GÜ BH 2012/98
GÜ BH 2012/98
2012.04.01.
I. A másik EU tagállam fizetésképtelenségi eljárásban hozott határozatának végrehajthatósága, a közrendbe ütközés vizsgálata. [A tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) 40., 45. és 46. cikk, a Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29.) 25. és 26. cikk].
II. Külföldi határozat végrehajtása esetén először a végrehajthatóság megállapítását kell kérni, majd ezt követően külön eljárásban kérhető a végrehajtási lap (végrehajtható okirat) kiállítása. A végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelmet elbíráló jogerős határozattal szemben felülvizsgálati kérelem előterjeszthető [Vht. 208. §, 209. §, 210/A. §, 44/2001/EK rendelet (Brüsszel I. rendelet) 38. cikk (1) bekezdése, 40-45. cikkek].
A Helsinki Elsőfokú Bíróság 2. Osztály L09/11365 számú, a végrehajtást kérő ellen folyamatban levő, a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet alapján főeljárásként megindított fizetésképtelenségi eljárásban a 2009. szeptember 9-én kelt „Egyoldalú ítéletben” visszavonta a végrehajtást kérő által a magyar adós részére átadott ingóságokra vonatkozó tranzakciókat és elrendelte az ingóságoknak a végrehajtást kérő csődvagyonába történő visszajuttatását, illetve ha az már nincs meg, úgy kötelezte a magyar adóst az értékük megfizetésére késedelmi kamattal együtt, továbbá a perköltség megfizetésére. A jogorvoslat lehetőségéről úgy rendelkezett, hogy akivel szemben egyoldalú ítéletet hoztak, fellebbezés útján nem kérhet jogorvoslatot, visszaszerzésért azonban folyamodhat. Ha a visszaszerzési igényt az adós az egyoldalú ítéletről való értesülésétől számított 30 napon belül írásban az ítéletet hozó elsőfokú bírósághoz benyújtja, úgy az ügyet az elsőfokú bíróság újratárgyalja. Ha nem nyújtanak be visszaszerzési igényt, az egyoldalú ítélet hatályban marad.
A végrehajtást kérő az egyoldalú ítélet alapján az elsőfokú bírósághoz 2010. január 29-én nyújtotta be a végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelmét. Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú, 2010. február 18-án kelt végzésével megállapította a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendelet (Brüsszel I. rendelet) 41. cikke alapján, hogy a Helsinki Elsőfokú Bíróság határozata a magyar jog szerint a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható. Ezt a végzését 2010. március 12-én vette át az adós.
Az adós a végzés ellen benyújtott fellebbezésében elsősorban arra hivatkozott, hogy részére a finn bíróság az érdemi határozatot nem kézbesítette, s emiatt jogorvoslati jogával sem élhetett. Az ítélet közlésének elmaradása olyan súlyos eljárási hiba, amely sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányának 58. § (5) bekezdésében szereplő jogorvoslathoz fűződő jogot, emiatt a határozat elismerése nyilvánvalóan ellentétes a Magyar Köztársaság közrendjével, ezért a Brüsszel I. rendelet 34. cikk (1) bekezdése értelmében a végrehajthatóvá nyilvánítást meg kellett volna tagadni. A másodfokú eljárásban kérte az eljárás felfüggesztését is, mivel a finn bíróság határozatában megjelölt jogorvoslat lehetősége csak az ítéletnek a részére történt kézbesítésével – 2010. június 4-én – nyílt meg, s a visszaszerzési igényének előterjesztésére rendelkezésre álló határidő még nem telt le, a jogorvoslati lehetőséggel pedig élni kíván. Csatolta jogorvoslati kérelmét és az annak feladását igazoló feladóvevényt, mely szerint az iratot 2010. július 5-én postára adták.
A végrehajtást kérő az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az adós nem jelölt meg a Brüsszel I. rendelet 34-35. cikkében felsorolt olyan okot, amely alapján a végrehajthatóságot megállapító határozat visszavonható lenne. A rendelet maga sem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a határozatot is kézbesíteni kell az adósnak, ezt csak az eljárást megindító irat esetén írja elő, a jogorvoslati lehetőség pedig a határozat alapján biztosított. Az adós jogorvoslati kérelme elkésett, mert a visszaszerzési igényt a 30 napos határidőn túl adta postára.
A másodfokú bíróság az adós eljárás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította és az elsőfokú végzést helybenhagyta. Tájékoztatást nyújtott arról, hogy a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, a végrehajthatóságot megállapító rendelkezés tárgyában csak felülvizsgálati kérelemmel lehet élni.
Határozatának indokolásában elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Brüsszel I. rendelet alkalmazására lehetőség van-e, figyelemmel arra, hogy a határozatot fizetésképtelenségi eljárásban hozták és a Brüsszel I. rendelet 1. cikk (2) bekezdés b) pontja szerint a rendelet nem vonatkozik csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra. Megállapította, hogy a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet 25. cikk (1) bekezdése a rendelet alapján meghozott határozatok végrehajtása kapcsán visszautal a Brüsszel I. rendeletre, így a finn bíróság határozatának végrehajthatóvá nyilvánítása lehetséges. A Brüsszel I. rendelet a valamely tagállamban hozott határozat végrehajthatóságát megállapító határozattal kapcsolatos jogorvoslat szabályai között a 45. cikkben utal vissza a 34. és 35. cikkeire, s kimondja, hogy a jogorvoslati eljárásban csak az ott meghatározott okok egyike alapján utasíthatja el vagy vonhatja vissza a bíróság a végrehajthatóságot megállapító határozatot. A másodfokú bíróság megállapította, hogy csak a 34. cikk 1. pontjában írt közrendbe ütközést kellett vizsgálnia, mert a többi pont alkalmazására utaló adat nem merült fel.
A másodfokú bíróság kifejtette, abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az érdemi határozat kézbesítésének elmulasztása, ezáltal a jogorvoslati lehetőség megnyíltának hiánya olyan lényeges eljárási szabálysértés-e, amely nyilvánvalóan ellentétes a Magyar Köztársaság jogrendjével.
Megállapította, hogy a közrend fogalmát a 34. cikk 1. pontja értelmében azon állam joga szerint kell vizsgálni, ahol a határozat végrehajtását kérik, tehát jelen eljárásban a magyar jog szerint. Hivatkozott az Európai Közösségek Bíróságának a közrendi záradékba ütközéssel kapcsolatosan kifejtett álláspontjára (Krombach ügy C-7/1998). Ennek értelmében a közrendi záradékba ütközés fogalma szűken értelmezendő, az csak kivételes esetekben alkalmazható. A bíróság állandó joggyakorlata alapján a közrend sérelmével jár az alapjogok vagy az általános jogelvek, különösen az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi egyezményekben szereplő jogok sérelme. Ide tartozik a tisztességes tárgyaláshoz, eljáráshoz való alapjog, melynek megsértése, s az így hozott határozat végrehajtatása elfogadhatatlan mértékben ellentétes lehet a végrehajtás szerinti állam közrendjével.
A Magyar Köztársaság Alkotmányában a tisztességes eljáráshoz való alapjog fogalmába tartozik a határozatok közlése, a velük szembeni jogorvoslat lehetőségének a biztosítása. A Brüsszel I. rendelet 42. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a végrehajthatóságot megállapító határozatot kézbesítik annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérték, a végrehajtás alapjául szolgáló határozattal együtt, amennyiben azt a fél részére még nem kézbesítették.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint ennek a bekezdésnek az a helyes értelme, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló külföldi határozatnak a kézbesítésével az adós olyan helyzetbe kerül, hogy a végrehajtandó külföldi határozattal szemben jogorvoslattal élhet, amelynek elbírálására a külföldi bíróságnak van joghatósága. A 46. cikk szerint az eljárás fel is függeszthető, ha a végrehajtandó határozat ellen a származási tagállamban rendes jogorvoslatot nyújtanak be.
A másodfokú bíróság vizsgálta az eljárás felfüggesztésé-nek lehetősége körében azt, hogy a 46. cikkben szereplő jogorvoslat fogalmának megfelel-e a finn bíróság határozatában az adós számára biztosított lehetőség („visszaszerzési igény”). A rendelet jogorvoslat fogalma autonóm, széles értelmezést kíván az Európai Közösségek Bírósága szerint. Megállapította, – hivatkozva az Európai Közösségek Bírósága Diamond Supplies ügyben (C-43/1977) hozott döntésére –, hogy a finn bíróság határozatában részletezett jogorvoslati rendelkezés megfelel a jogorvoslat fogalmának, hiszen a visszaszerzés iránti kérelem alapján az ügy újratárgyalásra kerül, s a kérelem benyújtására 30 napos határidőt határoztak meg.
A 30 napos határidő számításával kapcsolatban a másodfokú bíróság kifejtette, hogy ellenkező adat hiányában az adós 2010. június 4-én értesült a finn bíróság ítéletéről. A másodfokú bíróság az ettől számított 30 napos határidő letelte előtt – 2010. június 30-án tartott tárgyalásán – a Brüsszel I. rendelet 46. cikk (1) bekezdése alapján az adós számára határidőt engedélyezett a jogorvoslat benyújtására. Ennek az volt az indoka, hogy az alkalmazandó finn jogról való tudakozódás a Londoni Egyezmény [kihirdetve: 140/1992. (X. 20.) Korm. rendelet] szabályainak megfelelően az eljárás elhúzódását okozta volna, és az a Brüsszel I. rendelet 45. cikkében foglalt késedelem nélküli határozathozatal követelményét sértene. Azt, hogy a jogorvoslatot határidőben nyújtotta-e be az adós, a finn bíróság a saját joga ismeretében szakszerűbben tudja elbírálni.
Az adós azonban kellő módon nem igazolta a jogorvoslat határidőben történt előterjesztését, ezért a másodfokú bíróság a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet elutasította. Utalt arra, hogy az Európai Közösségek Bírósága több eseti döntésében kifejtette (pl. Société D'Informatique Service Realisation Organisation – C-432/1993), hogy a végrehajtás felfüggesztésével szemben jogszabálysértésre hivatkozással jogorvoslatnak nincs helye, a Pp. 155. § (3) bekezdése szerint pedig az ezt meghaladó körben sem terjeszthető elő fellebbezés.
A jogerős végzés ellen 2010. október 15-én az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzésnek az elsőfokú bíróság határozatára is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát azzal, hogy az eljárás felfüggesztése iránti kérelmének a Legfelsőbb Bíróság a Brüsszel I. rendelet 46.cikke alapján adjon helyt. Másodlagosan azt kérte, hogy az ügyben eljárt bíróságokat új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa a Legfelsőbb Bíróság. Perköltség igénye volt. Állította a Brüsszel I. rendelet preambuluma (15) és (18) bekezdéseiben foglalt alapelvi szintre emelt rendelkezések és a 46. cikk megsértését.
A felülvizsgálati kérelem indokolásában kifejtette, hogy az eljárt bíróságok téves jogértelmezés miatt utasították el a felfüggesztés iránti kérelmet. Utalt arra, hogy a finn bíróság ítéletének számára történt kézbesítésétől – 2010. június 4. – számított 30 napon belül ajánlott, postai küldeményként előterjesztette a visszaszerzési igényt (jogorvoslati kérelmet), s erről a másodfokú bíróságot is tájékoztatta. Miután igazolta a rendes jogorvoslati eljárás megindítását, a másodfokú bíróság a Brüsszel I. rendelet 46. cikkében foglaltak ellenére utasította el a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet.
Bár a másodfokú bíróság megállapította, hogy a jogorvoslati határidő számítására a finn jogot kell alkalmazni, ennek ellenére a finn jogról való tudakozódást mellőzte, mert úgy ítélte meg, ez az eljárás elhúzódását eredményezte volna. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság okfejtéséből kikövetkeztethetően a késedelem nélküli határozathozatalhoz való jogpolitikai érdek egyértelműen felülírja az adós jog- és érdekvédelmét, amelyet nem tud elfogadni, ez ellentétes a jogalkotó szándékával. Miután a másodfokú bíróság a finn eljárásjogi szabályokról való tudakozódást mellőzte, a finn eljárásjogi szabályokat nem ismerte meg, ezért nem került abba a helyzetbe, hogy az adós által benyújtott jogorvoslati kérelem előterjesztésének szabályszerűségéről döntést tudjon hozni.
Hivatkozott a 1346/200/EK rendelet „közrend” címet viselő 26. cikkére is, mely szerint bármely tagállam elutasíthatja egy másik tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás elismerését vagy az ilyen eljárásokkal kapcsolatban hozott határozat végrehajtását, ha az ilyen elismerés vagy a végrehajtás hatása nyilvánvalóan ellentétes az adott állam közrendjével, különösen az alapvető elvekkel vagy az alkotmányos jogokkal.
A végrehajtást kérő felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Hivatkozott arra, hogy a Brüsszel I. rendelet 34. cikk (1) bekezdésében foglalt közrendi záradékra való utalás nem helytálló, mert a finn bíróság határozata biztosította a jogorvoslati jogot.
Az eljárás felfüggesztése tárgyában arra hivatkozott, hogy a bíróság számára a felfüggesztés csak lehetőség, de nem kötelesség. A másodfokú bíróság mérlegelve a rendelkezésre álló tényeket arra a következtetésre jutott, hogy az adós nem igazolta kellő módon a jogorvoslat előterjesztését. Nem igazolta az adós azt sem, hogy a visszaszerzési eljárás rendes jogorvoslatnak minősül, ezért ha esetleg az rendkívüli perorvoslat, akkor nem is szolgálhat a felfüggesztés alapjául. Ha rendes jogorvoslatnak minősülne, az adós akkor is elkésett a jogorvoslati kérelmével, mert annak benyújtására az elsőfokú bíróság végzésének kézhezvételétől számított 30 napon belül volt lehetősége. A finn ítélet szerint a határozatról való értesüléstől számít a visszaszerzési igény és nem a kézbesítéstől.
Kifejtette, hogy a határozat kézbesítésének elmaradása nem jogellenes. Az eljárást megindító határozatot (Rendelet 34. cikk 2. pont) a finn bíróság kézbesítette az adós számára. Alaptalanul hivatkozik arra az adós, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Rendelet 42. cikk (2) bekezdését, mert a Rendelet e szakasza szerint a végrehajthatóságot megállapító határozatot kell kézbesíteni az adósnak és nem a végrehajtandó határozatot.
A Legfelsőbb Bíróság a felterjesztett iratok tartalma alapján a tényállást kiegészíti azzal, hogy az elsőfokú bíróság 3. sorszámú végzésével – elutasítás terhe mellett – felhívta a végrehajtást kérőt végrehajtási kérelme hiányainak pótlására. Erre határidőn belül nem került sor, ezért annak jogerős megállapítása után, hogy a finn bíróság határozata a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható, az elsőfokú bíróság a végrehajtási kérelmet 8. sorszámú végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította. E végzése 2010. szeptember 25-én jogerőre emelkedett.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróságnak elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a végrehajtási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításával befejezett végrehajtási ügyben a végrehajthatóság kérdésében hozott jogerős határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem vizsgálható-e.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) XII. fejezete rendelkezik a Külföldi határozat végrehajtásáról. A 210/A. § (1) bekezdése szerint „a bíróság a 44/2001/EK tanácsi rendelet szerinti, a bírósági határozat és közokirat végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárás során – ha a 44/2001/EK tanácsi rendelet másképpen nem rendelkezik – az e Fejezetben foglaltak szerint jár el.”
A Vht. 208. és 209. §-ai úgy rendelkeznek, hogy a végrehajthatóság megállapítását követően kell a bíróságnak a végrehajtási lapot kiállítania, ebből következően a végrehajthatóság kérdése független a végrehajtási lap kiállításától, ebben a kérdésben külön határozatot kell hoznia a bíróságnak (BH 1999/463.).
A Brüsszel I. rendelet 38. cikk (1) bekezdése, 40-45. cikkei alapján egyértelműen megállapítható, hogy a rendelet is ezt a jogi megoldást tartalmazza, elsődlegesen a végrehajthatóság kérdésében kell a bíróságnak határozatot hoznia, s csak másodlagosan – ennek következményeként – rendelhető el a végrehajtás a végrehajtási lap kiállításával.
Mindebből következően tehát a végrehajtási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása nincs kihatással a végrehajthatóság kérdésében előterjesztett felülvizsgálati kérelemre. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanis jelen végrehajtási ügyön belül két különálló kérdésben kellett a bíróságnak határoznia: elsőként arról, hogy a külföldi határozat egyáltalán végrehajtható-e a magyar szabályok szerint, másodszor pedig a végrehajthatóság megállapítása után arról, hogy a végrehajtást elrendeli-e (pl. a végrehajtási lap kiállításával.) Miután a végrehajthatóság, mint előkérdés tekintetében nyújtották be a felülvizsgálati kérelmet, ezért a végrehajtási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása az eljárás e részét nem érinti.
Másodikként azt vizsgálta meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy van-e lehetőség felülvizsgálati kérelem benyújtására a végrehajthatóság kérdésében hozott határozat ellen. A Brüsszel I. rendelet 44. cikke utal a rendelet IV. mellékletében felsorolt, a jogorvoslat tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslati lehetőségekre, ahol Magyarország tekintetében a felülvizsgálati kérelem került feltüntetésre, tehát van helye a végrehajthatóság tekintetében hozott jogerős végzés ellen felülvizsgálati kérelem benyújtásának.
Harmadik eljárásjogi kérdésként a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a Brüsszel I. rendelet alapján van-e lehetőség egy olyan határozat végrehajtására, amely – tartalmában – az „Actio Pauliana” körébe tartozik, tehát arra irányul, hogy a fizetésképtelenségi eljárás alatt levő gazdálkodó szervezet által korábban kötött fedezetelvonó ügyletből származó hátrányt megszüntesse.
A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet 25. cikkének (1) bekezdése szerint: „Az olyan bíróság által hozott, fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására és befejezésére vonatkozó határozatokat, valamint jóváhagyott egyezségeket, amely bíróságnak az eljárás megindítására vonatkozó határozatát a 16. cikknek megfelelően elismerik, minden további alaki követelmény nélkül el kell ismerni. Az ilyen határozatokat az egyezményhez való csatlakozási okmányokkal módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezmény 31-51. cikkének – a 34. cikk (2) bekezdése kivételével – megfelelően hajtják végre. Az első albekezdést a fizetésképtelenségi eljárásokból közvetlenül származó és a hozzájuk szorosan kapcsolódó határozatokra abban az esetben is alkalmazni kell, ha azokat egy másik bíróság hozta.”
Ebben a körben a Legfelsőbb Bíróság utal az Európai Unió Bírósága által a Deko Marty Belgium (C-339/07) ügyben hozott ítéletre, melyben a bíróság megállapította, hogy „az 1346/2000 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében ezen (1) bekezdés első albekezdését a fizetésképtelenségi eljárásból közvetlenül származó és hozzá szorosan kapcsolódó határozatokra is alkalmazni kell."(26) Az Európai Unió Bírósága az MG Probud Gdynia Sp.z.o.o. ügyben (C-444/07) kifejtette, „a fizetésképtelenségi eljárással kapcsolatban hozott határozatok végrehajtását illetően meg kell állapítani, hogy a rendelet nem tartalmaz különös szabályokat, hanem 25. cikkének (1) bekezdésével visszautal a Brüsszeli Egyezmény 31-51. cikkével bevezetett végrehajthatóvá nyilvánítási rendszerre, kizárva mindazonáltal az említett egyezményben előírt kizáró okokat oly módon, hogy azok helyébe a rendelet saját kizáró okai lépnek."(30)
Ebből következően a főeljárást lefolytató finn bíróság határozatát a Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett Brüsszel I. rendelet alapján kell végrehajtani.
Érdemben a felülvizsgálati kérelem a jogerős végzést két okból támadta: elsőként részletesen kifejtette álláspontját az eljárás felfüggesztésével kapcsolatos rendelkezés tekintetében, másodsorban pedig utalt a 1346/2000/EK rendelet közrendi záradékára.
A Brüsszel I. rendelet 46. cikk (1) bekezdése szerint az a bíróság, amelynél a 43. cikk (rendes jogorvoslat – fellebbezés) vagy 44. cikk (rendkívüli jogorvoslat – felülvizsgálati kérelem) alapján a jogorvoslatot benyújtják, annak a félnek a kérelmére, akivel szemben a végrehajtást kérik, felfüggesztheti az eljárást, ha a határozat ellen a származási tagállamban rendes jogorvoslatot nyújtanak be, illetve, ha az ilyen jogorvoslat benyújtására nyitva álló határidő még nem járt le; az utóbbi esetben a bíróság meghatározhatja a jogorvoslat benyújtására nyitva álló időtartamot.
Elsőként meg kell különböztetni az eljárás felfüggeszté-sének és a végrehajtás felfüggesztésének a fogalmát, melyek jelen eljárás során is keveredtek. A Brüsszel I. rendelet 38-52. cikkei foglalkoznak a végrehajthatóságot megállapító eljárással, s a 43-46. cikkek tartalmának értelmezéséből megállapítható, hogy a 46. cikkben szereplő „felfüggesztés” kifejezés a végrehajthatóság megállapításával kapcsolatos eljárás felfüggesztésére és nem a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozik.
A Vht. 10. §-a szerint a bírósági végrehajtást a végrehajtható okirat kiállításával kell elrendelni. Ebből következően a végrehajtási lap kiállítása előtti helyzetben – mint a jelen eljárásban is – végrehajtásról, illetve a végrehajtás felfüggesztéséről még nem beszélhetünk, csak a végrehajthatóság megállapítására irányuló eljárás felfüggesztéséről.
A másodfokú bíróság a végrehajthatóság megállapítására irányuló eljárás felfüggesztése iránti kérelmet elutasította, s a Pp. 155. § (3) bekezdésére hivatkozással (mely szerint a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, mert az pervezető végzés – BH 2010/154.) vonta meg a jogorvoslat jogát az eljárás felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzéssel szemben. Miután a jogerős végzés e rendelkezése ellen fellebbezést nem jelentett be az adós, de a felülvizsgálati kérelemben azt támadta, a Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta, helytálló-e a jogerős végzés abból a szempontból, hogy kizárta a fellebbezés lehetőségét a felfüggesztésre irányuló kérelmet elutasító rendelkezés ellen.
A Legfelsőbb Bíróság a Brüsszel I. rendeletben foglalt szabályokat értelmezve megállapította, hogy a végrehajthatóság megállapítása iránti eljárás felfüggesztését a rendelet csak a rendes és rendkívüli jogorvoslatot elbíráló bíróság részére tette lehetővé, az elsőfokú bírósághoz ilyen kérelmet nem is lehet benyújtani, figyelemmel a 42. cikkben foglaltakra (előfordulhat például, hogy a végrehajtandó határozatot csak a végrehajthatóságot megállapító határozattal együtt kézbesítik az adós számára.) Ebből következően azonban vizsgálni kell azt, hogy mi a célja a végrehajthatóság megállapítása iránti eljárás felfüggesztésének. A végrehajthatóság megállapítására irányuló eljárásban a bíróság három fajta határozatot hozhat. A rendeletben meghatározott feltételek esetén (az adós megindította a jogorvoslati eljárást a származási országban, vagy rendelkezésére áll még határidő a jogorvoslati eljárás megindítására) a rendes jogorvoslatot elbíráló bíróságnak joga van az eljárás felfüggesztését elrendelni, és ennek következtében nem hozza meg a végső határozatot a végrehajthatóság megállapítása, vagy a kérelem elutasítása tekintetében. Ha azonban a bíróság álláspontja szerint nincs helye a felfüggesztésnek, akkor érdemben döntenie kell arról, hogy végrehajtható-e a külföldi bíróság határozata vagy sem. Ennek alapján az érdemi döntés, vagyis a végrehajthatóság megállapítása vagy annak elutasítása kizárja az eljárás felfüggesztése kérdésének mindenféle további vizsgálatát. Ezért a másodfokú bíróság felfüggesztési kérelmet elutasító rendelkezése ellen nincs is helye fellebbezésnek.
Miután a felülvizsgálati eljárásban a felfüggesztés iránti kérelmet a 46. cikk szerint az adós ismételten előterjesztheti, így nem éri hátrány abból, hogy a felfüggesztésre irányuló kérelmét elutasító rendelkezés ellen külön fellebbezési joggal nem rendelkezik. Nyilvánvalóan a Legfelsőbb Bíróságnak a végrehajthatóság megállapítása iránti eljárás felfüggesztése tárgyában hozandó végzése ellen már nincs helye fellebbezésnek a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján, de ezzel végérvényesen le is zárul a végrehajthatóság megállapításával kapcsolatos eljárási rész.
Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság a felfüggesztés kapcsán előadottakat a végrehajthatóság megállapítása elleni határozattal szembeni érvként vizsgálta meg és megállapította, hogy az ott felhozottak nem voltak alkalmasak annak alátámasztására, hogy a jogerős végzés jogszabálysértő, azaz, a végrehajthatóság megállapításának nem lett volna helye.
A felülvizsgálati kérelem másodikként felvetett kérdésére, a közrendbe ütközésre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy jóllehet a másodfokú bíróság a Brüsszel I. rendelet közrendi záradéka alapján vizsgálta a végrehajtási kérelem alapjául szolgáló határozatot és a felülvizsgálati kérelemben az adós a 1346/2000/EK rendelet közrendi záradékára hivatkozott, ez nem változtat a közrendi záradék megítélésén.
A másodfokú bíróság a kérdést részletesen megvizsgálta és helytállóan fejtette ki határozatában, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog tartalmába értendő a jogorvoslat lehetőségének biztosítása is. Teljes mértékben egyetért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság értelmezésével a finn bíróság egyoldalú ítéletével és az abban megfogalmazott jogorvoslati lehetőséggel kapcsolatban. A finn bíróság határozata a finn fizetésképtelenségi szabályok szerint azonnal végrehajtandó, azonban lehetősége van az adósnak arra, hogy a származási tagállamban jogorvoslatot nyújtson be ellene, s ha ezt a Brüsszel I. rendelet szabályainak megfelelően határidőben nyújtja be, úgy az eljárás felfüggesztésével elkerülhető a végrehajtás foganatosítása.
Nem ütközik tehát a magyar közrendbe a finn bíróság határozatának elismerése, a közrendi záradékra hivatkozással a végrehajthatóság megállapítása nem tagadható meg.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján azt hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. X. 21.978/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás