37/2012. (IX. 20.) AB határozat
37/2012. (IX. 20.) AB határozat
az Országos Választási Bizottság 52/2012. (IV. 5.) OVB határozata vizsgálatáról
2012.09.20.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése az Országos Választási Bizottság által országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 52/2012. (IV. 5.) OVB határozatát helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
1. 2011. október 28-án a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) akkor hatályos 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 176/2011. (X. 12.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh1.) ellen.
Egy választópolgár 2011. szeptember 16-án országos népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az OVB-hez, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Támogatja-e Ön, hogy az Országgyűlés tárgyalja meg, hogy megtiltásra kerüljön a közterületen történő életvitelszerű lakhatás?” Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette. Az OVBh1. indokolása szerint az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai és a kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tett.
Az OVBh1.-val szemben – a törvényes határidőn belül – egy magánszemély kifogást nyújtott be, melyben kérte, hogy az Alkotmánybíróság az OVBh1.-t semmisítse meg, és az OVB-t utasítsa új eljárásra. A kifogástevő szerint a kérdés nem egyértelmű, mert nem állapítható meg, mit jelent az „életvitelszerű lakhatás” kifejezés. A kifogástevő emellett utal arra, hogy a kérdés nem országos ügyre, hanem helyi ügyre vonatkozik, és ennek alátámasztására a kifogástevő arra hivatkozik, hogy a kérdésben Budapest VIII. kerületében 2011. szeptember 25-én helyi népszavazást tartottak.
2. A kifogás beérkezését követően – 2012. január 1-jén – hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény). Az Alaptörvény ugyan nem szól a népi kezdeményezés jogintézményéről, Magyarország Alaptörvénye átmeneti rendelkezéseinek 20. cikke azonban úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 2011. december 31-én hatályos 28/D. §-át az Alaptörvény hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyekben az Alaptörvény hatályba lépését követően is alkalmazni kell. A Ve. 2012. január 1-jén hatályba lépett 156. § (2) bekezdése alapján a Ve. egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvénnyel megállapított rendelkezéseinek hatályba lépését megelőzően benyújtott népi kezdeményezés hitelesítésére a Ve.-nek a kezdeményezés benyújtásakor hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
Mindezek alapján jelen népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítésével kapcsolatos OVB határozat elleni kifogás elbírálása továbbra is az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, s az Alkotmánybíróságnak a népi kezdeményezés benyújtásakor hatályban lévő szabályok alapján kell eljárnia.
3. Az Alkotmánybíróság a kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítő OVBh1.-t felülvizsgáló 7/2012. (III. 1.) AB határozatában megállapította, hogy az OVBh1. meghozatalát és a kifogás benyújtását követően az Országgyűlés 2011. december 23-ai ülésnapján elfogadta a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényt (a továbbiakban: Szabs. tv.), amelynek 186. §-a szankcionálja a közterületen életvitelszerű lakhatás tilalmának megszegését. A népi kezdeményezés egy olyan kérdés országgyűlési napirendre tűzését kívánta elérni, amelynek parlamenti vitája megtörtént, s a szóban forgó kérdésben az Országgyűlés törvényt alkotott. Az időközben megváltozott, 2012. április 15-én hatályba lépő jogi szabályozásra tekintettel a kérdés elvesztette időszerűségét. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népi kezdeményezésben foglalt kérdés ezért nem egyértelmű, a választópolgár számára azt a téves látszatot keltette, mintha az Országgyűlés napirendjén a közterületen folytatott életvitelszerű lakhatás szankcionálásának kérdése fel sem merült volna. A félreérthető, a választópolgárt félrevezető kérdés pedig nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 17. §-ából következő egyértelműség követelményének. A kérdés az OVB-hez hitelesítésre történt benyújtásakor az egyértelműség követelményének még megfelelt. Az Alkotmánybíróságnak – a kifogás elbírálása során – azonban figyelembe kellett vennie azt, hogy a megváltozott jogi szabályozás miatt a kezdeményezésben szereplő kérdés a választópolgári egyértelműség követelményének már nem felelt meg, ezért nem volt hitelesíthető.
4. Ezt követően az OVB az 52/2012. (IV. 5.) OVB határozatban (a továbbiakban: OVBh2.) a 7/2012. (III. 1.) AB határozatban foglaltaknak megfelelően az alírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. 2012. április 13-án magánszemélyek kifogást nyújtottak be az OVBh2.-vel szemben. Ebben egyrészt azt sérelmezték, hogy az OVB a megismételt eljárást nem a 7/2012. (III. 1.) AB határozatot követő 30 napon belül folytatta le, másrészt azt, hogy az Alkotmánybíróság és ezt követően az OVB még egy hatályba nem lépett jogszabályra hivatkozott döntésében. A kifogást tevők emellett úgy vélik, hogy az OVB-nek a népi kezdeményezésre bocsátott kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ívet hitelesítenie kellett volna, mert az Országgyűlés szabálysértési tényállást alkotott, a kérdés viszont nem szabálysértési tényállás megalkotására vonatkozott, hanem egy adott magatartás tiltására. A kifogás összeveti a Szabs. tv. 186. §-át és a népi kezdeményezésre bocsátandó kérdést, és arra a következtetésre jut, hogy a Szabs. tv. „közterület belterületéről” rendelkezik, a kérdésben viszont a tilalom minden közterületre vonatkozik.
A kifogás végül két megjegyzéssel zárul. Az egyik szerint az AB határozatok indokolása az OVB-t nem köti. A másik szerint pedig nincs alkotmányos indoka annak, hogy a népi kezdeményezés megtagadásával szembeni jogorvoslatot a Kúria helyett az Alkotmánybíróság bírálja el.
II.
Az Alkotmánybíróság a kifogást az alábbi jogszabályok alapján vizsgálta meg:
1. Az Nsztv. vonatkozó rendelkezései:
„1. § (1) Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni.”
(…)
„17. § A népi kezdeményezésnek pontosan és egyértelműen tartalmaznia kell a megtárgyalásra javasolt kérdést.
18. § Az Országos Választási Bizottság akkor tagadja meg az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
c) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.”
2. A Ve.-nek a jelen ügyben alkalmazandó – 2011. december 31-éig hatályban volt – rendelkezései:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(…)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
3. A hatályos Ve. alkalmazandó rendelkezése:
„156. § (1) E törvénynek az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvénnyel megállapított rendelkezéseit – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a folyamatban lévő népszavazási és népi kezdeményezéssel kapcsolatos ügyekben is alkalmazni kell.
(2) E törvénynek az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvénnyel megállapított rendelkezéseinek hatálybalépését megelőzően benyújtott népszavazási kezdeményezés és népi kezdeményezés hitelesítésére a benyújtásakor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.”
III.
A kifogás nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét a Ve. 156. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó, 2011. december 31-ig hatályban volt 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. A kifogást az Alkotmánybíróság a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján érdemben bírálta el.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként a kifogásnak azt a részét vizsgálta, amely szerint az OVB „jogvesztő határidők megsértésével folytatta le” az eljárást, mert a 7/2012. (III. 1.) AB határozatot követően nem 30 napon belül hozta meg az OVBh2.-t.
A Ve. 117. § (1) bekezdése szerint „[a]z Országos Választási Bizottság a jogszabályi feltételeknek megfelelő aláírásgyűjtő ívet, illetőleg kérdést a benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti”. A Ve.-nek a népi kezdeményezés benyújtásakor hatályos 130. § (3) bekezdése alapján az OVB határozatával szembeni kifogást az Alkotmánybíróság soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság ennek eredményeképpen az Országos Választási Bizottság határozatát helybenhagyja vagy megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja. A Ve. azonban kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy az OVB a megismételt eljárásban hány napon belül köteles a döntését meghozni.
A választópolgárok a politikai részvételhez fűződő alapvető jogukkal élnek, amikor népi kezdeményezést vagy népszavazást kezdeményeznek. Alkotmányos érdek ezért, hogy egy népszavazásra vagy népi kezdeményezésre irányuló kérelmet az állam intézményei átlátható módon, előrelátható időn belül, illetve a lehető leghamarabb elbírálják, még akkor is, ha jogszabály kifejezett határidőt nem ír elő. A jelen esetben az Alkotmánybíróság határozatának dátuma 2012. március elseje, a kifogásolt OVBh2.-t pedig 2012. április 5-én hozta meg az OVB. A két határozat között eltelt idő nem tekinthető olyan hosszúnak, amely alkotmányossági problémát vetne fel. Az Alkotmánybíróság ezért az erre vonatkozó kifogást elutasította.
2. A kifogás további részei azt vitatják, hogy a népi kezdeményezésre bocsátott kérdést az Alkotmánybíróság nem találta hitelesíthetőnek, és ez alapján az OVB a kérdés hitelesítését az OVBh2.-ben megtagadta.
Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint, „ha az Alkotmánybíróság már döntött egy kérdés hitelesíthetőségéről, az OVB ennek alapján lefolytatott új eljárásban hozott határozata ellen az Alkotmánybírósághoz csak arra alapozva lehet újabb kifogást benyújtani, hogy az OVB határozata nem felel meg az Alkotmánybíróság új eljárásra utasító határozatában foglaltaknak. Ez az értelmezés az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatából következik”. [114/2009. (XI. 20.) AB határozat, ABH 2009, 1009, 1011.] A kifogásnak tehát azok a részei, amelyek az Alkotmánybíróság által korábban már elbírált kérdés hitelesíthetőségére vonatkoznak, jelen eljárásban érdemben nem vizsgálhatók.
3. A kifogás végül két megjegyzéssel zárul. Ezek egyike, a kifogást tevőknek az Alkotmánybíróság és a Kúria közötti hatáskörmegosztással kapcsolatos észrevétele a jelen alkotmánybírósági eljárás keretei között nem volt elbírálható, mert az nem a népi kezdeményezésre bocsátandó konkrét kérdés hitelesítésére irányuló megismételt OVB eljárásra vonatkozott.
A másik szerint az AB határozatok indokolása az OVB-t nem köti. Az Alkotmánybíróság 40/2004. (X. 27.) AB határozatában megállapította, hogy „a kezdeményezésben foglalt kérdés megengedhetőségét – törvényességét és alakszerűségét – illetően az Alkotmánybíróság foglal állást, mindenkire kötelezően, erre irányuló kifogás alapján” (ABH 2004, 512, 518.). A 114/2009. (XI. 20.) AB határozatban foglaltak szerint „a Ve. 130. § (3) bekezdése, amely szerint a kifogás elbírálása során az Alkotmánybíróság az OVB határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az OVB-t új eljárásra kötelezi, azt jelenti, hogy az OVB-t a megismételt eljárásban – összhangban az Abtv. 27. § (2) bekezdésében foglaltakkal – nemcsak az Alkotmánybíróság határozatának rendelkező része, hanem annak indokolása is köti, annak tartalmát az OVB a megismételt eljárásban és a határozathozatal során köteles figyelembe venni. [32/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2007, 383, 390-391.; 33/2007. (VI. 6.) AB határozat; ABH 2007, 393, 403.; 34/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2007, 410, 419.]” (ABH 2009, 1009, 1011.).
Az OVBh2. – a kifogás előterjesztőjei szerint is – a 7/2012. (III. 1.) AB határozatban kifejtetteken alapul, az Alkotmánybíróság ezért az OVBh2.-t helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az 52/2012. (IV. 5.) OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: VI/2800/2012.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás