BÜ BH 2012/32
BÜ BH 2012/32
2012.02.01.
I. Az indokolási kötelezettség megsértése akkor valósulhat meg – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – eljárási szabálysértésként, ha a megtámadott határozat oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, ezáltal ugyanis az érdemi felülbírálat lehetősége hiúsul meg.
II. Az indokolási kötelezettség megsértése nem az indokolás bármely elemének hiányát, hibáját jelenti, hanem annál szűkebb terjedelmű. A törvény ugyanis csak a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében elmulasztott bírói indokoláshoz fűzi a hatályon kívül helyezés következményét.
III. E felülvizsgálati ok kapcsán nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége [Be. 373. § III/a) pont, 416. § (1) bek. c) pont].
A városi bíróság a 2010. szeptember 21-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 172. § (1) bek., (3) bek. I. ford.] és ittas járművezetés vétségében [Btk. 188. § (1) bek.]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 150 napi tétel, napi tételenként 1600 forint, összesen 240 000 forint összegű pénzbüntetésre és a közúti járművezetéstől végleges hatályú eltiltásra ítélte.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. január 27-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a terheltet 5 évre tiltotta el a közúti járművezetéstől. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője együttesen terjesztett elő felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.
Indokaik szerint az elsőfokú ítélet hiányos, megalapozatlan, felülbírálatra alkalmatlan, amit a másodfokú bíróság nem észlelt.
Az indítvány szerint a Be. 373. § III/a. pontja szerinti törvénysértés történt. Az elsőfokú bíróság ugyanis – a terhelt hivatkozása ellenére – nem tette tárgyalás anyagává, nem mérlegelte a terhelt által a gyanúsítotti kihallgatás után, 2009. február 5-én saját kezűleg írt és beadott, a baleset időpontjára, körülményeire, valamint a terheltre vonatkozó nyilatkozatot, írásbeli vallomást.
Az elsőfokú ítélet indokolása nem ad számot a 2009. február 5-ei írásbeli vallomásról, illetve arról, hogy annak más bizonyítékokkal való ellentmondását az eljárt bíróság miként oldotta fel.
A 2009. február 5-ei írásbeli vallomás figyelembevétele, illetve mérlegelése eredményeként viszont változna a baleset időpontjára vonatkozó megállapítás, ami kihathat az orvos-szakértő véleményére, ez utóbbi módosulása pedig az ittasságra vonatkozó ténybeli következtetésre, ami a Btk. 188. § (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény miatti bűnösség alapja.
Az indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
Ezzel szemben a felülvizsgálati indítvány – az indokolási kötelezettség címén – valójában és kifejezetten az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott és ezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását.
Az indítványban foglaltak kapcsán a Legfelsőbb Bíróság rámutat a következőkre.
Kétségtelen, hogy a bíróság az indokolásban köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló (fellebbezés, illetve felülvizsgálat folytán eljáró) bíróság pedig ezt jogosult és köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, akkor nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége; s ez eredményezi feltétlenül a hatályon kívül helyezést. [1/2007. BKv C.].
Az indokolási kötelezettség megsértése azonban nem az indokolás bármely elemének hiányát, hibáját jelenti, hanem annál szűkebb terjedelmű.
Egyrészt maga a törvény szűkít, mivel kizárólag a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében teszi vizsgálandóvá az indokolási kötelezettség teljesítését [Be. 373. § (1) bek. III. pont].
A törvényi meghatározásból viszont nem következik, hogy ennek kapcsán anyagi jogi vizsgálatba lehetne bocsátkozni. Az anyagi jogi intézmények megjelölése csupán az eljárási ok releváns körét, nem pedig a vizsgálat tárgyát jelenti.
Ezen felülvizsgálati ok esetében tehát nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a jogi minősítésnek vagy a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi alapossága, helyessége. Különben e körben is kötelező lenne hivatalból a felülvizsgálat, ami ellentétes a törvénnyel [Be. 423. § (4)–(5) bek.].
Az indokolási kötelezettség megsértése egyrészt azt jelenti, ha az indokolásból nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése, mérlegelése során, másrészt azt, ha másról szól, mint a rendelkezés.
Ugyanakkor az értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni, eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a Be. 423. § (1) bekezdésének megkerülését jelentené (amint jelen ügyben is ezt célozta az indítvány).
Továbbá ezen eljárási ok tekintetében értelemszerűen eltérő a helyzet attól függően, hogy a bíróság fellebbezés vagy felülvizsgálati indítvány alapján jár el. A másod-, illetve harmadfokú bíróságnak ugyanis (bár korlátozottan és eltérő mértékben) módja van a tényállás kiegészítésére, s ehhez képest bizonyítékok mérlegelésére, míg felülvizsgálat során erre nincs törvényi lehetőség.
Felülvizsgálatban viszont a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható.
Következésképpen ténykérdéssel kapcsolatos ezen eljárási ok esetében (felülvizsgálati eljárásban) csupán az vizsgálható, hogy a megtámadott jogerős határozat indokolásában az eljárt bíróság leellenőrizhető és elégséges módon számot ad-e a tényállás megállapításához vezető, a Be. 78. § (3) bekezdés szerinti, értékelő tevékenységéről.
Nem képezheti tehát felülvizsgálat tárgyát a ténymegállapítások, jogkövetkeztetések hiányára, a megítélés téves voltára, a bizonyítékok mikénti értékelésére vonatkozó kifogás. A ténykérdéssel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése címén az indítvány valójában a bizonyítékot mérlegelő tevékenységet támadta.
Megjegyzi egyébként a Legfelsőbb Bíróság, hogy – a jogerős határozatból kitűnően – az eljárt bíróság a vád kereteihez igazodva, a bizonyítás eredményeként állapította meg a tényállást, a bizonyítékokat számbavette, egyenként és összességében értékelte, az alkalmazott anyagi és eljárási jogi szabályhoz vezető következtetéseit, álláspontját rögzítette. Így – szemben az indítványban foglaltakkal – eleget tett indokolási kötelezettségének.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság – a Be. 424. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint tanácsülésen eljárva – a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Bfv. III. 588/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás