PÜ BH 2012/66
PÜ BH 2012/66
2012.03.01.
Nem rekeszthető ki az élettársi közös vagyonból az élettársak által az együttélésük alatt szerzett, az egyikük tulajdonaként nyilvántartott ingatlan, amelybe együtt költöztek be és vásároltak berendezési tárgyakat, azon az alapon, hogy közös szerzési szándékuk erre az ingatlanra nem terjedt ki [Csjt. 578/G. § (1) bek., Ptk. 207. § (4) bek.].
A jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes 1993 tavaszától 2004. év március végéig élettársi kapcsolatban éltek. Ezalatt 2002 szeptemberéig a felperes szülei v.-i lakásában laktak, ahol külön szobát használtak. A lakáshasználatuk néhány évig ingyenes volt, majd 1997-től kezdődően a lakhatással kapcsolatos költségekhez hozzájárultak. Az I. r. alperes az OTP Banknál 1997. december 8-án lakás előtakarékossági szerződést kötött és 1995. február 1-jén pedig ifjúsági takarékbetét számlát nyitott. A felperes 1995 februárjában „Aranyfonál” elnevezésű életbiztosítási szerződést kötött, amelynek 2005. március 10-én történt megszűnésekor, tehát már a felperes és az I. r. alperes életközösségének megszűnését követően 550 229 forint biztosítási összeget vett fel.
Az I. r. alperes 2002. június 7-én megvásárolta a V. város 4508/A/71. hrsz. alatt bejegyzett, 43 m2 alapterületű lakóingatlant. A 6 000 000 forint vételárat olyan módon fizette ki, hogy 2 700 000 forint összegű OTP kölcsönt vett fel és megszüntette az ifjúsági takarékbetétjét, valamint a lakás előtakarékossági betétjét, amelynek kapcsán 2 392 211 forinthoz illetve 504 996 forinthoz jutott. A még hiányzó összeget magánszemélytől kapott kölcsönből, illetőleg a folyószámláján lévő megtakarításából fedezte. A felperes az I. r. alperes ingatlan vásárlásáról csak annak megtörténte után szerzett tudomást, sem a vásárlásban, sem a hitel felvételben semmilyen módon nem vett részt. A lakás rendbehozatala után az élettársak oda együtt költöztek be és a lakás berendezése érdekében különféle ingóságokat vásároltak. 2004. március végén azonban a felperes és az I. r. alperes életközössége megszűnt és a lakásból a volt élettársak megállapodásának megfelelően 2004. augusztus 8-án a felperes elköltözött. A felperes elköltözésére vonatkozó megállapodást a volt élettársak 2004. év június-július havában szóban kötötték meg, amely megállapodásban az I. r. alperes a felperes javára havi 20 000 forintos részletekben 680 000 forint, továbbá a felperes nevére megkötött Aranyfonal életbiztosítás még hátralévő 10 havi díjának a megfizetését vállalta. Az ingóságaikat a felek természetben osztották meg. Az I. r. alperes a fizetési kötelezettségeinek eleget tett.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy élettársi vagyonközösség címén megszerezte a v.-i 4508/A/71. hrsz.-ú ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségének a tulajdonjogát és kérte a közös tulajdon megszüntetését is akként, hogy az I. r. alperes 2 300 000 forint megváltási ár ellenében váltsa magához a felperes tulajdoni illetőségét. Ezen kívül összesen 395 000 forint értékben közös vagyont képező ingóságokat is megjelölt és az alperest 107 500 forint ingó értékkülönbözet megfizetésére kérte kötelezni. A II-III. r. alperesekkel szemben a felperes kereseti kérelme tűrésre kötelezésre irányult.
Az I. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a lakóingatlant nem a közös szerzés szándékával vásárolta meg; annak megvásárlásához a felperes nem járult hozzá. Vitatta az életközösségük fennállása alatti 50-50%-os szerzési arányt is és arra hivatkozott, hogy a közös ingóságok megosztásában a felperes elköltözését megelőzően megegyeztek. A vonatkozó megállapodásuk foganatba ment, beleértve azt is, hogy a maga részéről a 680 000 forintot a megállapodásnak megfelelően a felperesnek megfizette.
A felperes az I. r. alperes által megfizetett 680 000 forint vonatkozásában azt állította, hogy ezt az összeget az I. r. alperestől a kiköltözése és az ingatlan őt illető 1/2 tulajdoni hányada többlethasználata fejében kapta.
A II. r. alperes a perbeli ingatlanra bejegyzett jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom változatlan fenntartása mellett a kereseti kérelem teljesítését nem ellenezte.
A III. r. alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította és a felperest az I. r. alperes javára 146 400 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Rendelkezett a felmerült eljárási illeték viseléséről is és elrendelte a perfeljegyzés tényének az ingatlan-nyilvántartásból való törlését.
Az elsőfokú bíróság az ítéleti rendelkezését azzal indokolta, hogy a felperes állításával szemben az I. r. alperes tagadta, hogy a jövedelmükkel közösen gazdálkodtak volna. Az I. r. alperes állítása szerint a mindennapi megélhetés költségeit ugyan közösen viselték és közösen vásároltak különféle ingóságokat, valamint a felperes szüleinél való együttlakás ideje alatt a lakásfenntartás költségeihez közösen járultak hozzá, ezt meghaladóan azonban jövedelmeikkel külön gazdálkodtak. Erre utaló körülményként hivatkozott a felperes által kötött Aranyfonal életbiztosításra, valamint a saját maga által egyedül kötött lakás előtakarékossági szerződésre és ifjúsági takarékbetétkönyv nyitására, továbbá a lakáskölcsön egyedüli felvételére. Ilyen I. r. alperesi előadás mellett az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes tartozott azt bizonyítani, hogy a lakásvásárlás mint közös cél érdekében együttműködtek és ennek során az ingatlan vásárlására közös jövedelmükből került sor. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a bírói gyakorlat szerint a közös szerzés csak akkor állapítható meg, ha a hozzátartozók a közös cél érdekében együtt járnak el és egyetértenek abban, hogy a közös gazdálkodási tevékenységük eredményeként szerzett vagyon közös legyen. Ebben a körben elsősorban a felek közös cél érdekében való együttműködésnek, vagyis a közös életvitelnek és a jövedelmek közös célra történő felhasználásának van döntő jelentősége. A lakásvásárlást illetően viszont a bíróság nem találta megállapíthatónak, hogy a felperes a lakásvásárlásra hajlandóságot mutatott volna, mert a felperes szüleinél jól érezte magát és nem akart kölcsönt igénybe venni, holott tudott az I. r. alperes lakásvásárlási szándékáról és arról is, hogy az I. r. alperes ifjúsági takarékbetétben, illetőleg lakásvásárlási előtakarékossági betétkönyvben erre a célra takarékoskodik. Mindezekre tekintettel a lakás megvásárlása körében sem a közös cél, sem az ebben történő egyetértés, sem a közös gazdasági tevékenység megállapítására az elsőfokú bíróság lehetőséget nem látott. Azt állapította meg, hogy a felek élettársi közössége a közös életvitelre és az ingóságok vásárlására korlátozódott.
Az élettársi kapcsolat megszűnését követően kötött megállapodást az elsőfokú bíróság az élettársi közös vagyon egészére vonatkozó megállapodásként értékelte és rámutatott, hogy a Ptk. 200. § (1) bekezdésében foglalt szerződési szabadság elvéből következően nem volt akadálya annak, hogy az élettársi kapcsolat megszűnését követően szóban a volt élettársak a vagyoni viszonyaikat rendezzék. Miután pedig a vonatkozó megállapodás a volt élettársak vitás vagyonjogi igényeiket teljes körűen rendezte, hiszen a felperes nem bizonyította, hogy a 680 000 forintot az I. r. alperes a lakásból való elköltözése, illetőleg többlethasználati díj térítéseként fizette volna, az elsőfokú bíróság a megállapodás kötőerejét kiemelte és rámutatott, hogy a 2004 nyarán megkötött szóbeli szerződést a felperes nem támadta meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ingatlannal kapcsolatos kereseti kérelmének az elutasítása miatt a felperes fellebbezett. Változatlanul a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségének a megállapítását és a közös tulajdonnak az elsőfokú eljárásban előterjesztett módozata szerinti megszüntetését kérte, valamint perköltséget igényelt. A felperes fellebbezési állítása szerint abból a körülményből, hogy ő jól érezte magát a szüleinél is, az elsőfokú bíróság megalapozottan nem vonhatta le azt a következtetést, hogy az I. r. alperest a lakásvásárlási szándékában nem támogatta. Az önálló lakás megszerzését, mint közös célt vallomásával több tanú is bizonyította. Az együttélés alatt a felek jövedelmét az I. r. alperes kezelte, a pénzügyeket ő intézte. Így csupán a jövedelemkezelés miatt került arra sor, hogy az együttélés alatti megtakarítások az I. r. alperes nevére nyitott számlán, illetőleg betétben kerültek elhelyezésre. A lakás vásárlásához felvett 2 700 000 forintos hitelt az együttélés alatt közösen törlesztették. Az ingatlanba közösen költöztek be, azt közösen vásárolt ingóságokkal rendezték be. Ezek a körülmények egyértelműen alátámasztják azt a felperesi állítást, hogy az életközösség kezdetétől az I. r. alperessel közös gazdálkodást folytattak, amelynek körében közös cél volt az önálló lakás megszerzése, amely lakásra közös beruházásokat eszközöltek. Fellebbezésében a felperes változatlanul állította, hogy a 20 000 forintos havi részletekben fizetett 680 000 forintot az I. r. alperes a lakás használatával összefüggésben többlethasználati díjként teljesítette. Ezt alátámasztandó hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes nem tudta megjelölni, hogy miért éppen 680 000 forintot kötöttek ki a megállapodásban, és azt nyilatkozta, hogy ha a felperes 1 000 000 forintot kért volna, talán azt is kifizette volna. Ilyen körülmények között álláspontja szerint azt megállapítani, hogy a vagyoni igényeiket minden tekintetben rendezték, nem lehet.
Tagadta az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt azon kitételt, hogy ő a keresetlevelében azt adta volna elő, hogy az életközösségük megszűnésekor 3 500 000 forint közös megtakarítással rendelkeztek. Ehelyett arra hivatkozott, hogy a lakás vásárlásához az I. r. alperes 3 500 000 forint közös megtakarítást használt fel. Mivel azonban mindent az I. r. alperes intézett, a pontos összegszerűség csak akkor vált számára nyilvánvalóvá, amikor a perben az I. r. alperes a banki iratokat csatolta. A felperes fellebbezési álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak az ítélete indokolásában a Ptk. 578/G. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával meg kellett volna állapítania az élettársak szerzési arányát és értékelni kellett volna azon tanúk vallomását is, akik a felperes kereseti tényelőadásait támasztották alá, illetőleg akik vallomásukkal bizonyították, miszerint az I. r. alperes nem vitatta, hogy „a lakásból pénz jár a felperesnek”.
Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. r. alperesnek 57 500 forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam terhén hagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapította meg, hogy a felek gazdasági közössége az együttélés alatt csak a közös életvitelre és az ehhez szükséges ingóságok megvételére terjedt ki. A perbeli ingatlan megszerzése kapcsán az a közös célzat, együttműködés, tehervállalás, amelyre figyelemmel az élettársi kapcsolat alatt szerzett ingatlant közös vagyonnak lehetne minősíteni, nem volt megállapítható. Az élettársi kapcsolat ugyanis nem egyszerű vagyonegyesítés, ahhoz, hogy az élettársi kapcsolat alatt szerzett vagyontárgy közös vagyonnak minősüljön, több szükséges, mint a házastársi vagyonközösség esetén. Az élettársak közös tulajdonának keletkezéséhez az is feltétel, hogy az élettársak legalább hallgatólagosan egyetértsenek abban, hogy az illető vagyontárgy közös tulajdon legyen, és legalább hallgatólagosan annak terheit is vállalják. Az adott esetben a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy az I. r. alperes a felperesi tudomás és beleegyezés nélkül vásárolta meg az ingatlant. A felperes személyes meghallgatásakor még arra sem tudott nyilatkozni, hogy az állítólagos közös megtakarítás milyen számlán vagy bankban nyert elhelyezést és mi lett az alperes ifjúsági takarékbetétjének a sorsa, annak követelése felhasználásra került-e. A másodfokú bíróság álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a felperes és az I. r. alperes a lakásvásárlás előtt ebben az ügyletben nem állapodtak meg, cáfolja azt a felperesi előadást, hogy a lakás megvásárlása közös cél lett volna. A felperes az életközösség megszűnését követően a törlesztő részletek fizetéséhez sem járult hozzá, márpedig ha közös tulajdon vásárlása lett volna a cél, a felperesnek a közös teher teljesítésében is részt kellett volna vállalnia. Azt a tényt, hogy az I. r. alperes az OTP hitel összegén és a megtakarított összegen felüli vételárrész teljesítését nem tudta ellentmondás nélkül bizonyítani, ahhoz képest, hogy a felperesnek semmiről nem volt tudomása, a másodfokú bíróság számottevő, a felperes keresetét valamilyen szempontból alátámasztó körülményként nem értékelte. Az önálló lakás vásárlását közös célként bizonyító tanúk vallomásával kapcsolatban pedig az volt az álláspontja, hogy miután a konkrét lakás vásárlásáról a tanúk nem tudtak, ezért vallomásukat a perbeli lakás közös tulajdonba tartozását alátámasztó bizonyítékként értékelni nem lehetett.
A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a V.-n 4508/A/1. hrsz. alatt bejegyzett ingatlan tekintetében a felperes 1/2 tulajdoni hányadának a megállapítása, a felperesi hányad I. r. alperes általi 2 300 000 forint megváltási ár ellenében történő magához váltásával az I. r. alperessel közös tulajdonnak a megszüntetése érdekében és a II-III. r. alperesekkel szemben tűrésre kötelezés iránt – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Jogszabálysértésként a felperes a Ptk. 578/G. § (1) bekezdését és a Pp. 206. §-át jelölte meg.
A felülvizsgálati kérelmének a részletes indokai között a felperes több vonatkozásban támadta a jogerős ítéleti ténymegállapításokat. Ebben a körben iratellenesként hivatkozott arra, hogy az önálló lakás vásárlása nem közös cél lett volna, valamint, hogy a kereseti tényállítása szerint az életközösség megszűnésekor 3 500 000 forint közös megtakarításuk volt. Vitatta, hogy abból a körülményből, miszerint az I. r. alperes a felperes konkrét tudomása nélkül és egyedüli vevőként vásárolta meg a perbeli ingatlant, a közös gazdasági cél hiányára és az I. r. alperes kizárólagos tulajdonára lehetne következtetni. Ezzel szemben G. L., T. G. és B. A. tanúk vallomása az önálló lakás megszerzése iránti közös célt és az élettársi közös vagyonból történt szerzést támasztja alá, amely közös vagyoni szerzés az együttélés alatt megtakarított és kiváltott 2 392 211 forintos ifjúsági betéti követelésnek, továbbá az ugyancsak az együttélés alatt megkötött és teljesített lakás előtakarékossági szerződés alapján az együttélés alatt kapott 504 996 forintnak a lakás vételárára történt ráfordításából egyébként is következik. Mindezek alátámasztásaként – a perbeli érveléséhez hasonlóan – a volt élettársak közös beköltözésével, a lakás közös rendbehozatalával, egy ideig történt közös használatával, továbbá a közös vagyonként megosztott ingóságok közös vásárlásával érvelt változatlanul, és arra is hivatkozott, hogy bizonyítottan a perbeli lakás vásárlását megelőzően – esetleges vásárlási szándékkal – egy másik eladó ingatlant még közösen néztek meg. Azt pedig változatlanul tagadta, hogy az elköltözéskor történt megállapodásuk – amely alapján havi 20 000 forintos részletekben az I. r. alperestől 680 000 forintot kapott és az ingóságaikat megosztották – az ingatlan tulajdonjogának a rendezésére, e tekintetben is az élettársi közös vagyon megosztására kiterjedt volna. Ilyen körülmények között az eljárt bíróságok téves jogi álláspontjának tekintette, hogy az igénye előterjesztésének bármilyen értelemben a megállapodásuk megtámadása előfeltétele lett volna. Arra is hivatkozott még, hogy a szerzésben való egyenlő arányú vagyoni hozzájárulásukat a hozzávetőleg az I. r. alperesével legalábbis azonos felperesi jövedelmet igazoló tanúvallomás bizonyítja.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Ellenkérelme indokolásában – egyebek mellett – az I. r. alperes vitatta, hogy a felperes jövedelme a felperesi hivatkozás szerinti mértéket elérte volna és arra hivatkozott, hogy a felperes jelentős ideig munkanélküli volt, amikor pedig jövedelemmel rendelkezett, az I. r. alperes jövedelmének az jóval alatta maradt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a tényállást a bizonyítékok együttes mérlegelésével és azokat belső meggyőződése szerint elbírálva állapította meg. Ezzel szemben a felperes a felülvizsgálati kérelmében a bizonyítási anyagnak csak egy részét kiemelve támadja a megállapított tényállást, amely az okszerűen és kellően megindokolt mérlegelésen alapul. A jogerős ítéleti mérlegelés okszerűségét az is alátámasztja, hogy az együttélésük alatt a felperes saját külön bankszámlával és saját nevére szóló biztosítási szerződéssel rendelkezett.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
Az élettársak vagyonjogi viszonyait a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése rendezi, amely szűkszavú rendelkezés értelmezését és az alkalmazása során felmerülő számos elvi jelentőségű kérdést a bírói gyakorlat alakította ki. Ilyen elvi jelentőségű kérdés, amire az eljárt bíróságok a felperes által sem vitatottan helyesen mutattak rá, hogy a Ptk. 578/G. § (1) bekezdésének alkalmazásával keletkezett élettársi közös tulajdon – a szerzésben való hozzájárulás arányában – csak akkor állapítható meg, ha a felek közös cél elérése érdekében jártak el és legalább hallgatólagosan egyetértettek abban, hogy a közös gazdasági tevékenységük eredménye közös tulajdon legyen (BH 1982/4/142.). Csakhogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság 11 éves időtartamra a felek Ptk. 685/A. §-a szerinti élettársi kapcsolatát megállapította, amely megállapítás említett törvényhely szerinti nélkülözhetetlen feltétele a mindennapi életre és a jelentős gazdasági tevékenységre egyaránt kiterjedő gazdasági együttműködés (Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 21.744/2004., Pfv. II. 20.640/2001.). Ha a gazdasági együttműködés nem terjed túl a mindennapi életvitel körén, a jogi értelemben vett élettársi kapcsolatot megállapítani nem is lehet (BH 1998/3/82-I.).
Mindkét fokú bíróság megállapította (a már megosztott) ingóságok közös szerzését, azok élettársi közös vagyonba tartozását is. A bíróságok fenti megállapításait azzal egybevetve, hogy a Ptk. a korlátozott élettársi vagyonközösség fogalmát nem ismeri (BH 1994/5/252.), az első- és a másodfokú bíróság nemcsak önellentmondóan, hanem törvénysértően járt el, amikor az élettársi kapcsolat fennállása alatt szerzett ingatlant a megosztás alá eső közös vagyon köréből kirekesztette és mintegy a mindennapi életvitelre, illetőleg az ingóságok szerzésére korlátozódó, tehát korlátozott élettársi vagyonközösséget állapított meg.
Az élettársi kapcsolat alatt szerzett teljes vagyonra a közös szerzést egyébként is vélelmezni kell (BH 2002/6/229., BH 2007/122.), és e vélelemmel szemben a kizárólagos tulajdonát az erre hivatkozó fél tartozik hitelt érdemlően bizonyítani [Pp. 164. §, Pp. 3. § (5) bekezdése]. Márpedig az eljárt bíróságok abból a tényből, hogy a felperes az édesanyjánál (is) jól érezte magát, az I. r. alperes javára alaptalanul vontak le következtetést arra, hogy az élettársaknak nem közös célja volt az önálló otthon megteremtése érdekében önálló ingatlanvásárlás. Az I. r. alperes által egyedül vásárolt ingatlanba a volt élettársak együtt költöztek be, ott közösen tevékenykedtek, oda berendezési tárgyakat közösen vásároltak és az ingatlant egy ideig közösen használták. Mindezekből a közös boldogulás érdekébeni hallgatólagos akarategység attól függetlenül megállapítható, hogy a felperes az önálló lakás érdekében a hitel felvételétől tartózkodott és az ingatlant egyedül a felperes vásárolta meg. A felperes által a felülvizsgálati kérelmében idézett tanúk vallomása tehát okszerű mérlegeléssel nem a bizonyítási anyagból kiemelt értékelés szerint, hanem a bizonyítási anyag objektív adataival összhangban, azokat alátámasztva mutatja a gazdasági együttműködést.
Az I. r. alperes a már idézett közös vagyoni vélelemmel szemben olyan megállapodást, amellyel a lakóingatlant az ő kizárólagos tulajdonába „utalták”, nem bizonyított. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy az ingatlan vételárát milyen forrásból fedezte. Ilyen körülmények között viszont a szerződés szerinti egyedüli szerzésnek és e tény ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének a kizárólagos tulajdonba tartozását megalapozó jelentősége, az egyértelmű bírói gyakorlat szerint nincsen (BH 2002/6/229.). Az együttélés alatti lakás előtakarékosság és ifjúsági betétkövetelések tekintetében ugyanis az I. r. alperes az ő többletjövedelmére és az ebből elért megtakarításra – mint kizárólagos tulajdonba tartozó forrásra – is tévesen hivatkozik. A jövedelmek arányának a Ptk. 578/G. § helyes értelmezésével nem a vélelem szerinti közös tulajdon és a különvagyon elhatárolása szempontjából van jelentősége, hanem az ún. szerzési arány szempontjából (Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 25.137/2000.). A kizárólagos tulajdonú forrás kivételével és a kifejezetten kizárólagos tulajdonba utalás bizonyításának a kivételével viszont a megállapított szerzési arány szerinti közös tulajdont az együttélés alatt elért teljes vagyongyarapodásra alkalmazni kell (BH 1996/258.).
Az élettársi közös vagyon és valamelyik fél kizárólagos tulajdona elhatárolása szempontjából a jövedelmek kezelési módjának, tehát annak, hogy esetleg a jövedelmeiket és a per adatai szerint a megtakarításaikat a felperes és az I. r. alperes külön-külön kezelték, szintén nincs jelentősége. Az élettársakkal szemben sem támasztható ugyanis a jövedelem és a vagyonkezelés során a házastársakénál szigorúbb elvárás (BH 1994/5/252.).
Az együttélés alatt a vagyongyarapítás céljából (vagy egyéb célból) felvett hitel az élettársi közös vagyon olyan terhe, amelynek az életközösség megszűnése utáni törlesztése – az I. r. alperes ellenkérelmi érvelésével szemben – nem a kizárólagos tulajdonba tartozás bizonyítéka, hanem az élettársi közös vagyon megosztásakori elszámolás kérdése.
Az pedig iratellenes indokolás, hogy az ingatlan közös vagyoni szerzése azért sem állapítható meg, mert a felperes a keresetében az együttélés megszűnésének az idejére 3 500 000 forintos megtakarítást állított, de nem bizonyított. Helyesen a felperes a keresetében az együttélés alatt elért megtakarítást tette erre az összegre, a lakóingatlan vételárának közös vagyonból történő fedezése indokaként.
A volt élettársaknak az életközösség megszűnését követő megállapodásának értelmezése tekintetében a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság azon álláspontját sem vitató indokolása, hogy e megállapodás az ingatlan tulajdoni helyzetének a rendezésére is kiterjedt és a 680 000 forint megfizetésével, valamint a biztosítási díj felperes általi felvételével a felperes vonatkozó igénye kielégítést nyert, a Ptk. 207. § (4) bekezdésében foglalt kiterjesztő jogértelmezés tilalmát sérti. Abból, hogy a felperes az élettársi közös lakásból elköltözött és az I. r. alperestől a megállapodás szerinti 680 000 forint térítést, valamint a biztosítótól nagyrészt az együttélés alatt ellentételezett biztosítási díjat felvette, az még nem következik, hogy a tulajdoni igényén alapuló többletköveteléséről lemondott volna. Ezért a felperes a bizonyítékok okszerűtlen mérlegeléseként a felülvizsgálati kérelmében azt is alappal sérelmezi, hogy a tulajdoni igényére alapozott 2 300 000 forint többletkövetelése érvényesítésének az előfeltételeként a másodfokú bíróság által helybenhagyott elsőfokú ítélet indokolása tőle a megállapodás megtámadását kívánta meg.
A fentiekben részletezettek szerint mindkét fokú bíróság az élettársi közös vagyon megosztására vonatkozó Ptk. 578/G. § (1) bekezdésében foglaltakat a korlátozott élettársi vagyonközösség megállapításával és e törvényhely alkalmazása során kialakult értelmezésével több tekintetben is ellentétesen eljárva az ingatlannal kapcsolatos felperesi kereseti kérelmeket anyagi jogot sértően utasította el, és a döntése alapjául szolgáló tényállás megállapításakor az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással lévő módon a Pp. 206. §-ában foglalt mérlegelési szabályt, illetőleg a Pp. 164. §-ában és 3. § (5) bekezdésében foglalt, a bizonyításra vonatkozó eljárási szabályt sem tartotta meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatállyal a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperesnek az ingatlannal kapcsolatos kereseti kérelmei tárgyában – a perköltségre vonatkozóan is – az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozatában írt jogalkalmazási elveknek megfelelően a felperes és az I. r. alperes együttélés alatti jövedelme teljes feltárásával meg kell állapítania az élettársi kapcsolat teljes idejére vonatkozóan a szerzésben való közreműködés arányát. Az élettársi közös vagyoni vélelmet és a jelen felülvizsgálati határozatban írt egyéb jogalkalmazói elveket figyelembe véve tisztáznia kell az I. r. alperes lakás előtakarékossági és ifjúsági betétbeni megtakarításait, forrásait, valamint az ingatlanra felvett hitel törlesztéseinek az összegét, forrását, továbbá a felperes életbiztosítási szerződése teljesítésének a teljes forrását. Ezt követően a rendelkezésében is kifejezésre juttatott módon állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy az ingatlan milyen hányadban tartozik az élettársi közös vagyonba, illetve valamelyik fél kizárólagos tulajdonába és ennek megfelelően mennyi a volt élettársak külön-külön tulajdoni hányada és annak értéke. A közös tulajdon megállapítása esetén annak megszüntetése kérdésében a Ptk. 148. §-a, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. (V. 19.) Polgári Kollégiumi véleménye alapulvételével kell határoznia, azzal, hogy az ingatlanra felvett hitelek és azoknak az életközösség megszűnését követő törlesztése is megfelelően tisztázandó és azt a közös tulajdon megszüntetésekor el kell számolni.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.022/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás