BÜ BH 2012/3
BÜ BH 2012/3
2012.01.01.
I. A hivatalos személy által a törvényi eloírásoknak megfeleloen elkészített közigazgatási határozat akkor is közokirat, ha annak közlésére még nem került sor [Btk. 275. § b) pont].
II. Közokirat-hamisítás bűntette miatt pótmagánvádnak nincs helye [Be. 53. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2010. február 9-én kihirdetett ítéletével a terheltet felmentette az ellene – a Kft. pótmagánvádló által – közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 275. § (1) bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól.
A pótmagánvádló fellebbezése alapján eljárva a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2010. július 1-jén meghozott végzésével az elsofokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsofokú ítélettel megállapított – és a másodfokú bíróság által is irányadónak tartott – tényállás lényege a következo.
2004 januártól a terhelt a polgármesteri hivatal műszaki osztályvezetoje, munkaköre az építési hatósági ügyintézés is.
A Kft. szándékában állt, hogy a tulajdonában lévo területen lakóházakat építsen, illetve azokat értékesítse. Ezért telekalakítási kérelmet nyújtott be, amihez csatolta a 2004. június 16-i Változási Vázrajzot. A kérelem alapján telekalakítási eljárás indult.
2004. szeptember 14-én a terhelt állásfoglalás végett a megyei foépítészi hivatalhoz és a megyei közigazgatási hivatalhoz fordult, mivel ellentmondás volt a Kft. által adott Változási Vázrajz és a képviselo testület részletes rendezési tervérol szóló rendelet között.
A telekalakítási eljárás iratai között található egy 2004. szeptember 15-i keltezésű, a terhelt által aláírt határozat, mely felfüggeszti a Kft. által az ingatlanok – közte a 416. hrsz. ingatlan – megosztása, telekhatár rendezése iránt kezdeményezett eljárást, a megyei közigazgatási hivatal állásfoglalásáig.
Ezt a határozatot a Kft., vagy más személy részére nem kézbesítették. Arra a terhelt 2004. szeptember 30-i keltezéssel, kézírással feljegyezte, hogy a telekalakítási engedély kiadható, illetoleg az egész határozatot kézzel áthúzta.
A Kft. a telekalakítási kérelemmel egyidejűleg építési engedély iránti kérelmeket is benyújtott; és építésügyi hatósági eljárás indult a 416/2. hrsz., 416/3. hrsz., 416/6. hrsz., 416/7. hrsz. ingatlan esetében, mindegyik ügyintézoje ugyanaz volt.
A Polgármesteri Hivatal, a terhelt aláírásával készült
– 2004. szeptember 15-i 3092/2004. számú határozatával a 416/7. hrsz.-ú,
– 2004. október 15-i 2740/2004. számú határozatával a 416/6. hrsz.-ú, 2590/2004. számú határozatával a 416/3. hrsz.-ú,
– 2004. október 18-i 2553/2004. számú határozatával pedig a 416/2. hrsz.-ú
ingatlanra vonatkozó építésügyi hatósági kérelmet felfüggesztette.
A határozatok indokolása – egy kivételével – egyaránt arra hivatkozott, hogy az építésügyi kérelmet azért nem lehet elbírálni, mert a telekalakítási kérelem elbírálása, a Megyei Közigazgatási Hivatal állásfoglalásáig felfüggesztésre került.
A 2590/2004. számú határozat szerint az építésügyi kérelem felfüggesztésének oka, hogy a telekalakítási kérelem elbírálása még nem történt meg.
Az elsofokú bíróság jogi értékelése szerint a cselekmény nem bűncselekmény, ezért a terheltet felmentette a Btk. 275. § (1) bekezdés b) pontja szerint minosülo közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól.
Egyrészt azt vizsgálta, hogy az építési engedély iránti ügyekben hozott (3092/2004., 2740/2004. és 2553/2004. számú) felfüggeszto határozat indokolása lényeges tényt hamisan foglalt-e közokiratba. Másrészt pedig azt, hogy a telekalakítási ügyben hozott (2823/2004. számú) felfüggeszto határozat létrejött-e.
Hivatkozott a Pp. 195. §-ára, és kifejtette, hogy a közokiratba foglalt hatósági határozatnak anyagi bizonyító ereje nincs, mert nem bizonyítja a benne szereplo tények valódiságát. Az okirat csak abban a körben lehet közokirat-hamisítás tárgya, amennyiben a hamisítás, valótlanság a közhitelességgel egybeesik.
Ehhez képest a 3092/2004., 2740/2004., és 2553/2004. számú – építési engedély iránti kérelmet felfüggeszto – határozatok indokolásának tartalmi valótlansága sem alkalmas annak megállapítására, hogy a terhelt lényeges tényt hamisan foglalt volna közokiratba.
A telekalakítási eljárást felfüggeszto 2823/2004. számú határozat pedig a megszabott alakban a terhelt által elkészült, viszont kiadása nem történt meg, két hét múlva a terhelt saját kezűleg áthúzta és ellentétes tartalmú feljegyzést tett rá. Tervezetként volt az ügyiratban, késobb sem véglegesítették, a közokirat nem készült el. A telekalakítási eljárás felfüggesztésének tárgyában határozat nem született, senkivel szemben sem hatályosult.
Nem merült fel bizonyíték arra, hogy az okirat keltezése valótlan. Ugyanakkor egy ki nem állított, el nem készült határozat esetében pedig a visszadátumozás bizonyítottsága sem lenne alkalmas a közokirat-hamisítás megállapítására.
A másodfokú bíróság mindezzel maradéktalanul egyetértett. Álláspontja szerint is határozattervezetként volt a vitatott okirat az ügyiratban, késobb sem került véglegesítésre, nem született határozat a telekalakítási eljárás felfüggesztésérol. Utalt arra, hogy a terhelti magatartás államigazgatási eljárásnak való megfelelésének kérdése nem a büntetojog körébe tartozik.
A bíróság jogeros ügydönto határozata ellen a pótmagánvádló, jogi képviseloje útján 2010. szeptember 14-én, a terhelt terhére terjesztett elo felülvizsgálati indítványt a felmentés miatt, bűnösség megállapítása érdekében.
Indokai szerint az építési engedélyezés és telekalakítás iránti kérelem egyaránt a terhelt hatáskörébe tartozott. A terhelt pedig valójában nem hozott telekalakítási eljárást felfüggeszto határozatot, mégis erre hivatkozva függesztette fel az építési engedélyezési eljárást.
Az erre való hivatkozás tehát valótlan, lényeges tényre vonatkozott, amit a terhelt közokiratba foglalt, tehát a Btk. 275. § b) pontja szerinti bűncselekmény megvalósult.
Építési engedély hiányában a Kft. nem tudta az átadási határidoket tartani, kénytelen volt építési engedély nélkül bizonyos munkákat elvégezni, emiatt a terhelt 10 milliós nagyságrendű bírsággal sújtotta.
Az indítvány szerint a másodfokú bíróság tévesen tekintette vád tárgyának a telekalakítási eljárást felfüggeszto határozatot.
Bár nem jogszerű, ha a terhelt hoz ilyen határozatot, utóbb viszont úgy nyilatkozik, hogy nem hozott, csak tervezett. A vád tárgya azonban nem ez, hanem az építési engedélyezési eljárásban született felfüggeszto határozatok, amelyek valótlanul tartalmazták azt a tényt, hogy van telekalakítási eljárást felfüggeszto határozat, ami akadálya építési engedély kiadásának.
A Legfelsobb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a pótmagánvádló jogi képviseloje a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, felszólalásában azzal egészítette ki, hogy az idoközben befejezodött közigazgatási eljárásban megállapították, hogy az önkormányzat és a Kft. ügyében a terhelt nem járhatott volna el. A védo a jogeros határozat hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány – eltéro okból és indokokkal – a következok szerint alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a terhelt felmentésére a bünteto anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Emiatt a Be. 417. § (1) bekezdés I. pontjának b) alpontja alapján – a Be. 418. § (1) bekezdése szerinti határidoben – a pótmagánvádló felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult.
A pótmagánvádló felülvizsgálati indítványa joghatályos. A megtámadott határozat azonban nem anyagi jogi okból törvénysérto.
A Be. 423. § (5) bekezdése alapján ugyanis a Legfelsobb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján hivatalból köteles felülvizsgálni, ami – értelemszerűen – elsodlegesen vizsgálandó felülvizsgálati ok.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetve a Be. 373. § (1) bekezdés I. pontjának c) alpontja alapján pedig feltétlen hatályon kívül helyezést és az eljárás megszüntetését eredményezo eljárási szabálysértés, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
A törvényes vád fogalmát a Be. 2. § (2) bekezdése – egyébként a korábbi ítélkezési gyakorlattal összhangban – határozza meg. Ennek értelmében törvényes az a vád, melyet a vádemelésre jogosult (alaki feltétel) konkrét személlyel szemben benyújtott és tartalmazza e személlyel szembeni büntetoigény érvényesítésének ténybeli alapját, tehát eleget tesz az alanyi és tárgyi meghatározottság, valamint személyre konkretizáltság törvényi követelményének (tartalmi feltétel).
A Be. a pótmagánvád kapcsán az alaki feltételek körében – a Be. 53. §-a szerinti elofeltételeken túlmenoen – annyi többletet tartalmaz, hogy a vádindítvány benyújtására eljárásjogi határidot szab, valamint – amennyiben a természetes személy pótmagánvádló, illetve a nem természetes személy pótmagánvádló képviseletére jogosult jogi szakvizsgával nem rendelkezik – kötelezoen eloírja az ügyvédi képviseletet, s a vádindítvány ügyvéd útján való benyújtását [Be. 56. § (4) bek., 229. § (1) bek., 230. § (1) bek.].
Az alaki feltételek körében a Legfelsobb Bíróság vizsgálta azt is, hogy a felrótt bűncselekmény miatt emelt vád az arra jogosulttól származik-e.
A Be. 53. § (1) bekezdése alapján a sértett – a Be.-ben meghatározott esetekben – pótmagánvádlóként léphet fel. Ebbol következoen a sértett pótmagánvádlókénti fellépését a Be. eleve korlátok között engedi meg. A korlátok egy része értelemszerű, kifejezetten szabályozott.
A Be. azonban – eltéroen a sértettnek biztosított magánvádlói (52. §) és magánféli (54. §) jogosultságra vonatkozó rendelkezésektol – nem határozza meg kifejezetten a sértett pótmagánvádlóként való igényérvényesítésének anyagi jogi kereteit [eltekintve a – jelen ügy szempontjából közömbös – 199. § (3) bekezdése, valamint egyes, külön eljárásokra vonatkozó rendelkezésektol]. Nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy mely törvényi tényállá-sok esetében van helye pótmagánvádnak. Ez azonban nem jelenti, hogy e vonatkozásban nincsenek – a Be.-bol levezetheto – további korlátok.
Az 52. § és az 53. § összevetésébol következoen ugyanis magánindítványra büntetheto és egyben magánvádra üldözendo (tehát magánvádas) bűncselekmények esetében nincs helye pótmagánvádnak. Ehhez képest, valamint a Be. 53. §, valamint a Be.-nek a pótmagánvádra vonatkozó egyéb rendelkezései egybevetett értelmében, pótmagánvádnak csak a közvádra üldözendo bűncselekmények esetében van helye.
Pótmagánvádlóként a sértett (értelemszerűen az adott bűncselekmény sértettje) jogosult fellépni. A Be. 51. § (1) bekezdése alapján sértett az, akinek a jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Sértett, s ekként [a Be. 474. § (5) bekezdése szerinti esetet kivéve] pótmagánvádló természetes vagy jogi személy egyaránt lehet.
A Btk. 10. § (2) bekezdése alapján a bűncselekmény fogalma önmagában is feltételez valamilyen jogsértést, illetve veszélyeztetést. Kétségtelen továbbá, hogy minden bűncselekménynek van valamilyen kihatása, következménye akár a szűkebb, akár a tágabb környezetre.
Mindez azonban nem jelenti, hogy minden bűncselekménynek feltétlenül van eljárásjogi (természetes, illetve jogi személy, ekként pótmagánvádlóként fellépésre jogosult) sértettje. Ez attól függ, hogy adott törvényi tényállás diszpozíciója tárgyi ismérvként tartalmaz-e akár passzív alanyt, akár eredményt. Ami – értelemszerűen – a jogalkotó megítélésétol függ, és egyértelműen jelzi, hogy milyen, illetve melyik igény érvényesítésének van büntetojogban alapja.
Ezzel összhangban a Be. 54. § (1) és (2) bekezdése alapján a sértett (mint magánfél) büntetoeljárásban csak azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, ami a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett. Töretlen ítélkezési gyakorlat szerint pedig ennek értelmében csak a bűncselekmény sértettjénél és a bűncselekmény közvetlen következtében keletkezett polgári jogi igény érvényesítheto büntetoeljárásban. (BH 1974/294., 1978/66., 1984/439., 1989/383., 1989/393., 1990/328., 1997/429.)
Ha viszont a sértett polgári jogi igénye büntetoeljárásban való érvényesíthetoségének feltétele a sérelem közvetlensége, a távoli következmény közömbös, akkor nyilvánvalóan büntetoigénye érvényesítésének lehetosége sem lehet ennél tágabb. Az ezzel ellentétes álláspont odavezetne, hogy a büntetoeljárásban a pótmagánvádló – közvetve, áttételesen ért sérelme alapján – büntetoigényt érvényesíthetne, viszont sérelmébol fakadó polgári jogi igényt nem.
A büntetojogi érdekkel szoros kötöttségre utal egyébként a Be. 229. § (2) bekezdése is, amikor a sértettnek „az ellene elkövetett bűncselekményre” vonatkozó iratok megismerésének lehetové tételét írja elo.
Ha a törvényi tényállás passzív alanyt (aki szükségképpen természetes személy) tartalmaz, akkor általában az ot ért sérelem egyben eljárásjogi sértetti jogosultságot is megalapozhat. S ugyanígy, ha a törvényi tényállás eredményt tartalmaz; ez esetben is (akár passzív alanyiság nélkül is) fennállhat a sértetti jogosultság, illetve a pótmagánvádlóként fellépés lehetosége.
Ha azonban a törvényi tényállás egyiket sem tartalmazza, akkor nyilvánvaló, hogy az adott bűncselekmény általi jogsértés, veszélyeztetés az állami, társadalmi, vagy gazdasági rend (mint jogtárgy) sérelmével jár, s esetleges következménye konkrét természetes, vagy jogi személyre nézve csupán áttételes.
Körültekintoen kell tehát vizsgálni, különösen utóbbi esetben, hogy a sértetti igény alapja a személyében való érintettség nélkül csupán a károsulti, vagyonjogi érdek, avagy a bűncselekménnyé nyilvánításban megtestesülo, büntetojogi érdekhez szorosan kötodo, abban gyökerezo olyan jog- vagy jogos érdekbeli sértettség, illetve veszélyeztetettség, amely adott (természetes vagy jogi személy) sértettre konkretizált és közvetlen.
Kizárólag károsulti, vagyonjogi érdek, illetve igény érvényesítése ugyanis nem a büntetoeljárás feladata, a pótmagánvád nem a polgári jogi igény érvényesítésének újabb útja, hanem a büntetoigény érvényesítésének korrekciós eszköze.
Mindig (és valamennyi vádindítványban felrótt bűncselekmény esetében) a konkrét törvényi tényállás mentén vizsgálandó, hogy pótmagánvádnak, ekként a sértett általi büntetoigény érvényesítésének helye van-e. Ennek eredményeként döntheto el ugyanis, hogy az adott bűncselekmény esetében a vád jogosulttól származik-e. (BKv 90., illetoleg HGY 1941., 1942., 2125.)
Különösen így van ez, ha jogi személy sértett lép fel pótmagánvádlóként. Ilyenkor (mint jelen ügyben) ugyanis – értelemszerűen – a passzív alany szempontja is közömbös, mivel jogi személy passzív alany nem lehet. Jogi személy – pótmagánvádlói jogosultsága – esetében tehát annak van jelentosége, hogy a törvényi tényállás eredményt tartalmaz-e, és a bűncselekmény elkövetésébol származó sérelem közvetlen-e.
Kétségtelen, hogy a Btk. 275. §-a szerinti közokirat-hamisítás bűntettének törvényi tényállása nem tartalmaz passzív alanyt, sem eredményt; védett jogi tárgya a közhitelesség, a közokirat alaki és tartalmi valódiságához, illetve a hatóság, hivatalos személy szabályszerű működéséhez fűzodo közbizalom.
Elkövetése pedig nem közvetlenül okozza konkrét személy tényleges és közvetlen jog- vagy jogos érdekbeli sérelmét, illetve nem közvetlenül vezet annak veszélyéhez, hanem közvetve, áttételesen. Eljárása során a hivatalos személy, ebbéli minoségében ugyanis nem közvetlen, hanem a jogszabályok által létesített és közvetített viszonyban áll azzal, akit tevékenysége (intézkedése vagy annak elmulasztása) érint. Ehhez képest a közokirattal, illetve annak tartalmával, használatával érintett esetleges sérelme nem a közokirat kiállítójával, hanem mással való viszonyában keletkezhet.
Következésképpen a Btk. 275. §-a szerinti – bár közvádra üldözendo – bűncselekmény miatt nincs helye pótmagánvádnak. Ez azt jelenti, hogy e bűncselekmény miatt a sértett pótmagánvádlóként nem volt jogosult vádindítvány benyújtására. Ezért jelen ügyben a vád (alaki feltételek hiánya miatt) nem törvényes, a bíróság pedig törvényes vád hiányában járt el.
Az esetleges sérelem polgári jogi felróhatósága – értelemszerűen – független a bűnösség megállapítását célzó büntetojogi igény érvényesíthetoségétol.
Az elsofokú bíróság akkor és abban tévedett, hogy a pótmagánvádlóként fellépés lehetoségét, a jogosultságot tárgyi oldalról – az adott bűncselekmény szempontjából – nem vizsgálta. Ez a vád törvényessége kérdésében való döntés. A törvényes vád hiánya pedig kezdetben a vádindítvány elutasításának [Be. 231. § (2) bek. d) pont], utána pedig az eljárás megszüntetésének oka.
Az elsofokú bíróság – iratokból és ítéletébol is kitűnoen – a 2. alszámú végzésével határozatban rendelkezett a pótmagánvádló vádindítványának befogadásáról, ami helytelen.
A Be. alapján az elso fokon eljáró bíróságnak a vád törvényessége hiányának megállapítása esetében kell határozatot hoznia. A vád törvényességének megállapítását azonban nem kell határozatban kimondani, az kizárólag a felsobíróság határozatának lehet tárgya, ha az alsóbíróság a törvényes vád hiányát törvénysértéssel állapította meg [Be. 373. § (1) bek. II. pont e) alpont].
A Be. 231. § (1) bekezdése értelmében, valamint a hozzá fűzodo következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság a vádindítványt a Be. 231. § (1) bekezdése alapján alakszerű határozat nélkül fogadja el (4/2007. BKv).
Mindemellett az elsofokú bíróság valójában tévesen foglakozott a közokiratba foglalt hatósági határozat bizonyító erejének kérdésével, ami jelen ügyben közömbös volt. A vádindítvány alapján ugyanis bizonyítás tárgyát az képezhette, hogy a terhelt hivatalos személy-e, az adott közokirat készítoje-e, és a közokiratba foglalt tény, a közokirat tartalma (rendelkezése) szempontjából lényeges-e. A közokirat rendelkezésének egyedüli oka pedig – nyilvánvalóan – nem lehet lényegtelen.
A másodfokú bíróság – végzésébol kitűnoen – pedig valóban elértette a pótmagánvádló által érvényesített büntetoigény tárgyát. Az ugyanis – a vád szerint – nem a telekalakítási határozat, hanem az építési engedélyezési ügyekben készült 4 határozat volt. Ehhez fűzodoen kétségtelen, hogy egy építési engedélyezési határozat (a 2590/2004. számú) – az irányadó tényállás szerint, s amint az elsofokú bíróság kifejtette – a vád szempontjából valójában közömbös, mivel indokolása arra hivatkozik, hogy a telekalakítási kérelem nem került elbírálásra, nem pedig arra, hogy a telekalakítási ügyben felfüggeszto határozat született.
Szintén nincs jelentosége a 3092/2004. számú építési engedélyezési ügyben hozott felfüggeszto határozatnak, ugyanis 2004. szeptember 15-én hozták, egy napon a telekalakítási ügyben hozott határozattal.
Az eljárt bíróság önmagához képest is ellentmondásban volt, amikor arra hivatkozott, hogy a telekalakítási határozat a megszabott alakban elkészült, majd pedig arra, hogy a közokirat nem készült el, csupán tervezet maradt.
A Pp. 195. § (1) bekezdése, ami meghatározza a közokirat fogalmát, illetve a hatóság határozatát szabályozó és a vád szerinti elkövetéskor hatályos, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. tv. (Áe.) IV. fejezete – s egyébként az ezt felváltó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (Ket.) IV. fejezete – nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a közokirat érvényességét a közléshez kötné.
Következésképpen a hivatkozott törvények eloírása szerint készült közokirat léte nem függ a hollététol, ami egyébként a közokirat – rendeltetésével összhangban álló – lényegi eleme is.
Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben készült 2004. szeptember 15-én, telekalakítási ügyben felfüggeszto határozat, akkor az aznap hozott (3092/2004. számú) építési engedélyezési határozat, a meghozatalakor valós tényt tartalmazott. Értelemszerűen más a helyzet a 2004. október 15-én hozott 2740/2004., és a 2004. október 18-án hozott 2553/2004. számú építési engedélyezési határozat esetében, mivel mindketto azután született, hogy a terhelt a telekalakítási határozatot – 2004. szeptember 30-án – valójában érvénytelenítette.
E körülmények azonban a vád törvényességének hiánya miatt közömbösek.
Végül megjegyzi a Legfelsobb Bíróság, hogy a vád szerinti elkövetési idopontban 2004 szeptemberében és októberében hatályos büntetotörvény szerint a felrótt bűncselekmény Btk. szerinti törvényhelye a 275. § b) pontja [ami 2005. november 23-ától 275. § (1) bekezdés b) pontja szerinti számozással, változatlan szöveggel hatályos].
Ekként a Legfelsobb Bíróság a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a megtámadott határozatot – a Be. 373. § (1) bekezdés I. pontja c) alpontja szerinti okból, törvényes vád hiánya miatt – hatályon kívül helyezte, és a terhelttel szemben a Btk. 275. § b) pontjába ütközo közokirat-hamisítás bűntette miatt indult büntetoeljárást megszüntette.
(Legf. Bír. Bfv. III. 1056/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás