BÜ BH 2012/287
BÜ BH 2012/287
2012.12.01.
I. Az, hogy az elkövető kábítószerfüggő személy-e, ténykérdés; ezért az e körben tett ítéleti megállapítás felülvizsgálati eljárásban eredménnyel nem támadható [Be. 423. § (1) bek.].
II. Vagyonelkobzás nem rendelhető el azzal az elkövetővel szemben, akinek vagyoni viszonyait a bűncselekmény elkövetése nem érintette [Btk. 77/B. §].
A megyei bíróság a 2010. szeptember 2. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében három terhelt ügyét bírálta el. Közülük a felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. rendű terhelt bűnösségét kábítószerrel visszaélés bűntettében [Btk. 282/A. § (1) bek. III. fordulat, (3) bek.] és kábítószerrel visszaélés vétségében [Btk. 282. § (1) bek. IV. fordulat, (5) bek. a) pontja] állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 5 évi börtönbüntetésre, 5 évi közügyektől eltiltásra és 840 000 forint vagyonelkobzásra ítélte. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogva tartásban töltött időnek a börtönbüntetésbe történő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2011. március 4. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében a megyei bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy a tényállás 1. pontjában leírt forgalmazói bűncselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette, a bűnjeleket érintő rendelkezéseket módosította és az ügyben felmerült bűnügyi költség összegét helyesbítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.
A megyei bíróság elsőfokú ítéletének tényállása szerint az I. rendű terhelt 2008. április 4. napját, míg a II. rendű terhelt 2008. április 12. napját megelőzően már többször értékesített különböző személyeknek kábítószert.
Az I. rendű terhelt ebbéli tevékenységéről 2008 tavaszán tudomást szerzett a II. rendű és a III. rendű terhelt is, akik – egymás szándékáról nem tudva – szintén kábítószert kívántak tőle vásárolni 2008. április 4. napját követően. Ennek érdekében többször folytattak telefonbeszélgetéseket, melynek során a II. rendű terhelt heti-kétheti rendszerességgel 2000 darabos mennyiség beszerzésére kérte az I. rendű terheltet.
Az I. rendű és a II. rendű terhelt között 2010. április 7-én 20 óra körüli időpontban B.-n találkozó jött létre annak érdekében, hogy a II. rendű terhelt által megrendelt és az I. rendű terhelt által beszerzett 500 db zöld bikafejes speed tabletta 600 forintos darabáron történő értékesítésére sor kerüljön. Az nem volt az eljárás adatai alapján megállapítható, hogy az értékesítés ténylegesen létrejött-e vagy sem.
Az ezt követően is folytatott telefonos egyeztetéseket követően a II. rendű terhelt a tulajdonában lévő személygépkocsival 2008. április 12. napján ismét B.-re utazott annak érdekében, hogy a korábban megrendelt 2000 db speed tablettát az I. rendű terhelttől átvegye.
Tőle függetlenül a III. rendű terhelt már az előző nap, 2008. április 11-én B.-re utazott, aki 1000 db speed tablettát szándékozott gyermekkori barátjától, az I. rendű terhelttől megvenni. E terhelt 2008. április 11-ének éjszakáját az I. rendű terhelt az I. rendű terhelt és élettársa által használt lakásban töltötte.
E megrendeléseknek megfelelően az I. rendű terhelt 2008. április 12. napján 3010 db speed tablettát rendelt meg telefonon az azóta ismeretlenül maradt személyazonosságú Krisztián keresztnevű személytől a fentebb említett vevői részére. A megrendelt tabletták darabára 280 forint volt.
Az I. rendű, a III. rendű és a II. rendű terhelt között a találkozó 2008. április 12-én 18 óra 30 perc körüli időben B.-n jött létre, mely találkozón részt vett a Krisztián nevű ismeretlen személy is. Krisztián a megrendelt 2000 db tablettát az I. rendű terhelt kérésére átadta a II. rendű terheltnek, míg az I. rendű terhelt társaságában lévő III. rendű terhelt a megrendelt 1000 db tablettát kapta meg. A vételár darabonként legalább 280 forint volt. A 840 000 forintos teljes vételárból a II. rendű terhelt 560 000, a III. rendű terhelt 280 000 forintot fizetett közvetlenül az ismeretlen személynek.
Az I. rendű terhelt kérésére a II. rendű terhelt vállalta, hogy a III. rendű terheltet P. városba szállítja, így valamennyi kábítószert egy csomagban elrejtették a II. rendű terhelt gépkocsija csomagtartójában lévő mélynyomó ládába.
A gépkocsit 2008. április 12-én 22 óra 55 perckor rendőri ellenőrzés alá vonták, mely ellenőrzés alkalmával az elrejtett kábítószert megtalálták, az lefoglalásra került.
A kék színű nejlonszatyor három zacskóban ránézésre világoszöld színű, ténylegesen azonban zöld-piros foltos, egyik oldalára bikafejet mintázó nyomattal ellátott tablettákat és egy folpackba csomagolt, fehér színű masszadarabot is tartalmazott.
A három db összecsomózott műanyagcsomagban összesen 2969 db tabletta volt, melynek nettó össztömege 899,72 g volt. E tabletták átlagos MDMA bázistartalma 25,44 + 2,33 tömegszázalék volt, tehát a 899,72 g össztömegű tabletta legalább 207,93 g MDMA bázist tartalmazott. Ez a jelentős mennyiség alsó határának 1039,65%-a.
A szatyorban lévő paszta átlagos amfetamin-bázis tartalma 2,04 + 0,24 tömegszázalék volt. Így a 80,71 g tömegű anyag (Speed-paszta) legalább 1,46 g amfetamin-bázist tartalmazott, ami a jelentős mennyiség alsó határának 14,6%-a. Az nem volt megállapítható, hogy ezt melyik terhelt honnan, mikor, milyen céllal és kitől szerezte be.
A három csomagban lévő tabletták az alábbiak szerint voltak elhelyezve:
– az egyik zacskó 990 db 300,12 g össztömegű tablettát tartalmazott, amely mennyiség MDMA bázis tartalma legalább 69,36 g volt, amely a csekély mennyiség felső határának 69,36-szorosa, a jelentős mennyiség alsó határának 346,8%-a;
– a másik csomagban 994 db 301,32 g össztömegű tabletta volt, amely legalább 69,64 g MDMA bázist tartalmazott, ami a csekély mennyiség felső határának 69,64-szerese, a jelentős mennyiség alsó határának 348,2%-a;
– a harmadik csomag 985 db 298,28 g össztömegű legalább 68,93 g MDMA bázis tartalmú tablettát tartalmazott, ami a csekély mennyiség felső határának 68,93-szorosa, a jelentős mennyiség alsó határának 344,64%-a.
Az I. rendű terhelt ekként a csekély mennyiség felső határának 207,93-szorosát, a jelentős mennyiség alsó határának 1039,65%-át kitevő mennyiségű kábítószer továbbértékesítésében működött közre.
A II. rendű terhelt az 1979 db tabletta megvásárlásával a csekély mennyiség felső határának 138,57-szeresét, a jelentős mennyiség alsó határának 692,85%-át kitevő mennyiségű kábítószerhez jutott, melyet teljes egészében eladni szándékozott. Ennek érdekében 2008. április 12. napján több telefonbeszélgetést folytatott le.
A III. rendű terhelt a 990 db tabletta megszerzésével a csekély mennyiség felső határának 69,36-szorosát, a jelentős mennyiség alsó határának 346,8%-át kitevő mennyiségű kábítószert vásárolt meg saját fogyasztásának biztosítására.
A II. rendű terhelt lakásán 2008. április 13-án 3 óra 35 perckor lefolytatott házkutatás során 2 db fecskendőt, egy üres nejlontasakot, papírcédulát foglaltak le.
A III. rendű terhelt lakásában 2008. április 13-án 5 óra 55 perckor lefolytatott házkutatás során, íróasztalának fiókjából 4 db különböző méretű villámzáras tasakot és 1 db – kábítószer mérésére használt – zsebmérleget foglaltak le.
A II. rendű terhelt 2008. április 13-ának hajnali 1 óra 35 percét megelőzően, pontosabban meg nem állapítható időben és mennyiségben Speed nevű kábítószert fogyasztott.
A III. rendű terhelt 2008. április 12-én vagy azt megelőzően, pontosabban meg nem állapítható időpontban és mennyiségben Speed nevű kábítószert, valamint hasist vagy marihuánát fogyasztott.
2008. április 4. és 12. napja között az I. rendű terhelt a 70/967-6053, a III. rendű terhelt a 20/236-2090, a II. rendű terhelt pedig a 30/848-7304 és a 30/308-9569 hívószámot használta.
A III. rendű terhelt és az I. rendű terhelt nem kábítószerfüggő, azonban rendszeresen fogyasztanak kábítószert.
Az I. rendű terhelt elfogására 2009. március 19-én 12 óra 45 perckor került sor. Elfogásakor tőle nejlonzacskóba csomagolva 71,16 g zöld színű növényi származékot és egy ampullába zárva 3 db tablettát foglaltak le.
A lefoglalt növényi anyag Delta9-THC-t tartalmazott, annak átlagos Delta9-THC tartalma 0,0774 + 0,0081 tömegszázalék volt, így a 71,16 g tömegű anyag legalább 0,0493 g Delta9-THC-t tartalmazott, amely a csekély mennyiség felső határának 4,93%-a.
Az 1 db kerek, fehér színű, lenyomat nélküli, 0,13 g nettó össztömegű és az 1 db félbetört, kerek, fehér színű ,,Armani'' lenyomatú, 0,22 g nettó össztömegű tabletta mCPP-t tartalmazott, mely tabletták hatóanyag-tartalma legalább 0,02 g volt, mely csekély mennyiség felső határának 2%-a.
A csekély mennyiség 6,93%-ának megfelelő hatóanyag-tartalmú kábítószereket az I. rendű terhelt saját fogyasztásának biztosítására tartotta magánál.
Az I. rendű terhelt elfogásának napján, vagy az azt megelőző napokban, pontosabban meg nem határozható időpontban és mennyiségben marihuánát vagy hasis fogyasztott.
A kannabisz, a Delta9-GHC, az mCPP, az MDMA és az amfetamin a Btk. 286/A. § (2) bekezdése alapján a Btk. 282-283. § alkalmazása szempontjából kábítószernek minősül. A Btké. 23. § alapján a csekély mennyiség felső határa Delta9-THC, az MDMA és az mCPP bázis esetében 1 g amfetamin bázis esetében 0,5 g. A jelentős mennyiség alsó határa ezen értékek húszszorosa.
Az ítélőtábla másodfokú ítéletében megállapította, hogy az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan, teljes mértékben felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, ezért e tényállás a fellebbezési eljárásban irányadó volt.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt meghatalmazott védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt. A védői álláspont szerint a terhelt cselekményének törvénysértő minősítése, valamint más szabályok megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabására és törvénysértő intézkedés alkalmazására került sor. A felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspont szerint a terhelt okirattal igazolta, hogy 6 hónapig folyamatos kábítószer használatot kezelő ellátásban részesült, ami – szemben a BH 2009/316. sz. eseti döntéssel kifejtettekkel – büntethetőséget megszüntető oknak tekintendő, amely miatt a kábítószerrel visszaélés vétsége tekintetében a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetni. Ugyancsak az eljárás megszüntetésére kellett volna okot adjon az a körülmény, hogy e vétségnek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nem volt jelentősége. Mindez törvénysértő módon halmazati büntetés kiszabásához vezetett. A védői álláspont szerint a terhelt forgalmazói tevékenysége a Krisztián nevű személy kereskedéséhez nyújtott bűnsegély, ami az ún. kétszeres enyhítést és a Btk. 87. § (2) bekezdés c) pontja szerinti 1 évi szabadságvesztési minimumot is lehetővé tette volna. A cselekmény forgalomba hozatalként értékelése esetén viszont a cselekmény kísérleti szakban maradt, mivel a tényleges forgalomba hozatalt a rendőri intézkedés meghiúsította. Hivatkoztak a védők a terhelt kábítószer-függőségére, kifogásolták az ezzel kapcsolatos védekezés elvetését, és e körben a kellő bizonyítás lefolytatásának hiányára utaltak. A szakértői bizonyítás befejezetlen voltára tekintettel e körben az ítéletet felülbírálatra alkalmatlannak minősítették, és az ítélet hatályon kívül helyezésének szükségességére utaltak. Törvénysértőnek minősítették emellett a vagyonelkobzás intézkedésének alkalmazását, mivel azáltal csak a gazdagodás vonható el, a terhelthez viszont bűnös összeg nem került. Összességében a védők a vétségi cselekmény tekintetében az eljárás megszüntetését és ehhez kapcsolódóan a halmazat megállapításának mellőzését, a bűntett vonatkozásában a bűnsegédi minősítést és a büntetés lényeges enyhítését, valamint a vagyonelkobzás mellőzését indítványozták. Másodlagosan a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására utasítására tettek indítványt.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak, a vagyonelkobzással kapcsolatos részében pedig alaposnak jelölte meg. Az átirat utal a Be. 423. § (1) bekezdésére, amelynek értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. Törvényben kizártnak tekinti ezért mindazokat a felülvizsgálati hivatkozásokat, amelyek a jogerős ítélet ténymegállapításait kifogásolják, vitatják, azoktól eltérő tényadatokon alapulnak. A legfőbb ügyészi álláspont szerint az I. rendű terhelt cselekményének minősítése forgalomba hozatalban közreműködésként helyes, és a társtetteskénti minősítés is törvényes. Helytálló viszont a vagyonelkobzás alkalmazásának kifogásolása, mivel az irányadó tényállás szerint a forgalomba hozatalban részvételért az I. rendű terhelt ellenszolgáltatást nem kapott, az kizárólag ismeretlenül maradt társához jutott, és mivel e körben egyetemleges kötelezésnek nincs helye, a vagyonelkobzás alkalmazása törvénysértő. A Legfőbb Ügyészség ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozat megváltoztatását indítványozta a vagyonelkobzás mellőzése formájában, egyebekben a határozat hatályában fenntartását tartotta indokoltnak.
A Kúria az I. rendű terhelt érdekében bejelentett felülvizsgálati indítvány alapján eljárva a megtámadott határozatot a Be. 423. § (4) és (5) bekezdésében foglaltakból következően kizárólag e terhelt tekintetében, és a felülvizsgálati indítványban megjelölt okból, valamint a hivatalból vizsgálandó, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában részletezett eljárásjogi okokból bírálta felül. Felülbírálata során megállapította, hogy az eljárt bíróságok a Be. 373. § (1) bekezdés b) és c) pontjában, illetve II–IV. pontjában meghatározott ún. abszolút eljárási szabálysértést nem valósítottak meg.
A felülvizsgálati indítvány eljárásjogi szabálysértésként a Be. 332. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazása elmulasztására utal. A felülvizsgálati álláspont szerint a terhelt vétségi cselekménye tekintetében a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetni arra tekintettel, hogy e cselekménynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nem volt jelentősége. A másodfokú eljárásban ugyanakkor ennek elmaradása a Be. 377. §-ában foglaltak sérelmét jelentette.
A védelmi felülvizsgálati indítvány e körben a törvényben kizárt. A Be. 332. §, illetve a Be. 377. §-a nem szerepel abban a már ismertetett törvényi felsorolásban, amely eljárásjogi okokból a jogerős határozat felülvizsgálatát lehetővé teszi. (Ezen túlmenően a Kúria a védői állásponttal szemben a Legfőbb Ügyészség álláspontjával értett egyet abban a tekintetben, hogy a hivatkozott törvényhely alkalmazása a bíróság mérlegelésétől függő, és ebből fakadó alkalmazása pusztán lehetőség, és nem törvényi kötelezettség.)
A védők a jogerős határozat anyagi jogi szabálysértésére több vonatkozásban is hivatkoztak. E hivatkozásokkal kapcsolatban a Kúria álláspontja a következő:
A védelem kifogásolta a terheltnek a Btk. 282. § (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő csekély mennyiségű kábítószerre, tartással elkövetett kábítószerrel visszaélés vétsége cselekménye miatt az eljárás megszüntetése elmaradását azért is, mert a terhelt e vonatkozásban bűnösségét az eljárás folyamán elismerte, és okirattal igazolta, hogy hat hónapig folyamatos kábítószer-használatot kezelő ellátásban részesült, ami a Btk. 283. §-a értelmében büntethetőséget megszüntető oknak minősül. A védelem e körben utalt arra, hogy ismeri a Legfelsőbb Bíróság BH 2009/316. számon közzétett eseti döntésében foglaltakat, azonban azzal nem ért egyet. Az eseti döntésben foglaltak szerint, ha a fogyasztó jellegű kábítószerrel visszaéléshez forgalmazói típusú elkövetési magatartás (kínálás, átadás, forgalomba hozatal, kereskedés) is társul, az 1979. IV. tv. 283. §-ában írt büntethetőséget megszüntető alkalmazása – függetlenül attól, hogy az eltérő típusú cselekmények önálló, halmazati értékelést nyernek – a saját fogyasztást érintő mennyiségre is kizárt. A védői álláspont szerint mindez a Btk. 283. § megszorító jogalkalmazói értelmezését jelenti és sem a jogszabály logikájának, sem a jogalkotó akaratának nem felel meg, ezért kérte az álláspontja szerint jogszabálysértő joggyakorlat megváltoztatását.
A Kúria a kifejtett védői állásponttal nem értett egyet, és az e körben kialakult bírói gyakorlat megváltoztatását nem tartotta indokoltnak. A közzétett eseti döntésben részleteiben kifejtettek szerint a rendelkezés kizárólag fogyasztói típusú magatartásra, és kizárólag a törvényben meghatározott kábítószer-mennyiség érintettsége esetén alkalmazható. A Kúria ezért e körben a védői indítványnak nem adott helyt.
Vitatta a védelem az I. rendű terhelt forgalmazói típusú cselekményének társtettesként befejezett forgalomba hozatalkénti minősítését is. A védői álláspont szerint az I. rendű terhelt nem kábítószer forgalomba hozatalának tettese, hanem az ismeretlenül maradt Krisztián keresztnevű személy kereskedelmi tevékenységének bűnsegéde. A védelem – egyébként helyes jogi érveléssel – kimutatta, hogy a Krisztián nevű személy tényállásban körülírt magatartása a kábítószerrel kereskedelem megállapítására lenne alkalmas, és amellett érvelt, hogy e személy tevékenysége mellett az I. rendű terhelt tevékenysége járulékos jellegű, és az ehhez a tevékenységhez nyújtott bűnsegélyként lehet értékelendő. A Kúria álláspontja szerint azonban a jogerős határozat jogi indokolása maradéktalanul helyes érveléssel mutatta ki azt, hogy az I. rendű terhelt tevékenysége miért meríti ki tettesi (társtettesi) formában a kábítószer forgalomba hozatalát, és azt is, hogy a terhelt a kereskedelem tettese (társtettese) miért nem lehet. Nem kétséges, hogy a terhelt forgalomba hozatalként értékelt cselekménye a Krisztián utónevű személy kereskedelmi tevékenységét is segítette, azonban a cselekmény jogi értékelése – minősítése – kapcsán a Btk. 282/A. § szabályozásában a forgalomba hozatal és a kereskedés ugyanazon büntetési tétellel fenyegetett, így az azonos fenyegetettségű elkövetési magatartások közül az enyhébb elkövetői alakzatú – bűnsegédként elkövetett – minősítéssel szemben a súlyosabb elkövetési alakzatú – tettesi (társtettesi) elkövetésű – kerül előtérbe.
Nem helytálló az az érvelés sem, mely szerint a kábítószer forgalomba hozatala befejezettnek nem tekinthető. A védelem e körben azzal érvelt, hogy a forgalomba hozatallal elkövetés akkor válik befejezetté, ha a kábítószer továbbadása folytán ténylegesen megnyílik annak a lehetősége, hogy a kábítószerhez más vagy mások is hozzájuthassanak. Márpedig a konkrét esetben rendőri intézkedésre került sor, melynek során a kábítószert lefoglalták, mindez pedig a forgalomba hozatal tényleges lehetőségét meghiúsította. Az irányadó tényállás szerint azonban a kábítószer átadása – átvétele 2008. április 12-én 18 óra 30 perc körüli időben bonyolódott, amikor a Krisztián utónevű személy a 2000 db tablettát az I. rendű terhelt kérésére a II. rendű terheltnek, míg az 1000 tablettát a III. rendű terheltnek átadta és annak vételárát átvette. A II. és III. rendű terheltek ezt követően az ügylet színhelyét elhagyták, ezáltal a mások kábítószerhez jutásának tényleges lehetősége megnyílt, a forgalomba hozatali tevékenység befejezetté vált, és mindezt a legkevésbé sem érintheti az az órákkal később bekövetkező esemény, hogy a kábítószert szállító személyeket 22 óra 55 perckor P. városban rendőri intézkedés alá vonták.
Az I. rendű terhelt cselekménye minősítését érintő felvetés volt a felülvizsgálati indítványnak az az érve, mely szerint a terhelt kábítószer-függőnek tekinthető és ekként cselekményének helyes minősítése a Btk. 282/C. § alá esik.
A felülvizsgálati indítvány azonban e körben a törvényben kizárt, és a védelem kapcsolódó érveivel a Kúria ezért érdemben nem is foglalkozhatott. A Be. 423. § (1) bekezdése előírja ugyanis, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A bűncselekmény minősítése a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján ezért csak a jogerős határozatban megállapított tényeken alapulóan támadható, az ott rögzítettektől eltérő tényekre hivatkozás nem megengedett. Márpedig a terhelt kábítószer-függősége ténykérdés, amely vonatkozásában a jogerős határozat – kellő indokolás mellett – egyértelműen állást foglal. Ez az állásfoglalás pedig a felülvizsgálati eljárásban a részletezettekből következően nem támadható.
Helytálló viszont a védelem – és csatlakozóan a Legfőbb Ügyészség – álláspontja abban a kérdésben, hogy az I. rendű terhelt esetében a vagyonelkobzás alkalmazására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. (E körben a Kúria utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárás felülbírálati terjedelmi szabályaira figyelemmel a felülvizsgálat kizárólag az ügy I. rendű terheltjét érintette.)
A vagyonelkobzás alkalmazása tekintetében az ügyben született másodfokú ítélet külön indokolást nem tartalmaz, az ítélőtábla azt rögzítette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Btk. előírásainak megfelelően rendelkezett e körben. A megyei bíróság elsőfokú ítélete az I. rendű terhelt vagyonelkobzása alapjaként azt rögzíti, hogy a terhelt közreműködött abban, hogy 840 000 forintért kábítószer cseréljen gazdát. A Btk. 77/B. § (2) bekezdése értelmében vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra, amellyel más gazdagodott. Az ítéletben megállapított tényállás értelmében a terhelt közreműködött abban, hogy az azóta is ismeretlenül maradó személy a bűncselekmény elkövetésével gazdagodjon, ezért e szakasz értelmében vele szemben vagyonelkobzást kellett elrendelni azért is, mert a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. számú büntető jogegységi határozata értelmében a vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre, hanem azt a bűncselekmény elkövetésével összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni. Általánosságban utal emellett az elsőfokú ítélet a Btk. 77/C. §-ában foglaltakra is.
A megyei bíróság ítéletének ez – az ítélőtábla által is elfogadott – indokolása a hivatkozott törvényhelyek és jogegységi határozat téves értelmezésén alapszik.
A jogerős határozatot hozó bíróságok a vagyonelkobzást a Btk. 77/B. § (2) bekezdésére alapították. A Btk. 77/B. § (2) bekezdés az (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben vizsgálandó. A két törvényhely egybevetéséből az következik, hogy a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon vagyonelkobzás alá esik, ha azzal az elkövető gazdagodott, de ezen túlmenően akkor is, ha azzal más gazdagodott. A két törvényhely alapján a vagyonelkobzás tárgyai nem eredetüket illetően, hanem kizárólag birtokosaikat illetően különböznek. Azonos azonban mindkét törvényhely abban, hogy azok alapján kizárólag a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon eshet vagyonelkobzás alá.
A vagyonelkobzás a Btk. 2002. április 1-jétől hatályos, a 2001. évi CXXI. törvénnyel eszközölt módosítása óta (az e törvény 14. §-ával beiktatott Btk. 77/B. § szerint) már nem büntetés, hanem intézkedés, nem büntető jellegű joghátrány annyiban, hogy az elkövető jogszerűen szerzett vagyonát nem érinti, hanem az elkövető eredeti – a bűncselekmény elkövetése előtti – vagyoni helyzetét állítja vissza.
Az irányadó tényállásban egyetlen olyan tény sem került rögzítésre, mely szerint a tényállás 1. pontjában leírt bűncselekmény az I. rendű terhelt vagyoni helyzetét bármilyen formában is érintette volna. A bűncselekmény elkövetése során az I. rendű terhelt sem kábítószerhez, sem pénzhez nem jutott, és a kábítószer megszerzésére pénzt sem fordított. Ilyen tényállás mellett pedig a terhelt tekintetében a vagyonelkobzás intézkedésének alkalmazása – a törvényi feltételek hiányában – nem jöhet szóba. A tényállásban foglaltak szerint a kábítószer a Krisztián nevű személytől ered, és annak vételára is hozzákerült, a vételárat pedig a II. és III. rendű terheltek fizették. (A kábítószer Krisztián általi megszerzésének vagyoni körülményei az ítéletben nem rögzítettek.) Ilyen körülmények között a vagyonelkobzás intézkedésének alkalmazása e három személy vonatkozásában vizsgálható, és az I. rendű terhelt kötelezhetősége szempontjából közömbös az a körülmény is, hogy a büntetőeljárásban a Krisztián utónevű személy ismeretlen maradt. A jogerős határozatban hivatkozott 1/2008. számú BJE határozat értelmezése sem vezethet eltérő eredményre. A Legfelsőbb Bíróság e jogegységi határozatában a vagyonelkobzás kapcsán foglalkozott, hogy a kábítószer értékesítéssel összefüggő teljes vagyon vagy csak az annak nyereséget képező része képezheti-e vagyonelkobzás alapját. Egyetlen olyan utalása sincs azonban, amelyből az következne, hogy a vagyonelkobzás olyan elkövetővel szemben is alkalmazható, akinek vagyoni viszonyaira a bűncselekmény elkövetése semmilyen formában sem hatott ki.
A Btk. 77/B. § (2) bekezdésének az az idézett kitétele, hogy az a vagyon is vagyonelkobzás tárgya, amellyel más gazdagodott, ennek a vagyonnak az elkobzását, és nem bármely elkövető kötelezését alapozza meg: az elvonás csak azt a személyt érintheti, akinél a vagyon jelentkezett.
Mivel a Kúria kifejtettek alapján megállapította, hogy az I. rendű terhelt vagyonelkobzásának törvényi előfeltételei hiányoznak, a felülvizsgálati indítványt e körben alaposnak találta, és a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatva maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot akként, hogy az I. rendű terhelttel szemben a vagyonelkobzást mellőzte. Egyéb vonatkozásban viszont a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Be. 426. §-a értelmében a támadott határozatokat egyéb tekintetben az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.105/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás