PÜ BH 2012/40
PÜ BH 2012/40
2012.02.01.
Az ügygondnok kirendelésével a jogszabály az eljárás megindításának, illetőleg folytatásának lelhetőségét kívánja biztosítani azokban az esetekben, amikor annak a peres fél személyében rejlő akadálya van. Az eljárási törvénynek az ügygondnok kirendelésére vonatkozó rendelkezését az egyéb rendelkezésekkel együtt kell a bíróságnak értelmezni és alkalmazni [Pp. 74. §, 275. §].
A felperes és házastársa 2003. július 31-én tartási szerződést kötöttek az alperesekkel, melyben a b.-i 505. hrsz.-ú, 1736. hrsz.-ú ingatlanaikat és az 1760. hrsz.-ú ingatlanban lévő tulajdoni hányadaikat az alperesek által életük végéig vállalt tartás, gondozás, gyógykezeltetés és ápolási szolgáltatásaik ellenében az alperesekre ruházták át. Az alperesek tartási kötelezettségüknek eleget tettek.
A felperes házastársa 2002. január 12-én elhunyt. Ezt követően az alperesek a felperes részére szerződésszerűen teljesítettek, majd 2004 augusztusától a felperes az alperesek tartási szolgáltatásait visszautasította. Azóta a felperes körüli teendőket ismerőse, K. I.-né végzi, térítés ellenében.
A felperes már korábban indított perben kérte a tartási szerződés megszüntetését. Ebben a perben egyezséget kötöttek: a tartási szerződést 2007. szeptember 17-jétől kezdődően életjáradéki szerződéssé alakították át, melyben az alperesek minden hónap 15. napjáig havi 25 000 forint életjáradék fizetését vállalták és rendelkeztek az ingatlanok használatáról.
Röviddel az egyezség megkötését követően a felperes az életjáradéki szerződés megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy viszonya az alperesekkel megromlott, a szerződést nem kívánja a jövőre nézve fenntartani. Az életjáradékot nem veszi át, mással kíván új eltartási szerződést kötni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy a felek körülményeiben olyan változás nem történt, amely az életjáradéki szerződés megszüntetését indokolná, a felperes egyoldalú magatartással a szerződés megszüntetését nem kényszerítheti ki.
Az elsőfokú bíróság – megismételt eljárást követően meghozott – ítéletében a felperes és az alperesek között 2000. július 31-én létrejött tartási szerződés módosítása tárgyában 2007. szeptember 17-én létrejött életjáradéki szerződést megszüntette. A b.-i 505. hrsz.-ú ingatlan 1/2 részét az 1736. hrsz.-ú ingatlan 1/2 részét és az 1760. hrsz.-ú ingatlan 276/4803 tulajdoni hányadát a felperes tulajdonába adta. Megkereste a körzeti földhivatalt, hogy az ingatlanokról az alperesek tulajdonjogát és a bejegyzett „eltartási szerződést” törölje.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a Ptk. 589. § (2) bekezdésére alapította. Ezt a következőkkel indokolta: Az igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye szerint a felperes megbetegedései következtében önmaga ellátására napi szükségleteinek szintjén csak részlegesen képes. Az étkezés, a gyógyszeradagolás és a háztartási munkák ellátásában mások gondozására szorul. Főként éjszakai órákban – a demenciája következtében kialakult – elkóborlásai miatt személyes felügyelete szükséges.
Az igazságügyi pszichiáter szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes kora előrehaladtával érelmeszesedés talaján kialakult szellemi leépülés (demencia), megjegyző emlékezetzavar, valamint a 2002. évet – férje halálát – követően terebélyesedő, éjszakai látomások hatására megerősített paranoid (téboly) állapotban szenved. Ez cselekményeit, életvezetését is meghatározza.
A felperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, szellemi leépülése, pszichés állapota következtében tartósan, teljes mértékben hiányzik, emiatt cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése indokolt és javasolt.
A felperes üldöztetéses tartalmú, paranoid gondolkodásmódja férje halálát követően kezdődött és lappangva elterebélyesedett. Ettől függetlenül, 2009 januárjában az életkorral együttjáró agyi érellátási zavarok okozta éjszakai zavartság alakult ki a felperesnél, amely korábbi paranoid munkamódját megerősítette és az elmezavar szintjére emelte, fixálta.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes jelen állapotában önmaga ellátására már nem, illetve csak igen korlátozott mértékben képes.
Az alperesek életjáradéki fizetési kötelezettségüket teljesítették ugyan, de a felperesnek a napi teendők ellátásában már egy másik személy van a segítségére. Vele bizalmi kapcsolatban áll, hozzá költözött, így éjszakai ellátását biztosítani tudja. A szerződést ezért kifejezetten a felperes érdekeit figyelembe véve szüntette meg.
Az alperesek fellebbezése alapján a másodfokú bíróság részítélettel határozott. Az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, és azt helybenhagyta. A szerződés megszüntetéséhez kapcsolódó megfelelő kielégítést illetően az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására utasította és az alpereseket másodfokú perköltség fizetésére kötelezte.
A részítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Mivel a Ptk. 589. § (3) bekezdése szerint a szerződést a bíróság megfelelő kielégítéssel szünteti meg és ehhez sem kereset, sem viszontkereset nem szükséges, az elszámolást is el kell végezni. Ezért az elsőfokú határozat a Pp. 213. § (3) bekezdése szerint csupán részítéletnek tekintendő.
A fellebbezésben hivatkozott további érveléssel összefüggésben – mely szerint a felperes cselekvőképességgel nem rendelkezik és számára a Pp. 74. §-a alapján ügygondnok kirendelésére lett volna szükség – a másodfokú bíróságnak az volt a részítéletben kifejtett álláspontja, hogy a felperes meghatalmazott képviselővel rendelkezik, így perbeli képviseletével kapcsolatban a bíróságnak további feladata nincs.
A jogerős részítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
Arra hivatkoztak, hogy a másodfokú bíróságnak a perbeli képviselettel kapcsolatban kifejtett álláspontja – a Pp. 74. §-ába ütközően – jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a törvényes képviselő, a meghatalmazott és az ügygondnok nem egymást lefedő fogalmak. A Pp. 74. §-a nem a bíróság mérlegelésére bízza, hanem kötelezően írja elő az ügygondnok kirendelését, ha a cselekvőképtelen félnek nincs törvényes képviselője.
Az elmeorvos szakértő szakvéleményéből megállapíthatóan a felperes belátási képessége teljes mértékben hiányzik, ezért a Pp. 74. §-a alapján kötelező lett volna az ügygondnok kirendelése, amely csak a határozatok hatályon kívül helyezésével orvosolható.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályban tartását és az alperesek perköltségben marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-án alapuló felülvizsgálatnak mint rendkívüli perorvoslatnak az alapja a jogszabálysértés, amely a Pp. 275. § (3) bekezdés rendelkezéseiből következően eljárási szabálysértés is lehet, az azonban a felülvizsgálati kérelmet csak abban az esetben alapozza meg, ha annak az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatása volt.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a Pp. 74. §-ának megsértésére hivatkoztak. Álláspontjuk szerint a cselekvőképességét elvesztett felperes részére ügygondnok kirendelésének azért lett volna helye, mert törvényes képviselője nem volt.
A per adatai – így a pszichiáter szakértő szakvéleménye – alapján megállapítható, hogy a per időtartama alatt (2009-ben) a felperes az ügyei viteléhez szükséges belátási képességét elvesztette, cselekvőképtelen állapotba került. Ugyanakkor a perben őt mindvégig meghatalmazott képviselte.
Az alperesek felülvizsgálati érvelése annyiban helytálló, hogy a másodfokú bíróság részítélete indokolásában kizárólag a Pp. 74. §-ára hivatkozással azt nem állapíthatta meg, hogy „a bíróság a fél részére akkor rendel ügygondnokot, ha a cselekvőképtelen félnek meghatalmazottja nincs.”
A Pp. 49. § (1) bekezdése szerint a perben mint fél – személyesen vagy meghatalmazottja útján – az járhat el, akinek a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképessége van.
A perbeli cselekvőképesség általában a polgári jogi cselekvőképességhez igazodik, azzal az eltéréssel, hogy korlátozott perbeli cselekvőképesség nincs (BH 1992/107. II.).
A perbeli cselekvőképesség hiányának legfontosabb jogkövetkezménye, hogy a cselekvőképtelen fél személyesen nem tehet jognyilatkozatokat, jognyilatkozatai hatálytalanok.
A bíróságnak az eljárás különböző szakaszaiban az a feladata, hogy biztosítsa: a perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező fél megfelelő képviselethez jusson, biztosítva legyen részére az a jogi segítség, amely részére a per megindítását vagy folytatását lehetővé teszi.
Ennek megfelelően, a perbeli cselekvőképesség hiányához az eljárási törvény különböző jogkövetkezményeket rendel: a keresetlevél benyújtásakor észlelt perbeli cselekvőképtelenség a Pp. 95. §-a szerinti hiánypótlás elrendelését; mulasztás esetén a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását; a később észlelt perbeli cselekvőképtelenség esetén felhívást a törvényes képviselő perbeállítására, annak sikertelensége esetén a Pp. 157. § b) pontja szerinti permegszüntetést; egyebekben a fél cselekvőképességének elvesztése a Pp. 111. § (2) bekezdése alapján – kivéve, ha az eljárás vitelére meghatalmazottja volt – az eljárás félbeszakadását eredményezi.
Mindezek arra utalnak, hogy a Pp. 74. §-ának az ügygondnok kirendelésére vonatkozó rendelkezését a bíróságnak az eljárási törvény egyéb rendelkezéseivel együtt kell értelmezni és alkalmazni.
Az ügygondnoknak a Pp. 74. §-án alapuló kirendelésével a jogalkotó az eljárás megindításának, illetőleg folytatásának lehetőségét kívánja biztosítani azokban az esetekben, amikor annak a peres fél személyében rejlő akadálya van. A Pp. hivatkozott rendelkezése szerint, ha a cselekvőképtelen félnek [...] törvényes képviselője [...] nincs, a bíróság a fél részére ügygondnokot rendel.
Az eljárási szabályok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a per lefolytatható legyen akkor is, ha a fél abban személyesen nem vesz részt, attól távol tartja magát; azt azonban nem engedi meg, hogy a félnek ne legyen jogi lehetősége arra, hogy az eljárás alakulásába bele szóljon. Ezt például az eljárás félbeszakadására vonatkozó szabály azzal biztosítja, hogy azokhoz az eseményekhez kapcsolódik, amelyek megakadályozzák a felet abban, hogy érvényes perbeli cselekményeket tehessen. Ilyen rendelkezést tartalmaz a Pp. 111. § (2) bekezdése is a fél cselekvőképességének elvesztésének esetére, ha a per vitelére nincs meghatalmazottja. A per vitelére adott meghatalmazást a Pp. 71. § rendelkezése szerint – egyebek mellett – a fél halála szünteti meg, a cselekvőképtelenné válásnak ilyen jogi következménye nincsen.
Az adott esetben a felperes a per vitelére meghatalmazottal rendelkezett, az ügy alakításába való beleszólása ezáltal mindvégig biztosított volt. Ilyen körülmények között az ügygondnok kirendelése – amint azt a másodfokú bíróság érdemben helyesen állapította meg – mellőzhető volt.
Mindezek alapján megállapítható, hogy olyan eljárási szabálysértés nem történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatása lett volna.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a felperes – útiköltségét is magában foglaló – felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére az alpereseket kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el.
A részítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak.
(Legf. Bír. Pfv. I. 21.458/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás