GÜ BH 2012/268
GÜ BH 2012/268
2012.11.01.
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog önmagában nem jelent közvetlen jogi lehetőséget a határozatok elleni jogorvoslati kérelmek benyújtására. [1949. évi XX. tv. 57. § (5) bek., 12/2001. (I. 31.) Korm. r. 12. § (3) bek., 18. § (13) bek., 32. § (2) és (4) bek.].
A felülvizsgálati eljárás elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperesek a K. Bank Zrt.-től 2007. április 12-én igényeltek 2 400 000 Ft lakáscélú kedvezményt. Az igénylést a hitelintézet elutasította, melyről a teljesítés elmaradását többször is kifogásoló felpereseket 2009. augusztus 27-én kelt levelében tájékoztatta. Ennek indokaként azt jelölte meg, hogy álláspontja szerint a felperesek nem emeletráépítést, hanem a jelen ügyben alkalmazandó, a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (4) bekezdésének 2. pontja szerinti tetőtér beépítést végeztek, melyre állami támogatás nem nyújtható.
A felperesek ezt követően 2009. szeptember 2-án kelt levelükben az alperes állásfoglalását kérték. Miután az alperes beszerezte M. Város Polgármesteri Hivatala Építésügyi Hatóságának 2009. október 16-ai állásfoglalását, mely szerint nem az eredeti tetőszerkezet elbontása nélkül létrejövő tetőtér beépítés valósult meg, a Magyar Államkincstár Észak-Alföldi Regionális Igazgatóság Állampénztári Iroda, mint I. fokú lakástámogatási hatóság 2009. december 28-án meghozott végzésében a felperesek által a támogatásra jogosító feltételeknek való megfelelés megállapítása iránt indított eljárást megszüntette. Hivatkozott arra, a R. 18. § (13) bekezdésében foglalt rendelkezéssel a jogalkotó csupán a 2008. február 1-jét követően benyújtott kérelmek esetében tette lehetővé a támogatást igénylők számára, hogy a kérelem hitelintézet általi elutasítása után 15 napon belül a közvetlen támogatásra jogosító feltételeknek való megfelelés megállapítását kérhessék a Magyar Államkincstár illetékes regionális igazgatóságától.
A felperesek az eredetileg a K. Bank Zrt.-vel szemben előterjesztett kereseti kérelmükben kérték a bíróságot, kötelezze az alperest az R. 5. § (2) bekezdésének a) pontja és (4) bekezdése alapján 2 400 000 Ft lakásépítési kedvezmény, valamint ennek 2007. április 12-től a kifizetés napjáig terjedő időre számított törvényes kamata és perköltségeik megfizetésére. Úgy ítélték meg, az építkezés során egy új padlástér (új lakás) kialakításával emeletráépítést végeztek, ezért a támogatásra jogosultak. Az első fokon eljárt városi bíróság tájékoztatását követően igényüket már nem a bankkal, hanem az alperesként utóbb megjelölt Magyar Államkincstárral szemben tartották fenn.
Az alperes a kereset elutasítását, valamint a felperesek perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a felperesek peres úton igényüket kizárólag a hitelintézettel szemben érvényesíthetik, szerződéskötés nélkül neki fizetési kötelezettsége nem keletkezhet. Hivatkozott arra is, hogy a 2008. december 28-án meghozott végzése helytálló volt, az – miután a felperesek ellene fellebbezést nem terjesztettek elő – 2010. január 25-én jogerőre is emelkedett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a támogatási kérelem benyújtásakor nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján az alperes a támogatás folyósítására kötelezhető lett volna. Megjegyezte, szerződéskötési kötelezettség a hitelintézeteket akkor terheli, ha az igénylő vonatkozásában a jogszabályban előírt feltételek fennállnak. A támogatásra jogosultság kérdésében a hitelintézetnek kell döntenie, azonban vele szemben közvetlenül a támogatás nyújtásával kapcsolatos követelés nem érvényesíthető.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy jogszabályi rendelkezés hiányában az alperes lakáscélú támogatás megfizetésére nem volt kötelezhető. Az R. 18. § (13) bekezdését beiktató 391/2007. (II. 23.) Korm. rendelet a jogorvoslati lehetőséget a hatálybalépését, 2008. január 1-jét megelőzően beadott kérelmekre nem biztosította. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy mivel a hitelintézet a felperesekkel szerződést nem kötött, az alperes sem volt kötelezhető közvetlenül a támogatás megfizetésére. Úgy ítélte meg, a felperesek legfeljebb megállapítási keresetet terjeszthettek volna elő a K. Bank Zrt.-vel szemben annak megállapítása iránt, hogy a támogatás folyósításának feltételei vonatkozásukban fennálltak.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperesnek a kereseti kérelemben foglaltak szerinti marasztalását, másodlagosan a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérték. Véleményük szerint a hitelintézet 2009. augusztus 27-én adott tájékoztatása elleni jogorvoslati lehetőséget a Magyar Köztársaság Alkotmányának 2. § (1) bekezdése, valamint 57. § (1) és (5) bekezdései biztosították. Az állampolgár jogát, vagy jogos érdekét sértő döntés ellen ugyanis ezen rendelkezések jogorvoslatot biztosítanak, ennek ellenkezője jogállamban elképzelhetetlen.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva azt állapította meg, hogy az a felhozott okokból nem jogszabálysértő.
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog önmagában nem teremt közvetlen jogi lehetőséget a határozatok elleni jogorvoslati kérelmek benyújtására (BH 2004/140.). Az Alkotmány hivatkozott rendelkezéséből is kitűnik, hogy konkrét jogorvoslati lehetőséget, a törvényben meghatározottak szerint, az irányadó jogszabály biztosíthat. A 391/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 12. § (3) bekezdése iktatta be a R. 18. § (13) bekezdését, mely a hivatkozott rendelet 32. § (2), illetve (4) bekezdései szerint 2008. január 1-jétől hatályos, s a hatálybalépését követően benyújtott kérelmekre alkalmazandó. Helyesen foglaltak tehát állást az eljárt bíróságok akként, hogy a felperesek lakáscélú állami támogatás iránti kérelmére, annak 2007. április 12-ei benyújtására tekintettel, e rendelkezés nem irányadó.
A felperesek módosított keresetüket az alperessel szemben terjesztették elő. Így tehát a perben eljárt bíróságoknak kizárólag azt kellett, lehetett vizsgálniuk, hogy az alperes kötelezhető-e a kért támogatás folyósítására. A támogatás iránti kérelem benyújtásakor hatályos R. szabályai szerint a támogatási szerződést a hitelintézet köthette volna meg, figyelemmel a 20. §-ban írtakra. A később hatályba lépett rendelkezésekben szabályozott eljárás hiányában az alperes hatáskörébe nem tartozott a támogatási szerződés megkötése feltételeinek vizsgálata, és nem volt jogosult az alperes a támogatás odaítélése kérdésében döntés meghozatalára, a más által hozott döntés felülvizsgálatára.
Jelen perben nem azt a kérdést kellett elbírálni, hogy a felperes a támogatásra vonatkozó igényét érvényesítheti-e, van-e helye a bank 2009. augusztus 27-én adott tájékoztatása ellen jogorvoslatnak, ahogy azt a felülvizsgálati kérelem felveti, hanem azt, hogy az alperes marasztalható-e a perbeli kereseti kérelem alapján. Ebben a kérdésben pedig helyesen foglaltak állást a perben eljárt bíróságok.
A felperesek által hivatkozott sérelem fennállása jelen eljárásban nem volt vizsgálható, vizsgálandó, mivel az még fennállása esetén sem vezetne, vezethetne az alperes kereset szerinti marasztalására. Az alperes által hozott határozat, miszerint nincs hatásköre a felperesi kérelem elbírálására és emiatt az eljárás megszüntetéséről határozott, fellebbezéssel volt támadható. Az a kérdés pedig, hogy a bank helyesen, a vonatkozó jogszabályban foglaltaknak megfelelően járt-e el, amikor a támogatás iránti kérelmet elutasította, ezen döntése folytán a felpereseket érte-e jogsérelem, vagy a jogszabályok helyes alkalmazásával került a döntés meghozatalra, az alperessel szemben folyó perben nem volt vizsgálható.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdésére hivatkozással a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. IX. 22.222/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás