre való terhelése már csak azért is szokatlan kikötésnek minősül, mert a bérleti szerződések a felperest a gépjárművek tulajdonosaként tüntették fel, az alperes számára pedig vételi jogot nem biztosítottak. (A szerződések csupán arra adnak lehetőséget, hogy az alperes vevő kijelölési jogával élhessen). Nyilvánvaló tehát a bérleti szerződés esetében szokásos szerződési gyakorlattól való jelentős eltérés. Emellett a lényeges eltérés fennáll a perbeli blankettaszerződés és a felek által korábban alkalmazott bérleti szerződés 2. pontja között is. A felperesnek a Legfelsőbb Bíróság GK 37. számú állásfoglalása II. pontjában írtak szerint kellett volna eljárnia, erre azonban nem került sor. A felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben ahhoz, hogy a futamidő végi maradványérték devizakockázatának viselésére vonatkozó kikötés a bérleti szerződések részévé váljon, nem volt elegendő az arra vonatkozó figyelemfelhívás, hogy a ,,gépjárművek bérlete CHF alapon történik.'' Ebből ugyanis még nem lehetett következtetni arra, hogy a felperes mint lízingbe vevő által megkötött lízingszerződés futamidejének lejártakor az alperesnek meg kell fizetnie a lízingszerződés megkötésekor megjelölt maradványérték és a futamidő végi maradványérték forintértékének a különbözetét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.227/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás