BÜ BH 2012/6
BÜ BH 2012/6
2012.01.01.
Ha az előzetes letartóztatás indokoltságának felülvizsgálata során meghozott – a kényszerintézkedést továbbra is fenntartó – végzést követően a vádlott szabadlábra kerül, a megelőzően bejelentett fellebbezés alapján eljáró másodfokú bíróság az előzetes letartóztatás szükségességének felülvizsgálata iránt indított eljárást megszünteti [Be. 132. § (1) bek.].
Az I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a megyei főügyészség a III. r. vádlott ellen a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként elkövetett emberölés bűntette, a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés I. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette, valamint a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés I. fordulata szerint minősülő bűnsegédként elkövetett maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette, míg az V. r. vádlott ellen a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés I. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vádat.
Az ügyben eljáró megyei bíróság a tárgyalás előkészítése keretében a 2009. február 18. napjától előzetes fogvatartásban lévő V. r. vádlott előzetes letartóztatását a 2010. április 19. napján kelt végzésével, míg a 2009. február 12. napjától előzetes fogvatartásban lévő III. r. vádlott előzetes letartóztatását a 2010. május 27-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig fenntartotta. Az előzetes letartóztatás indokoltságát a Be. 132. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálta, és azt az V. r. vádlott esetében a 2010. október 19. napján kelt végzésével, míg a III. r. vádlott vonatkozásában a 2010. december 3. napján kelt határozatával továbbra is fenntartotta.
Az ítélőtábla a Be. 132. § (1) bekezdés b) pontjában írt jogkörében eljárva az I. r., a II. r. a III. r. és az V. r. vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát felülvizsgálta, és a 2011. május 24-én kelt végzésével a Be. 129. § (2) bekezdés a), b), c) és d) pontjaiban írt okokból azt továbbra is fenntartotta.
A végzés ellen – az ok megjelölése és indokolás nélkül – a III. r. és az V. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést.
A Legfőbb Ügyészség átiratában jelezve, hogy a megyei bíróság az V. r. vádlottat időközben szabadlábra helyezte, a fellebbezéssel megtámadott határozat – a III. r. vádlottra vonatkozó részének – helybenhagyását indítványozta.
A III. r. terhelt fellebbezése nem alapos.
Az ítélőtábla végzésében helyesen hivatkozott arra, hogy az előzetes letartóztatás okai a III. r. vádlott esetében – a kényszerintézkedés felülvizsgálata idején – változatlanul fennállnak, így az előzetes letartóztatás további fenntartása feltétlenül szükséges és indokolt.
A III. r. vádlott terhére rótt bűncselekmények, egyenként és összességében is olyan kiemelkedő tárgyi súlyt képviselnek, amelyből helytállóan következtetett az ítélőtábla arra, hogy a bűnismétlés, szökés, elrejtőzés veszélyére tekintettel az előzetes letartóztatás nem mellőzhető.
A III. r. vádlott a büntetőeljárás során megszökött, és kézrekerítésére csak elfogatóparancs kibocsátása útján került sor, ezért – a felülvizsgálatot követően – a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamának ismeretében a szökés, elrejtőzés reális veszélye már fokozottabb mértékben fennáll.
Az ítélőtábla a végzésének meghozatalakor még előzetes letartóztatásban lévő V. r. vádlott fogvatartásának indokoltságát is felülvizsgálta, és azt a továbbiakban is szükségesnek tartva ugyancsak fenntartotta.
Az ítélőtábla végzésének kézbesítését követően az V. r. vádlott 2011. június 10-én, míg védője 2011. június 14-én jelentett be fellebbezést.
Ezt követően a megyei bíróság B. Cs. V. rendű vádlott előzetes letartóztatását – az ítélőtábla végzésének meghozatala után – megszüntette, és 2011. június 23-án szabadlábra helyezte.
Erre figyelemmel az ítélőtábla az előzetes letartóztatás indokoltságának vizsgálatakor még nem, a Legfelsőbb Bíróság pedig a vádlott szabadlábra kerülése miatt már nem lehetett abban a helyzetben, hogy a szabadlábra helyezési kérelemben, illetve a végzés elleni fellebbezésben előadottakat döntésénél figyelembe vegye.
Mindazonáltal az V. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezés – visszavonás, vagy erre utaló adat hiányában – visszamenőleg okafogyottá vált, ezért a szabadlábon lévő V. rendű vádlott előzetes letartóztatását továbbra is fenntartó rendelkezés mellőzéséről és az eljárás megszüntetéséről kellett rendelkezni.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ítélőtábla felülvizsgálata szükségtelen lett volna, ugyanis a határozat meghozatalakor a Be. 132. § (1) bekezdés b) pontja szerinti eljárás törvényes, a határozat pedig az akkori állapotoknak megfelelően, megalapozott volt.
Ugyanakkor viszont a másodfokú bíróság eljárásában, az V. r. vádlott szabadlábra kerülésével olyan új körülmény merült fel, amely a felülvizsgálatot szükségessé tevő törvényi feltétel megszűnését eredményezte.
Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzését – a Be. 384. §-a szerinti tanácsülésen eljárva – a Be. 382. §-a értelmében, a Be. 372. § (2) bekezdése alapján [figyelemmel a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontjára], az V. rendű vádlott tekintetében megváltoztatta, a rá vonatkozó rendelkezést mellőzte, és ennek folytán az előzetes letartóztatás indokoltságának felülvizsgálata iránt indult eljárást megszüntette. Egyebekben a Be. 371. §-ának (1) bekezdése szerint, a III. r. vádlottra vonatkozó részében, annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Bkf. III. 775/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás