BÜ BH 2013/115
BÜ BH 2013/115
2013.05.01.
Energiát termelő üzem valós teljesítőképességének téves felmérésén alapuló hibás döntés folytán bekövetkező az a vagyoni hátrány, amely az aránytalanul nagy számú (a teljesítési készség hatszorosa) szállítási szerződések teljesíthetetlenségével összefüggően érvényesített kárigények miatt következett be – szándékosság hiányában – nem valósít meg hűtlen kezelést [Btk. 13. §, Btk. 319. §].
A megyei bíróság a – megismételt eljárásban, tárgyalás előkészítése során – 2011. július 22-én meghozott végzésével a V. E. Zrt. pótmagánvádló vádindítványa alapján az I. rendű, a II. rendű terhelt ellen társtettesként, a III. rendű terhelt ellen pedig bűnsegédként elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt indult büntetőeljárást a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontja alapján, bűncselekmény hiánya miatt megszüntette.
A pótmagánvádló jogi képviselője útján benyújtott fellebbezése alapján eljárva az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2011. október 18-án meghozott végzésével az elsőfokú határozatot mindhárom terhelt tekintetében, érdemben helybenhagyta.
A jogerős határozattal megállapított – vádindítvánnyal egyező – tényállás lényege a következő.
2008. év második felében a V. E. Zrt.
– vezérigazgatója az I. rendű terhelt,
– gazdasági vezetője a II. rendű terhelt,
– kereskedelmi vezetője a III. rendű terhelt,
az S. C. Zrt. vezérigazgatója pedig K. L. volt, akinek szándékában állt tulajdonrészt venni az erőműben.
2008 őszén az erőmű kapacitása 40 MW volt.
A V. E. Zrt., mint eladó és az S. C. Zrt., mint vevő összesen 250 MW energia értékesítésére kötött szerződést:
– 2008. szeptember 24-én 47 829 00 euró,
– 2008. szeptember 24-én 32 412 00 euró,
– 2008. szeptember 29-én 78 829 600 euró,
– 2008. november 19-én 35 259 000 euró
vételárért, ami összesen 194 330 200 euró [260 forint/euró árfolyamon: 50 565 851 000 forint].
A szerződések megkötésekor eltértek a szokásos ügymenettől, nem voltak figyelemmel az erőmű valós gazdasági potenciáljára, megsértették a V. E. Zrt. vezérigazgatói utasítását:
– halasztott, 2009. évi fizetésben állapodtak meg,
– nem alkalmaztak kockázatelemzést,
– nem kötöttek ki biztosítékot,
– nem írattak alá másik féllel keretszerződést,
– az erőmű tulajdonosait a szerződésekről utólag sem tájékoztatták.
A vezérigazgatói utasítás szerint
– egyedi szerződés előtt keretszerződést kell kötni, ami tartalmazza a biztosítékot,
– csak olyan ügylet köthető, amire a felajánlott kapacitás rendelkezésre áll,
– 800 000 000 forintot meghaladó ügylet akkor köthető, ha szerepel az Igazgatóság által jóváhagyott üzleti tervben,
– közép- és hosszú távú ügylet esetében meg kell állapítani a kockázati kitettség mértékét.
Az igazgatósági határozat és a közgyűlési határozat szerint az értékesítés a tulajdonosok hozzájárulása, az igazgatóság és a tulajdonosok előzetes és utólagos tájékoztatása nélkül történt.
A szerződések aláírása után – mivel az erőmű maga nem tudta a szükséges mennyiséget előállítani – 11 különböző céggel szállítási szerződést kötött a hiányzó energia beszerzésére, s összesen 155 124 270 euró [40 332 210 200 forint] kifizetését vállalta.
2008. december 30-án az S. C. váratlanul – gazdasági válságra (lehetetlenülés) hivatkozva – megszűntnek nyilvánította a szerződést és bejelentette, hogy nem fizet; s tulajdonszerzési szándékától is elállt.
Ennek következtében az erőmű nem tudta teljesíteni a 11 cég felé vállat fizetési kötelezettségét, melyek igényüket peres úton és peren kívül érvényesítették, ami 2010. no-vember elejéig az erőmű terhére összesen 9 809 060 538 forint és járulékai megfizetésére kötelezést jelentett.
Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a vád törvényes, a felrótt cselekmény azonban nem bűncselekmény.
Mindhárom terhelt – beosztásánál fogva megbízás alapján – az erőmű vagyonának kezelésével volt megbízva. A belső szabályozást nem minden esetben tartották be, azonban ezzel nem függ össze a bekövetkezett vagyoni hátrány.
A vagyoni hátrány nem a terheltek szándékos magatartása, hanem amiatt következett be, hogy az erőművel áram szállításra szerződött cégek érvényesítették a kárigényüket.
Az iratok alapján megállapítható, hogy
– keretszerződés nem volt, de nem is kellett, mivel a szerződések hosszútávra (2009 január-december) szóltak, és értékük külön külön is meghaladta a 800 000 000 forintot, így azok aláírása a vezérigazgató kompetenciájába tartozott,
– a szerződések megkötésekor az erőmű 2009. évi üzleti tervvel nem rendelkezett, így abban nem is szerepelhettek;
– az igazgatóság 2008. augusztus 26-i, szeptember 9-i ülésén volt tájékoztatás áramvásárlásról, 2008. december 11-i ülésen pedig a 2008. évi gazdálkodásról és 2009. évi üzleti tervről.
Kétségtelen, hogy a terheltek nem tartották be maradéktalanul a kockázatkezelési előírást, azonban
– a szerződések a megkötéskor kifejezetten előnyösek voltak,
– nincs bizonyíték arra, hogy a terhelteknek tudnia kellett, hogy a másik fél eláll a szerződéstől.
A másodfokú bíróság ezzel a jogi értékeléssel maradéktalanul egyetértett.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a pótmagánvádló jogi képviselője 2012. március 29-én, mindhárom terhelt terhére – a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontját megjelölve – terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az eljárás megszüntetése miatt, hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
Indokai szerint a felrótt cselekmény tényállásszerű, a terheltek
– megszegték vagyonkezelési kötelezettségüket,
– figyelmen kívül hagyták az ésszerű gazdálkodás kötelezettségét,
– eltúlzott kockázatú ügyleteket kötöttek.
Magatartásuk legalább eshetőleges szándékú, mert
– céljuk a másik cégnek kedvezés volt,
– a kötelezettségszegések jelentős súlyúak, belső normákkal teljesen ellentétes, biztosítékkal nem fedezett, alapvetően ésszerűtlen ügyletekről van szó,
– az ügyletek sorozatosak.
A kötelezettségszegés és a vagyoni hátrány között okozati összefüggés van, mert
– ha nem írták volna alá – kötelességszegően – az erőmű kapacitását hatszor meghaladó ügyleteket, akkor a vagyoni hátrány nem következett volna be;
– ha betartják a kötelességüket, az előírásokat, a vagyoni hátrány szintén nem következett volna be.
Az indítvány szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, mert nem a vádindítvány szerinti tényállás, hanem a bizonyítékok érdemi vizsgálata és értékelése alapján hozott határozatot.
Ehhez képest megállapításai megalapozatlanok és törvénysértőek is, mivel tárgyalás előkészítése során bizonyítékot nem lehet értékelni.
Az I. rendű terhelt és védője észrevételében a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta. Álláspontja szerint az indítvány összemossa az iratok alapján és a bizonyítékok értékelésével való döntést.
A II. rendű terhelt és védője észrevételében – a jogerős határozattal egyező indokok alapján – a felülvizsgálati indítvány elutasítását indítványozta.
A Kúria az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a pótmagánvádló jogi képviselője a felülvizsgálati indítvánnyal egyező tartalommal szólalt fel. Az I. rendű terhelt védője, a II. rendű terhelt védője és a III. rendű terhelt védője pedig – az alapügyben eljárt bíróság álláspontjával egyetértően – egyaránt a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Az eljárt bíróság eljárási szabályt nem sértett, és anyagi jogszabály ellen sem vétett, amikor tárgyalás előkészítése során a terheltekkel szemben indult büntetőeljárást bűncselekmény hiánya miatt megszüntette.
Előrebocsátja a Kúria, hogy a Be. pótmagánvádló fellépését szabályozó 229-233. §-ai és a tárgyalás előkészítéséről szóló XII. Fejezet rendelkezéseinek egybevetéséből következően, amennyiben a bíróság a pótmagánvádló vádindítványát nem utasította el, akkor főszabályként a tárgyalás előkészítésére vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárnia.
A Be. 257. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak az a határozata ügydöntő, melyben a vádról, illetőleg a vád alapján folyó eljárás lezárásáról (megszüntetéséről) érdemben határoz.
A Be. XIII. Fejezetének II. Címe – ennek megfelelően – az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatait kimerítően felsorolja; ezek közé tartozik az ítélet (ha a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy felmenti) és az eljárást megszüntető végzés (Be. 329-332. §).
Kétségkívül jelentősége van azonban annak, hogy a bűncselekmény hiánya a tárgyalás előkészítése során az eljárás megszüntetésének, a tárgyalás megkezdését követően pedig a terhelt felmentésének oka [Be. 6. § (3) bekezdés I. ford., 267. § (1) bekezdés a) pont, 275. § (1) bekezdés, 309. § (1) bekezdés, 331. § (1) bekezdés, 332. § (1)–(2) bekezdés].
Ehhez képest ilyenkor nincs lehetőség sem a nyomozás, sem pedig a jövőbeni bizonyítás adatainak mérlegelésére, a megszüntetésről való döntés tehát tisztán jogi megítélés, alapja pedig csupán a vád.
Törvényes vád hiányáról van szó, ha a vád az alaki, vagy tartalmi követelményeknek nem tesz eleget. Így utóbbi esetében ténybelisége (a cselekmény pontos körülírtsága) hiányos, s ezáltal nem alkalmas az adott magatartás büntetőtörvénybe ütköző mivoltára, tényállásszerű megvalósulására, illetve a terhelt bűnösségére való anyagi jogi következtetés levonására.
A vád perjogi rendeltetése, hogy a bíróság számára a büntetőjogi felelősség kérdésében való érdemi vizsgálat, illetve döntés lehetőségét biztosítsa, ekként bizonyítási eljárás, anyagi jogi értékelés alapját képezze. Ha a vád tartalma oly mértékben hiányos, hogy anyagi jogi értékeléshez nem ad alapot, akkor abba a bíróság nem is bocsátkozhat. Ilyenkor a bíróságnak nincs lehetősége sem érdemi vizsgálatra (bizonyítás lefolytatására), sem pedig érdemi döntésre.
Az ilyen vád, bár benyújtása révén kifejezi a terhelt büntetőjogi felelősségre vonása iránti igényt, azonban ez az igény a vád tartalmi hiányossága miatt érdemi elbírálásra alkalmatlan.
Ha azonban a vád alaki és tartalmi szempontból nem hiányos, viszont ténybeli tartalmából – ellentétben a vádló álláspontjával – arra vonható anyagi jogi következtetés, hogy a felrótt cselekmény nem bűncselekmény, akkor bűncselekmény hiányáról van szó.
Jelen ügyben is erről van szó.
A Btk. 319. § (1) bekezdése szerint hűtlen kezelést követ el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz. A (3) bekezdés d) pontja szerint a büntetés bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a hűtlen kezelés különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz.
A bűnösség csak szándékos lehet, aminek mind a kötelességszegést megvalósító tényekre, mind a vagyoni hátrányra ki kell terjednie, utóbbi esetében elégséges az eshetőleges szándék is.
A kötelességszegés akkor szándékos, ha az elkövető tudja hogy őt milyen meghatározott – mérlegelést nem tűrő – kötelesség terheli, és felismeri, hogy magatartása folytán vagyoni hátrány keletkezhet, mely következményt kívánja, vagy abba legalább belenyugszik. Nem csupán a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok szándékos megsértése szükséges, hanem az ezzel okozati összefüggésben keletkezett vagyoni hátrány tekintetében is szándékosnak kell lennie a bűnösségnek.
Kétségtelen, hogy a V. E. Zrt.-nél mindhárom terhelt, beosztásánál fogva fennálló megbízás alapján vagyonkezelő volt.
A vádindítvány tényállása szerint (amit az elsőfokú végzés is rögzít)
– 9 809 060 538 forint vagyoni hátrány következett be a V. E. Zrt.-vel szemben érvényesített kárigények miatt;
– a vagyoni hátrány közvetlen oka az erőmű és a 11 céggel kötött áramszállítási szerződések, közvetett oka pedig az erőmű és S. C. Zrt. közötti megelőző szerződéskötések;
– a terheltek kötelességszegő magatartása az S. C. Zrt.-vel történt szerződésekkel kapcsolatos.
A vád szerint tehát az S. C. Zrt.-vel történt szerződések megkötésekor a terhelteknek legalább eshetőlegesen kiterjedt arra is a szándéka, hogy szükség lesz a 11 céggel kötött szerződések megkötésére, melyek kárigényt fognak érvényesíteni, ami vagyoni hátrányt okoz az erőműnek.
Az elkövetési magatartás mögötti tudattartalomra, a szándékosságra, gondatlanságra, illetve azok fajtájára vont következtetés jogkövetkeztetés, s mint ilyen ténybeli – jelen esetben a vádindítvány szerinti ténybeli – alapon kell állnia.
A vádindítvány szerinti ténybeli alapon valóban következtetés vonható arra, hogy a terheltek vagyonkezelői kötelességet szegtek, amikor nem csupán a rendelkezésre álló, hanem meg nem lévő, jövőbeni kapacitás eladására, és a kockázati kitettség megállapítása hiányában kötöttek szerződést az S. C. Zrt.-vel.
Ez a szerződéskötés, valamint a 11 céggel való megrendelői szerződéskötés azonban önmagában vagyoni hátrányt nem eredményezett. Az S. C. Zrt. bejelentése okozta azt, hogy az erőművel szemben kárigény-érvényesítés történt.
A vádindítványban nincs ténybeli alapja annak a következtetésnek, hogy a terheltek előre látták az S. C. Zrt.-vel való szerződéskötéskor, hogy ez a cég idő előtt felmondja a szerződést és nem fizet.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a 11 céggel szerződés megkötése esetében sem vonható arra következtetés, hogy a terheltek az S. C. Zrt. ilyen magatartását előre látták volna.
Ehhez képest – a vádindítvány szerint – arról van szó, hogy
– az S. C. Zrt.-vel kötött szerződés esetében valóban van kötelességszegés, azonban a vagyoni hátrány okozása tekintetében eshetőleges szándék sem állapítható meg;
– a 11 céggel kötött szerződés esetében pedig sem kötelességszegés, sem pedig vagyoni hátrányokozásra vonatkozó szándékos tudattartalom nem állapítható meg.
Megjegyzi a Kúria, hogy a terhelteknek a vádindítvány szerinti – az S. C. Zrt.-nek energia eladását és ehhez kapcsolódva a 11 cégtől energia vételét célzó, kétségkívül kockázatos gazdasági – magatartása, tekintettel a vagyonkezelői előírások megszegésére felvetik a gondatlanság, s ekként a Btk. 320. §-ába ütköző hanyag kezelés kérdését.
Azonban – amint azt a főügyészség a nyomozást megszüntető határozat elleni panasz elutasításakor is kifejtette – a hanyag kezelés bűncselekményét csak az a vagyonkezelő követheti el, akinek vagyonkezelői megbízása törvényen alapul. A 4/2003. BJE számú jogegységi határozat szerint „a hanyag kezelés törvényi tényállása szóban levő elemének megvalósulásához nem elegendőek bármely törvényben megfogalmazott általános, elvi jellegű előírások, meghatározások”.
Következésképpen – amint az eljárt bíróság kifejtette – tényállási elem, a szándékosság hiányában a felrótt cselekmény nem bűncselekmény; ami egyébként értelemszerűen azt is jelenti, hogy az okozati összefüggés sem állapítható meg.
Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 512/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás