BÜ BH 2012/4
BÜ BH 2012/4
2012.01.01.
I. Magánokirat hamisítás vétsége nem valósul meg, ha a valótlan tartalmú magánokirat felhasználása nem valamely jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének a bizonyítása érdekében történik [Btk. 276. §].
II. Gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vétségét nem valósítja meg, aki a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó tény változásának bejelentését gondatlanságból mulasztja el [Btk. 299. § (2) bek.].
III. Közokirat-hamisítás bűntettét valósítja meg az ügyvéd, aki közreműködik abban, hogy az erre kötelezett az eredeti alapítói döntés bejelentése elmulasztásának cégjogi következményei elkerülése érdekében későbbi valótlan tartalmú alapítói döntés alapján jelentse be a cégbíróságnak a könyvvizsgáló személyének megváltozását [Btk. 274. § (1) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bek. c) pont] és gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétségében (Btk. 299. §). Ezért őt halmazati büntetésül 150 napi tétel (3000 forint egynapi tétel összegű), összesen 450 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Ellenben őt az ellene folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt emelt vád alól felmentette;
a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bek. c) pont] és magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §). Ezért őt halmazati büntetésül 200 napi tétel (3000 forint egynapi tétel összegű), összesen 600 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A megyei területfejlesztési tanács (továbbiakban: Tanács) a területfejlesztési és területrendezési feladatainak ellátása érdekében az 1999. április 20. napján kelt alapító okirattal létrehozta a H. Megyei Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Társaságot (továbbiakban: kht.).
A Tanács 2003. április 4. napján 2003. március 17-i hatállyal a kht. ügyvezetői feladatának ellátásával az I. r. terheltet bízta meg 2003. április 30. napjáig terjedő időszakra. Ezen döntés alapján a kht. alapító okirata módosításra került.
A módosításhoz kapcsolódóan 2003. március 17. napján az I. r. terhelt egy elfogadó nyilatkozatot írt alá, amely szerint többek között a gazdasági társaságokról szóló 1997. CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 25. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kizáró ok sem áll fenn vele szemben.
A változás bejegyzéshez szükséges egyéb okiratokkal együtt e nyilatkozat is benyújtásra került a cégbírósághoz 2003. április 17. napján.
Ezt követően a Tanács a 2003. április 30. napján meghozott döntésével az I. r. terhelt ügyvezetői tisztségét 2003. május 1. napjától május 15. napjáig, majd 2003. május 13-án 2003. május 16. napjától 2006. december 31. napjáig meghosszabbította.
Az I. r. terhelt mind 2003. április 30., mind május 13. napján a 2003. március 17-ei nyilatkozatával egyezően írásbeli nyilatkozatot tett többek között arról, hogy nem áll fenn vele szemben a Gt. 25. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kizáró ok.
Az I. r. terhelt 2002. január 25. napjától 2003. december 20. napjáig az E. Mérnökiroda Tanácsadó, Szolgáltató és Könyvelő Kft.-ben, míg 2002. augusztus 5. napjától 2003. december 20. napjáig a B. Könyvelő és Szolgáltató Kft.-ben ügyvezetői tisztséget töltött be. Mind a kht., mind az E. Mérnökiroda Tanácsadó, Szolgáltató és Könyvelő Kft. tevékenységi körében szerepelt 2003. március 17. napján, valamint április 30. és május 13. napján is az „üzletviteli tanácsadás”, a „mérnöki tevékenység, tanácsadás” és a „máshová nem sorolt felnőtt és egyéb oktatás”.
Az E. Mérnökiroda Tanácsadó, Szolgáltató és Könyvelő Kft. legfőbb szerve a 2003. március 13. napján kelt határozatával hozzájárulását adta ahhoz, hogy az I. r. terhelt ügyvezetői tisztséget vállaljon a kht.-nél.
2003. március 17., április 30. és május 13. napján a kht.-nek és a B. Könyvelő és Szolgáltató Kft.-nek közös tevékenységi köre nem volt.
Az ügyvezető változáshoz és az ügyvezetői tisztség meghosszabbításához kapcsolódóan a kht. alapító okiratát módosították 2003. április 4-én, április 30-án és május 13-án.
A 2003. április 4-i módosítás elkészítésére és az ezzel kapcsolatos cégbíróság előtti képviseletre az I. r. terhelt dr. N. Zs. ügyvédet bízta meg. A Tanács elnöke által aláírt és dr. N. Zs. által ügyvédileg ellenjegyzett alapító okirat módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövege, mely 2003. április 17. napján került benyújtásra a cégbíróságra tartalmazza az ügyvezető azon kijelentését, hogy más gazdasági társaságban nem tölt be vezető tisztséget.
2003. május 13-án a II. r. terhelt, mint ügyvéd a Tanács elnökétől meghatalmazást kapott a 2003. április 30-ai és május 13-ai módosítások elkészítésére és az ezzel kapcsolatos cégbíróság előtti eljárásban való képviseletre, amely alapján a 2003. április 30-ai alapító okirat módosítást és a kht. 2003. május 13-ai módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt alapító okiratát 2003. május 26. napján a cégbírósághoz benyújtotta. Ezen okiratokban, melyet a Tanács elnöke írt alá, és melyet a II. r. terhelt, mint ügyvéd ellenjegyzett szintén szerepelt az ügyvezető azon kijelentése, hogy más gazdasági társaságban nem tölt be vezető tisztséget.
Az I. r. terhelt már az ügyvezető tisztség elnyerése érdekében benyújtott pályázatában, valamint 2003. május 1. és 2003. május 13. napján tett nyilatkozataiban is jelezte a Tanács irányába, hogy más gazdasági társaságban is vezető tisztséget tölt be. Mindezen okiratok 2003. május 13-án az alapító okirat módosításait ügyvédként készítő és ellenjegyző II. r. terheltnek is rendelkezésre álltak, így tudomással bírt arról, hogy az I. r. terhelt más gazdasági társaságban is vezető tisztséget tölt be.
Mindezek ellenére a II. r. terhelt ügyvédként ellenjegyezte, majd a cégbíróságra benyújtotta a 2003. április 30-ai és május 13-ai alapító okirat módosításokat és a 2003. május 13-ai egységes szerkezetbe foglalt alapító okiratot, mely valótlan kijelentést tartalmazott arról, hogy az I. r. terhelt nem tölt be más gazdasági társaságban vezető tisztséget.
A Tanács a 2003. május 22. napján kelt határozatával a kht. könyvvizsgálóját, dr. K. Zs.-t 2003. május 31-ei hatállyal visszahívta, így az I. r. terhelt, mint a kht. ügyvezetője dr. K. Zs. könyvvizsgálói jogviszonyát azonnali hatállyal felmondta a 2003. május 30. napján kelt levelével.
2003. május 30. napján az I. r. terhelt a D. Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft.-vel a könyvvizsgálói feladatok 2004. május 30. napjáig történő ellátására megbízási szerződést kötött. A korábbi könyvvizsgáló megbízatása megszűnésének tényét és az új könyvvizsgáló megbízását elmulasztotta bejelenteni a cégnyilvántartást vezető cégbíróságnak, ezzel a Gt. 26. §-ának (1) és 29. §-ának (1) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettségét, mely szerint a cég bejegyzett adataiban történő változás bejegyzése iránti kérelmet a változástól számított 30 napon belül elő kell terjeszteni a cégbíróságnál, a rendelkezésre álló határidőn belül elmulasztotta.
Az I. r. terhelt 2004. májusában észlelte, hogy a D. Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft. megbízatása lejárt, így annak meghosszabbítása szükséges, valamint, hogy a 2003. május 31-ei könyvvizsgáló visszahívása és az új megbízatása nem került átvezetésre a cégnyilvántartásban, ezért a II. r. terhelthez, mint a kht. ügyvédjéhez fordult e helyzet megoldását kérve.
A II. r. terhelt tanácsára a Tanács nevében a Tanács elnöke saját hatáskörében eljárva „alapítói döntésével” 2004. május 31-ével a kht. könyvvizsgálójává választotta a D. Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft.-t.
Az I. r. és a II. r. terheltek által kézjegyükkel ellátott „alapítói döntés” nem felelt meg a valóságnak, mert a kht. könyvvizsgálójának személyében már 2003. május 31. napján megtörtént a változás.
Az alapítói döntéseknek megfelelő valótlan tartalmú változások cégbírósági bejegyzéséhez szükséges okiratokat a II. r. terhelt, mint ügyvéd készítette el és ellenjegyezte az I. r. terhelt által 2004. május 31. napján adott meghatalmazás alapján.
A valótlan tartalmú „alapítói döntéseket” a II. r. terhelt a 2004. május 31. napján kelt változásbejegyzési kérelem mellékleteként 2004. július 15. napján a cégbírósághoz benyújtotta. Ezen valótlan tartalmú okiratoknak megfelelően a cégbíróság 2004. július 19. napján kelt végzésével a cégjegyzékbe dr. K. Zs. könyvvizsgáló jogviszonyának végeként 2004. június 4. napját, a D. Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft. jogviszonyának kezdeteként 2004. május 31. napját jegyezte be.
Mind az I. r., mind a II. r. terhelt tudtak arról, hogy az alapítói döntések nem felelnek meg a valóságnak.
A felmentés végett bejelentett fellebbezések folytán másodfokon eljárt bíróság a 2010. április 6. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében mindkét terheltet érintően megváltoztatta. Az I. r. terhelttel szemben a pénzbüntetés napi tételszámát 100 napra, az egynapi tétel összegét 2000 forintra, azaz a pénzbüntetést összesen 200 000 forintra, míg a II. r. terhelttel szemben a pénzbüntetés napi tételszámát 150 napra, az egynapi tétel összegét 2000 forintra, azaz a pénzbüntetést összesen 300 000 forintra leszállította;
egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terheltet érintően helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. és a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással, mert álláspontjuk szerint a terheltek bűnösségének megállapítására valamennyi bűncselekményben a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.
Az I. r. terhelt védőjének indítványa szerint a gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétsége tekintetében nem állapítható meg, hogy ténylegesen döntött-e 2003 májusában a Tanács a könyvvizsgáló visszahívásáról, ezért sem az I. r. terhelt, sem a cég ügyvéd képviselője nem kezdeményezhette jogszerűen a könyvvizsgáló személyében történő változás átvezetését a cégbíróságnál. Ha mégis született volna is ilyen döntés, akkor sem állapítható meg az I. r. terhelt részéről szándékos mulasztás, mert semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy a könyvvizsgáló személyében bekövetkezett változást ne jelentse be határidőben a cégbíróságnak. Ha a szándékos mulasztás mégis megállapítható lenne, akkor is hiányzik a cselekmény társadalomra veszélyessége. A változás bejelentése ugyanis késedelmesen megtörtént, így nem valósult meg büntetőjogilag értékelhető társadalomra veszélyes cselekmény.
A védő érvelése szerint a közokirat-hamisítás bűntette tekintetében is hiányzik a szándékosság. A valótlan tartalmú alapítói döntést nem az I. r. terhelt hozta meg. Ő csupán tudomásul vette és végrehajtotta az abból fakadó cégbejegyzési kötelezettségeket. Ezzel összefüggésben, jogban járatlan személyként elfogadta az ügyvéd foglalkozású II. r. terhelt által javasolt jogi megoldást, ami önmagában még nem bűncselekmény. Az ítélet azt egyébként sem rögzítette, hogy milyen magatartással, miben nyújtott segítséget az I. r. terhelt a közokirat-hamisítás bűncselekményének az elkövetéséhez.
A védő mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta mindkét bűncselekmény vádja alól.
A II. r. terhelt védőjének indítványa szerint a bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapították meg a II. r. terhelt bűnösségét a magánokirat-hamisítás vétségében és a közokirat-hamisítás bűntettében.
A II. r. terhelt a korábbi módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt alapító okiratot használta fel – változtatás nélkül – az egységes szerkezetű alapító okirat elkészítésekor. Az általa szerkesztett módosításokat meghaladó változtatásokra nem is volt törvényes lehetősége, ezért a magánokirat-hamisítás vétségét szándékosan nem követhette el.
Gondatlan elkövetésről sem lehet szó, mert mint gyakorló ügyvéd a hatályos jogszabályoknak és a cégbírósági gyakorlatnak megfelelően járt el. Az ügyében eljárt ügyészek és bíróságok olyan elvárásokat fogalmaztak meg, amelyek nincsenek összhangban a jogszabályokkal. Emellett hiányzik e cselekmény társadalomra veszélyessége, mivel az okirat nem leplezett jogellenes állapotot és nem került széles nyilvánosság elé.
Az indítvány szerint a könyvvizsgáló visszahívására vonatkozó alapítói döntés 2003. május 22-én nem került jegyzőkönyvezésre. A cég ügyvezetője által kötött megállapodás nem pótolja az alapítói döntést. A II. r. terhelt e tárgyban okiratot csak az ügyvezető felkérését követően, 2004. május 31. napjával készíthetett.
A könyvvizsgálóval kapcsolatos változás-bejelentés is megfelel a cégbíróságok gyakorlatának és a cégeljárás során semmilyen szabálytalanságot nem tártak fel. Hiányzik végül e cselekmény társadalomra veszélyessége is.
A II. r. terhelt valójában a rajta kívül álló okból kialakult helyzetet oldotta meg a legjobb tudása és korábbi tapasztalatai alapján, oly módon, hogy azzal senkit sem ért jogsérelem. A jogerős döntés hatályában fenntartása esetén az ügy konzekvenciája az lenne, hogy a II. r. terhelt, mint ügyvéd minden érdekeltség, motiváció nélkül, kizárólag a bűncselekmény elkövetésének az öröméért vált okirat-hamisítóvá.
A II. r. terhelt védője mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta mindkét bűncselekmény vádja alól.
A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítvány sem alapos.
A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján ezért mindkét terheltet érintően a marasztaló jogerős döntés hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványokat, a tényállást támadó részükben a törvényben kizártnak, érdemében mind az I. r. és a II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát, mind a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát részben alaposnak találta.
A felülvzsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdése szerint irányadó tényállás (iratszerűen) rögzíti, mind az alapító okirat 2003. április 30-ai és május 13-ai módosítása, mind pedig az utóbbi módosítással egységes szerkezetbe foglalt – és a cégbírósághoz egyaránt benyújtott – szöveg valótlanul tartalmazza, miszerint az ügyvezető kijelenti, hogy más gazdasági társaságban nem tölt be vezető tisztséget. Ezért nem kétséges, hogy a II. r. terhelt valótlan tartalmú magánokiratokat szerkesztett és azokat nyújtotta be a cégbírósághoz.
Arra ugyanakkor helyesen hivatkozott a II. r. terhelt védője, hogy a valótlan tartalmú okirat nem leplezett jogellenes állapotot és hiányzik e cselekmény társadalomra veszélyessége.
Az irányadó tényállás szerint ugyanis egyrészről az E. Mérnökiroda Tanácsadó, Szolgáltató és Könyvelő Kft. legfőbb szerve a 2003. március 13. napján kelt határozatával hozzájárulását adta ahhoz, hogy az I. r. terhelt ügyvezetői tisztséget vállaljon a kht.-nél, másrészről ő már az ügyvezető tisztség elnyerése érdekében benyújtott pályázatában, 2003. május 1-je és 2003. május 13. napján tett nyilatkozataiban is jelezte, hogy más gazdasági társaságban is vezető tisztséget tölt be. Ennél fogva nem sérült a Gt. 25. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés. Cégjogilag ugyanis annak volt jelentősége, hogy az I. r. terhelt ügyvezetőkénti alkalmazásának nem volt jogi akadálya.
Miután a tényállás szerint az I. r. terhelt alkalmazására vonatkozó – fentebb hivatkozott – okiratok az alapító okirat módosításait ügyvédként készítő és ellenjegyző a II. r. terheltnek is maradéktalanul a rendelkezésére álltak, így tudomással bírt arról, hogy az I. r. terhelt más gazdasági társaságban is vezető tisztséget tölt be.
A II. r. terhelt, mint ügyvéd a Tanács elnökétől kapott meghatalmazás alapján elkészítette, ellenjegyezte, majd 2003. május 26-án napján a cégbírósághoz benyújtotta a 2003. április 30-ai és május 13-ai alapító okirat módosításokat és a 2003. május 13-ai egységes szerkezetbe foglalt alapító okiratot. Mindhárom okiratban egyezően és a valóságtól eltérően az szerepelt, hogy az ügyvezető kijelentette, hogy más gazdasági társaságban nem tölt be vezető tisztséget.
A Btk. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségének a megállapításához a valótlan tartalmú magánokirat felhasználása önmagában nem elégséges. E bűncselekmény csak akkor valósulhat meg, ha erre a felhasználásra valamely jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének a bizonyítása érdekében kerül sor. A nem joghatás kiváltására történő használat tehát a bűncselekmény megállapítását nem eredményezheti.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az április 30-i és május 13-i alapító okirat módosítások és az egységes szerkezetű alapító okirat konkrét valótlan tartalma közömbös volt az I. r. terhelt ügyvezetőként alkalmazása körében. Az alapító okirat most vizsgált tartalma a cégjegyzékbe sem kerül be, nem kell abban rögzíteni. A valótlan tartalmú magánokiratok felhasználásának tehát az adott helyzetben nem volt jogi jelentősége, az nem érintette sem az I. r. terhelt ügyvezetőkénti alkalmazásának, sem a cégbejegyzésnek a jogszerűségét. A felhasználás, mint tényállási elem hiányában tehát a Btk. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétsége nem valósult meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak e körben helyt adott. A felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatta és – a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A II. r. terheltet az ellene magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt emelt vád alól – a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a 331. §-ának (1) bekezdése alapján – bűncselekmény hiányában felmentette.
A tényállást támadta az I. r. terhelt védője, amikor azt állította, nem állapítható meg, hogy ténylegesen döntött-e 2003. májusában a Tanács a könyvvizsgáló visszahívásáról, ezért sem az I. r. terhelt, sem a cég ügyvéd képviselője nem kezdeményezhette jogszerűen a könyvvizsgáló személyében történő változás átvezetését a cégbíróságnál. E körben a felülvizsgálat a törvényben kizárt.
Az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy az I. r. terhelt, mint a kht. ügyvezetője a korábbi könyvvizsgáló megbízatása megszűnésének tényét és az új könyvvizsgáló megbízását elmulasztotta bejelenteni a cégnyilvántartást vezető cégbíróságnak.
Helyesen hivatkozott a védő arra, hogy az I. r. terhelt részéről szándékos mulasztás a változás bejelentésének az elmulasztásában nem állapítható meg.
A tényállás szerint az I. r. terhelt (csak) 2004. májusában észlelte, hogy a könyvvizsgáló 2003. május 31-i visszahívása és az új könyvvizsgáló megbízatása nem került átvezetésre a cégnyilvántartásban. Éppen e rendezetlen helyzetnek a megoldását kérve fordult a II. r. terhelthez, mint a kht. ügyvédjéhez.
Miután a jogerős ítélet szerint az I. r. terheltben korábban nem tudatosult, hogy a Gt.-ben előírt bejelentési kötelezettség terheli, e tekintetben csupán a hanyag gondatlansága állapítható meg.
Az elkövetéskor hatályos Btk. 299. §-ában meghatározott gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásának vétsége szándékos bűncselekmény. Szándékos bűnösség hiányában I. r. terhelt a tényállásban rögzített mulasztásával bűncselekményt nem követett el.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az I. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak e körben helyt adott. A felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatta és – a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Az I. r. terheltet az ellene gazdasági adatszolgáltatás elmulasztásának vétsége (Btk. 299. §) miatt emelt vád alól – a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a 331. §-ának (1) bekezdése alapján – bűncselekmény hiányában felmentette.
Amint arra az előző b) pont alatt már hivatkozás történt – tévesen, a felülvizsgálat során irányadó jogerős tényállással ellentétesen hivatkozott a II. r. terhelt védője arra, hogy a könyvvizsgáló visszahívására vonatkozó alapítói döntés 2003. május 22-én nem született meg. Miután pedig a cég ügyvezetője által kötött megállapodás az alapítói döntést nem pótolhatja, a II. r. terhelt e tárgyban okiratot csak az ügyvezető felkérését követően, 2004. május 31. napjával készíthetett.
Másrészről azt is megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy II. r. terheltnek a közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt cselekménye a védőjének érvelésétől eltérően nem feleltethető meg semmilyen törvényes gyakorlatnak függetlenül attól, hogy a cégeljárás során utóbb nem tártak fel semmilyen szabálytalanságot.
Végül azzal sem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság, hogy hiányozna e cselekmény társadalomra veszélyessége, s ezért nem valósult meg bűncselekmény.
Az irányadó tényállás szerint az „alapítói döntéseket” – tudván, hogy azok valótlan tartalmúak – a II. r. terhelt a 2004. május 31. napján kelt változásbejegyzési kérelem mellékleteként 2004. július 15. napján a cégbírósághoz, mint Cégbírósághoz benyújtotta. E valótlan tartalmú okiratoknak megfelelően a cégbíróság 2004. július 19. napján kelt végzésével a cégjegyzékbe a kht. könyvvizsgálóinak adatai részben dr. K. Zs. könyvvizsgáló jogviszonyának végeként 2004. június 4. napját, a R. Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft. jogviszonyának kezdeteként 2004. május 31. napját jegyezte be, s ezáltal valótlan adatok kerültek a cégnyilvántartásba, mint közhiteles nyilvántartásba.
A II. r. terheltnek ez a cselekménye maradéktalanul megvalósítja a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott (ún. intellektuális) közokirat-hamisítás bűntettének a törvényi tényállását.
Miután az I. r. terhelt észlelte 2004 májusában, hogy a korábbi könyvvizsgáló 2003. május 31-ei visszahívása, valamint az R. Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft. új könyvvizsgáló megbízatása nem került átvezetésre a cégnyilvántartásban, ő fordult a II. r. terhelthez, mint a kht. ügyvédjéhez e helyzet megoldását kérve.
A II. r. terhelt tanácsára hozta meg a Tanács nevében a Tanács elnöke saját hatáskörében eljárva az „alapítói döntését” arról, hogy 2004. május 31. napjával a kht. korábbi könyvvizsgálóját visszahívja és az új könyvvizsgálójává választja az R. Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft.-t.
Mind az I. r., mind a II. r. terhelt tudta azt, hogy ezen „alapítói döntés” nem felel meg a valóságnak.
Ellentétben a II. r. terhelt és védőjének érvelésétől, semmi nem akadályozta az I. és II. r. terheltet abban, hogy a tényleges helyzetnek, a valóságnak megfelelően jelentsék be a cégbíróság felé a könyvvizsgáló személyében megtörtént változást. Amint azt a tényállás rögzíti, az ehhez szükséges alapítói döntés is megszületett, miután a Tanács a 2003. május 22. napján tartott ülésén a kht. könyvvizsgálóját, dr. K. Zs.-t 2003. május 31-i hatállyal visszahívta és az I. r. terhelt, mint ügyvezető ennek megfelelően 2003. május 30. napján egyrészről a könyvvizsgáló jogviszonyát azonnal hatállyal felmondta, másrészről ugyanezen nappal megbízta az új könyvvizsgálót is. Az ennek megfelelő valóságos adatok utólagos bejelentésének tehát akadálya nem volt. A terheltek csupán azért készíttettek valótlan tartalmú újabb alapítói döntéseket, hogy a változás-bejelentés elmulasztásának cégjogi következményeit elkerüljék. Ez a cselekményük csupán azért nem minősült magánokirat-hamisítás vétségéhez kapcsolódó részesi közreműködésnek és ezzel további bűncselekménynek, mert a következetes ítélkezési gyakorlat szerint az intellektuális közokirat-hamisítással halmazatban a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat ehhez történő felhasználása alapján a magánokirat-hamisítás vétsége nem állapítható meg.
Bár az I. r. terhelt fordult a II. r. terhelthez a jogellenes állapot megszüntetése érdekében, a (büntető)jogellenes megoldást a II. r. terhelt alakította ki. E megoldás kivitelezéséhez az I. r. terhelt – az ügyvéd megbízásával, a tudottan valótlan tartalmú dokumentumok cégbírósághoz történő benyújtatásával és az egyébéként valóban szükségtelen ellenjegyzéssel – fizikai és pszichikai segítséget is nyújtott. Ezért az alapügyben eljárt bíróságok a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott (intellektuális) közokirat-hamisítás bűntettében az I. r. terhelt bűnsegédi, a II. r. terhelt tettesi büntetőjogi felelősségét anyagi jogszabálysértés nélkül állapították meg.
Ugyanakkor az sem kétséges, hogy egyrészről mindkét terheltet a kialakult jogellenes helyzet megszüntetésének a szándéka vezérelte, másrészről pedig az egyébként tényállásszerű, s ezért büntetőjog-ellenes cselekményük eredményeként az addig jogellenes helyzet megszűnt abban az értelemben, hogy 2004. július 19. napjától a cégnyilvántartás immár ismét hitelesen, a valóságnak megfelelően tartalmazta a kht. könyvvizsgálójára vonatkozó adatokat. Utóbbiaknak azonban már nem a cselekmény minősítése, hanem a büntetőjogi következmények levonása körében van jelentősége.
A terheltek részben történt felmentése folytán a Legfelsőbb Bíróságnak mérlegelnie kellett, hogy a jogerősen kiszabott büntetések megfelelően szolgálják-e a büntetési célokat, avagy új jogkövetkezmény meghatározása indokolt.
Abból indult ki, hogy a terheltek terhére megállapítható immár 1-1 rb. bűncselekmény eredményeként – ha egy év késéssel is, de végül a tényleges, a valós helyzetnek megfelelő adatok kerültek a könyvvizsgáló személyét illetően a cégnyilvántartásba. Cselekményük folytán tehát a korábbi jogellenes helyzet megszűnt, a céghitelesség helyreállt. Erre, továbbá a cselekmény óta eltelt hosszabb időre, valamint a bíróságok által már értékelt egyéb enyhítő körülményekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a terheltek cselekményének társadalomra veszélyessége az elbírálás időszakára már oly csekély, hogy a büntetlen előéletű terheltekkel szemben a büntetés céljai büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása nélkül is elérhetőek. Ezért – a felmentő rendelkezésekkel egyidejűleg – a jogerős ítéletet a terheltek büntetését kiszabó részében is megváltoztatta és a pénzbüntetés mellőzésével – a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján – mindkét terheltet megrovásban részesítette. A Btk. 71. §-ának (2) bekezdésére utalással – rosszallását fejezte ki az általuk elkövetett bűncselekmény miatt és felhívta egyúttal a figyelmüket arra, hogy a jövőben tartózkodjanak bűncselekmény elkövetésétől.
A Legfelsőbb Bíróság egyebekben – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 548/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás