KÜ BH 2013/110
KÜ BH 2013/110
2013.04.01.
Az élelmiszer jelölése nem vezetheti félre a fogyasztót. Hatósági ellenőrzés során csak akkor elegendő a figyelmeztetés, ha a jogsértés orvosolható. Ha a jogsértés nem orvosolható, az élelmiszer-biztonságra vonatkozó következmények megsértése esetén a bírság kiszabása kötelező [2004. évi CXL. tv. 94. § (1), (2) bek., 2008. évi XLVI. tv. 14. §, 56. §, 59. § (6) bek., 59. § (7) bek., 62. § (1) bek., 19/2004. (II. 26.) FVM–ESzCsM–GKM e. r. 3. §, 17. §].
A 2011. március 21-én tett fogyasztói bejelentés szerint a panaszos a felperes keszthelyi üzletében vásárolt ,,Stamford'' csipkebogyó tea fogyasztásakor nem a csipkebogyóra jellemző szint és ízt tapasztalta, a tea erősen bergamott ízű volt. A lefolytatott laboratóriumi érzékszervi vizsgálat alátámasztotta a vásárlói kifogásokat, a vizsgált minta súlyozott érzékszervi összpontszámra 0 pontot kapott. Az elsőfokú hatóság 2011. április 7. napján kelt határozatával elrendelte a megmintázott termékkel azonos minőség megőrzési idejű összes legyártott, illetve forgalomba hozott terméktétel azonnali forgalomból való kivonását, visszahívását és egyúttal a forgalomba hozatalát azonnali hatállyal megtiltotta. Az elsőfokú hatóság a 2011. április 26. napján kelt határozatával a felperest 200 000 forint élelmiszerellenőrzési bírság és 3500 forint eljárási költség megfizetésére kötelezte.
Az alperes 2011. május 23. napján kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint a felperes a vizsgálat alá vont termékek forgalmazásával megsértette az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) 10. § (2) bekezdés a) pontjában, valamint az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-SzCsM–GKM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (1) bekezdésében és 17. § (1) bekezdésében foglaltakat, mert az élelmiszer jelölése az élelmiszer tulajdonságai, azonossága, jellemzői és összetétele tekintetében alkalmas volt a fogyasztók meg tévesztésére. Az Éltv. 14. § (2) bekezdése alapján – nem hazai előállítású élelmiszer esetén – az élelmiszer biztonságáért és minőségéért az első magyarországi forgalomba hozó, jelen esetben a felperes felel. Az Éltv. 56. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít a fenti jogsértés esetén intézkedésre és bírság kiszabására. Ennek alapján figyelemmel az Éltv. 57. § (1) bekezdés f) és g) pontjaira, amely szerint az intézkedés alkalmazása a jogsértés súlyával arányosan, a jogsértésben rejlő kockázat mértékének és jellegének figyelembevételével történhet, került kiszabásra a felperessel szemben szankció.
A felperes mindkét alperesi határozatot keresettel támadta, mely kereseteket az elsőfokú bíróság egyesített ügyként bírált el. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmeinek helyt adott és az alperes határozatait – az elsőfokú határozatokra kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a felperes alaptalanul kifogásolta az érzékszervi vizsgálat eredménye függvényében, hogy a tea csomagolásán a feltüntetett jelölés alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, a termék jelölése ugyanis nem tévesztheti meg a fogyasztót abban a kérdésben, hogy kedvező áron juthat valódi gyümölcsből készült teához. Az elsőfokú bíróság a vizsgálat alapján nem találta igazoltnak, hogy a forgalmazó megsértette az élelmiszer-minőségi vagy élelmiszer-biztonsági előírásokat is. Hiányolta – az íz, szín, illat vizsgálata mellett – az abban való állásfoglalást, hogy a tea csipkebogyó gyümölcshúsból készült. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor elfogadta azt a felperesi álláspontot is, hogy a hatóság mindkét határozatban a jogsértés súlyához képest aránytalan szankciót alkalmazott.
A bírságot kiszabó határozat vonatkozásában hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 94. § (1) bekezdés a) pontjában előírtakra, miszerint ha a hatóság a hatósági ellenőrzés eredményeképpen jogsértést állapít meg, és a jogsértés a jogellenes magatartás megszüntetésével, a jogszerű állapot helyreállításával orvosolható, a hatóság határidő tűzésével és a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel végzésben kötelez a jogsértés megszüntetésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet részbeni, az alperes határozataira, illetőleg az elsőfokú határozatokra vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontja, a 94. § (2) bekezdése, továbbá az Éltv. 56. § (1) bekezdése, 59. § (6) bekezdése és (7) bekezdés c) pontja, 62. § (1) bekezdés b) pontja és az Éltv. mellékletének 20. pontja megsértésével hozott döntést. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete egyfelől téves jogértelmezésen alapul, másfelől indokolásában téves következtetésekre jutott. A jogerős ítélet indokolásából nem derül ki, hogy az elsőfokú bíróság a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést, vagy az Éltv. 56. § (1) bekezdésében és 59. § (6) bekezdésében körülírt figyelmeztetést tartja alkalmazandónak.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 272. § (2) bekezdése és a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytelen következtetésre jutott a bírságot kiszabó alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet.
Az alperes meglapozottan hivatkozott arra, hogy a terméket akkreditált laboratóriumban vizsgáltatta be, annak érzékszervi tulajdonságait ellenőrizte. A vizsgálat – a Kúria megállapításai szerint is – a szűkebb értelemben vett minőség (élvezeti érték, illat, íz, aroma, szín) tekintetében adott elmarasztaló állásfoglalását.
A vizsgálati eredmény az élelmiszer-minőségi kifogást, ehhez kapcsolódóan az élelmiszer-biztonsági kifogást alátámasztotta, azzal szembeni állításait a felperes a Pp. 164. § (1) bekezdés szerinti bizonyítási kötelezettség ellenére nem igazolta, így e körben a megállapított jogsértés tényét sikerrel nem cáfolta, ezt az elsőfokú bíróság tévesen értékelte, helytelenül állapította meg, hogy az élelmiszer-minőségi, élelmiszer-biztonsági előírások megsértése nem igazolt.
A Kúria vizsgálta a Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontja szerinti mérlegelés lehetőségét és az alperessel egyezően megállapította, hogy az idézett jogszabályhely helyes értelmezése szerint a hatóságnak mindenekelőtt abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a jogsértés a jogellenes magatartás megszüntetésével, a jogszerű állapot helyreállításával orvosolható-e vagy sem. Tekintettel arra, hogy a nyilvánvalóan gyártási folyamatból eredő jogsértés – a forgalmazó által – a felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint sem orvosolható, ezért a Ket. 94. § (1) bekezdés b) pontjának vizsgálata, alkalmazhatósága felesleges volt, a b) pontban felsoroltak bizonyítatlansága nem esik az alperes terhére. Értelmezhetetlen a felülvizsgálati bíróság számára ugyanakkor az a felperesi felvetés, miszerint a külföldön gyártott, csipkebogyó helyett bergamott ízű tea íze, színe tekintetében az ,,orvosolhatóság'' lehetősége a forgalmazó részéről fennáll.
A fentiekből kiindulva az eljáró hatóság az Éltv. vonatkozó szakaszait megalapozottan alkalmazta. Így az Éltv. 59. § (6) bekezdésében foglalt figyelmeztetés alkalmazhatósága e rendelkezés helyes értelmezése szerint általában a jogsértés csekély súlyára, a jogsértő állapot jellegére figyelemmel áll fenn. A jogalkotó azonban az 59. § (7) bekezdés c) pontjában kizárta a figyelmeztetés lehetőségét a 62. § (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott tényállások tekintetében.
A felperes nem cáfolta ugyanis, hogy az élelmiszer-minőségi követelményeknek való meg nem felelés fennáll az általa forgalmazott termék esetében. Az alperes alátámasz-totta a laboratóriumi vizsgálat eredményével, hogy a termék nem mutatta a csipkebogyó teára jellemző tulajdonságokat. Ezen túlmenően a terméken alkalmazott jelölés nem felelt meg az R. 3. § (1) bekezdésében foglaltaknak, amelynek értelmében a jelölés nem vezetheti félre a fogyasztót az élelmiszer tulajdonságait illetően. A R. 17. § (1) bekezdése kimondja, hogy ,,...e rendelet egyéb előírásait ki nem elégítő élelmiszerek nem hozhatók forgalomba''.
A fenti jogszabályi rendelkezések és megállapított tények alátámasztják az Éltv. 62. § (1) bekezdés b) pontjának felperes részéről történt megsértését, melynek szankciója az Éltv. 62. § (1) bekezdés kógens rendelkezése alapján – miszerint élelmiszer-ellenőrzési bírságot kell kiszabni a 62. § (1) bek. b) pont megsértése esetén – a bírság, melyet az eljáró hatóság megalapozottan alkalmazott.
Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét a felülvizsgálattal érintett részében elutasította a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglalt feltételek hiányában.
(Kúria Kfv. II. 39.001/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás