BÜ BH 2012/55
BÜ BH 2012/55
2012.03.01.
A zsarolási fenyegetés akár jogszerű, akár jogszerűtlen hátrány kilátásba helyezésével megvalósulhat. E bűncselekményt követi el, aki azzal a fenyegetéssel kényszeríti a sértettet a jogtalanul követelt pénzösszeg kifizetésére, hogy az ellene folyamatban lévő büntetőügyben számára hátrányos tanúvallomást tesz [Btk. 138. §, 323. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2009. október 20-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettében [Btk. 323. § (1) bek.]. Ezért őt – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – 1 év 6 hónap börtönre ítélte.
A megállapított tényállás szerint a büntetlen előéletű terhelt, mint a Hotel S. alkalmazottja és a sértett, mint a Hotel S. tulajdonosa között 1999 és 2004 augusztusa közötti időben baráti és munkatársi kapcsolat állt fenn.
A terhelt és a sértett 2002. június 27-én megállapodást kötött, amely szerint terhelt 39 000 000 forint baráti kölcsönt nyújtott a sértettnek. A kölcsön visszafizetési határideje 2003. december hó 31. napja volt. A kölcsönadásról tartozáselismerő nyilatkozat készült, amelyet dr. Sz. Gy. ügyvéd 2002. július 8-án ellenjegyzett.
A tartozás visszafizetése határidőben nem történt meg, ezért a felek a tartozás határidejének meghosszabbítása céljából felkeresték dr. Sz. Á. ügyvédet. Az ügyvéd 2004. február 19.-én a tartozás elismeréséről nyilatkozatot szerkesztett, melyet a sértett írt alá. E nyilatkozatban a sértett elismerte, hogy a terhelttől 39 000 000 forintot baráti kölcsönként átvett, és kötelezettséget vállalt arra, hogy a tartozást – kamataival együtt – legkésőbb 2005. december 31-ig visszafizeti.
A sértett a terhelttől kölcsönkapott 39 000 000 forintot 2004. május hó 21. napján visszafizette. Erről a dr. Sz. Á. által szerkesztett okirat készült.
A terhelt munkájával kapcsolatban 2004 nyarán problémák merültek fel, ezért a sértett a munkaviszonyát 2004. augusztus hó 9. napján rendkívüli felmondással megszüntette.
A terhelt a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére hivatkozva 2004. szeptember 14-én keresetet nyújtott be a D.-i Munkaügyi Bíróságra, kérve a munkaviszonya visszaállítását, valamint az alperes kötelezését a túlórái és a ki nem vett szabadsága megfizetésére.
A terhelt – dr. E. Á. ügyvéden keresztül – 2004. szeptember 27-én felszólítást küldött a sértettnek, hogy a még fennálló 39 000 000 forint tartozását fizesse meg, mert annak határideje 2003. december 31-én lejárt. A sértett a fizetési felszólításnak nem tett eleget. Dr. Sz. Á. ügyvéden keresztül tudatta a terhelttel, hogy egyszer történt csak kölcsönadás. 2004. február 19-én csupán a kölcsön visszafizetésének a határideje került módosításra és a tartozását 2004. május 21-én rendezte.
A terhelt 2004. október 19-én keresetlevelet nyújtott be a sértett ellen a H. Megyei Bírósághoz. Abban 39 000 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra hivatkozva, hogy kétszer adott kölcsön a sértettnek 39 000 000 forintot. Egyszer 2002. június 27-én – a dr. Sz. Gy. által ellenjegyzett tartozás elismerő nyilatkozatban foglalt összeget –, majd 2004. február hó 19-én – a dr. Sz. Á. által ellenjegyzett tartozás elismerő nyilatkozatba foglalt összeget –, és csak az egyik összeget kapta vissza, 2004. május 21-én.
A sértettel szemben 2001. évben a D.-i Városi Bíróság előtt büntetőeljárás indult zsarolás bűntette és más bűncselekmény miatt, amely eljárásban a terheltet a nyomozó hatóság, majd 2004 májusában a bíróság is tanúként hallgatta ki.
A terhelt 2004. október 5-én kelt beadványában bejelentette a D.-i Városi Bírósághoz, hogy a májusi tárgyaláson nem a tényeknek megfelelő tanúvallomást tett. Vallomását módosítani kívánja, ezért kérte ismételt tanúkénti kihallgatását. Előadta: tisztában van azzal, hogy a hamis tanúzás bűntettét elkövette, és az újabb vallomása megtételé-nek indokait a tárgyaláson fogja előadni. A terheltet a 2004. november 25. napjára kitűzött tárgyalásra megidézte a bíróság.
A sértett – a büntetőügy iratait tanulmányozó védőjén keresztül – tudomást szerzett a terhelt beadványáról. Nyilvánvaló lett számára, hogy a terhelt a tárgyaláson korábban tett – reá kedvező – vallomását úgy akarta módosítani, hogy az rá nézve terhelő legyen.
Ezen előzmények után a terhelt és a sértett két barátjuk – D. Cs. és L. F. – közreműködésével és jelenlétében találkozott 2004. november 9-én G.-n az I. Csárdában. A megbeszélés során a terhelt elismerte a jelenlévők előtt, hogy csak egyszer adott kölcsön a sértettnek, de az irat hibás megfogalmazása miatt igényt tart a „második” 39 000 000 forint visszafizetésére is. Amennyiben a sértett 10 év alatt megfizeti a 39 000 000 forintnak megfelelő 150 000 eurót évi 15 000 euró összegben, kötelezettséget vállal arra, hogy nem változtatja meg a tanúként tett vallomását; nem tesz a sértettre nézve hátrányos, terhelő vallomást a büntetőügyben, és visszavonja a polgári és munkaügyi perben előterjesztett keresetét is.
A sértett, a terhelt fenyegetésének hatására vállalta a 39 000 000 forintnak megfelelő 150 000 euró megfizetését, évenkénti 15 000 euró részletekben. Vállalta, hogy visszaállítja a terhelt munkaviszonyát, havi 80 000 forintos jövedelemmel, és vállalta, hogy megveszi, illetve segít a terhelt ingatlanának az értékesítésében. A terhelt azt vállalta, hogy visszavonja a polgári, illetve a munkaügyi perben előterjesztett keresetét, és a büntetőügyben, a 2004. november 25-i tárgyaláson nem fog a sértettre nézve terhelő vallomást tenni.
A terhelt az I. Csárdában létrejött megállapodásról emlékeztetőt írt, amelyet 2006. január 12-én D. Cs. is ellátott az aláírásával.
A sértett a terhelt követeléseit a fenyegetettség nélkül nem teljesítette volna.
A terhelt a 2004. november 16-án kelt beadványában a H. Megyei Bíróság előtt a kölcsön visszafizetése iránt folyamatban lévő perében elállt a keresetétől. A H. Megyei Bíróság a 2004. december 14-én jogerős végzésével a pert megszüntette. A terhelt ezt követően a D.-i Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő perben is visszavonta a keresetét.
A terhelt a 2004. november 25-én megtartott tárgyaláson csupán abban a nem lényeges kérdésben módosította korábbi vallomását, hogy a sértettnél 1999 óta munkaviszony keretében dolgozott. A nyomozás során a kommandósoknak arra kérdésére, hogy ki itt az igazgató, azt felelte, hogy nem dolgozik itt. Előadta, vallomását azért módosítja, hogy a sértett ne tudja felhasználni a munkaügyi perében ezt a nyomozati vallomását.
A terhelt az I. Csárdában történt találkozót követően 2004. december 17-én dr. Sz. Á. ügyvéd előtt megállapodást írt alá, amelyben megállapították, hogy 2002. június 27-én a terhelt mint hitelező 39 000 000 forint kölcsönt nyújtott sértettnek, mint adósnak. A kölcsön visszafizetésének határideje 2003. december 31. napja volt. A felek a visszafizetés határidejét a 2004. február 19. napján kelt okirattal 2004. május 21. napjáig meghosszabbították. Az adós a kölcsön összegét 2004. május hó 21. napján visszafizette. A terhelt, mint hitelező kijelentette, hogy a 2004. február 19. napján keltezett kölcsönszerződést úgy tekinti, hogy az a 2002. június 27. napján keltezett – és dr. Sz. Gy. ügyvéd által ellenjegyzett – kölcsönszerződés visszafizetési határidejének meghosszabbítására jött létre. A felek megállapítják, hogy a kölcsön összege teljes egészében visszafizetésre került 2004. május hó 21. napján, így a hitelezőnek semminemű követelése az adós irányába nincs.
A sértett az I. Csárdában kötött megállapodás teljesítését megkezdte. 2005. augusztus 4-én 5500 eurót, 2005. december 28-án 4580 eurót fizetett a terheltnek.
A terhelt a 2006. január 13. napján kelt levelében felszólította a sértettet, hogy megállapodásuknak megfelelően fizesse meg részére – munkabére levonása nélkül – az évi 15 000 eurót. A 2006. január 25. napján írt levelében felszólította a sértettet, hogy – az I. Csárdában kötött megállapodás alapján – emelje fel a fizetését bruttó 270 000 forintra. Ezt követően a sértett megtagadta a teljesítést, ezért a terhelt a H. Megyei Bíróságon polgári peres eljárást kezdeményezett a 150 000 euró negyedévenkénti részletekben való megfizetésre kötelezés iránt. A megyei bíróság ítéletében a terhelt által előterjesztett keresetet – az I. Csárdában kötött megállapodást jó erkölcsbe ütköző szerződésként értékelve és azt érvénytelennek tekintve – elutasította. Az ítéletet a D.-i Ítélőtábla a 2007. április 13-án kelt határozatával helybenhagyta. A sértett a terhelt munkaviszonyát 2006. április 28-án rendes felmondással megszüntette.
A sértettet a D.-i Városi Bíróság a 2006. december 8. napján kelt ítéletével az ellene emelt vád alól felmentette. Az eljárás az elsőfokú ítélet meghozatalának napján folyamatban volt, mivel az ítélet egy része hatályon kívül helyezésre került.
A sértett a feljelentését 2007. június 14. napján tette meg a terhelttel szemben.
A jogi indokolás körében – egyebek mellett – kifejtette a bíróság, hogy álláspontja szerint a terhelt azon kijelentése, hogy meg fogja változtatni a vallomását – annak sértett általi ismeretében, hogy a terhelt ennek érdekében írásbeli beadvánnyal élt a bírósághoz, amely a 2004. novemberi tárgyalásra meg is idézte –, olyan súlyos hátrány kilátásba helyezését jelentette, amely alkalmas volt a sértettben komoly félelem keltésére. A sértett alappal tarthatott a terhelt korábban tett tanúvallomásának a sértettre nézve terhelő módon történő megváltoztatásától, miután a terhelt a bírósághoz írt beadványában bejelentette, hogy a májusi tárgyaláson nem a törvényeknek megfelelő tanúvallomást tett. Vallomását módosítani kívánja, ezért kérte ismételt tanúkénti kihallgatását. Előadta az írásbeli beadványában továbbá, hogy tisztában van azzal is, hogy a hamis tanúzás bűntettét elkövette. E kijelentésekből valóban arra vonható következtetés, hogy a terhelt a vallomását nem csupán azon részében akarta megváltoztatni, hogy a sértett tulajdonában levő cég munkavállalója volt, hanem – ahogy az az emlékeztetőben is szerepel – a sértettre hátrányosan.
A terhelt fenyegetése alkalmas volt arra, hogy a sértettet a szabad akaratával ellentétes cselekvésre késztesse. A kilátásba helyezett súlyos hátrány elkerülése érdekében kezdte meg a teljesítést. Összesen 10 080 eurót fizetett meg a terheltnek, így a zsarolás befejezett alakzata valósult meg.
A terhelt és védője által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2010. június 25-én meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
Az indítvány szerint az irányadó tényállás alapján a terhelt által kifejtett magatartás alkalmatlan volt a sértett magatartásának befolyásolására, mivel a joghátrány, amelyet kilátásba helyezett, megelőzte a terhelt által megkívánt teljesítést. Márpedig abszolút alkalmatlan az az eszköz, amelynek segítségével az elérni szándékozott eredményt létrehozni egyáltalán nem lehet. A terhelt az általa kilátásba helyezett joghátránnyal nem volt képes a zsarolás törvényi tényállásának megvalósítására akkor sem, ha a szándéka erre irányult volna, mert az általa megjelölt joghátrány nem volt alkalmas arra, hogy a sértett akaratára hatást gyakoroljon. Logikai képtelenség, hogy a sértett a joghátrány megszűnését követően fenyegetettségi helyzetben legyen, így a zsarolás nem valósult meg. A védő ezért a jogerős marasztaló döntés megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát nem találta alaposnak. Álláspontja szerint a sértettel szemben folytatott büntetőeljárás során kilátásba helyezett terhelő vallomásváltoztatás alkalmas volt arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen, őt a szabad akaratával ellentétes cselekvésre késztesse. Az első részteljesítés időpontjában az ügyben egyébként nem jogerős felmentő döntés még nem született.
Az ügyészi álláspont szerint a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása nem sérti a büntető anyagi jog szabályait. A cselekmény jogi minősítése, valamint az alkalmazott joghátrány is törvényes, és a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés sem történt. A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
A Btk. 323. §-ának (1) bekezdése szerint a zsarolás bűntettét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel kárt okoz.
A zsarolás tényállásában szereplő fenyegetés meghatározása során a Btk. 138. §-ában meghatározott fenyegetés-fogalom minden megszorítás nélkül alkalmazható. A zsarolási fenyegetés történhet személyi, vagyoni, erkölcsi hátrány kilátásba helyezésével egyaránt. A zsarolási fenyegetés nem közvetlen, a később bekövetkező hátrány kilátásba helyezését is magában foglalhatja. A fenyegetés megvalósítható akár jogszerű magatartás kilátásba helyezésével is.
A felülvizsgálat során irányadó tényállás szerint a terhelt 2004. november 9-én az I. Csárdában a jelenlévők előtt elismerte, hogy csak egyszer adott kölcsön a sértettnek. Az irat hibás megfogalmazása miatt mégis igényt tartott a „második” 39 000 000 forint visszafizetésére is. Azzal fenyegette meg a sértettet, hogy amennyiben 10 év alatt a 39 000 000 forintnak megfelelő 150 000 eurót fizet a részére évi 15 000 euró részletekben, úgy kötelezettséget vállal arra, hogy a bírósághoz előzetesen már megtett – és a hamis tanúzás következményeit is vállaló – bejelentése ellenére nem változtatja meg a sértett büntetőügyében korábban tanúként már megtett vallomását. Nem tesz a sértettre nézve hátrányos, terhelő vallomást a büntetőügyben és emellett visszavonja a polgári és munkaügyi perben előterjesztett keresetét is.
A tényállás azt is rögzíti, hogy a sértett a terhelt e fenyegetésének hatására vállalta a 39 000 000 forintnak megfelelő 150 000 euró megfizetését, évenkénti 15 000 euró részletekben és e fenyegetés hatására tette meg az egyéb vállalásait is.
Tény, hogy a terhelt ezt követően a 2004. november 16-án kelt beadványában a H. Megyei Bíróság előtt kölcsön visszafizetése iránt folyamatban lévő perében elállt a keresetétől és a D.-i Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő perben is visszavonta a keresetét. A sértett bűnügyé-ben pedig a D.-i Városi Bíróság előtt a 2004. november 25-én megtartott tárgyaláson annyiban módosította korábbi vallomását, hogy a sértettnél 1999 óta munkaviszony keretében dolgozott. A vallomásváltoztatás indokaként pedig előadta, vallomását azért módosítja, hogy a sértett ne tudja felhasználni a munkaügyi perében ezt a nyomozati vallomását.
Az irányadó tényállás azonban mindezek után azt is rögzíti, hogy a sértett a fenyegetés hatása alatt a következő évben (2005-ben), két részletben összesen 10 080 eurót fizetett meg a terheltnek. A terhelt fenyegetése tehát alkalmas volt arra, hogy a sértettet a szabad akaratával ellentétes cselekvésre késztesse. A kilátásba helyezett súlyos hátrány elkerülése érdekében kezdte meg a teljesítést.
Rögzíti az ítélet, hogy a sértett a terhelt követeléseit a fenyegetettség nélkül nem teljesítette volna.
A Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságokkal egyezően azt állapította meg, hogy a sértett fenyegetettsége még a fenti összegek kifizetésekor is fennállt. A sértett büntetőügye ugyanis a kifizetések teljesítésekor jogerősen még nem fejeződött be. Emellett a terhelt a nyilvánvalóan alaptalan követelésének érvényesítése érdekében újabb polgári pert is indított. Tévesen hivatkozott tehát a védő arra, hogy a terhelt által kifejtett magatartás alkalmatlan volt a sértett magatartásának befolyásolására, mivel a joghátrány, amelyet kilátásba helyezett, megelőzte a terhelt által megkívánt teljesítést.
A védő érvelésével ellentétben sem a joghátrány, sem a fenyegetettség nem szűnt meg akkor, amikor a sértett teljesített. Amint arra a Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott – a terhelt magatartása összességében alkalmas volt arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen és őt a szabad akaratával ellentétes cselekvésre késztesse.
Tévesen hivatkozott tehát a védő arra, hogy a terhelt az általa kilátásba helyezett joghátránnyal nem volt képes a zsarolás törvényi tényállásának kifejtésére akkor sem, ha a szándéka erre irányult volna, mert az általa megjelölt joghátrány nem volt alkalmas arra, hogy a sértett akaratára hatást gyakoroljon.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a terhelt bűnösségének kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor. S miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1072/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás