PÜ BH 2012/291
PÜ BH 2012/291
2012.12.01.
A felperes által az alperesek vagylagos marasztalása iránt előterjesztett kereseti kérelem alapján nincs helye az alperesek egyetemleges fizetési kötelezettsége megállapításának [Ptk. 337. §, Pp. 215. §, 253. §].
A II. r. alperes tulajdonában álló és az alkalmazottja, M. M. által vezetett Mercedes tehergépjármű 2007. szeptember 17-én közlekedési balesetet okozott Halásztelken, amelynek során kár keletkezett a H. S. Kft. tulajdonában álló és K. M. által vezetett BMW típusú személygépkocsiban. M. M. elismerte a felelősségét a kár bekövetkeztéért, az általa vezetett gépjármű az I. r. alperesnél rendelkezett kötelező felelősségbiztosítással. A baleset következtében a BMW típusú személygépkocsiban 2 763 000 forint kár keletkezett, amelyet felhívás ellenére az I. r. alperes nem térített meg. A H. S. Kft. 2008. április 28-án a kamataival együtt a felperesre engedményezte a kárigényét, továbbá a perlési jogot is azzal, hogy azt saját nevében érvényesítheti.
A felperes módosított keresetében vagylagosan kérte kötelezni az alpereseket 2 763 000 forint kára és ennek 2007. szeptember 17-étől járó késedelmi kamatának a megfizetésére.
Az I. r. alperes az eljárás során feltárt bizonyítékokra tekintettel módosított ellenkérelmében a felperes keresetét nem vitatta.
A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta annak jogalapját és összegszerűségét, továbbá hivatkozott arra, hogy az I. r. alperesnél kötelező gépjármű felelősségbiztosítással rendelkezett, így a kár megtérítésére nem kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy a felperes részére fizessen meg 2 763 000 forint tőkét és ennek 2007. szeptember 17-étől járó késedelmi kamatait, míg ezt meghaladóan a keresetet a II. r. alperessel szemben elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes jogosult volt a reá engedményezett követelés érvényesítésére, az I. r. alperes helytállási kötelezettsége pedig a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, a 346. § (1) bekezdése és a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet (Kormányrendelet) rendelkezésein alapult. A II. r. alperes azonban a káresemény időpontjában érvényes kötelező felelősségbiztosítással rendelkezett, ezért a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdése szerint érvényesülő Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, továbbá a Kormányrendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján nem kötelezhető a kár megtérítésére. Eltérő döntés esetén a II. r. alperes maga is kárt szenvedne, marasztalása pedig ellentétes lenne a Kormányrendelet 7. §-ának (1) bekezdésében és 8. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. általános szabályaihoz képest a kormányrendelet speciális rendelkezése folytán a károsult a kárigényét – a kormányrendelet szabályai alapján – közvetlenül a felelősségbiztosítóval szemben is érvényesítheti. A károsultat tehát ez esetben választás illeti meg, így nincs jogszabályi akadálya annak sem, hogy a kárigényét egy perben érvényesítse a károkozóval és annak felelősségbiztosítójával szemben. Ilyen esetben a kötelezettek egyetemleges marasztalásának van helye, mert bár eltérő jogcímen, de mindketten ugyanazzal a szolgáltatással tartoznak.
A felperes azonban az alperesek marasztalását vagylagosan kérte, amely azt jelentette, hogy a II. r. alperes marasztalását csak akkor kéri, ha az I. r. alperessel szembeni keresete elutasításra kerül. Amennyiben tehát az I. r. alperessel szemben keresetének helyt adnak, akkor a II. r. alperessel szemben már nincs is kereseti kérelme. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperessel szemben előterjesztett követelésének helyt adott, így a II. r. alperes marasztalásának már nem volt helye. Vagylagos kereset esetén fogalmilag is kizárt mindkét alperes egyidejű kötelezése, ezért eltérő indokolással bár, de helyesen került sor a felperes igényének a II. r. alperessel szemben történt elutasítására. Utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a felperes még a fellebbezésében is az alperesek – módosított keresete szerinti – vagylagos marasztalását kérte.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével a II. r. alperest is marasztaló döntés meghozatalát.
A felülvizsgálati kérelem indokolásában előadta, hogy nem vitásan keresetét vagylagosan terjesztette elő arra tekintettel, hogy az alperesek két különböző jogviszony alapján kötelesek felé helytállni. Az I. r. alperes kötelezettsége ugyanis a II. r. alperessel kötött kötelező gépjármű felelősségbiztosítás alapján, míg a II. r. alperesé a károkozás általános szabályai szerint áll fenn. Külön jogszabály alapján lehetett tehát az alpereseket perelni, ezért vitatta, hogy a perlési lehetőség csak és kifejezetten egyetemlegesen volt megtehető.
A felperes ezen túlmenően kérelmet terjesztett elő az eljárás felfüggesztése iránt is, tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság határozata szerint fennálló mulasztásos alkotmánysértés folytán várható az ilyen jellegű esetek jogszabályi rendezése, amelynek ismerete nélkül a per érdemben nem dönthető el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A tényállás az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárásra került és azt a jogerős ítélet helyesen állapította meg. Helyesek továbbá az abból a másodfokú bíróság által levont jogi következtetések is, azokkal a Kúria egyetértett, jogszabálysértés nem történt.
A Kúria már elvi éllel kifejtette, hogy a kormányrendelet kiegészítő jelleggel, a kár mielőbbi és teljes körű rendezése érdekében adott lehetőséget a károsultnak arra, hogy a bizonytalan teljesítőképességgel rendelkező károkozót kihagyva, közvetlenül a vélelmezetten kellő fedezettel rendelkező felelősségbiztosítótól követelhesse kára megtérítését. Ez azonban nem jelenti akadályát annak, hogy a károsult a felelősségbiztosító mellett magát a felelősségbiztosítással rendelkező károkozót is perelje a magasabb szintű jogszabály, a Ptk. rendelkezései szerint fennálló deliktuális felelőssége alapján. (EBH 2011/2401) Ezt az álláspontot fejtette ki – helyesen – a másodfokú bíróság, de a felperes is lényegében ezen az alapon terjesztette elő a II. r. alperessel szembeni követelését.
A perbeli esetben tehát a II. r. alperes marasztalásának kizárólag perjogi akadálya volt abból eredően, hogy a jogi képviselővel eljárt felperes vagylagosan kérte az alperesek marasztalását.
A vagylagos kereset általában akkor kerül előterjesztésre, ha a felperes nem pénzbeli követelése (hanem pl. ingó kiadása) iránti perben előadja, hogy a per tárgya helyett meghatározott pénzösszeget is elfogad (látszólagos tárgyi keresethalmazat). A perbeli esetben azonban a felperes a követelését a kötelezettek, vagyis az I. és II. r. alperesek között tette vagylagossá (látszólagos személyi keresethalmazat), amely a szavak általánosan elfogadott jelentés tartalma szerinti értelmezés alapján is azt jelentette, hogy vagy az I. r. vagy a II. r. alperes marasztalását kérte. Helyesen állapította meg tehát a másodfokú bíróság azt, hogy ilyen tartalmú kereseti kérelem esetén az I. r. alperes marasztalása folytán a II. r. alperes marasztalásának már nincs helye.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kifejtettek alapján a keresetével – és a szintén vagylagos marasztalásra irányuló fellebbezésével – lényegében azt szerette volna elérni, ha az alperesek egyetemlegesen kerülnek kötelezésre a kára megtérítésére. A felperes által előadott kereset azonban egyetemleges marasztalásra irányulónak semmilyen módon nem volt értelmezhető, ilyen tartalmú értelmezéssel az eljárt bíróságok a Pp. 215. §-ában, illetve a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat megsértve túlterjeszkedtek volna a kereseti, illetve a fellebbezési kérelmen.
Nincs jelentősége ebből a szempontból annak, hogy a felperes követelése eltérő jogi alapon áll fenn az egyes alperesekkel szemben, hiszen az éppen azt támasztotta volna alá, hogy a kártérítési felelősségük egyetemlegesen állapítható meg. Az I. és II. r. alperesek ugyanis a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése szerinti egyetemleges kötelezettek, hiszen mindketten a kártérítés teljes összegével tartoznak a felperes részére és bármelyikük teljesítése megszünteti a másik kötelezettségét is. Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság akkor, amikor eltérő indokolással, de helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak az a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasító – érdemben helyes – határozatát.
A felülvizsgálati eljárás lefolytatásának nem lehet előkérdése az, hogy milyen módon kerül megszüntetésre az Alkotmánybírósági határozatban megállapított mulasztásos alkotmánysértés. A II. r. alperes marasztalását ugyanis eleve kizárta az, hogy erre vonatkozóan nem volt megfelelően előterjesztett kereseti kérelem vele szemben, ez a mulasztás pedig a felülvizsgálati eljárásban már nem pótolható és arra nem hathat ki egy későbbi jogszabályváltozás sem.
A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.199/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás