KÜ BH 2012/27
KÜ BH 2012/27
2012.01.01.
Az Országos Halászati Adattár hatósági nyilvántartásában szereplő – a halászati jogosultat érintő – hibás adatot a hatóság a hiba észlelése esetén hivatalból köteles kijavítani, törölni, figyelemmel a Ket. 86. § (2) bekezdésében foglaltakra. A hatósági nyilvántartásba történt téves bejegyzés esetén a Ket. 121. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt korlátozás nem alkalmazható [1997. évi XLI. tv. 3. §, 4. §, CXL. tv. 86. §, 82. §, 121. §].
A F.-iA. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.) tulajdonát képezi a 0189/19 helyrajzi számon felvett, 3 ha 8707 m2 térmértékű kivett, víztározó megnevezésű ingatlan. A felperes és a Zrt. között tulajdonjog megállapítása iránt 2008-ban a F. Városi Bíróság előtt polgári per indult. A perindítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba feljegyezték.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Megyei Földművelésügyi Hivatala hivatalbóli eljárás keretében határozatával 2003. évben az érintett területet halászati vízterületté nyilvánította. A halászatra jogosultak nyilvántartásába ezen időponttól kezdődően a felperes került bejegyzésre.
A Zrt. 2008. november 14. napján az elsőfokú hatóságnál kérelmet terjesztett elő a halászati jogosultak nyilvántartásába történő bejegyzése, valamint a víztározónak a halászati vízterületek nyilvántartásába történő bejegyzése iránt. Az elsőfokú hatóság az érintett ingatlan funkciójának tisztázása végett állásfoglalást szerzett be a vízügyi hatóságtól, majd megállapította, hogy a létesítmény öntözésfejlesztés keretében 1987-88. évben épült, azzal a céllal, hogy az öntözőtelep vízigényét folyamatosan biztosítsa, illetve az öntözővizet átmenetileg tárolja. A víztározónak nem funkciója a felszíni vizek időszakonkénti vízfeleslegének összegyűjtése, ezért a halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Hhtv.) 2. § (1) bekezdés h) pontja alkalmazásában valójában nem is víztározó. A Hhtv. 3. § (1) bekezdés értelmében a halászati jog a tulajdonost, azaz a Zrt.-t illeti. Ennek okán határozatával a víztározó halászatra jogosultjaként a nyilvántartásba bejegyezte.
Minthogy korábban a földrészlet halászati vízterület nyilvántartásba vételre került, ezért az ez irányú kérelem okafogyottá vált.
A felperes hiánypótlási felhívás ellenére sem tudta igazolni tulajdonosi mivoltát, halászati jogosultságát, ezért őt a hatóság a halászati jogosultak nyilvántartásából törölte.
A határozat elleni fellebbezést követően eljárt alperes 2009. június 24. napján meghozott határozatával az elsőfokú határozat megváltoztatása mellett a Zrt. halászatra jogosultkénti nyilvántartásba vételét elutasította, míg a felperesre vonatkozó határozati rendelkezéseket helybenhagyta. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a beszerzett szakmai állásfoglalások figyelembevétele mellett a terület víztározónak minősül, azon a halászati jog a Hhtv. 3. § (2) bekezdés szerint a Magyar Államot illeti meg, ezért a felperes, illetőleg a Zrt. halászatra jogosultként nyilvántartásba nem vehető.
A jogerős határozat ellen a felperes keresettel élt, kérve annak az elsőfokú határozatra kiterjedő megváltoztatását és a halászatra jogosultak nyilvántartásába történő visszajegyzését. Keresetlevelében előadta, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat az alperes tévesen értékelte, valamint megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 121. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltakat, lévén a halászati jogát jóhiszeműen szerezte és több mint három éve azt jóhiszeműen gyakorolja is.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítélete indokolásában kiemelte, az alperes semmilyen módon nem támasztotta alá, hogy a halászati adattárban 2003. óta szereplő felperes ez irányú jogosultságát milyen indokolással törölte.
Az új eljárásra vonatkozóan előírta a tényállás további tisztázását, annak vizsgálatát, milyen határozat alapján, mikor jegyezték be a felperes halászati jogát és az figyelemmel a Ket. 121. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltakra törölhető-e a nyilvántartásból.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, kérvén annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a felperes nyilvántartásból való törlésére azért került sor, mert a hatóságnál semmilyen dokumentum nem igazolta felvételének indokoltságát. A felperes a nyilvántartásban tévesen szerepelt, különöse tekintettel arra is, hogy a víztározó esetében a halászati jog a Magyar Államot illette meg. A Ket. 86. § (3) bekezdés a jogszabálysértő bejegyzés törlését lehetővé teszi. Tévesen hivatkozott a megyei bíróság a Ket. 121. § (4) bekezdés a) pontjára, ugyanis nem a korábbi határozat megsemmisítéséről, hanem a halászatra jogosultak nyilvántartásából való törlésről rendelkezett.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében as jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság előrebocsátja, hogy a megyei bíróság a tényállás helyes megállapítása mellett a vonatkozó jogszabályokat tévesen értelmezve állapította meg, hogy a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésének a törvényi feltételei fennállnak.
A peres eljárás során nem volt vitás, hogy az illetékes hatóság jogerős határozatával 2003-ban a f.-i 0189/19 helyrajzi számú víztározó megnevezésű ingatlant halászati vízterületté nyilvánította. Tény az is, hogy 2003-tól halászatra jogosultként az Országos Halászati Adattárban (a továbbiakban: Adattár) a felperes szerepelt.
A felperesi keresetlevélben megfogalmazottak mentén a jogvita kizárólag abban állt, hogy a felperesnek halászatra jogosultak nyilvántartásából való törlésére jogszerűen került-e sor.
Ez irányú kereseti kérelem hiányában sem a megyei, sem a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett arról állást foglalnia, hogy az érintett terület a Hhtv. rendelkezései értelmében víztározónak minősül-e avagy sem. A peres iratoknál mindösszesen arra lelhető fel adat, hogy a víztározóként nyilvántartott ingatlan tulajdonosa a jogerős közigazgatási határozat meghozatala időpontjában a Zrt. volt.
A Hhtv. 4. § (1) bekezdése értelmében a halászati jog jogosultja – főszabályként – a halászati vízterület tulajdonosa. A halászati hatóság feladata olyan nyilvántartás vezetése, amely – egyebek mellett – tartalmazza a jogosultak körét. A hatóság feladatai ellátása mellett a jogosulttól a halászati tevékenységgel összefüggésben felvilágosítást, adatot, igazolást kérhet [Hhtv. 48. § (1) bekezdés a), (2) bekezdés b) pont]. A fentebb hivatkozott nyilvántartás a nyilvános Országos Halászatai Adattár, amely adataiban bekövetkezett változásokat (így a jogosultakat érintőt is) folyamatosan vezetni szükséges, figyelemmel a Hhtv. 3. § (3) bekezdésében foglaltakra. Az Adattár olyan hatósági nyilvántartás, amelyben a hatóság a jogszabályban meghatározott adatokat a Ket. 86. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően nyilvántartja. A Ket. 86. § (2) bekezdése kimondja, hogy a hatóság az általa kezelt nyilvántartásban szereplő adatot a hiba észlelése esetén hivatalból köteles javítani, és erről az érintettet értesíteni.
A hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés a Ket. 82. § (2) bekezdése értelmében valamely anyagi jogszabályon alapuló tény, adat, jogosultság vagy állapot igazolására szolgál. A halászatra jogosultakat az Adattár tartalmazza. A Ket. határozathozatalkor hatályos 86. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az oda bejegyzett hibás adat a hiba észlelése esetében hivatalból kijavítandó. A rendelkezésre álló adatok, tények alapján a halászati hatóság helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a felperes a halászatra jogosultakat tartalmazó nyilvántartásban tévesen szerepel és törölte a felperest az általa vezetett Adattárból.
A felperes jelen eljárásban ezzel ellentétes okiratot nem csatolt, a 0189/19 helyrajzi számú ingatlanra tulajdonjogát, így halászati jogosultságát nem igazolta.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a fentiekből kitűnően az adat, tény, jogosultság nyilvántartása kapcsán a Ket. 121. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltak nem alkalmazhatóak, így jóhiszemű jogszerzés és gyakorlás sem következett be. Természetesen a felperes nincs elzárva attól, hogy halászatra jogosultságát külön közigazgatási, végső soron peres eljárásban megkísérelje igazolni és ennek esetleges sikeressége esetén a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzését kérni.
A jogerős ítélet a fentebb kifejtettek szerint jogszabálysértőnek bizonyult, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275. § (4) bekezdés alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. VI.38.090/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás