PÜ BH 2012/62
PÜ BH 2012/62
2012.03.01.
Az építési szerződés kapcsán felmerült pótmunkák teljesítésének joghatásai az elkészült mű birtokba vételével akkor is beállnak, ha formális átadás-átvételi eljárást nem folytattak le [Ptk. 217. § (2) bek. és Pp. 206. § (1) bek.].
A felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes) a közte és az I. r. alperes között 2001. december 14-én létrejött építési szerződés alapján 28 750 000 forint átalánydíj ellenében kötelezettséget vállalt egy családi ház szerkezetkész felépítésére. A kivitelezés során eltértek a tervtől, megnövelték a pince területét és a belmagasságot, a lépcsőházat és egyes válaszfalakat pedig máshova helyeztek el. Emellett nem került sor egy 120 000 forint értékű bejárati ajtó beépítésére sem, ugyanakkor a felperes 1 984 000 forint értékű pótmunkát végzett. Mindezeken túl elmaradt egy főfal megépítése. Az ebből eredő állékonysági problémák miatt a felperes utóbb acélpilléreket helyezett el. Az egyik acélpillér a gardrób helyiség közepén található, így korlátozza annak használatát.
Az I. r. alperes több részletben összesen 25 339 000 forint vállalkozói díjat fizetett meg a felperes részére.
A II. r. alperes az I. r. alperes házastársa.
A felperes keresetében 6 901 000 forint és járulékai megfizetésére kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni azzal, hogy a II. r. alperes a Csjt. 30. § (2) bekezdése alapján felel a vállalkozói díj megfizetéséért.
Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal érveltek, hogy az építési szerződést módosították, és ennek során a felperest megillető vállalkozói díj összegét – az állékonysági problémákra tekintettel – 25 000 000 forintra csökkentették. E díjösszeget pedig az I. r. alperes az érvelésük szerint maradéktalanul megfizette a felperes részére. Vitatták azt is, hogy a felperes pótmunkát végzett volna.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alpereseket egyetemlegesen 5 141 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte azzal, hogy a II. r. alperes felelőssége a házastársi közös vagyonból reá eső rész erejéig áll fenn.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperesek kétséget kizáróan nem tudták bizonyítani, hogy az építési szerződést a vállalkozói díj körében az általuk előadottaknak megfelelően módosították volna. A csatolt elszámolások ugyanis a szerződésmódosítás tényét egyértelműen nem igazolják, és az elszámolásokat az I. r. alperes egyébként sem fogadta el. A meghallgatott tanúk pedig az alperesek közeli hozzátartozói voltak, és részben egymásnak is ellentmondó vallomásokat tettek.
A beszerzett statikai szakvélemények alapján ugyanakkor megállapítható volt, hogy a gardrób helyiségben elhelyezett acélpillér áthelyezhető; a 134 000 forint ellenében elvégezhető javítás után értékcsökkenés nem marad fenn. Az utóbb beszerzett ingatlanforgalmi szakértői vélemény pedig a statikai szakértők megállapítását nem cáfolta. Ezért e vonatkozásban további bizonyításra, újabb szakértő kirendelésére nem volt szükség.
P. Gy.-né igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapítható volt az is, hogy a felperes 1 984 000 forint értékű pótmunkát végzett. Az a körülmény, hogy a felek a pótmunkák elvégzésére vonatkozó megállapodásukat a közöttük létrejött építési szerződés erre vonatkozó előírása ellenére sem foglalták írásba, az alpereseket a Ptk. 217. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az elvégzett pótmunkák ellenértékének megfizetése alól nem mentesíti.
Mindezek figyelembevételével a másodfokú bíróság az alpereseket 5 141 000 forint vállalkozói díj megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt – az alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel.
Kifejtették, hogy a bíróság a Pp. 206. §-ának megsértésével, a bizonyítékok téves értékelése alapján állapította meg azt, hogy az építési szerződés módosítására, a vállalkozói díj 25 000 000 forintra történő csökkentésére nem került sor. A csatolt elszámolások és a meghallgatott tanúk vallomásai ugyanis az álláspontjuk szerint igazolják a szerződés általuk állított módosítását. Az érvelésük szerint nem felel meg a valóságnak a jogerős ítélet azon megállapítása, amely szerint a felperes által készített elszámolásokat nem fogadták el. Ténylegesen ugyanis szerintük csupán a pótmunkákra hivatkozással érvényesített felperesi igényt vitatták. Az pedig a véleményük szerint nem indokolja a meghallgatott tanúk vallomásainak figyelmen kívül hagyását, hogy a tanúk a közeli hozzátartozóik közé tartoznak. Nem állapítható meg szerintük az sem, hogy a tanúk vallomásai a per eldöntése szempontjából lényeges kérdésekben egymásnak ellentmondóak lettek volna.
Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság a döntése meghozatala során figyelmen kívül hagyta azt, hogy a felperes a követeléséről csupán a perindítást megelőzően állította ki a számláit. Előadták továbbá, hogy az építési szerződés előírásai szerint pótmunka végzésre csak írásbeli megrendelés alapján kerülhetett volna sor; ilyen megrendelést pedig az állításuk szerint nem adtak a felperes részére. Ebben a körben a másodfokú bíróság a véleményük szerint az építési napló hiányát tévesen értékelte. A pótmunkák írásbeli megrendelésére ugyanis szerintük nem csupán a naplóban kerülhetett volna sor, ráadásul az építési napló vezetése az előadásuk szerint a felperes saját hibájából maradt el. Állították továbbá, hogy a pótmunkák átvételére nem került sor, a felperes teljesítését nem fogadták el. Megjegyezték, hogy a felperes nem is bizonyította azt, hogy pótmunkákat ténylegesen ő végezte el.
Arra is hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet indokolása alapján nem állapítható meg az, hogy a másodfokú bíróság a perben beszerzett három igazságügyi szakértői vélemény közül melyik két szakvéleményt minősítette egyező tartalmú statikai szakértői véleménynek. P. Gy.-né ugyanis a felmerült statikai szakkérdésben önállóan nem foglalt állást, K. P. szakértői véleménye pedig nem áll összhangban az MTT Kft. által adott szakvéleménnyel. A szakértői vélemények közötti ellentmondásokat, amelyek szerintük a kijavítási költség meghatározására is kiterjednek, a bíróságnak a megítélésük szerint a perben fel kellett volna oldania.
Végül kifejtették, hogy a másodfokú bíróság a véleményük szerint tévesen hagyta figyelmen kívül a felperes hibás teljesítésének (a pillérnek a gardrób helyiségben történt nem megfelelő elhelyezése) értékcsökkentő hatását. K. P. szakértő ugyanis azt állapította meg, hogy a hiba megfelelő kijavítása esetében műszaki okokból eredő értékcsökkenés nem maradt fenn. Egyéb okokból, piaci, forgalmi szempontokra figyelemmel azonban az ingatlan értékcsökkent volta szerintük megállapítható. Ezért az álláspontjuk szerint a másodfokú bíróságnak a döntése meghozatala során az MTT Kft. szakvéleményében meghatározott mértékű értékcsökkenést kellett volna a javukra számításba vennie.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság az alperesek által állított szerződésmódosítás körében a bizonyítékok mérlegelése alapján hozta meg döntését. A bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabály, a Pp. 206. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. E jogszabályi rendelkezés megsértése kizárólag akkor következhet be, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás a bizonyítás anyagától eltér, iratellenes, illetve, ha a bíróság a bizonyítékok egybevetése és értékelése során kirívóan okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott.
Az alperesek által állított szerződésmódosítást rögzítő okirat azonban nem vitásan nem keletkezett. A csatolt elszámolások pedig a szerződésmódosítás tényét – a másodfokú bíróság helyes megállapításának megfelelően – kétséget kizáróan nem igazolják. A peradatok alapján egyértelműen megállapítható volt az is, hogy dr. K. M. és dr. K. M.-né tanúk az alperesek közeli hozzátartozói közé tartoznak, tehát nem tekinthetők érdektelennek, vallomásaik pedig az alperes tartozásának összegét illetően eltértek egymástól. A másodfokú bíróság tehát a meghallgatott tanúk vallomásainak értékelése során sem sértett jogszabályt.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül állapította meg azt, hogy a vállalkozási szerződésnek az alperesek által állított tartalmú módosítására, a vállalkozói díj csökkentésére nem került sor. A bizonyítékok felülmérlegelésének pedig a felülvizsgálati eljárásban – amint arra a Legfelsőbb Bíróság a BH 1999/44. számú eseti döntésében is rámutatott – nincs helye.
P. Gy.-né igazságügyi szakértő aggálytalan szakvéleményéből kitűnően a felperes 1 984 000 forint értékű pótmunkát végzett. Miután pedig az alperesek a lakóházat nem vitásan használatba vették, a teljesítés joghatásai a pótmunkák esetében is beálltak, tekintet nélkül arra, hogy e vonatkozásban külön átadás-átvételi eljárás lefolytatására nem került sor.
A pótmunkák ellenértékének megfizetése alól az alperesek – a másodfokú bíróság helyes megállapításának megfelelően – arra hivatkozással sem mentesülhetnek, hogy a vállalkozási szerződés a pótmunka végzést írásbeli megrendeléshez kötötte. A Ptk. 217. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a teljesítésnek vagy egy részének elfogadásával a szerződés (szerződésmódosítás) akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték.
Az pedig a per során fel sem merült, hogy az építési területen a szerkezetkész állapot megvalósításáig az alperesekkel közvetlenül jogviszonyban álló más vállalkozók is munkát végeztek volna, és így a P. Gy.-né szakvélemé-nyében megjelölt pótmunkákat nem a felperes, hanem más végezte volna el; ezt a per során maguk az alperesek sem állították.
A jogerős ítélet indokolása – a felülvizsgálati kérelemben foglaltaktól eltérően – nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy pótmunkát csak az építési naplóban lehet megrendelni. A periratok alapján az is egyértelműen megállapítható, hogy a másodfokú bíróságnak a statikai szakértőkre történő utalása K. P. és P. Gy.-né igazságügyi szakértőkre vonatkozik.
Kétségtelen, hogy a perben felmerült statikai szakkérdésben önállóan csak K. P. szakértő foglalt állást, szakvéleményéből kitűnően azonban P. Gy.-né is statikai szakmérnöki képesítéssel rendelkezik. A szakértők pedig – az elsőfokú eljárás során 2009. március 31-én megtartott tárgyaláson tett nyilatkozataikból kitűnően – a perben felmerült szakkérdésekben egyezően foglaltak állást.
Nem állnak ellentétben K. P. szakértő megállapításaival az MTT Kft. szakvéleményében foglaltak sem. A kijavítási költség meghatározása ugyanis nem tartozott az MTT Kft. feladatai közé, az pedig az általa adott szakvélemény 4.4. pontja utolsó mondatának, 4.9. pontjának, és 5. pontjának egybevetése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a K. P. szakvéleményében leírt kijavítást követően értékcsökkenés az MTT Kft. álláspontja szerint sem marad fenn.
A további szakértői bizonyítást ezért a bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte. Az pedig, hogy a felperes a pénzköveteléséről csupán a perindítást megelőzően állította ki számláit, a kereset elutasítására nem ad alapot.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VII. 21.023/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás