PÜ BH 2012/95
PÜ BH 2012/95
2012.04.01.
A biztosítási ajánlaton szereplő kérdésekre adott, nem a valóságnak megfelelő válasz megítélése a biztosítás speciális, és a szerződés megtámadására vonatkozó általános szabályok szerint [Ptk. 210. § (1) bek. és 540. §].
Az I. rendű felperes Casco vagyonbiztosítási szerződése, a II. rendű felperes mint vétlen károsult az I. rendű felperes felelősségbiztosítása alapján a 2004. június 21-ei közúti baleset miatt 1 417 020 forint, illetve 1 123 000 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy az I. rendű felperesnek 1 407 020 forint, a II. rendű felperesnek 1 123 000 forint tőkét és kamatait fizesse meg.
A bíróság megállapította, hogy a baleset úgy következett be, hogy az I. rendű felperes az előtte forgalmi ok miatt lassító II. rendű felperes járművének hátuljába ütközött. Az alperesnek a Ptk. 210. § (1) bekezdésére alapított megtámadási kifogására kifejtette, hogy az I. rendű felperes részéről a szerződéskötéskor az előzményi kár elhallgatása nem zárta ki a Casco biztosítási szerződés megkötését, a gépjármű előélete a szerződéskötés szempontjából nem minősült lényeges körülménynek. Az összegszerűséget H. R. igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján állapította meg azzal, hogy az alperes által hivatkozott roncskereskedői ajánlatok nem voltak alkalmasak a szakértői vélemény gyengítésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a szerződéskötéskor a biztosítás díját – a gépjármű előéletétől függetlenül – a gépjármű típusa, évjárata és felszereltsége alapján határozták meg. A jármű szerződéskötéskori értékének nem volt ügydöntő jelentősége. Az alperes által hivatkozott Tarifakönyv nem volt része a szerződési feltételeknek, mivel annak tartalmát az ügyfelek nem ismerhetik meg [Ptk. 207. § (4) bekezdése]. A Ptk. 540. § (3) bekezdése pedig azért nem volt alkalmazható, mert az elhallgatott körülmény nem hatott közre a baleset bekövetkeztében. Ez vonatkozik a Ptk. 210. § (1) bekezdése szerinti megtámadásra is. A másodfokú bíróság azt is megjegyezte, hogy a baleset bekövetkezte után a kárbejelentőből már megállapíthatóak voltak a gépjármű korábbi sérülései, ezért az alperes a kárfelméréskor már ennek ismeretében értékelhette a járművet. A maradványértéket illetően megállapította a bíróság, hogy a szakértő a jármű pontos állapotának ismeretében adta a szakvéleményét, a roncskereskedők ajánlata pedig nem minősült vételi ajánlatnak.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az I. rendű felperes javára marasztaló ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan az eljárt bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Álláspontja szerint az I. rendű felperes részéről az előzményi kár elhallgatása a szerződés megkötésekor mind a Ptk. 210. § (1) bekezdése, mind az 540. § alkalmazásában olyan lényeges körülménynek minősült, melynek alapján a Ptk. 540. § (3) bekezdése alapján mentesült, illetve megtámadási kifogása folytán a Casco szerződés megdőlt. Előadta, hogy a biztosítási ajánlaton lényeges körülményként szerepelt az előéletre vonatkozó kérdés. A sérült gépjárművekre az alperes csak a Tarifakönyvben meghatározott előzetes vizsgálat alapján köt biztosítási szerződést. A Tarifakönyv rendelkezéseit a másodfokú bíróság tévesen nyilvánította az alperes titkos fenntartásának. A maradványérték megállapításával kapcsolatban sérelmezte, hogy a bíróság a szakértő véleményét fogadta el a roncskereskedők reális ajánlatai helyett, akik a javíthatóság ismeretében tették meg ajánlataikat.
Az I. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Hangsúlyozta, hogy a biztosítási feltételek a gépjármű előzménykárait nem tekintik a szerződéskötés lényeges körülményének. Miután a korábbi sérüléseket követően a gépjárművet szakszerűen megjavították, a gépjármű más használt járműtől nem különbözött, és az ezekre jellemző feltételekkel kötötték meg a perbeli biztosítási szerződést. Az alperesnek a szerződéskötéskor lehetősége lett volna a gépjármű esetleges sérüléseinek megvizsgálására, egyébként az alperes üzletkötője a gépjárműve a szerződéskötéskor megtekintette. Előadta továbbá, hogy az alperes azt sem bizonyította, hogy a felperes tudott az előzményi károkról.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, tehát az I. rendű felperes javára marasztaló jogerős döntés körében vizsgálta felül.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a biztosítási ajánlatban szereplő kérdések a biztosítás elvállalása szempontjából általában lényeges körülményeknek tekintendők. Ezekre a körülményekre irányadó a Ptk. 540. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott közlésre, illetőleg változásbejelentésre irányuló kötelezettség. A biztosító Ptk. 540. § (3) bekezdése szerinti helytállási kötelezettsége e közlési, illetve változásbejelentési kötelezettség megsértése esetén nem áll be, kivéve ha bizonyítást nyer, hogy az elhallgatott, vagy be nem jelentett körülményt a szerződéskötéskor a biztosító ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. Ez utóbbi feltételek hiányában az alperes a kereset elutasítása érdekében nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozott arra, hogy a gépjármű előéletével kapcsolatban az I. rendű felperes a szerződéskötéskor nem a valóságnak megfelelő nyilatkozatot tett.
A Ptk. 210. § (1) bekezdésére alapított alperesi megtámadási kifogás elbírálása körében a szerződés megtámadásának általános szabályai szerint kellett állást foglalni abban a kérdésben, hogy az adott esetben a gépjármű előéletére vonatkozó téves tájékoztatás a szerződéskötés olyan lényeges körülményének tekinthető-e, amely a szerződés megtámadása folytán annak érvénytelenségét eredményezi. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint e lényeges körülmények köre nem esik feltétlenül egybe a Ptk. 540. § (1) bekezdésében meghatározott, a biztosító által írásban közölt kérdésekkel. Az általános szabályoknak megfelelő megtámadás körében azt kell vizsgálni, hogy az elhallgatott körülmény ismeretében a biztosító a szerződést megkötötte volna-e vagy pedig lényegesen eltérő feltételekkel kötötte volna meg. A bizonyítás a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján e tekintetben az alperest terhelte. Az alperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az I. rendű felperes helyesen utalt arra, hogy az előzményi károkat szakszerűen kijavíttatta, ezért a gépjármű a szerződéskötéskor semmiben nem különbözött a hasonló adottságú, évjáratú használt gépkocsiktól. Az alperes e gépjárművekre jellemző feltételekkel kötötte meg a Casco biztosítási szerződést. Sem általános, sem különös szerződési feltételei nem zárták ki a kockázatvállalását. A jogerős ítélet helyesen hangsúlyozta, hogy az alperes Euro Casco Tarifakönyve nem képezte a szerződés részét, rendelkezései csak az alperest kötelezték. Az alperes a perben nem is valószínűsítette, hogy a Tarifakönyvben előírt korlátozás (felsővezetői engedély) érvényesülése esetén a perbeli szerződést nem kötötte volna meg. Ebből következően a bíróság a bizonyítékok megalapozott értékelésével következtetett arra, hogy az alperes által elhallgatott körülmény a szerződéskötést illetve a szerződés tartalmát nem befolyásolta.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a felülvizsgálati kérelemnek a maradványérték megállapításával kapcsolatos indokait sem. A bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a perben kirendelt igazságügyi szakértő a gépjármű maradványértékét a piaci körülményeket is figyelembe véve a Pp. 182. § (3) bekezdésében meghatározott hibáktól mentes szakvéleményében állapította meg. A bíróság eljárási hiba nélkül alapította ítéletét az aggálytalan szakvéleményre, figyelmen kívül hagyva a roncskereskedők alperes által hivatkozott, bizonytalansági tényezőket tartalmazó ajánlatait.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.364/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás