BÜ BH 2013/145
BÜ BH 2013/145
2013.06.01.
Annak a megítélésénél, hogy a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette szempontjából a pénzkölcsön nyújtására üzletszerűen került-e sor, nem a Btk., hanem a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) értelmező rendelkezése az irányadó [Btk. 137. § 9. pont, Btk. 298/D. §, 1996. évi CXII. tv. 2. sz. mellékletének 22. pontja].
A városi bíróság a 2010. szeptember hó 28. napján kihirdetett ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rb. csalás bűntettében, mint társtettest [Btk. 318. § (1) és (2) bekezdés c) pontja, (6) bekezdés b) pontja]; 6 rb. csalás bűntettében, melyből 5 rb. cselekményt társtettesként követett el [Btk. 318. § (1) és (2) bekezdés c) pontja, (5) bekezdés b) pontja]; 1 rb. jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében [Btk. 298/D. § a) pontja], és 2 rb. magánokirat-hamisítás vétségében [Btk. 276. §].
A III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében [Btk. 298/D. § a) pontja].
Ezért az I. rendű terheltet – halmazati büntetésül – 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A III. rendű terheltet 200 napi tétel – egy napi tétel összegét 1000 forintban állapítva meg – (mindösszesen 200 000 forint) pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a III. rendű terhelt esetében a kiszabott pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 200 nap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
A bíróság a következő tényállást állapította meg.
Az I. rendű és a II. rendű terheltek 2002 májusától hirdetéseket jelentettek meg az akkor még ténylegesen nem létező K. Ügynökség Kft. nevében. A Kft.-t létesítő okirat kelte 2002. december 9-e, cégjegyzékbe történő bejegyzésére pedig 2003. február 20. napján került sor.
A hirdetések alapján olyan ügyfelek jelentkezését várták, akik anyagilag szorult helyzetben voltak és kedvező kamattal szerettek volna hitelekhez jutni, illetve magas kamatozású hiteleiket szerették volna kedvezőbb feltételű hitellel kiváltani. A kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket arra vették rá, hogy rövid időre, irreálisan magas kamatok mellett magánhitelt vegyenek fel azt ígérve, hogy rövid idő alatt, igen kedvező, 6–9%-os kamatozású, osztrák banki hitelt szereznek. Az I. és II. rendű terheltnek, illetve a K. Ügynökség Kft.-nek közvetlen kapcsolata és összeköttetése külföldi bankokkal nem volt, így reális esélyük sem volt arra, hogy a hiteleket megfelelő módon el tudják rendezni.
Az I. rendű és a II. rendű terheltek 2002 tavaszán kerültek kapcsolatba a III. rendű és a IV. rendű terheltekkel, akik jelentős tőkével rendelkeztek, és a hirdetésekre jelentkezőknek az I. rendű és a II. rendű terhelteken keresztül magánhitelt nyújtottak ingatlanfedezet mellett. A kölcsönszerződésekkel egyidejűleg rendszerint opciós szerződéseket is kötöttek és amikor az adósok a rövid időre, magas kamatok mellett felvett kölcsönöket nem tudták visszafizetni, az opciós szerződések felhasználásával jogtalan előnyre tettek szert.
Az elsőfokú ítélet ezt követően 13 sértett tekintetében részletesen rögzítette a terheltek terhére megállapított cselekményeket. Az I. rendű terhelt valamennyi tényállási pontban, míg a III. rendű terhelt a 11-ből csak három tényállási pontban rögzített cselekményekben érintett.
A másodfokon eljáró megyei bíróság a 2011. szeptember hó 22. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a III. rendű terhelt esetében a napi tételek számát 80 napban, az egy napi tétel összegét 2500 forintban állapította meg. Az így kiszabott összesen 200 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetére 80 nap fogházra rendelte átváltoztatni.
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e terheltekre vonatkozóan helybenhagyta.
A másodfokú bíróság külön kiemelte, hogy valamennyi terhelt esetében törvényesnek tartja további cselekményüknek a Btk. 298/D. § a) pontjában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntette szerinti minősítését.
Visszautalva az elsőfokú bíróság helytálló indokolására – így a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontjára – megállapította, hogy eszerint magánszemélyek nem jogosultak arra, hogy egymással üzletszerűen kölcsönügyleteket kössenek. Ebből következően e körben a magánszemélyek közötti kölcsönügyletek üzletszerű megszervezésére közvetítői tevékenység sem alapítható legálisan. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az I. rendű terhelt II. rendű terhelt-társával magánkölcsönöket üzletszerűen (haszonszerzés végett) és rendszeresen közvetítettek; míg a III. rendű és a IV. rendű terhelt-társa, mint magánszemélyek rendszeresen vagyonszerzés (nyereség és haszon) célzatával pénzkölcsönzési tevékenységet folytattak. A terheltek ugyanis ellenérték fejében, nyereség végett előre, egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló rendszeres tevékenységet fejtettek ki.
Az ügyben meghozott első-, és másodfokú ítélet ellen az I. rendű terhelt meghatalmazott védője a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt okokból, a III. rendű terhelt és védője pedig a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjának megjelölésével terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
Az I. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványában sérelmezte, hogy az eljáró bíróságok által megállapított ítéleti tényállásban több esetben nincs kifejtve az elkövetési magatartás, így pl. a csalásnál, ahol meg nem fogalmazott szándék és célzat hiánya okán polgári jogi következtetést lehet levonni, de semmi esetre sem büntetőjogit; az I. rendű terhelt nem rendelkezett működőképes külföldi banki kapcsolattal.
A védő a felülvizsgálati indítványában ezt követően a helytelenül megállapított tények tekintetében fejtette ki álláspontját.
A III. rendű terhelt és védője a felülvizsgálati indítványban azt sérelmezték, hogy a III. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
Ennek indokaként előadták, hogy a Btk. 298/D. § a) pontjában megfogalmazott bűncselekmény törvényi tényállása kerettényállás. A pénzügyi tevékenység fogalmát a Hpt. 3. § (1) bekezdése határozza meg. E fogalom lényeges eleme az üzletszerűség, amelynek fogalmát a Btk. értelmező rendelkezésben határozza meg.
Az eljárt bíróságok helytelenül értékelték a III. rendű terhelt cselekményét üzletszerűnek, és így jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének, mivel a 13 nap alatt összesen 3 kölcsönnyújtási ügyben résztvevő terhelt esetében a rendszeres haszonszerzésre törekvés nem állapítható meg.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokban foglaltakat részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítványok nem alaposak.
Az I. rendű terheltet a bíróságok három különböző bűncselekményben marasztalták. A csalás bűncselekményével kapcsolatban a védelem igen részletesen kifejtette azt, hogy álláspontja szerint miért nem valósult meg e bűncselekménynek egyetlen tényállási eleme sem. Így az I. rendű terhelt részéről nem állt fenn a jogtalan haszonszerzési célzat, miután azoknál a sértetteknél, ahol nem tudott refinanszírozó hitelt közvetíteni, ez nem is volt cél, mert nem ilyen tartalmú megállapodás született a felek között. Nem került a fedezetül felajánlott és opciós joggal terhelt ingatlan sem az I. rendű terhelt nevére, birtokába, sem a magánhitelt biztosító befektető kezébe. Az I. rendű terhelt egyébként sem szerepelt egyetlen kölcsönszerződésben sem kölcsönadóként, csupán közvetítőként.
Nem valósult meg az I. rendű terhelt részéről tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás sem. Valamennyi sértett rendelkezett hitelfelvételi tapasztalattal. Az egyetlen kínálkozó megoldást figyelembe véve döntöttek a magánhitel felvétele mellett, értelemszerűen bízva a hitelfelvételi törekvések sikerében.
Összességében tévesnek ítélték meg az eljáró bíróságok indokolásában foglalt konklúziót, mely szerint a magánhitelek nyújtásának célja a sértettek ingatlanának a sértettek tévedésbe ejtése útján történő megszerzése lett volna. Megítélésük szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes értékelése alapján a tévedésbe ejtés, illetve a tévedésben tartás nem valósult meg.
Végül – álláspontjuk szerint – nem történt károkozás sem. Az I. rendű terhelt nem tehet arról, hogy a magánhitelezők esetlegesen károkat okozhattak azzal, hogy a sértettek nem jutottak refinanszírozott hitelhez. Ezekben az esetekben az I. rendű terhelt nem élvezte a cselekménye előnyeit, így a kár nem az ő rovására állapítható meg. A terhelti cselekmény és az okozott kár közötti közvetlen ok-okozati összefüggés nem lelhető fel.
Az alapeljárásban már kifejtett védelmi érvekkel szemben az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság az I. rendű terhelt bűnösségét megállapította e bűncselekményben. A bíróságok álláspontjával pedig a Kúria egyetértett.
A cselekménysorozat végrehajtása révén az I. rendű (és a II. rendű) terhelt tulajdonképpen egy piaci rést kívánt betölteni. Az I. rendű (és a III. rendű terhelt is) azt gondolta, hogy olyan gazdasági tevékenységet folytatnak majd, amely bevétellel, jövedelemmel kecsegtet. Az I. rendű terhelt – II. rendű terhelt-társával – hirdetést adott fel egy olyan ügynökség nevében, amely a felülvizsgálat során irányadó tényállás szerint akkor még nem is létezett. Ennek egyébként a csalás megítélése szempontjából különösebb jelentősége nincs. Annak van jelentősége, amit hirdettek, és amely közreműködés folytán szerződéses kapcsolatba léptek a sértettekkel.
A tényállás szerint a sértettek valaminek a reményében léptek az I. rendű terhelttel rövid időre szerződéses kapcsolatba. Reményeik szerint ez alatt az időszak alatt hozzájutnak ahhoz a hitelhez, amely a rendezetlen anyagi helyzetükön segít. A tényállás szerint az I. rendű terhelt azt állította a sértetteknek, hogy rövid idő alatt, igen kedvező kamatozású osztrák banki hitelt szerez nekik. Ezt azok a személyek, akik jelen ügy sértettjeivé váltak, elhitték.
A megtévesztés hatására a sértettek vállalták, hogy a kedvező hitel megszerzéséig az igen magas kamatozású magánhitelt, mintegy áthidaló kölcsönként felvegyék.
Ez az igen magas kamatozású magánhitel feltétele eredményezte a károkozás megvalósulását.
Amint azt az irányadó tényállás is tartalmazza, az I. rendű terhelt 2002 tavaszán került kapcsolatba – többek között – a III. rendű terhelttel, aki jelentős tőkével rendelkezett, és aki a hirdetésre jelentkezőknek három esetben az I. rendű – és a II. rendű – terhelten keresztül magánhitelt nyújtott ingatlanfedezet mellett. A kölcsönszerződéssel egyidejűleg ezekben az esetekben az ingatlanokra opciós szerződéseket is kötöttek (két esetben a fedezetül felajánlott ingatlan elvesztése be is következett).
Az I. rendű terhelt akkor, amikor azt állította, hogy megszerzi a kedvező kamatozású, osztrák pénzintézeti hitelt, valótlant állított. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában elutasította az I. rendű – és a II. rendű – terhelt védekezését, amelyben azt állították, hogy ők csak felajánlották a hitelintézést, ígéretet azonban nem tettek.
Valamennyi tényállási pont sértettje kilátástalan helyzetben volt. A terheltek a sértetteket megtévesztették, hiszen kedvező kamatozású hitel felvételét ígérték pénzintézettől, melynek ügyintézési időtartamára ajánlották fel a magánhitelt.
Valamennyi tényállási pont vonatkozásában megállapítható, hogy a kölcsönszerződésekben a kölcsönösszeg mellett már a fizetendő kamat is szerepelt. Ehhez kapcsolódott még – az uzsoraszerződés látszatát elkerülendő – az évi, vagy havi kamat meghatározása. Ezért rögzítette tényként a jogerős ügydöntő határozat, hogy a terheltek, s így az I. rendű terhelt, a sértetteket megtévesztették. A megtévesztés eredményre is vezetett, miután a szerződéseket megkötötték. Ebből fakadt a kár.
A Kúria álláspontja szerint a jogtalan haszonszerzési célzat megállapítására is törvényesen került sor.
A jogtalanság abban nyilvánult meg, hogy az ígért szolgáltatásnak nem volt ellentételezése, másrészről pedig abban, hogy a szolgáltatás ígérete jogellenes ügyletek lebonyolítására irányult.
Az eljárt bíróságok megállapították a keletkezett kár összegét is. E tekintetben a tényálláshoz kötöttség érvényesül.
Mindezek alapján a Kúria maradéktalanul egyetértett azokkal a jogi érvekkel, amelyeket az eljárt bíróságok a csalás bűncselekményének megállapítása körében kifejtettek.
A Kúria a felülvizsgálati indítványokkal támadott, a pénzkölcsönzéssel megvalósult jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekménye körében a következőket állapította meg.
Az elkövetéskor hatályos Btk. 298/D. § a) pontja szerint büntetendő: aki pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet törvényben előírt engedély nélkül végez.
Az elbíráláskor hatályos Btk. 298/D. § a) pontja szerint büntetendő: aki törvényben előírt engedély nélkül pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez.
Megállapítható tehát, hogy mind az elkövetéskor hatályos jogszabály, mind az elbíráláskor hatályos jogszabály azonos szakaszban, azonos módon szabályozza ezt a bűncselekményt. Ennek azért van jelentősége, mert a jogerős ügydöntő határozatokból megállapíthatóan az I. rendű terhelttel szemben az elkövetéskor hatályos büntető anyagi jogi szabályok kerültek alkalmazásra, míg a III. rendű terhelttel szemben az elbíráláskor hatályos büntető anyagi jogi szabályok.
A Btk. 298/D. §-ában megfogalmazott bűncselekmény keretjogszabály, amelynek tartalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) tölti ki.
A pénzügyi szolgáltatás fogalmát a Hpt. 3. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Eszerint pénzügyi szolgáltatás a felsorolt tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában. A kiegészítő pénzügyi szolgáltatás fogalmát ugyanezen § (2) bekezdése határozza meg. A jelen ügy szempontjából releváns Hpt. 3. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi szolgáltatás a forintban végzett hitel- és pénzkölcsön nyújtása is.
Kérdés, hogy mikor tényállásszerű ez a tevékenység, mikor minősül a pénzkölcsön nyújtása a Hpt.-ben meghatározott pénzügyi tevékenységnek.
Ennek két feltétele van: egyrészt az üzletszerűség, másrészt az, hogy e tevékenység üzletszerűen csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével végezhető [Hpt. 3. § (4) bekezdése]. A Hpt. az üzletszerű pénzkölcsönzést állami felügyelet alá vonja. Magánszemély ilyen tevékenységet nem folytathat, és a pénzügyi intézmények is csak szigorú feltételek mellett. Minden engedély nélkül végzett ilyen jellegű tevékenység az állam ellenőrzési jogát és ennek folytán a gazdálkodás rendjét sérti. Ekképpen pedig nem kétséges, hogy a cselekményt üzletszerű pénzkölcsönzéssel magánszemély elkövetheti.
A Hpt. 2. számú mellékletének a 10.2. pont alatti értelmező rendelkezésében megtalálható a pénzkölcsönnyújtás fogalma.
Eszerint pénzkölcsönnyújtás:
a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetve kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében, vagy anélkül – köteles visszafizetni.
A Hpt. 2. számú mellékletének a 10.3. pont alatt megtalálható értelmező rendelkezése pedig meghatározza a pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység fogalmát. E 10.3. pont kimondja, hogy a hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával, a hitel és kölcsönszerződések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja. A Kúria álláspontja szerint az I. rendű terhelt tekintetében ez utóbbi fordulat alapján állapítható meg az a releváns magatartás, amelyet az eljáró bíróságok az I. rendű terhelt esetében pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi tevékenység közvetítésének minősítettek.
Utal a Kúria arra, hogy a Hpt. az említett mellékletének 12. pontjában meghatározza a pénzügyi tevékenység közvetítésének a fogalmát is, így pénzügyi szolgáltatás közvetítése (ügynöki tevékenység):
a) pénzügyi intézmény javára, nevében, felelősségére és kockázatára folytatott tevékenység, amelynek célja a pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének megbízási szerződés keretében történő végzése,
b) pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének elősegítése érdekében végzett tevékenység, amelynek során az ügyfél pénzét, illetve eszközét nem kezelik és a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak.
Az I. rendű terhelt cselekménye e fenti a) és b) pontban meghatározott tevékenység keretei közé nem illeszthető, mert az a jogszabályi rendelkezésből kitűnően mindig csak a pénzügyi intézmények javára történő közvetítést feltételezi.
Tényként állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az elkövetés idején sem az I. rendű, sem a III. rendű terhelt ilyen tevékenység folytatására engedéllyel nem rendelkezett.
A III. rendű terhelt védőjének álláspontja szerint csak akkor állapítható meg a jogosulatlan pénzügyi tevékenység, amennyiben az elkövető a terhére megállapított cselekményt üzletszerűen követi el. A védelem álláspontja szerint az üzletszerűség megállapítása körében a Btk. 137. §-ának 9. pontjában írt feltételek az irányadók. Eszerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.
A Kúria a védő ezirányú érvelését alaptalannak találta. A Btk. 298/D. §-ában meghatározott jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekményének megállapítása szempontjából következetes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a pénzügyi tevékenységek meghatározása során nem alkalmazható a Btk. 137. §-ának 9. pontja szerinti üzletszerűség fogalma figyelemmel arra, hogy a pénzügyi jogszabálynak saját üzletszerűség fogalma van. Akkor, amikor a Hpt. a pénzügyi szolgáltatás fogalmát meghatározza – amely szerint pénzügyi szolgáltatás a forintban végzett üzletszerű pénzkölcsön nyújtása is –, akkor nem utal a Büntető Törvénykönyv üzletszerűség fogalmára, hanem a saját értelmező rendelkezései között ad fogalom-meghatározást arra, hogy mit ért ezalatt.
A Hpt. 2. sz. mellékletének egyéb meghatározások címszó alatt a 22. pontban megtalálható definíció szerint üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység. E legális definíció alkalmazása tehát a pénzügyi szolgáltatás fogalmának meghatározásakor kötelező.
Amikor tehát az üzletszerűség feltételeit kell vizsgálni a jogosulatlan pénzügyi tevékenység meghatározása során, akkor nem a Btk.-ban, hanem a Hpt.-ben meghatározott üzletszerűség fogalmát kell alkalmazni. Abban lényegesen különbözik a Btk.-beli fogalomhoz képest, hogy a rendszeresség nem a célzathoz, hanem a tevékenységhez kapcsolódik.
A Kúria az irányadó tényállás alapján azt állapította meg, hogy az I. rendű terhelt tekintetében az üzletszerűség Hpt.-ben megfogalmazott kritériumai maradéktalanul fennállnak.
Egyúttal a III. rendű terhelt védőjének érvelését alaptalannak tartva rögzíti, hogy e terhelt esetében a nyereségszerzési célzat megállapítható. Az sem kétséges, hogy előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére került sor. Azoknak a sértetteknek, akik a hirdetésekre jelentkeztek, a III. rendű terhelt kölcsönt nyújtott, az I. rendű terhelt pedig ezek folyósításában közreműködött. A III. rendű terhelt tehát előre meg nem határozott személyek részére nyújtott pénzkölcsönt. Az üzletszerűség megállapítása során az alapul fekvő ügyben nem volt jelentősége annak, hogy azt a pénzforrást, amely a III. rendű terhelt rendelkezésére állt, hány alkalommal nyújtott kölcsönnel merítette ki a terhelt. E körben a rendszerességen van a hangsúly, ami folyamatosságot is feltételez.
Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy mind az I. rendű, mind a III. rendű terhelt tekintetében a jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekménye maradéktalanul megvalósult.
Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványokat nem találta alaposnak, és a megtámadott első- és másodfokú határozatot az I. rendű és a III. rendű terhelt tekintetében – a Be. 426. §-a alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 48/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás