BÜ BH 2012/284
BÜ BH 2012/284
2012.12.01.
Csalást és nem adócsalást valósít meg az, aki a fiktív számlák szerinti általános forgalmi adót nem visszaigényli, hanem cége más adónemben fennálló tartozásának kiegyenlítése céljából az átvezetését kéri [Btk. 318. §, 1/2006. BJE II/1. pont].
Az elsőfokú bíróság a 2011. január 25-én kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki
az I. rendű terheltet
– bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 318. § (1) bek., (5) bek. a) pont] és
– bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §);
a II. rendű terheltet pedig
– csalás bűntettének kísérletében [Btk. 318. § (1) bek., (5) bek. a) pont] és
– magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §).
Ezért halmazati büntetésül
– az I. rendű terheltet 6 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és 400 000 forint – meg nem fizetése esetén 5000 forintonként 1-1 napi szabadságvesztésre átváltoztatandó – pénzmellékbüntetésre,
– a II. rendű terheltet pedig 8 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és 600 000 forint – meg nem fizetése esetén 5000 forintonként 1-1 napi szabadságvesztésre átváltoztatandó – pénzmellékbüntetésre
ítélte.
Védelmi fellebbezések alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2011. május 17-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélettel megállapított – és a másodfokú bíróság által is irányadónak tartott – tényállás terheltek magatartására vonatkozó részének lényege a következő.
Az I. rendű terhelt havi nettó jövedelme minimálbér, vagyonát képezi az általa lakott 30 000 000 forint értékű ingatlan, és egy 2 000 000 forint értékű hétvégi ház 1/2 tulajdoni hányada, havi 80 000 forint törlesztőrészletet fizet, felesége havi jövedelme 110 000 forint, más eltartásáról nem köteles gondoskodni. Az I. rendű terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt kizárt, vagy korlátozott.
A II. rendű terhelt jövedelme évente 20 000 000 forint, vagyona az általa lakott 50-60 000 000 forint értékű ingatlan, egy 50-60 000 000 forint értékű lakás, és egy további ingatlan 1/4 tulajdoni hányada, valamint 5 cégben van tulajdonosi érdekeltsége. Más eltartásáról nem köteles gondoskodni.
Az I. rendű terhelt 1999-től 2008 májusáig az O. Kft. ügyvezetője, egyben résztulajdonosa.
A II. rendű terhelt 1992-től – és az elkövetés idején – szintén az O. Kft. ügyvezetője.
A III. rendű terhelt az A. Kft. ügyvezetője volt.
2004. évben az O. Kft. negyedévente vallotta be az áfát.
A terheltek megegyeztek, hogy a III. rendű terhelt a Kft.-je nevében valótlan tartalmú, áfát tartalmazó számlát állít ki, aminek alapján az O. Kft. az adókötelezettségét csökkenteni tudja.
A III. rendű terhelt összesen 16 számlát állított ki, amiből 14-et az I. rendű, 2-t pedig a II. rendű terhelt az O. Kft. számlarendjébe befogadott.
2004. október és 2005. január 17-e között az O. Kft. a számlák szerinti összeget kifizette az A. Kft. részére.
A számlák mögött gazdasági esemény nem állt. A számlák áfatartalma 18 082 500 Ft volt.
2005. január 26-án az O. Kft., a II. rendű terhelt aláírásával benyújtotta az adóhatósághoz a 2004. IV. negyedévi adóbevallását. Ebben 18 861 000 forint visszaigényelhető adót vallott be, aminek vonatkozásában átvezetési kérelemmel élt.
A fiktív számlákon alapuló adóbevallás által tévedésbe ejtett adóhatóság a kiutalás előtt vizsgálatot tartott, melynek eredményeként a számlák szerinti, kerekítve 18 083 000 forint összeg vonatkozásában az átvezetési kérelmet, mint jogosulatlant elutasította.
A költségvetést kár nem érte.
Az irányadó tényálláshoz tartozó, az indokolás más részében lévő ténymegállapítás:
– A III. rendű terhelt semmilyen gazdasági tevékenységet nem végzett, az általa kiállított számlák mögött tényleges gazdasági esemény nem történt. A fiktív számlákat kizárólag azért állította ki, hogy azok által jogosulatlan vagyoni előnyhöz jusson.
– Az A. Kft. által kibocsátott 16 fiktív számlát az O. ügyvezetői a Kft. könyvelésében elhelyezték.
– Az O. Kft. 2004. IV. negyedévi áfa-analitikájában és adóbevallásában 16 db – összesen 18 083 000 forint áfa összegű – fiktív számla szerepelt. A visszaigényelhető összeget azonban az adóhatóság az ellenőrzés következményeként 778 000 forintra módosította, aminek átvezetését az O. Kft. társasági adónemre kérte, amit az adóhatóság nem kifogásolt és az átvezetést végrehajtotta.
Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta. Jogi értékelése szerint a II. rendű terhelt eshetőleges szándékkal megvalósította a csalás bűntettének kísérletét és magánokirat-hamisítás vétségét, mivel az általa tudottan fiktív számlákon alapuló adóbevallást aláírta és benyújtotta, s ezáltal adóátcsoportosítás reményében – tehát jogtalan haszonszerzés végett – megtévesztette az adóhatóságot, viszont kárt nem okozott.
Az I. rendű terhelt pedig mindkét bűncselekmény bűnsegéde, mivel az általa is tudottan fiktív számlákat az adóbevallás, illetve az adóhatóság megtévesztése és a Kft. adófizetési kötelezettségének csökkentése érdekében helyezte el a Kft. könyvelésében.
Az elsőfokú bíróság hivatkozva a BH 2005/94. számon közzétett eseti döntésre, valamint az 1/2006. BJE számú jogegységi határozatra, kifejtette, hogy a terheltek nem az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényt adtak elő valótlanul, hanem olyan tényeket közöltek az adóhatósággal, amelyek az objektív tényeken nem nyugvó adóátcsoportosítást eredményeztek.
Ehhez képest magatartásuk nem adócsalás, hanem csalás, mivel adóalanyiság nélkül vagy adóalanyként, de valóságos gazdasági tevékenység nélkül kiállított számlák alapján igényeltek vissza általános forgalmi adót.
A másodfokú bíróság a bűnösségre vont jogi következtetéssel és a cselekmény minősítésével maradéktalanul egyetértett. Ugyanakkor kifejtette, hogy a II. rendű terhelt egyenes szándékkal cselekedett, mivel kifejezetten a visszaigényelhető áfa összegének növelése érdekében állította a könyvelésbe a fiktív számlákat.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű és II. rendű terhelt védője terjesztett elő – a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve – felülvizsgálati indítványt téves minősítés folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, enyhébb büntetés érdekében.
Indokai szerint az eljárt bíróság álláspontja ellentétes az 1/2006. BJE számú jogegységi határozattal.
Ha ugyanis a fiktív számlák általi megtévesztés folytán az elkövető nem igényel vissza adót, nem kér kifizetést, hanem csak a számlák áfatartalmával csökkenti az őt, mint adóalanyt terhelő áfafizetési kötelezettséget, akkor az adóhatóság nem utal vissza, nem fizet ki, hanem nem jut hozzá az adóbevételhez. Ilyenkor nem lesz az adóhatóság vagyonában tényleges értékcsökkenés, csak elmaradt haszon keletkezik.
Az O. Kft. az adott számlák szerint levonható adó más adónemre átvezetését kérte, tehát azt kezdeményezte, hogy a Kft. más adónemben (pl. társasági nyereségadóban) fennálló fizetési kötelezettségét csökkenthesse.
Ezáltal viszont nem kifizetés történt volna, hanem a más adónemben mérséklődött volna a még be nem fizetett adó összege, ami elmaradt haszonként értékelhető.
Ekként pedig a cselekmény – a kár, mint tényállási elem hiányában – nem csalás, hanem adócsalás bűntettének kísérlete.
Az indítvány szerint az 1/2006. BJE számú jogegységi határozat 1. pontjának utolsó fordulata nem helytálló, e körben a jogegységi határozat általános.
A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
Indokai szerint a cselekmény minősítése törvényes és az 1/2006. BJE számú jogegységi határozatnak megfelel.
A terheltek nem adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényt adtak elő valótlanul, hanem olyan tényeket közöltek, amelyek objektív tényeken nem nyugvó adóátcsoportosítást eredményeztek. A kár pedig a visszaigényelt, visszautalt, illetőleg egyéb módon elszámolt általános forgalmi adó összege.
A II. rendű terhelt kifejezetten azért állította könyvelésbe a fiktív számlákat, hogy ezáltal növelje a visszaigényelhető forgalmi adó összegét. A visszaigénylés tényén pedig nem változtat, hogy a megszerezni kívánt összeg átutalása helyett, annak átvezetését kérte.
A Kúria az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen a védő a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és azzal, az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal egyező tartalommal szólalt fel.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
Kétségtelen, hogy a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 91. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
Következésképpen az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képezi felülvizsgálat alapját, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés), illetőleg a büntetés végrehajtásának felfüggesztése törvénysértő. Kétségtelen viszont, hogy nem feltétlenül törvényes a büntetés, csupán mert a téves és a helyes minősítéshez fűződő tételkeret megegyezik, s változatlanul azon belüli.
Jelen ügyben azonban nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a felrótt – irányadó tényállás szerinti – cselekményt jelentős értékre elkövetett csalás bűntette kísérletének, és nem pedig adócsalásnak minősítette.
Ez megfelel az 1/2006. BJE számú jogegységi határozat szerinti értelmezésnek, illetve ítélkezési gyakorlatnak.
A jogegységi határozat rendelkező részének 1. pontja szerint ,,csalás bűncselekményét valósítja meg az, aki adóalanyiság nélkül vagy adóalanyként, de valóságos gazdasági tevékenység nélkül kiállított bizonylatok alapján igényel vissza általános forgalmi adót. A jogi minősítést meghatározó kár a visszaigényelt, s visszautalt, illetőleg egyéb módon elszámolt általános forgalmi adó összege''.
A jogegységi határozat indokolásának II/1. pontja szerint pedig ,,ha az elkövető részére az adóhatóság a visszaigényelt áfát kiutalja, vagy azt az igénylőnek a más adónemben fennálló, és az adóhatóság által nyilvántartott adótartozá-sára elszámolják, a költségvetésben a büntetőjogi értelemben vett kár bekövetkezik, s a cselekményt a kár nagyságához igazodó befejezett csalásként kell minősíteni''.
Jelen ügyben is erről van szó.
A II. rendű terhelt által benyújtott, a III. rendű terhelt fiktív – a III. rendű terhelt által el nem végzett munka, II. rendű terhelt cége által ki nem fizetett ellenértékének áfa tartalmát feltüntető, az I. rendű és II. rendű terhelt által lekönyvelt – számláin alapuló adóbevallásban, a fiktív számlák szerinti áfát nem visszaigényelte, hanem cége más adónemben fennálló tartozásához átvezetését kérte, ami azonban nem következett be.
Az 1/2006. BJE számú jogegységi határozat értelmében pedig ezáltal – a megtámadott határozat meghozatalakor hatályos törvény szerint – nem adócsalás, hanem csalás, illetve annak kísérlete valósult meg, amint azt az eljárt bíróság helyesen megállapította.
Az indítványban foglaltak kapcsán megjegyzi a Kúria, hogy a jogegységi határozat tartalmára vonatkozó kifogás közömbös. A Be. 416. § (4) bekezdés b) pontja alapján jogegységi határozat ellen nincs helye felülvizsgálatnak, ekként tartalma sem lehet felülvizsgálat tárgya. Nem a jogegységi határozattal egyező, hanem az attól eltérő értelmezés képezheti felülvizsgálat indokát (BH 2006/353.).
Miután a cselekmény minősítése törvényes, így nincs alap és törvényi lehetőség a megtámadott határozat megváltoztatására. Az I. rendű és a II. rendű terhelt büntetése pedig egyébként az indítvány szerinti jogi minősítés esetében, illetve ahhoz fűződő büntetési tétel keretében sem lenne törvénysértő.
Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.210/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás